McKenna birtok

majd

[21:48:50] MollyDiggory könnyeivel küszködve érkezik meg Eric oldalán. Próbálja tartani magát, de a gyász elemi erővel sújtott le rá. Nem is olyan rég volt, hogy Cassyt temette, most pedig Natalie holtteste felé lépked.
[22:09:34] <@EricSavage> Hit merre van?...
[22:09:48] <@EricSavage> *Kérdi Mollytól mikor a házhoz érnek*
[22:09:50] <MollyDiggory> Fogalmam sincs. *sóhajtja*
[22:09:57] <MollyDiggory> Azt hittem, Chrissel van.
[22:10:34] <MollyDiggory> Ki tette, Eric?
[22:10:53] <@EricSavage> Nem tudjuk... Joseph már csak a holttestre talált rá.
[22:11:12] <MollyDiggory> Én akarok végezni vele. *sziszegi fogai közt*
[22:11:32] <@EricSavage> Álljon be a sorba.
[22:12:07] <MollyDiggory> Chris rám bízta Natiet.
[22:12:08] EricSavage evvel sóhajt és kitárja az ajtót, ahol Natie fekszik. A szoba tele van meggyújtott, félig leégett gyertyákkal. De vagy száz lehet belőlük. Hatalmas, tágas szoba, inkább már lassan terem. Egy régi társalgóra emlékeztet.
[22:13:24] MollyDiggory a feltárult terembe lép, és a gyertyák fényében először csak a fekete körvonalakat fedezi, majd beljebb lép.
[22:13:47] <@EricSavage> *A terem közepén egy hosszú, ebédlőasztalra hasonlító bútoron fekszik Natalie. Karjai a mellkasán keresztezve. Teljes harci öltözékében. Mellette Joseph ül egy széken az asztalon könyökölve. Ujjai összekulcsolva álla az öklein pihen végig a halott Natalie arcát nézve*
[22:14:43] JosephMcKenna ébenfekete, kátrányszerű könnyeket hullajt a fehér lepedőre, amivel az asztal van beborítva.
[22:15:27] <MollyDiggory> Joseph*hangja elcsuklik, ahogy Natiera néz*
[22:15:52] JosephMcKenna nem néz hátra teljesen csupán a válla fölött. Egy hangot sem szól, majd visszanéz Nataliera.
[22:16:05] MollyDiggory közelebb lépked barátnője holttestéhez, és megfogja a hideg kezet.
[22:16:29] JosephMcKenna felpattan és csuklójára erősített rejtett pengéjét egyből Molly torkának szegezi. Nincs tudatánál.
[22:16:35] <JosephMcKenna> NE! ÉRJEN... HOZZÁ!
[22:17:00] MollyDiggory rémülten néz Josephre, nem érti mi ütött belé
[22:17:18] EricSavage egyből átszeli a hármójuk közt lévő távolságot és erősen megszorítja a kinyújtott alkarját.
[22:17:54] JosephMcKenna egy ideig dühösen mered Mollyra, majd Ericre csúszik a tekintete. Éles hangon csúszik vissza a penge a tokba, majd ül vissza a székre.
[22:18:34] <CarenRothbart> Köszönöm Eric *mondja remegő hangon*
[22:30:00] EricSavage szúrósan néz Josephre, majd biccent Mollynak és kiviharzik a házból
[22:19:35] <JosephMcKenna> Senki nem érhet hozzá, amíg Chris meg nem érkezik.
[22:19:44] <JosephMcKenna> *Hangja akár egy roboté, amit beprogramoztak*
[22:19:53] <JosephMcKenna> Majd ő eldönti mi lesz vele...
[22:35:49] <JosephMcKenna> Itt marad...
[22:35:54] <JosephMcKenna> És vigyáz Nataliera...
[22:36:04] <JosephMcKenna> Szüksége lesz magára...
[22:36:11] JosephMcKenna evvel köddé válik
[22:36:37] MollyDiggory tátott szájjal néz Joseph után.....~Csak nem?~
[22:36:48] JosephMcKenna nevet váltott: Natie.
[22:36:52] MollyDiggory Natie arcára néz, majd közelebb sétál hozzá.
[22:37:02] MollyDiggory leül a mellette lévő székre.
[22:38:23] Natie hatalmas levegővétellel vágja magát ülő helyzetbe. Hevesen zihálni, majd később fulldokolni kezd. Miután heves köhögése abba marad, sűrűn lihegve mered maga elé.
[22:39:26] <MollyDiggory> Natie! *sikkant fel, és úgy pattan fel, hogy a szék hanyatt esik*
[22:40:40] Natie a hang irányába néz. Látása homályos, füle sípol. Émelyeg. Aztán egyszer csak elhányja magát, az asztal másik oldala felé.
[22:42:48] Natie eddigi sötétbarna szemei, mostmár sötét, smaragd zöldek. Szinte világítanak a visszaverődő fénytől. Csuklyáját hátra dobja és ébenfekete haja társul a szempárhoz. Kabátja ujjával letörli a szája szélét majd ismét Molly irányába néz.
[22:44:22] MollyDiggory nem tudja elképzelni mi vár most rá, élet vagy halál, de ez a Natie már nem az, akivel felnőtt.
[22:54:32] <Natie> Molly?...
[22:54:35] Natie hangja rekedtes
[22:54:39] <Natie> Te vagy az?...
[22:55:04] <MollyDiggory> Natie? Én vagyok az, Molly.
[22:55:17] MollyDiggory kétkedve figyeli
[22:55:37] <Natie> Hol vagyok?... Mi történt?...
[22:55:58] Natie fején emlékképek suhannak át. Halántékához kapja a kezét és fájdalmasan nyőgni kezd.
[22:56:02] <Natie> A raktár...
[22:56:06] <Natie> Leestem...
[22:56:15] Natie a lábaihoz kap. Nem fájnak.
[22:56:20] <Natie> Eltörtek a...... lábaim.
[22:56:43] MollyDiggory dermedten figyeli Natie beszámolóját
[22:56:50] <Natie> De... *körbenéz, ujabb emlékképek, újabb fájdalmak*
[22:57:00] <Natie> Mit keresek Ryan családi nyaralójában?
[22:57:03] <Natie> Hol van Ryan?
[22:57:08] <Natie> Hol van Ariana?
[22:57:39] Natie teljesen megzavarodik. AKármerre pillant valamiről be-beugranak neki emlékek, érzések, élmények és fájdalmak. Mindent újraél. Újra és újra*
[22:58:26] <MollyDiggory> Tudod, milyen évet írunk:
[22:58:28] <MollyDiggory> ?
[23:00:17] <Natie> Pete Corby kilökött a hintából a bandájával...
[23:00:22] <Natie> Elvették a kedvenc pingvin plüssöm...
[23:00:44] <Natie> Chris ezért tollevő bűbájt szórt rájuk...
[23:00:59] Natie a térdéhez kap érzi ahogy újra felhorzsolja
[23:01:24] Natie emlékei válogatás és időbeni sorrend nélkül törnek elő újra és újra
[23:01:32] <MollyDiggory> Próbálj megnyugodni, Natie, kérlek. *óvatosan megérinti a nő karját*
[23:04:39] Natie -nek az érintéstől újabb emlékképek ugranak be. A karácsonyi bál. Az első lerészegedés Cassel és Mollyval. Aznap este volt először Ryannel. Chris haragja, ahogy rájuknyitott. Váltás. Esküvő, Scott születése.
[23:06:15] Natie hol elmosolyodik hol elsírja magát az emlékképek hatására.
[23:06:25] MollyDiggory megfogja Natie kezét. Próbálja nyugtatni, amennyire lehetséges.
[23:09:28] Natie agyán gyorsan suhan végig minden emlék majd egyszer csak vége. Hatalmasat sóhajt és beszorul a levegő. Szeméből vér könnycseppek gördülnek elő és Mollyra néz. Ajkai remegnek.
[23:09:39] <Natie> Meghaltam... *csuklik el a hangja és tör ki zokogásban* Meghaltam...
[23:10:02] MollyDiggory magához öleli a nőt. Ő maga is sír.
[23:10:19] <MollyDiggory> Csssss
[23:10:49] Natie nem tudja abbahagyni a sírást. Némán zokog teljes testében remegve.
[23:11:41] MollyDiggory próbálja nyugtatni, karjába zárva Natiet, mint, mikor gyerekek voltak.
[23:14:25] <Natie> Mi lesz így a gyerekeimmel...?
[23:15:08] <MollyDiggory> Megoldjuk... megoldunk mindent...
[23:15:27] Natie elhúzódik
[23:15:34] <Natie> Hogy?
[23:15:38] <Natie> *Hangja dühössé válik*
[23:15:41] <Natie> Hogy oldod meg!?
[23:15:45] <Natie> Meghaltam Molly!
[23:15:51] <Natie> Ezt hogy oldod meg!?
[23:16:02] Natie ismét megenyhül
[23:16:05] <Natie> Ne haragudj...
[23:16:13] <Natie> Nem tudom mi ütött belém... hirtelen elfogott a düh...
[23:16:18] <Natie> és nem tudtam kezelni...
[23:16:21] <Natie> Annyira sajnálom...
[23:16:24] <Natie> Kérlek ne haragudj rám4
[23:16:32] Natie túlontúl mentegetőzik. Bűntudata van.
[23:16:42] <MollyDiggory> Semmi baj, Natie
[23:16:47] <MollyDiggory> Nem haragszom
[23:17:03] <MollyDiggory> De hidd el, megtaláljuk a megoldást.
[23:18:28] Natie átfutatja a fején hogy is lehet most itt... majd mikor leesik neki ismét kétségbeesik.
[23:18:32] <Natie> CSak egy megoldás van...
[23:19:09] <Natie> Azért lehetek most itt mert a halálom előtt ittam egy szérumot...
[23:19:13] <Natie> ... amiben Joseph vére volt.
[23:19:16] <Natie> Meghaltam.
[23:19:20] <Natie> És most visszajöttem...
[23:19:24] <Natie> És hogy itt is maradjak...
[23:19:28] <Natie> Vért kell innom...
[23:19:38] <Natie> ... vagy megint meghalok.
[23:19:41] <Natie> De mostmár végleg.
[23:20:07] MollyDiggory Natie elé tartja karját, csuklójával felfelé.
[23:20:12] <MollyDiggory> Jobb ötletem nincs
[23:21:47] Natie figyeli a nő karját. Szinte hallja ahogy a vére csorog benne. Elönti az éhség. Smaragdzöld szeme fehérje megtelik vérrel horrorisztikus látványt nyújtva ezzel. Az erek a szemei alatt megduzzadnak és lüktetni kezdenek. Már épp engedne a csábításnak, amikor egy szempillantás alatt a szoba másik végén találja magát.
[23:21:51] <Natie> NEM! *Sikít fel*
[23:21:53] <Natie> Soha!
[23:22:00] <Natie> Nem fogok szörnyeteggé válni!
[23:22:21] <Natie> Előbb halok meg!
[23:23:18] <MollyDiggory> Enned kell, különben tényleg meghalsz, és soha többé nem láthatod a gyerekeid.
[23:24:57] <Natie> NE DÖNTSD EL HELYETTEM MI A JÓ NEKEM!!! *hisztérikusan üvölt rá*
[23:25:11] <Natie> MINDIG EZT CSINÁLTAD! TE IS, CHRIS IS! ÚGY KEZELTETEK MINT EGY GYEREKET!!!
[23:25:17] Natie haragja ahogy jött úgy megy
[23:26:39] <MollyDiggory> Igazd van, Natie.
[23:26:56] <MollyDiggory> Hibáztunk, mikor alábecsültünk téged.
[23:27:49] Natie elméje köré vont fal, a halálval megszünt. Gyilkos mosolyra húzza a száját.
[23:27:55] <Natie> De még mennyire...
[23:28:11] Natie felemelkedik és kihúzza magát.
[23:28:23] <Natie> Most pedig mindkettőtöknél erősebb vagyok...
[23:28:40] Natie egy pillanat alatt előtte terem és elkapva a ruháját átdobja a szobán
[23:29:22] MollyDiggory erre nem számított. Egy-két bordája meg is reped a zuhanás következtében. Fájdalmas szisszenések közepette tápászkodik fel.
[23:29:41] Natie ördögien felkacag
[23:30:18] <Natie> Tudod mindig is irigyeltelek Molly... *lassan lépdel felé*
[23:30:22] <Natie> Hűséges, odaadó férj.
[23:30:29] <Natie> Csodálatos élet.
[23:30:34] <Natie> Fény. Pompa.
[23:30:41] MollyDiggory gondolatai elkalandoznak, vajon, Joseph milyen messze lehet most.
[23:30:42] <Natie> Ennek én csak az árnyékában álltam mindig.
[23:30:51] <Natie> A tiédben, Chrisében és Cassében.
[23:30:58] <Natie> Mindig én voltam a pótkerék.
[23:31:15] <Natie> És lám... itt vagy most...
[23:31:18] <Natie> Teljesen egyedül...
[23:31:21] <Natie> Védtelenül...
[23:31:57] <Natie> Törékenyen. *Ismét előtte terem és csuklójára erősített rejtett pengéjét a vállába vágja, úgy hogy teljesen átfúrja a húson egészen a falba mélyesztve.*
[23:32:26] Natie egy határozott mozdulattal beletöri a vállába kvázi felszögelve a falra.
[23:32:30] MollyDiggory felordít fájdalmában, de ezt rajtuk kívül senki sem hallja meg
[23:33:01] Natie az arcába emeli a nőét és vele üvölt majd a végén kiröhögi
[23:33:04] <MollyDiggory> Azt hittem, barátok vagyunk
[23:33:04] <Natie> Szánalmas...
[23:33:17] <Natie> Igen. Én is.
[23:33:26] Natie megcirógatja az arcát.
[23:34:03] MollyDiggory arca fájdalomtól eltorzult
[23:34:36] <Natie> De mond csak... barátom.
[23:34:45] <Natie> Hol voltál mikor a férjem elhagyott és elvitte a fiam is magával?
[23:34:52] <Natie> Ó igen!
[23:34:53] <Natie> Tudom!
[23:35:15] <Natie> Bonbont majszoltál a vejeddel...
[23:35:46] <Natie> És akkor hol voltál... mikor De Martel és az emberei elraboltak... megkínoztak és létrehozták... ezt? *Színpadiasan végigmutat magán*
[23:37:42] <Natie> Óóó igen! A kis botanikus kerted gondoztad...
[23:37:48] Natie arca ismét elkomorul
[23:38:10] <Natie> És... most hogy érzed magad hogy a sorsod olyan kezében van, akit te hagytál a sorsára?...
[23:38:16] <Natie> Válaszolj...
[23:38:29] <Natie> VÁLASZOLJ!!! *üvölti rá és ujjait a tátongó sebbe mélyeszti*
[23:42:00] MollyDiggory rég érzett ehhez hasonló fájdalmat, talán akkor, mikor a Cruciátus átok elviselését tanulta. Igyekszik az emlékképei között felidézni, hogyan tudja kikapcsolni ismét a fájdalmakat.
[23:43:48] <Natie> Nem is számít...
[23:43:55] Natie elsétál előle és leül a székre.
[23:44:18] <Natie> Inkább csak... leülök itt és megvárom... míg a pengémbe rejtett méreg szétárad a szervezetedben és szép lassan... meghalsz.
[23:45:57] KathleenCorbett belépett a csatornára.
[23:47:34] KathleenCorbett berobbantja az ajtót. Szeme előtt maszk pihen, akinek kell úgy is tudja ki ő. Ruhája ezúttal talpig bőr. Josey épp egy munka kellős közepén kapta el, de legalább azok miatt nem kell tovább törnie a fejét.
[23:47:45] MollyDiggory teste ezer fokban ég. Egyrészt a seb kezd elfertőződni, másrészt a méreganyag bejutott a véráramba. Egy varázsige sem jut eszébe, ami segíthetne.
[23:49:00] Natie az újonnan érkezőre néz. A székből nem emelkedik fel. Arrogánsan méri végig.
[23:49:08] <Natie> Áhh! A csőcseléknek is jutott jegy az előadásra!
[23:50:12] <KathleenCorbett> Nagy a pofád Taylor ahhoz képest hogy hogy ép félig pióca vagy.
[23:50:28] <KathleenCorbett> Klassz lesz a szülői értekezlet...
[23:50:42] KathleenCorbett egy pillantással felméri Molly állapotát. Még van ideje.
[23:50:46] MollyDiggory minden erejét arra összpontosítja, hogy ne üvöltsön a fájdalomtól, aminek az lesz a következménye, hogy elveszti az eszméletét.
[23:57:51] <Natie> Most nem úszod meg annyival...
[23:57:55] <Natie> Ribanc...
[00:00:12] KathleenCorbett ujjai között pálcáját forgatja és kivillantja hófehér fogsorát.
[00:00:16] <KathleenCorbett> Merem remélni
[00:00:28] <KathleenCorbett> Legutóbb elég unalmas voltál...
[00:00:39] KathleenCorbett ásítást imitál
[00:00:54] Natie elvigyorodik majd felkel a székből
[00:02:14] <Natie> Ne a szád járjon. *Megrántja a másik csuklóját mire a másik pengéje előugrik fenyegetően megcsillanva a fényben. Csuklyáját a fejére húzza és csupán szája látszik amint ördögi mosolyra húzza*
[00:05:14] KathleenCorbett az ördögi mosolyra felvonja szemöldökét. Mintha egy teljesen másik nő állna előtte.
[00:05:31] <KathleenCorbett> Rajtam ne múljon.
[00:06:09] KathleenCorbett pálcájából hosszú kátrányszerű anyag bugyog fel, míg fel nem veszi egy ostor alakját.
[00:09:36] <KathleenCorbett> Tetszik az új falidekor. Barátnő?
[00:10:06] <@EricSavage> Valami olyasmi! *Evvel nekiugrik vadul hadonászva felé a pengéjével*
[00:10:22] <Natie> Valami olyasmi! *Evvel nekiugrik vadul hadonászva felé a pengéjével*
[00:13:51] <KathleenCorbett> Olyasmi... az klassz. Kit teszel még ki? Az exed? a bátyjád? A gyereked?
[00:13:55] Natie próbálja kiszámítani a nő mozgását, de túl gyors. Továbbra is csak hadonászik.
[00:14:47] KathleenCorbett próbálja hergelni, hátha hibára ösztönzi, kérdései után minden alkalommal csap egyet felé.
[00:17:20] Natie figyelme lankad és a nő ostora rácsvarodik a karjára.
[00:19:20] KathleenCorbett Csak erre várt. Lendületből átcsúszik Natie lábai alatt és úgy áll fel mögötte, hogy ostoros kezével az ő fegyveres, míg másik kezével a szabad kezét köti gúsba, ezzel egyidejűleg önmagát is megbénítva.
[00:20:26] <KathleenCorbett> Cseverésszünk kicsit. Majd később megadod...*Zihálja. Minden erejére szüksége van még a mágikus ostor ellenére is.*
[00:22:32] Natie próbál kitörni, de képtelen. Ereje egyre jobban fogy, ahogy közeleg a biztos halálának órája.
[00:27:24] KathleenCorbett azonnal megérzi ahogy csökken az ellenálás, de ő nem enged egy pillanatra sem, az könnyen mindkettejük életébe kerülhet.
[00:29:19] <KathleenCorbett> Pontosan miért is harcolsz most? Csak hogy tudjam mit véssenek az őrült ribanc alá a sírköveden
[00:30:54] <Natie> Nem a te problémád!
[00:31:51] <KathleenCorbett> Hát a barátnőd ép nagyon elfoglalt, és a lányodnak biztos lesznek kérdései
[00:32:01] KathleenCorbett karja erősen zsibbadni kezd.
[00:32:49] <KathleenCorbett> Ugya már, még Te sem tudod mi bajod van, pedig az orrod előtt van csak ki kell nyújtanod a kezed.
[00:33:03] <Natie> Ne merd a szádra venni! *Kitör a szorításból és lefejeli*
[00:33:21] KathleenCorbett nagyot nyekken mielőtt a padlóra zuhanna
[00:34:11] <KathleenCorbett> ezért évekig fogsz segíteni vámpír...*dünnyögi az orra alatt Joseynak címezve a szavakat.*
[00:40:25] Natie felrántja a padlóról
[00:42:18] KathleenCorbett átkozódva enged az erőszaknak.
[00:43:11] <KathleenCorbett> A lányod tabu? Kiről beszélgessünk inkább? A fiadról?
[00:43:58] Natie dühösen a falnak szorítja
[00:44:19] <Natie> Ne akard, hogy megöljelek! Felesleges volna a halálod! Te nem vagy rajta a listámon!
[00:48:02] <Natie> Te még hasznára lehetsz a Strixnek!
[00:49:01] KathleenCorbett agyában bekattan valami, hát persze.
[00:50:07] KathleenCorbett előre nyúl mind két kezével, sok tere nincs a falhoz szegezve, de annyira pont elég hogy eltakarja Natie szemeit
[00:52:15] MollyDiggory közel jár ahhoz, hogy elvérezzen. Eszméletben állapotban van, és már nem sok kell ahhoz, hogy a méreg bevégezze célját.
[00:53:31] <KathleenCorbett> Rossz a sorrend Natalie... ki bántott? Ki tette ez veled?
[00:53:56] KathleenCorbett finoman oldalra fordítja a fejét, hogy Natie Molly felé forduljon és leereszti a kezét
[00:55:18] Natie a haldokló Mollyra néz. Hirtelen minden beugrik neki. Ahogy Aurora és Cathy kínozzák és újramossák az agyát... Elereszti Kat-et.
[00:56:00] KathleenCorbett hörögve vesz levegőt, mi szinte szétmarja torkát a szorítás után.
[00:56:14] <KathleenCorbett> Eszement egy családod van tudod e...
[00:57:26] KathleenCorbett oldalra mozdul és nekiáll Molly kiszabadításának.
[01:03:07] MollyDiggory szíve feladja a harcot. A teste ernyedten hull Kathleen karjaiba.
[01:04:33] <KathleenCorbett> Cseszd meg, hol az ellenméreg?!
[01:05:19] KathleenCorbett a földre taszítja a nőt és szabaddá teszi a mellkasát.
[01:05:58] <KathleenCorbett> Hogy ezt... *Elkezdi a szívmasszázst muglimód* Miért nem tanítják a Mungóban...
[01:06:15] Natie nézi
[01:06:19] <Natie> Nincs ellenméreg...
[01:07:33] MollyDiggory élettelen teste csak Kathleen ütemes nyomására mozog. Lelke már megtért őseihez.
[01:07:58] <Natie> Egy valami gyógyíthatja meg...
[01:08:04] <Natie> Vámpírvér...
[01:08:20] <KathleenCorbett> Hát akkor cicám...
[01:08:47] KathleenCorbett kesztyűjén kialakított acélkörmei egyikével felsebzi saját nyakát.
[01:08:59] <KathleenCorbett> kell nekünk egy vámpír
[01:09:06] <Natie> Nem... Joseph bármikor megjöhet...
[01:09:12] <Natie> Majd ő segít.
[01:09:17] <KathleenCorbett> Persze! Jó ötlet!
[01:09:28] <KathleenCorbett> Tegyél be addig valamit
[01:09:32] <CarenRothbart> (pill tápszert kell csinálnom, és nem tudok menteni)
[01:09:40] <KathleenCorbett> én meg rakok oda popcornt
[01:09:56] KathleenCorbett lesújtó pillantást vet rá.
[01:11:28] <KathleenCorbett> Nézd, nálam jobban senki nem utálja a fajtájukat. Amit velem tettek...
[01:12:07] KathleenCorbett egész testében megborzong. Szinte érzi a testén azokat a hideg ujjakat.
[01:12:24] <KathleenCorbett> A lényeg, nem változik.
[01:12:36] <KathleenCorbett> Vagy iszol, és megmentesz két életet.
[01:13:05] <KathleenCorbett> Vagy meghaltok mindketten, és a lányod majd egy idióta cikkből tanul meg randizni.
[01:13:12] <KathleenCorbett> Nekem nem vált be.
[01:15:03] Natie figyeli az élettelen Mollyt. Átfut az agyán, hogy mennyi minden vár még a nőre. Megöregedni Ced mellett... az unokáival játszani. Ezután eszébe jut Ariana és ugyanez a felállás, avval a különbséggel, hogy amíg Ariana öregszik, ő nem. Végignézi, ahogy a lánya felnő, megöregszik és meghal, ahogy az unokái és a dédunokái is... Elborzad még az elképzeléstől is, de Mollytól nem akarja elvenni ezt.
[01:21:15] <KathleenCorbett> Ébresztő ribanc, később ingyen ledőlhetsz a kanapémra, még árengedményt is kapsz
[01:21:23] <KathleenCorbett> ne most bambulj
[01:21:31] KathleenCorbett csettint kettőt a levegőben
[01:22:08] Natie egy pillanat alatt Kat mellett terem és nyakára tapasztja ajkait, amikből pár másodperccel később szemfogai is előbukkannak és a lány nyakába mélyeszti azokat. Az előző kis purparlénak hála nem fogja vissza magát.
[01:23:15] KathleenCorbett egyfolytában káromkodik mérgét Molly szívmasszázsába sűrítve.
[01:27:54] Natie fakóvá vált zöld szemei felizzanak a vértől. Sápadt bőrébe szín vegyül, arca kipirul haja pedig fényessé válik, ahogy az átváltozása teljes lesz. Tökéletessé válik. Ajkai elválnak a lány nyakától és elharapja saját csuklóját... nem is érzi a fájdalmat. Molly szájához rakja a csuklóját és itatja a vérével.
[01:29:19] <Natie> Gyerünk... kelj fel.. *Figyeli ahogy a vállában éktelenkedő seb húzódik össze.*
[01:29:45] Natie ekkor meghallja Molly szívverését. Megrémül a hangtól, de mégis megörül neki.
[01:30:58] KathleenCorbett nemes egyszerűséggel eldől a padlón.
[01:31:03] Natie megkönnyebbülten ül le a földre. Érzések ezrei cikáznak benne felerősödve, kontroll nélkül. Szemét bántja a gyertyák erős fénye és azt is hallja, hogy a szomszéd szoba falában egy egér neszez.
[01:31:27] <Natie> Mit tettem...
[01:31:39] KathleenCorbett megpaskolja a combját.
[01:31:43] <Natie> *Kérdi magától kétségbeesve*
[01:31:47] <Natie> Szörnyeteg lettem...
[01:31:56] <KathleenCorbett> Megmentetted a barátnőd, Taylor húgát, a lányod anyját.
[01:32:12] <Natie> De milyen áron?
[01:33:14] KathleenCorbett pontosan érti őt. Kezét továbbra is a combján nyugtatja.
[01:33:58] <KathleenCorbett> Életben vagytok, mind életben vagyunk.
[01:34:38] <KathleenCorbett> De nem hagyom hogy ölj.
[01:34:57] KathleenCorbett felül mellette.
[01:36:17] Natie a lány még mindig vérző nyakára néz. Szemeit elönti a vér és elfogja az éhség. Szemfogai megnőnek, de a döntő pillanatban a szoba másik végébe ugrik.
[01:36:31] <Natie> Nehezebb lesz mint azt gondolnád...
[01:36:39] Natie érzi, hogy legszívesebben széttépné Katet.
[01:36:46] <KathleenCorbett> Könnyebb mint egy perce gondoltam.
[01:36:57] <KathleenCorbett> Na gyere ide.
[01:37:06] <Natie> Nem.
[01:37:06] <KathleenCorbett> hazaviszlek.
[01:37:10] <Natie> Nem.
[01:37:17] Natie megcsóválja a fejét
[01:37:21] <Natie> Bántani foglak.
[01:37:25] KathleenCorbett megfogja Molly csuklóját.
[01:38:15] KathleenCorbett komolyan néz rá.
[01:38:19] <KathleenCorbett> Nem, nem fogsz.
[01:38:55] Natie arca teljesen átalakul. Nehézkesen zihál ahogy a sarokból figyeli Katet. A vér csábító illata teljesen elbódítja.
[01:39:06] <Natie> Menekülj...
[01:39:47] <KathleenCorbett> Visszajövök.
[01:40:50] KathleenCorbett Ezzel olyan alkut ajánl, amit talán már holnap bánni fog, de most a legfontosabb hogy Molly egy Mungóbéli ágyba kerüljön. Minden másra ott, a holnap.
[01:41:21] KathleenCorbett Natiera kacsint, miközben elnyeli a társas hopponálás émelyítő körforgása.