Lestrange birtok

[17:08:26] DamienLestrange két pohárral a kezében sétál a kanapén ülő húgához, majd az egyik borostánybarna itallal teli poharat átnyújtja felé.
[17:08:32] <@DamienLestrange> Ki ez a Tristan de Martel?
[17:09:03] <@DamienLestrange> Várj! Jobbat kérdezek... Ki az aki nem ismeri a ... gyász fogalmát?
[17:09:09] DamienLestrange leül vele szembe a fotelbe
[17:09:48] CatherineLestrange elveszi a poharat és belekortyol, néhány hosszú másodpercig ízlelgetve az italt.
[17:11:55] <~CatherineLestrange> Tristan De Martel? Gazdag, befolyásos aranyvérű és belga. Ez minden amit ki tudtam deríteni.
[17:32:51] DamienLestrange belekortyol az italába
[17:33:26] <@DamienLestrange> Engem az sem érdekel ha királyi sarj... ebben a házban gyászolunk... ő pedig audenciát kér, pedig külön kikötöttem hogy senki nem zavarhat minket!
[17:36:10] <~CatherineLestrange> Nagyapa szorgalmazza, anyát pedig nem hozhatjuk vissza
[17:36:53] DamienLestrange legyint
[17:37:22] <@DamienLestrange> Mi lenne ha nem csinálnál úgy mintha ez mind rendben lenne!?
[17:37:30] DamienLestrange lehúzza a pohár tartalmát egy szuszra
[17:37:57] CatherineLestrange félreteszi az italát.
[17:38:31] <@DamienLestrange> Anya teste még ki sem hűlt és amiért dolgozott! Amiért utolsó hónapjaiban küzdött, egy kívülálló kapja!
[17:38:44] <@DamienLestrange> Valaki, aki jól megtömi az ATBt pénzel fogadok!
[17:38:57] DamienLestrange lecsapja a poharat a kandallópárkányra és rátámaszkodva nézi a közös családi képeket
[17:39:13] <~CatherineLestrange> Merlinre köss már csomót arra kígyó nyelvedre...
[17:39:24] CatherineLestrange megdörzsöli halántékát.
[17:39:36] <~CatherineLestrange> ha annyira érdekelne anya munkája, már rég elvetted volna Camillet
[17:39:41] <@DamienLestrange> Óóó bocsánat hercegnő... *Fordul felé* DE A CSALÁDI HAGYATÉKODÉRT KÜZDÖK!!!
[17:40:12] <@DamienLestrange> Te pedig... *fintorogva végig mutat rajta* Pillangókisasszony módjára próbálsz kibúvókat keresni!
[17:40:22] <@DamienLestrange> Rád sem ismerek mostanában!
[17:40:34] CatherineLestrange felvonja szemöldökét.
[17:40:51] <~CatherineLestrange> A lehető legjobb választás keresése, nem éppen kibúvó.
[17:40:55] <~CatherineLestrange> Van még időm.
[17:41:01] <~CatherineLestrange> Neked ellenben bátyjám...
[17:42:53] CatherineLestrange feláll és elé sétál
[17:43:48] <~CatherineLestrange> ketyeg az óra a fejed felett. Hezitálj csak, és mindenedet elveszítheted.
[17:44:03] DamienLestrange gonosz félmosolyra húzza a száját
[17:44:12] <@DamienLestrange> Élvezed hogy úgy tehetsz mintha érdekelne?
[17:44:18] <@DamienLestrange> Ettől jobban alszol este?
[17:44:21] <@DamienLestrange> Hm?
[17:44:31] DamienLestrange kihúzza magát előtte
[17:44:37] <~CatherineLestrange> Ó, érdekel. Nagyon is, elvégre akkor legalább a fele részed az enyém.
[17:44:46] CatherineLestrange megsimítja az arcát.
[17:44:52] DamienLestrange elhúzza a fejét
[17:45:03] CatherineLestrange elneveti magát
[17:45:43] <~CatherineLestrange> miért nem mész apád után Damien?
[17:45:54] <~CatherineLestrange> úgy sincs már miért itt maradnod.
[17:46:05] CatherineLestrange elfordul tőle és sétára indul a szobában
[17:47:14] <~CatherineLestrange> álszent vagy
[17:47:26] CatherineLestrange fordul felé már a szoba másik végéből.
[17:47:41] TristanDeMartel kopogtat az ajtón
[17:47:41] <~CatherineLestrange> Az a sok "akármi lesz mi együtt maradunk"
[17:47:57] CatherineLestrange nem figyel oda, majd a manók intézik.
[17:48:09] DamienLestrange rámutat
[17:48:13] <@DamienLestrange> És itt vagyok
[17:48:14] <@DamienLestrange> nem?
[17:48:25] <@DamienLestrange> A húgom vagy... mégha csak a féltestvérem is.
[17:48:33] <@DamienLestrange> Semmin nem változtat számomra
[17:48:42] <~CatherineLestrange> és azért teszel védő bűbájt az ajtódra?
[17:49:04] <@DamienLestrange> Igen.
[17:49:06] CatherineLestrange jobban élvezi Damien kínzását mint kellene, anyja halála a legrosszabbat hozta ki belőle.
[17:49:16] <@DamienLestrange> Mert a jelek szerint Te... nem így gondolkozol.
[17:49:21] <@DamienLestrange> ... megjött a vendégünk.
[17:49:39] DamienLestrange a bárszekrényhez sétál és tölt magának mégegy italt.
[17:50:07] CatherineLestrange megáll a kandalló mellett, és a tűz felé nyújtja kezeit, hogy szinte érezze a lángokat.
[17:50:14] <~CatherineLestrange> Itt folytatjuk.
[17:50:32] TristanDeMartel a manók útbaigazítása után megjelenik az ajtóan és kopog a félfán
[17:51:17] <~CatherineLestrange> Fáradjon be Mr De Martel
[17:51:27] TristanDeMartel biccent majd beljebb lép
[17:51:52] <@TristanDeMartel> Köszönöm, hogy fogadtak a gyász eme óráján. Fogadják legőszintébb részvétem az édesanyjuk miatt.
[17:52:02] TristanDeMartel lágyan megdönti  törzsét a padlót nézve
[17:52:06] CatherineLestrange rá emeli tekintetét
[17:52:17] <~CatherineLestrange> ugyan
[17:52:24] <~CatherineLestrange> semmi szükség színjátékra
[17:52:25] DamienLestrange háttal neki felhorkan majd kortyol egyet a poharából
[17:52:40] TristanDeMartel felemelkedik és kihúzza magát
[17:52:59] TristanDeMartel apró mosolyt enged meg magának
[17:53:08] <@TristanDeMartel> A híre megelőzte Ms. Lestrange.
[17:53:22] <~CatherineLestrange> csak nem?
[17:53:36] CatherineLestrange a kanapé felé mutat, hellyel kínálva.
[17:53:45] <@TristanDeMartel> Ámbár ne feledje, hogy szavai lehetnek súlyosak és húsig hatolóak. Nem feltétlenül tükrözik minden esetben a valóságot, ámbár úgytudom kegyed... épp az ellenkezőjéről van meggyőződve.
[17:53:53] <@TristanDeMartel> Köszönöm. *Fogadja el a helykínálást és leül*
[17:54:00] DamienLestrange elvigyorodik majd megfordul
[17:54:49] <@DamienLestrange> Minek köszönhetjük a ... megtiszteltetést?
[17:55:13] <@TristanDeMartel> Ön bizonyára Mr. Lestrange... vagy Taylor? Bocsánat... ennek olyannyira nem néztem utána... nézze el tudatlanságom.
[17:55:27] DamienLestrange elvigyorodik
[17:55:38] <@DamienLestrange> Ugyan.
[17:55:56] <@DamienLestrange> Hozzá szoktam hogy hozzá nem értő együgyüekkel élek együtt... *sandít Cathyre* Mégegy már nem okoz problémát.
[17:56:06] TristanDeMartel elmosolyodik
[17:56:14] <@TristanDeMartel> Nos. Most, hogy ilyen kellemesen bemutatkoztunk egymásnak.
[17:56:25] <@TristanDeMartel> Szeretném ha meghallgatnának egy önök számára is kedvező ajánlatot.
[17:57:06] CatherineLestrange csak bólint egy aprót. A nagyapja jót állt érte, neki ennyi pont elég.
[17:58:10] <~CatherineLestrange> hallgatjuk.
[17:59:03] <@TristanDeMartel> Bizonyára hallottak már a Strixről.
[17:59:42] CatherineLestrange szeme megvillan ~egy újabb toborzás~
[18:00:54] CatherineLestrange ajka szegletében éppen csak pillanatra felsejlik egy mosoly. Elöntik az emlékek.
[18:05:04] <~CatherineLestrange> Tehát
[18:05:13] <~CatherineLestrange> ha jól értem
[18:05:48] <~CatherineLestrange> egy céltudatos tag igyekszik éppen jópontot gyűjteni, de kinek is?
[18:06:55] CatherineLestrange sok mindent nem tud az említett varázslókról és boszorkákról csupán annyit hogy klánba rendeződtek valaki körül és nagy terveket dédelgetnek.
[18:11:28] TristanDeMartel elmosolyodik
[18:13:07] <@TristanDeMartel> Édesanyjuk halálával önök patrónus nélkül maradtak...
[18:13:34] <@TristanDeMartel> Két ilyen... rendkívüli nagy tehetséggel és ésszel megáldott varázsló... kár lenne ha elvesznének az élet útvesztőjében.
[18:14:15] <@TristanDeMartel> Nem kívánom kétségbe vonni az önök képességeit.. épp ellenkezőleg.
[18:14:38] <@TristanDeMartel> Csupán. Segíteni szeretnék, hogy... a teljes potenciáljukhoz érjenek fel.
[18:14:47] <@TristanDeMartel> Ebben segítene önöknek a Strix.
[18:15:13] <@TristanDeMartel> Az önökhöz hasonló varázslók és boszorkányok körében teljesedhetnének ki.
[18:17:17] <@TristanDeMartel> Nyilván azt keresik nekem ez miért éri meg. Nos a Strix egy zártkörű társaság. Aki belépett, az önszántából nem távozhat.
[18:17:24] TristanDeMartel elmosolyodik
[18:17:36] <@TristanDeMartel> Viszont ez több mint egy olvasókör.
[18:18:23] DamienLestrange elvigyorodik majd pohárral a kezében mászkálni kezd a szobában
[18:18:25] <@DamienLestrange> Áááh értem.
[18:18:52] <@DamienLestrange> Arra kér, hogy... a nagy és hatalmas erőnket ajánljuk fel önnek és a puccos piperkőc csodagyerekek csoportjának...
[18:19:01] <@DamienLestrange> És intézzünk el csipp-csupp ügyeket?
[18:19:23] <@TristanDeMartel> Félreért. A Strix nem foglalkozik.. hogy úgyfogalmazzak csipp-csupp ügyekkel.
[18:19:51] <@TristanDeMartel> A lehetőséget kínálom arra.. hogy erejük teljében a világ tetejére lépjenek.
[18:20:00] <@TristanDeMartel> És ehhez mi minden segítséget megadunk...
[18:20:10] <@TristanDeMartel> De ami alapszabály... ami az önöké, az a miénk is...
[18:20:16] <@TristanDeMartel> És ez így működik fordítva is.
[18:20:24] DamienLestrange megcsóválja a fejét
[18:20:29] <@DamienLestrange> Kifogytak a pénzből?
[18:20:38] TristanDeMartel türelmetlenül szusszant
[18:20:53] <@TristanDeMartel> Mr. Lestrange. Ön páratlan képességű varázsló amit nyilvánvalóan az édesanyjától örökölt...
[18:21:00] <@TristanDeMartel> De a stílusa valószínűleg az édesapjáé...
[18:21:17] <@TristanDeMartel> Ezért megkérném... a jelenlétemben ne sértse az édesanyja emlékét avval, hogy az apjára hasonlít!
[18:21:37] TristanDeMartel Catherinere sandít
[18:21:41] <@TristanDeMartel> Ellenben a húgával.
[18:22:15] TristanDeMartel ismét Damienre néz
[18:22:47] <@TristanDeMartel> Kényelmetlen lehet olyan ember mellett felnőni, akinek a vérében két rettenetesen nagymúltú és erős család vére csörgedezik...
[18:22:57] TristanDeMartel sóhajt
[18:23:06] <@TristanDeMartel> Mindazon által ez nem kisebbíti az erejét...
[18:23:22] <@TristanDeMartel> És a tehetségét, amit oly botorság lenne eltékozolnia mint drága apja.
[18:29:00] <~CatherineLestrange> Nincs billog, sem érdemtelen társaság. Hol a buktató?
[18:29:16] CatherineLestrange szeme sarkából Damient követi.
[18:29:32] TristanDeMartel előre dől és összekulcsolja ujjait két kezén
[18:29:39] <@TristanDeMartel> Nem buktató inkább... ellenszolgáltatás.
[18:30:20] <~CatherineLestrange> hát hogyne, tehát?
[18:30:23] <@TristanDeMartel> Mint minden társaságban... itt is feljebbvalóik lennének, akik... nos megkereshetik magukat, hogy a tőlünk kapott tudást a mi hasznunkra is kamatosítsák.
[18:31:10] <@TristanDeMartel> Szabadon dönthetnek a dolgaikról... de ha a Strix szólítja magukat... a kötelesség adott.
[18:31:23] TristanDeMartel hátradől
[18:31:28] <@TristanDeMartel> Nem kívánom, hogy azonnal döntsenek.
[18:31:54] <@TristanDeMartel> Mindazon által a nagyapjuk magasztalóan beszélt önökről.
[18:32:09] TristanDeMartel feláll a kanapéról és begombolja zakóját
[18:32:55] <@TristanDeMartel> Holnap álarcosbált tartunk az újonnan vett birtokunkon. Úgy gondoltam önöket személyesen invitálnám meg az ünnepélyre.
[18:33:24] <@TristanDeMartel> Ott választ adhatnak, hogy miképp döntöttek.
[18:35:26] TristanDeMartel Cathy elé lép majd lehajol, hogy kezet csókoljon neki. Mielőtt felegyenesedne a szemeibe néz.
[18:35:34] <@TristanDeMartel> Hiszem, hogy jó döntést fognak hozni.
[18:38:47] <~CatherineLestrange> Erről biztosíthatom.
[18:38:56] <~CatherineLestrange> Akkor holnap, Mr. De Martel.
[18:39:05] TristanDeMartel biccent
[18:39:08] <@TristanDeMartel> Epekedve várom.
[18:39:14] TristanDeMartel Damien felé biccent
[18:39:22] <@TristanDeMartel> Mr. Lestrange! A legjobbakat.
[18:40:10] <@TristanDeMartel> És ha javasolhatom... holnap vegye elő a kevésbé iszákos formáját. Ahova jön, nos ott nem tolerálják a hasonló viselkedést és nem ön lesz a legfelkapottabb ember azon a partin...
[18:40:18] TristanDeMartel evvel hátatfordít és elindul kifelé
[18:40:37] <@DamienLestrange> Ki mondta, hogy egyáltalán megyek!? *Kiáltja utána majd visszafordul a kandallópárkányhoz*
[18:41:16] <~CatherineLestrange> Mindenestre
[18:41:23] CatherineLestrange Damienhez fordul
[18:41:26] <~CatherineLestrange> én ott leszek
[18:41:29] DamienLestrange húgára néz
[18:41:38] <@DamienLestrange> Nem gondolod komolyan...?
[18:41:39] <@DamienLestrange> Cat!
[18:41:48] <@DamienLestrange> Te beveszed mindezt?
[18:41:57] <@DamienLestrange> Kifotólányt akarsz játszani nekik?
[18:42:32] CatherineLestrange hidegen elmosolyodik.
[18:42:36] <~CatherineLestrange> Úgy ismersz?
[18:42:48] DamienLestrange elgonolkodik majd elmosolyodik
[18:42:51] <@DamienLestrange> Van egy terved...
[18:43:58] CatherineLestrange végigsimít csillogó eljegyzési gyűrűjén, és laza mozdulattal megszabadul tőle.
[18:44:05] <~CatherineLestrange> mindig fivérem.
[18:44:07] <~CatherineLestrange> mindig.
[18:44:14] DamienLestrange végignézi a mozdulatot
[18:44:21] <@DamienLestrange> Veled megyek... ebben az esetben.
[18:44:30] <@DamienLestrange> Nem engedlek be egyedül az oroszlán barlangjába.
[18:45:34] <~CatherineLestrange> egyébként sem áll jól neked a gyász. Belefulladnál egyedül... ha nem kellene tőlem féltened az életed.
[18:45:39] CatherineLestrange rá kacsint.
[18:45:43] <~CatherineLestrange> apropó...
[18:45:47] <~CatherineLestrange> erről jut eszembe
[18:46:29] <~CatherineLestrange> öcsike lelécelt az este.
[18:46:37] <~CatherineLestrange> nem gondolod, hogy apádra ütött?
[18:47:09] <@DamienLestrange> Micsoda? Nik eltűnt?!
[18:47:14] DamienLestrange lecsapja a poharat
[18:47:23] <@DamienLestrange> És ezt mégis miért most kell közölnöd!?
[18:47:28] CatherineLestrange vállat vont
[18:47:30] DamienLestrange a kabátjáért nyúl és elindul kifelé
[18:47:33] <~CatherineLestrange> egy nővel ment el.
[18:47:34] <@DamienLestrange> Meg kell keresnünk...
[18:47:37] <~CatherineLestrange> majd haza kerül.
[19:00:07] <@DamienLestrange> nekem ez nem elég...
[19:00:16] DamienLestrange evvel hátára kanyarítja bőrkabátját és kicsörtet a házból
[19:04:52] CatherineLestrange szélesen elvigyorodik, és a poharakat tisztogató Zordó felé pillant.
[19:05:04] <~CatherineLestrange> Azt nem mondtam volna, hogy vámpír a csaj?
[19:06:10] CatherineLestrange nem vár választ, de kap egy gonoszkás félmosolyt, miközben felsétál a szobájába. Fel kell készülnie a holnapra...

[22:54:14] TheresaMirose Cassidy dolgozószobájában materializálódik, nesztelenül ahogy mindíg. Fekete szemei ónixként csillognak hófehér arcában, vérvörös tincsei felűzve, félig csuklya alá relytve pihennek.
[23:02:03] TheresaMirose néhány lépést tesz a tágas szobában, ami könyvek, fiolák és kész főzetek tárhelye, majd ujjait kifeszítve, jobb kezét maga elé tartja.
[23:03:03] <@TheresaMirose> Lássuk mit rejt a szentélyed.
[23:04:58] TheresaMirose vonásai meg sem rezdülnek, csupán rúnái kelnek életre, ahogy megmozdul az egész szoba. Minden rezeg, sistereg, darabokra törnek a fiolák, majd újra összeállnak.
[23:11:14] TheresaMirose elnyitja a száját élesebben szívva magába a dohos levegőt, emlékek rohanják meg, de nem a sajátjai. Mérgek, bájitalok félig sem olvasott könyvek emlékei. Keserves órákéi, könnyekbe borulva, szeretkezés a tölgy asztalon, lopott csókok, veszekedések, gyereksírás és kacajok...
[23:16:08] TheresaMirose lehunyt szemekkel éli át az intenzív élményt, majd a pillanat tört része alatt repül kezébe egy több pergamenből tekert vastag papírusztekercs.
[23:17:00] TheresaMirose körül minden elcsendesedik, minden pontosan úgy van, ahogyan érkezése előtt volt.
[23:17:09] <@TheresaMirose> Meg vagy...
[23:17:17] ChrisTaylor minden előzetes nélkül megjelenik az ajtóban. Ő mindig lejöhetett ide. Sejtette, hogy előbb-utóbb valaki megpróbálja megszerezni a feljegyzéseket, de a lány idegen számára.
[23:17:21] <@ChrisTaylor> Lám... lám...
[23:17:35] <@ChrisTaylor> A szarka bejutott a házba...
[23:17:59] <@ChrisTaylor> Szerencsére vadászidény van...
[23:18:03] ChrisTaylor előhúzza a pálcáját
[23:18:31] TheresaMirose felé fordul, de arcán semmilyen érzelem nem látszik, a pergamen egyszerűen feloldódik kezében, a bőre alá szivárog
[23:18:49] ChrisTaylor meglepetten figyeli a varázslatot
[23:19:43] <@TheresaMirose> Ébenfa... Főnix toll...10 hüvelyk
[23:20:02] <@TheresaMirose> kevés
[23:20:03] <@ChrisTaylor> Nagyon jó...
[23:20:09] <@ChrisTaylor> Azt majd meglátjuk
[23:20:11] <@ChrisTaylor> Stupor!
[23:20:41] TheresaMirose hoz el sem jut a varázslat, mintha csak elnyelné egy láthatatlan erőtér.
[23:21:18] <@ChrisTaylor> Mi a f...?
[23:21:37] ChrisTaylor megismétli a rontást újra és újra
[23:21:40] TheresaMirose szép lassan teljesen elnyeli a tekercset, majd teljesen Chris felé fordul. Szemei akár két végtelen kút.
[23:22:22] <@TheresaMirose> Egy figyelmeztetés, két próbálkozás. Nem túl logikus lépés.
[23:23:41] <@ChrisTaylor> Úgy látszik át kell mennem gettóba....
[23:23:54] ChrisTaylor kihúzza a bakancsa szárába rejtett tőrt és megindul felé
[23:24:04] TheresaMirose kissé oldalra dönti fejét.
[23:24:07] <@TheresaMirose> Ismerlek.
[23:25:29] TheresaMirose ban még tisztán élnek az imént átélt intenzív érzések. A düh, keserűség, szerelem és gyűlölet. A pillanatnyi boldogság. Mindend.
[23:29:49] <@ChrisTaylor> Akkor bemutatlak egy másik barátomnak... *Támadásra lendíti a karját*
[23:32:33] TheresaMirose rúnái felizzanak, éppen olyan vérvörösen, akár a haja, és hagyja hagy hatoljon át rajta a kés és oldódjon fel az is testében, akár a pergamen.
[23:33:43] ChrisTaylor hátrébb lép
[23:34:00] TheresaMirose különös érzés keríti hatalmába, Anyja kíváncsisága szinte perzseli belülről.
[23:34:17] <@ChrisTaylor> A rúnáid...
[23:34:33] <@ChrisTaylor> ... hasonlítanak valakiére, akivel már találkoztam.
[23:36:52] TristanDeMartel kilépett a csatornáról.
[23:36:58] <@TheresaMirose> Közülünk senki nem lát senkit.
[23:43:05] TheresaMirose hátra löki csuklyáját
[23:44:05] <@TheresaMirose> Miért vagy itt?
[23:44:33] <@ChrisTaylor> Többek között a papírokért, amiket megdézsmáltál...
[23:44:43] ChrisTaylor tartja az egylépés távolságot
[23:46:39] <@TheresaMirose> tudtál róla?
[23:46:47] <@TheresaMirose> ki tudja még?
[23:47:11] TheresaMirose ismeretei hiányosak, ez új, általában minden tudást meg kap a környezetéből.
[23:47:35] TheresaMirose kissé meggörnyed a hirtelen erőhullámtól.
[23:47:44] <@TheresaMirose> Engedd meg...
[23:48:20] <@ChrisTaylor> Rossz emberek...
[23:48:30] <@ChrisTaylor> És valószínűleg ők is keresni fogják...
[23:48:30] TheresaMirose előre lép egyet, persze nem vár választ, tenyereibe zárja Chris arcát, hogy átélhesse mindazt amit ő.
[23:49:14] ChrisTaylor hirtelen megmervedik és erős fájdalom járja át. Mintha a csontjai ki akarnának szakadni a testéből. Hangtalanul ordít és ő elé is elétárulnak azok az emlékképek amiket T-sa lát.
[23:50:18] TheresaMirose nem marad az emlékek fogságában sokáig, hirtelen engedi el másik képzeletét, ujjaival csitítva simogatva a borostás arcot.
[23:50:48] ChrisTaylor a kapcsolat vége után teljesen kiveri a víz. Erősen zihálva bámul a lányra.
[23:50:52] <@ChrisTaylor> Mi volt ez?...
[23:51:00] <@TheresaMirose> Mennyi düh... mind a tiéd
[23:51:08] <@TheresaMirose> és annyi fájdalom
[23:51:22] <@TheresaMirose> túl sok egy embernek
[23:52:11] <@ChrisTaylor> Semmi közöd hozzá
[23:52:38] TheresaMirose meglepődik.
[23:52:40] ChrisTaylor félrelöki és háttal neki bámul. Az érzések ilyen nagy és sűrű hulláma egyszerre okoz neki félelmet, dühöt, fájdalmat.
[23:52:55] ChrisTaylor kétségbeesve zihál
[23:53:33] TheresaMirose tanácstalanul figyeli. Lassan hetven éve, hogy nem beszélt halandóval.
[23:55:56] <@TheresaMirose> Várnak rám, a tekercseknek el kell jutniuk hozzá. *Mondja mindezt a hátának.*
[23:56:34] <@ChrisTaylor> Nem engedhetem....
[23:56:47] ChrisTaylor evvel a meglepetés erejét használva hirtelen megfordul és felé veti magát
[23:57:36] TheresaMirose lábai alól eltűnik a talaj, és mire felfogja mi történik, már Chris alatt fekszik a kőpadlón.
[23:59:13] ChrisTaylor a vállainál fogva lenyomva a földre bámul rá
[23:59:17] <@ChrisTaylor> Azok hozzám tartoznak...
[23:59:20] <@ChrisTaylor> A feleségemé voltak...
[23:59:28] <@ChrisTaylor> És nem hagyhatom, hogy rossz kezekbe kerüljenek...
[23:59:31] <@ChrisTaylor> Add át nekem!
[00:02:34] TheresaMirose döbbenetét hosszú kacaj kíséri. Először nem érti honnan a hang, aztán hirtelen abba marad, ahogy levegőért kap.
[00:03:22] <@TheresaMirose> Ez új... senki nem lepett meg még kétszer.
[00:03:29] <@TheresaMirose> Mennem kell
[00:04:13] TheresaMirose szép lassan köddé válik Chris alatt, csak a tiszta szavak maradnak utána, ahogy a férfi koppan a padlón.
[00:04:22] <@TheresaMirose> El jövök...


[00:05:06] ChrisTaylor felpattan és körbenéz a sötét szobában.
[00:05:08] <@ChrisTaylor> A francba...
[00:08:45] ChrisTaylor dühösen kémlel körbe
[00:16:06] CatherineLestrange mint a ház jelenlegi úrnője egyenesen a dolgozószobába érkezik.
[00:16:19] ChrisTaylor odakapja a fejét
[00:17:00] ChrisTaylor arcán gyilkos düh fut át és elindul kivont pálcával
[00:23:43] CatherineLestrange pálcája Damiennél maradt így csak hátrálni tud a szobában.
[00:24:08] <@CatherineLestrange> Legyen eszed Taylor...
[00:24:14] <@CatherineLestrange> ha nekem bajom esik
[00:24:20] <@CatherineLestrange> Nik is meghal
[00:24:37] ChrisTaylor megragadja a torkát és az álla alá szorítva a pálcát nyomja neki az egyik asztalnak
[00:25:17] <@ChrisTaylor> Hogy mersz engem megzsarolni?
[00:25:25] <@ChrisTaylor> Hogy mersz rátámadni a családomra?
[00:25:27] CatherineLestrange levegő után kap.
[00:25:40] <@ChrisTaylor> Mondok neked valamit és most jól nyisd ki a füled...
[00:25:46] <@ChrisTaylor> Életem során számtalan szarházival volt már dolgom
[00:25:49] <@ChrisTaylor> Számoltam le
[00:25:55] <@ChrisTaylor> Mind erősebb
[00:25:57] <@ChrisTaylor> Tapasztltabb
[00:26:01] <@ChrisTaylor> és okosabb volt nálad
[00:26:02] <@ChrisTaylor> ...
[00:26:05] <@ChrisTaylor> Ti sem lesztek akadály
[00:26:46] <@ChrisTaylor> Úgyhogy ha én azt ígérem, hogy eljövök érted...
[00:26:49] <@ChrisTaylor> Akkor el is fogok...
[00:26:52] <@ChrisTaylor> Azt akarom, hogy tudd...
[00:26:57] <@ChrisTaylor> Így feküdj és így kelj minden nap
[00:27:43] ChrisTaylor enged a szorításon, hogy legalább válaszolni tudjon
[00:28:09] CatherineLestrange ajkain kuncogás tör fel, amint utat ad neki
[00:30:08] CatherineLestrange csak két szót szól végül, ismeretlen szavakat, aktiváló igéket, a védelmi varázshoz, ami talán az egyetlen, ami megvédheti Taylortól
[00:30:58] CatherineLestrange bűbája a támadásra reagálva azonnal életbe lép és Cathy szép lassan Cassidyvé alakul a férfi szemei láttára.
[00:32:24] ChrisTaylor elerszti
[00:33:51] <@CatherineLestrange> Me egyenesen rá néz.
[00:34:01] <@CatherineLestrange> Chris... *Csendül fel Cassidy hangja*
[00:34:45] ChrisTaylor szája tátva marad úgy veszi a levegőt
[00:35:51] CatherineLestrange oda nem illő, kegyetlen mosolya árulja csak el, azonban ahogy Chris támadása is abba maradt, szép lassan ő is vissza alakul.
[00:36:38] <@ChrisTaylor> Találkozunk még...
[00:36:45] ChrisTaylor evvel köddé válik
[00:37:29] CatherineLestrange arcáról eltűnik a mosoly. Meg kell erősítenie a védelmét de ha Chris itt járt...
[00:38:41] CatherineLestrange azonnal a tekercsek keresésébe kezd. Hosszú pecek, órák telnek el dühödt sikkantásokkal, töréssel-zúzással, mire feladja.
[00:41:22] CatherineLestrange elveszítette az első csatát, és a bűbáj sem védi meg újra. Keserű szájízzel ró fel néhány sort egy darab pergamenre, majd a zöld lángba ejti azt egyenesen Tristánnak címezve.
[00:42:27] <@CatherineLestrange> "Taylornál vannak. Gyorsabb volt. Catherine"