Aurora De Martel – Tristan De Martel –Catherine Lestrange
2016-08-10
[23:22:07] AuroraDeMartel fekete középhosszú, féloldalas esésű fekete ruhában, melynek a hátát csak egy pánt köt össze a ruha elejével, sétálgat a kastélyban, kezében egy levéllel
[23:24:49] AuroraDeMartel lábait kényelmes, fekete magas sarkú szandál öleli át. Szinte nem is érzi, hogy bármiféle lábbit is viselne, annyira könnyű anyagból készült.
[23:25:26] TristanDeMartel a társalgóban ül a kandalló tüzébe révedve.
[23:25:49] <@TristanDeMartel> Szolga:: Mr. De Martel! *Jön be kopogás nélkül*
[23:25:59] TristanDeMartel gondolkozás nélkül halálos átkot szór a szolgára.
[23:26:03] <@TristanDeMartel> Megmondtam, hogy ne zavarj...
[23:27:07] TristanDeMartel hátra se fordul. Továbbra is a tüzet bámulja.
[23:27:59] AuroraDeMartel felpillant a levélből, mikor egy test puffanását hallja. Gonosz mosolyra húzódnak gyönyörű ajakai. Kegyetlen fény csillan meg szemeiben, úgy szól oda fivérének.
[23:28:08] <@AuroraDeMartel> Feldühítettek, drágám?
[23:29:13] TristanDeMartel apró mosolyra húzza a száját.
[23:29:27] <@TristanDeMartel> Igen. És ami a legszomorúbb, hogy aki feldühített, avval nem végezhetek ilyen könnyen.
[23:29:34] <@TristanDeMartel> Mond csak... kedves kicsi húgom...
[23:29:41] TristanDeMartel felemelkedik a fotelból és szembefordul vele
[23:29:53] <@TristanDeMartel> Talán... más nyelven beszélünk?
[23:30:37] AuroraDeMartel állja a fürkésző tekintetet, majd ráncba szedi arcvonásait
[23:30:42] <@AuroraDeMartel> Mire gondolsz?
[23:31:10] <@TristanDeMartel> Kérdésre kérdéssel?
[23:31:14] <@TristanDeMartel> Úgy látom igen...
[23:31:26] <@TristanDeMartel> Akkor felteszek egy kérdést a te nyelveden... csak hogy megértsd...
[23:31:41] <@TristanDeMartel> *Két kezének ujjhegyeit összeérinti maga előtt majd összekulcsolja azokat.*
[23:31:44] <@AuroraDeMartel> Mostanában nem avatsz be a dolgaidba. *mondja kissé szemrehányóan*
[23:31:48] <@TristanDeMartel> Mond csak...
[23:31:57] <@TristanDeMartel> Melyik része nem volt világos annak...
[23:33:03] <@TristanDeMartel> HOGY HOLTAN AKAROM AZT A RETKES RIBANC TAYLOR SZUKÁT!? *csap egyet a mellette lévő asztalra* Tudod a kis bűbájotok Catherinenel... kissé kudarcba fulladt és miután a kis lotyó újra öntudatra gerjedt elkezdte kiirtani a teljes vezérkarunkat a vámpír szörnyszülöttjével!
[23:33:14] <@TristanDeMartel> És ezért kizárólag TE! *mutat rá* és Catherine vagytok a felelősek!
[23:33:35] <@TristanDeMartel> A ti dolgotok lett volna, hogy trójai falóként álmában kinyírjon mindenkit abban a mocskos New Orleansi porfészekben!
[23:33:44] <@TristanDeMartel> ÉS EGY TUDATMÓDOSÍTÓ BŰBÁJT SEM TUDTOK LEVÉDENI!
[23:33:51] <@TristanDeMartel> *hajít át egy üvegtárgyat a szobán*
[23:34:06] TristanDeMartel fenyegetően elé lép és elkapja a haját
[23:34:17] <@TristanDeMartel> Elegem van abból, hogy nem tudok megbízni benned ha Taylorról van szó!
[23:34:21] <@TristanDeMartel> Torkig vagyok vele!
[23:34:25] <@TristanDeMartel> Megértetted? *sziszegi*
[23:38:03] AuroraDeMartel szemeiben félelemmel vegyült düh izzik, ahogy ráteszi bátyja karjára hosszú ujjait, és igyekszik kiszabadítani hajtincseit a szorítás fogságából, de nem szól semmit.
[23:41:25] CathyLestrange feltartóztatás nélkül jut el a társalgóig. Időközben átöltözött, most tűzvörös selyem ruhát visel, az alkalomhoz illőn, mely combig felskiccelt.
[23:41:57] CathyLestrange Széles vigyorral lépi át az útjába kerülő hullát, majd megköszörüli a torkát.
[23:42:05] <~CathyLestrange> Szép is a családi szeretet..
[23:42:21] TristanDeMartel elereszti húgát és ellöki magától
[23:42:23] <@TristanDeMartel> Szánalmas...
[23:45:42] CathyLestrange Nem tud nem kárörvendő arcot vágni a dologhoz, Aurora még mindig szúrja a szemét. Igyekezett öltözékben is elég kihívót választani, csak a kötés a vállán ami elrontja az összképet.
[23:48:24] AuroraDeMartel Cathy belibbenése épp kapóra jön számára, de esze ágában sincs ezt a nő tudtára adni, inkább megigazítja hajtincseit, majd végig méri Catherinet
[23:54:57] AuroraDeMartel nyelvén már-már épp megjelenik a kurvás szó, majd széles mosoly terül el arcán, ahogy mustrálja a lány öltözékét
[23:58:31] TristanDeMartel ránéz
[23:59:05] <@TristanDeMartel> Netán divatbemutatót rendeznek ma a házamban?
[00:00:31] <@AuroraDeMartel> Miss Lastrange jó benyomást próbál tenni rád, drága bátyám *magyarázza kioktató stílusban, ajakain kárörvendő mosollyal*
[00:01:19] <@TristanDeMartel> Halgass!!
[00:01:23] TristanDeMartel rámutat
[00:01:27] <@TristanDeMartel> Szégyent hozol a családunk nevére
[00:02:04] <@TristanDeMartel> Nevetséges ez a rivalizálás köztetek
[00:02:14] <~CathyLestrange> Valóban...
[00:02:21] <~CathyLestrange> mert fölényesen nyertem.
[00:02:27] <~CathyLestrange> Nem is kellett 48 óra...
[00:02:34] AuroraDeMartel hangosan kacag
[00:02:53] <@AuroraDeMartel> Nekem erre nincs időm
[00:03:09] AuroraDeMartel összegyűri a levelet, majd a kandallóhoz sétál, és a tűzbe dobja
[00:03:34] <@AuroraDeMartel> Randim van.
[00:03:51] CathyLestrange megvetően végigméri.
[00:04:13] TristanDeMartel dühösen az asztalra csap és húgára néz
[00:04:22] <@TristanDeMartel> Befogod a pofád és leülsz!!!
[00:04:31] <@AuroraDeMartel> Vigyázz, Cathy, még a végén úgy maradnak a szemeid, Elég csúnya leszel öreg korodra.
[00:05:08] CathyLestrange már oda sem figyel. Nem is érti hogy tekinthette eddig riválisnak. Ez csak egy fennhéjázó gőgös és elkényeztetett liba.
[00:05:40] <~CathyLestrange> Taylor húga halott. Óhajtod végignézni? *Hagyja ezúttal teljesen figyelmen kívül a nőt.*
[00:07:38] AuroraDeMartel úgy érzi, egy tőrt döftek a szívébe. Arcán nem látszanak érzelmek, de állva marad, és figyel.
[00:12:53] TristanDeMartel összehúzza a szemeit és elé lép
[00:13:02] <@TristanDeMartel> Ha ez valami trükk...
[00:14:21] <~CathyLestrange> Csak kutakodj, nem fogok ellenállni, vagy töltsem inkább merengőbe?
[00:15:23] CathyLestrange büszkén kihúzza magát, bár agya rejtekében félelem motoszkál. Teljesen kifordult magából a Natie elleni küzdelemben.
[00:19:31] AuroraDeMartel Chris húgának gyilkosát figyeli. Felsejlik benne első gyilkosságának emléke, amit ki tudja, mennyi követett még, de egyik sem volt, ennyire személyes. Ez a fiatal lány korát meghazudtolva követett el olyan kegyetlen tettet, ami a gyökeréig érnek. Olyan személy ellen követte el, aki részt vett első lélegzetvételének pillanatától. Mélységes megvetést érez Catherine iránt.
[00:20:32] AuroraDeMartel Ugyanakkor rádöbbent, nagyot hibázott, hogy alá becsülte ezt a lányt. Vérszomjas fenevad lakozik e törékeny testben.
[00:23:31] AuroraDeMartel gondolati Chrishez űzik. Vajon, tudja már? Vajon, van vele valaki ezekben a kegyetlen percekben? Gondolatait el kell rejtenie, érzi, meggyengült, amit Tristan nem szalaszt el nap, mint nap a szemére hányni, egyre durvább eszközökkel.
[00:26:14] TristanDeMartel kezét Cathy halántékára teszi és visszanézi az emlékeit.
[00:27:47] TristanDeMartel miután elszakad az emlékektől hátralép kettőt és felnevet, már már őrült módon.
[00:27:52] <@TristanDeMartel> Bámulatos...
[00:27:55] <@TristanDeMartel> Hidegvérű...
[00:28:34] <@TristanDeMartel> Az embert, aki segített azzá lenni, aki vagy... édesanyád szinte testvérét... bámulatos. Elnyerted a megbocsátásom...
[00:28:53] AuroraDeMartel Tristan szavaira figyel, melyek éles késsel hasítanak lelke legmélyére.
[00:30:42] CathyLestrange beleborzong Tristan minden szavába. Nem lehet többé kérdéses, hogy elkötelezte magát felé.
[00:31:26] AuroraDeMartel érzi, választás elé kényszerül. Még lenne esélye megszökni innen, és felkutatni Christ, hátha együtt túlélhetik Tristan haragját, vagy megpróbál kitartani a végsőkig, és a háttérből segíteni Chris útját, bármerre is vezessék.
[00:32:57] <@AuroraDeMartel> Milyen érzés volt, Catherine? *teszi fel higgadt hangon a kérdést*
[00:35:03] <@TristanDeMartel> Jó kérdés.
[00:36:49] CathyLestrange maga elé mered. Borzalmat kellene érezzen, fájdalmat vagy szégyent de ahogy visszagondol az eseményekre finoman beharapja az ajkát. Elönti a mámor..
[00:38:08] AuroraDeMartel Cathy szemeit figyeli, és egyáltalán nem tetszik, amit ott lát. Azon gondolkozik, vajon a bátyját is képes lenne ilyen könnyedén elárulni egy jobb ajánlatért?
[00:40:08] AuroraDeMartel úgy dönt, amíg ez ki nem derül, nem hagyja magára fivérét, még ha ezzel óriási kockázatot is vállal.
[00:43:21] <@TristanDeMartel> Taylor főhadiszállása romokban.
[00:43:35] <@TristanDeMartel> A... fattya és a ribanc húga halott...
[00:43:42] <@TristanDeMartel> És ő még semmiről sem tud.
[00:44:00] TristanDeMartel elégedetten ugrik be a karosszékébe
[00:44:06] CathyLestrange élesebben szívja be a levegőt
[00:44:12] <~CathyLestrange> Smith?
[00:44:20] <~CathyLestrange> Holly Smith?
[00:44:40] <@TristanDeMartel> Igen. A kis balga túl lassú volt.
[00:44:43] AuroraDeMartel csettint, mire egy üveg a legdrágább pezsgőből, jelenik meg az asztalon, behűtve, hozzá három kristály pohárral.
[00:44:50] <@TristanDeMartel> De a Farding gyerek meglógott
[00:44:51] <@AuroraDeMartel> Úgy gondolom, erre inni kell, nem de bár?
[00:45:01] <@TristanDeMartel> nem viszi messzire
[00:45:07] <@TristanDeMartel> A zsoldosaim levadásszák
[00:45:12] <@TristanDeMartel> egy kisgyerekkel
[00:45:25] TristanDeMartel nevetve megcsóválja a fejét
[00:45:40] <@TristanDeMartel> Alig várom, hogy kitapétázzam a fenséges Abattoirt a teljes brigáddal
[00:45:49] <@TristanDeMartel> Ezek után életben is hagyom Taylort
[00:45:57] <@TristanDeMartel> a halál megváltás lenne a számár onnantól
[00:46:42] CathyLestrange Üdvözült mosollyal bólogat. Smith halott... bár megélhette volna ezt az anyja.
[00:47:57] <@TristanDeMartel>és mi van a vámpírral?
[00:54:08] <@AuroraDeMartel> Ki mond köszöntőt?
[00:56:53] <~CathyLestrange> Nem gondolom, hogy van mit ünnepelni, ez még csak az első lépés.
[00:57:34] <@AuroraDeMartel> Már, hogy ne lenne? Az első gyilkosságod, drága Húgom!
[00:57:42] AuroraDeMartel széles mosoly terül el arcán
[00:57:57] <~CathyLestrange> Ó drágám, nem ez az első.
[00:58:06] <@AuroraDeMartel> Valóban? Második?
[00:58:40] CathyLestrange továbbra sem néz rá, és már válaszra sem méltatja. Többé nem tekint rá riválisként.
[00:58:52] <~CathyLestrange> A vámpír az elején eltűnt egy patrónus után.
[00:59:34] <~CathyLestrange> Gondolom a menekültek után ment.
[01:01:18] CathyLestrange Tristanhoz sétál és megáll félig mögötte, egyik kezét a férfi vállán pihentetve.
[01:02:23] <~CathyLestrange> Mégsem vesztettünk ellene. Keresnünk sem kell, ő maga jön majd ide.
[01:04:02] <@TristanDeMartel> Mi pedig készen állunk majd. *Átnéz a válla felett és apró csókot ad a lány kezére*
[01:04:16] <@TristanDeMartel> Ki látta el a sebedet?
[01:06:11] <~CathyLestrange> A bátyám. Miután végignézte Taylor halálát.
[01:06:32] <@TristanDeMartel> Hm. Nem erre számítottam.
[01:06:41] <@TristanDeMartel> Ámbár igen kegyes fordulat a történetben.
[01:06:44] <@TristanDeMartel> Nem kell megölnöm
[01:06:57] TristanDeMartel mosolyogva hátranéz Cathyre és megkerülve őt az ablakhoz sétál
[01:08:12] <@AuroraDeMartel> Mi legyen az esküvői meghívótok témája? Ahogy elnézlek benneteket, felesleges harmadik vagyok ebben a kapcsolatban.
[01:08:45] AuroraDeMartel duzzogva kel fel a székből, majd sétál bátyja mellé
[01:08:51] <@TristanDeMartel> Ó ugyan, mindig is akartam egy háziállatot... de hűtlenné váltak.
[01:09:14] TristanDeMartel mosolyogva néz húgára
[01:09:55] <@AuroraDeMartel> ~Nem gondolhatod komolyan, hogy ez a kislány felér a kisujjadig is~
[01:10:55] <@TristanDeMartel> ~Megtette, amire te nem voltál képes. Az én olvasatomban más a kislány~
[01:11:24] <@TristanDeMartel> ~Szóval mutass némi tiszteletet a jövendőbeli sógornődnek~
[01:11:50] <@AuroraDeMartel> ~Nem leszek a cselédje, ha erre kérsz~
[01:12:19] <@AuroraDeMartel> ~Talán elfelejtetted, mennyi mindent adtam fel Érted?~
[01:12:30] <@TristanDeMartel> ~Így volt?~
[01:12:36] <@TristanDeMartel> ~Kétlem.~
[01:12:43] <@AuroraDeMartel> ~Mindig Te voltál az első~
[01:13:24] <@AuroraDeMartel> ~Ha arra kérsz, hódoljak be neki, elveszítesz~
[01:13:39] <@TristanDeMartel> ~A gondolataid úgy ordítanak a halk szobában drága Auroram, hogy a holtak is hallják... csupán azért nem fekszel vérbe fagyva mert a haldokló édesanyádnak megígértem, hogy nem esik bajod~
[01:14:40] AuroraDeMartel sarkon fordul, és belép a kandallóba, majd eltűnik a lángok közt.
[01:15:01] TristanDeMartel utána néz
[01:15:04] <@TristanDeMartel> Megbékél majd.
[01:15:15] <@TristanDeMartel> Már nem veled.
[01:15:22] <@TristanDeMartel> Ha meg nem sértelek.
[01:16:21] <~CathyLestrange> Túl laza pórázon fogod, "ha meg nem sértelek".
[01:16:40] CathyLestrange A kandallóba réved a lány után.
[01:16:42] <@TristanDeMartel> Tudja hol a határ
[01:16:43] <~CathyLestrange> Szerelmes.
[01:16:47] <@TristanDeMartel> Dehogy
[01:16:54] <@TristanDeMartel> Csupán bosszantani akar
[01:17:07] <@TristanDeMartel> Aurora egy emberbe szerelmes. Magába.
[01:17:19] CathyLestrange felvonja szemöldökét.
[01:17:21] <@TristanDeMartel> Taylor pedig trófea a vitrinjébe.
[01:17:49] <~CathyLestrange> Úgy nincs mitől tartanod.
[01:18:36] <@TristanDeMartel> Féltékeny rád.
[01:18:47] <@TristanDeMartel> Ezért akar büntetni.
[01:23:46] CathyLestrange Felnevet.
[01:23:54] <~CathyLestrange> Talán neki van igaza.
[01:24:01] <~CathyLestrange> Nem szeretek osztozkodni...
[01:24:15] TristanDeMartel szembefordul vele
[01:24:29] <@TristanDeMartel> Ahogy én sem.
[01:38:25] <~CathyLestrange> Nos...
[01:39:33] CathyLestrange ujjait Tristan mellkasára simítja.
[01:42:40] <@TristanDeMartel> Nos?
[01:45:16] <~CathyLestrange> Tudod ezzel csak annyi a probléma, hogy a Te figyelmed az enyém.
[01:45:24] <~CathyLestrange> De engem még nem győztél meg.
[01:45:39] CathyLestrange Kaján vigyorral hátrébb lép.
[01:46:44] <~CathyLestrange> Az a baj veletek, hogy azt hiszitek mindent olyan könnyen megszerezhettek. Pedig ha csak sejtenéd mekkora élvezeteket rejt egy kis küzdelem...
[01:47:00] CathyLestrange Félmosollyal az ajtó felé indul.
[01:47:05] <~CathyLestrange> Jó éjt Tristan.
[01:47:29] TristanDeMartel biccent, nem válaszol.
[01:49:01] CathyLestrange kisétál és mosolya nem is lehetne szélesebb ahogy végig sétál az egymást követő folyosókon, majd az udvarra érve még egy utolsó hátrapillantás után dehoppanál.