Caren Rothbart –Evan Rothbart
2016-08-11
[22:58:17] CarenRothbart bőröndje készen áll. Cosett, a személyes házimanója már elrendezte a csomagok között. Több féle fazonú, stílusú ruhát pakolt be. Mégis a kedvence a félhosszú, nyakba akaszthathatós arany öves ruha. Izgatottan fésülködik meg még indulás előtt.
[23:00:41] CarenRothbart jelenleg egy barackszínű egybe ruhát visel, hátul zipp-zárral, mely végig fut gerincoszlopán. Az alja combközépben végződik, nyaka v kivágású, ujjatlan.
[23:03:01] CarenRothbart leteszi a fésűt az asztalkára, vet még egy utolsó pillantást tükörképére, majd a ruhához passzoló magas sarkújába bújtatja lábait. Az ablakhoz tipeg, és hosszan elidőzik a táj szépségén, ugyanakkor gondolatai ennél messzebbre is elérnek, egészen pontosan húgáig.
[23:03:47] EvanRothbart Előkészített mindent. Minden apró részletet, hogy felejthetetlenné tegye Caren számára az utazásukat. Könnyű fehér inget visel szétnyitva egy halvány zöld póló fölött. Nadrágja szintén fehér, elegáns darab. Mezítelen lábán fekete bőr szandál feszül.
[23:04:53] EvanRothbart nesztelenül sétál a szobába elmélyült kedvese mögé; kezei között egy kisebb fekete szaténhalommal.
[23:05:09] <~EvanRothbart> Elgondolkoztál
[23:05:27] EvanRothbart átkarolja Carent és a nyakába csókol.
[23:05:45] CarenRothbart kissé megremeg, mint akit csínyen csíptek, majd mosolyogva fogadja a csókot.
[23:06:43] CarenRothbart tekintete kissé még réveteg, ahogy igyekszik visszatérni a jelenbe.
[23:09:22] <~EvanRothbart> A Zsupszkulcsunk perceken belül aktiválódik, a csomagok miatt pedig ne aggódj. A szállodában fognak várni minket. *Felemeli karját, és leengedi előtte a fekete szatén kendőt.
[23:09:44] <~EvanRothbart> Ezt fel is tenném Mrs. Rothbart.
[23:10:54] EvanRothbart csibészes mosollyal emeli Caren szemei elé a kendőt, gondos mozdulatokkal elrejtve előle a külvilágot.
[23:12:07] CarenRothbart arcán széles mosoly terül el. Miközben férje a szaténkendőt köti szeme elé, végig simít férje kezén hosszú ujjaival
[23:15:23] EvanRothbart hátulról átkarolja Carent egy arany kulcsot tartva elé.
[23:15:41] <~EvanRothbart> Kezeket előre szépségem.
[23:16:57] CarenRothbart egyik kezével férje kezét fogja meg, míg másikkal kitapogatja a tárgyat, és azt is megszorítja.
[23:17:48] EvanRothbart az órára pillant, alig két perc van még hátra az aktiválásig.
[23:18:31] <~EvanRothbart> Kössünk alkut.
[23:19:04] <~EvanRothbart> Itthon hagyunk minden gondot, aztán ha hazajöttünk, együtt megoldunk mindent.
[23:19:33] <@CarenRothbart> Jól hangzik. *feleli gondolkodás nélkül*
[23:19:48] <~EvanRothbart> De ez az út, szóljon csak rólad és rólam. * Szorosabban magához vonja.*
[23:20:42] CarenRothbart a férfihez simul, arcát a férfi mellkasára helyezve, és megnyugtatja a férfi egyenletes szívverése.
[23:22:53] <~EvanRothbart> Mély levegő...
[23:23:49] CarenRothbart engedelmesen beszívja a friss levegőt, majd lassan kifújja azt.
[23:25:44] EvanRothbart Maga is mély lélegzetet vesz egyidejűleg a kulcs fehérkék izzásával, amely a jólismert köldöktájéki rántással repetí őket el.
[23:30:34] CarenRothbart egy pillanatra sem engedi el férjét. Kíváncsian néz az események elé.
[23:35:16] EvanRothbart széles mosollyal fogadja az ismerős meleg szelet, a Földközi-tenger sós, összehasonlíthatatlan illatát. Úgy izgul, akár egy kisgyerek karácsonykor, Kréta gyermekkora legszebb emlékeit idézi, és most mindezt megoszthatja azzal a nővel, akivel élete hátralévő részét kívánja tölteni.
[23:37:09] CarenRothbart eddig még nem járt ezen a vidéken. Kellemes meleg szél csapja meg arcát, és simít végig a bőrén. A tenger morajlása muzsika számára.
[23:37:43] <@CarenRothbart> Hol vagyunk? *kérdi örömmel teli hangon*
[23:38:14] EvanRothbart kézmozdulattal jelez a közelben várakozó zenészeknek, és felcsendül az első dal. Asztaluk fehér abrosszal, hívogatón csak kettejükre vár, a pincér behűtött pezsgővel bajsza alatt barátságos mosollyal várakozik.
[23:38:27] <~EvanRothbart> Mondd meg Te
[23:39:06] CarenRothbart szívéből kacagás tör elő
[23:39:11] <@CarenRothbart> a dalunk...
[23:39:28] <@CarenRothbart> ...de ott nem lehetünk... más illatok vannak...
[23:39:51] EvanRothbart kioldja a kendőt , de mielőtt még elvenné a szeme elől a füléhez hajol.
[23:40:18] <~EvanRothbart> Ott lehetünk, ahol csak akarod. *Elereszti a finom anyagot, melyet azonnal felkap és messzire repít a szél.*
[23:41:07] CarenRothbart kinyitja szemét. Hirtelen, egy-két másodpercre megvakítja a végtelen nap, a végtelennek tűnő fehér homokon visszaverődő fénye.
[23:41:35] <@CarenRothbart> Gyönyörű ez a hely. *álmélkodva tekint körbe, ahogy lassan visszanyeri látását/
[23:44:15] CarenRothbart kibújik a cipőjéből, ezekre itt nem lesz szüksége. Csak ők vannak, ketten. Leszámítva a kiszolgáló személyzetet, akik tisztes távolságra vannak, és onnan figyelik, van e szüksége a párnak valamire.
[23:44:31] EvanRothbart mosolya kiszélesedik.
[23:45:24] CarenRothbart mezítelen talpain keresztül érzékeli a meleg, puha homokot. Gyerekkorára emlékezteti, mikor Rosieval annyit játszottak a kerti tóban. De emlékeztetnie kell magát, hogy erre most ne gondoljon.
[23:46:07] CarenRothbart férje felé fordul, majd kinyújtja karjait, amit a férfi nyakán összekulcsol, és mélyen a szemeibe néz.
[23:46:41] <@CarenRothbart> Szeretlek Evan Rothbart. Most és mindörökké. *suttogja*
[23:49:23] EvanRothbart követelőző vággyal csap le Caren ajkaira. Ha ketten lennének, elnyúlhatnának a forró homokon, de nincsenek egyedül, és ez megvédi őt a hibáktól is. Az első alkalmat a lehető legtökéletesebbnek akarja. A gondolat hogy felesége még érintetlen büszkeséggel tölti el.
[23:51:09] CarenRothbart viszonozza és követeli az újabb csókokat.
[23:52:28] CarenRothbart szíve szerint eltűnne a fürkésző tekintetek elől, hadd fedezze fel végre férje minden porcikáját. Szíve egyre hevesebben kalapál.
[23:52:38] EvanRothbart erőszakkal szakítja el magát a sokadik csókjukat követően, homlokát Caren homlokának döntve.
[23:52:46] <~EvanRothbart> Mit művelsz velem?
[23:54:11] <@CarenRothbart> Nem akarok tovább várni rád. *suttogja*
[23:55:50] <@CarenRothbart> Úgy akarlak, ahogy csak egy szerelemes asszony képes akarni azt a férfit, akivel le akarja élni az életét. *suttogja tovább*
[23:56:44] EvanRothbart felnevet. Várja őket az asztaluk, a reggeli, a pezsgő. Mindent eltervezett. Hogyan vezeti végig a parton, mutatja meg a krétai Rothbart villát, átviszi a küszöbön...
[23:56:56] <~EvanRothbart> Ember tervez...
[23:58:57] CarenRothbart enyhén oldalra dönti fejét, és úgy néz, kislányosan a férfi szemeibe, ajkain mosollyal.
[23:59:56] EvanRothbart könnyedén emeli karjaiba. Visszakozhatna, ha lenne hozzá elég ereje, de még annyira sem áll meg, hogy konzultáljon a cselédekkel. Egyszerűen se szó, se beszéd dehoppanál feleségével egyenest a villa rájuk váró hálójába.
[00:01:34] CarenRothbart lányan végig simít ujjaival a férfi frissen borotvált, puha arcbőrén. Mutató ujjával pedig az ajkain simiít végig.
[00:03:25] EvanRothbart először észre sem veszi, hogy mennyire ismerik őt az emberei. A fehérmárvány épület elegáns szobájában most túlnyomórészt a piros dominál, mind az ágyhuzatot, mind a függönyöket, tekintve. Még a padlóvázákban is vörösrózsák sorakoznak.
[00:05:01] EvanRothbart kaján vigyorral aprót harap az incselkedő ujjba.
[00:05:15] CarenRothbart szeme sarkából érzékeli a vörös szín visszaverődését, de most csak egy helyre képes figyelni, a férfi szemeibe.
[00:05:24] CarenRothbart hangosan felkacag
[00:06:10] CarenRothbart mutatóujjával végigsimít a férfi állán.
[00:07:11] EvanRothbart élesebben szívja be a levegőt. Semmit nem akar elsietni, de Caren nagyon a tűréshatára küszöbén táncol.
[00:08:13] CarenRothbart kissé józanítólag hat rá a férfi éles levegővétele.
[00:08:26] <@CarenRothbart> Valami baj van, drágám? *kérdi félénken*
[00:09:02] EvanRothbart Az ágy felé sétál vele, de nem próbálja meg megcsókolni, leteszi őt a fehér bőrével kontrasztos vérvörös ágyneműre.
[00:10:16] CarenRothbart mosolya lehervad. Apró, félszeg mosoly veszi át helyét, az imént széles vigyornak.
[00:11:12] EvanRothbart az ágy mellé guggol, és kisimít egy tincset Caren arcából.
[00:11:46] CarenRothbart szemeiben aggodalom csillan
[00:12:33] <~EvanRothbart> Fogalmad sincs mennyi erőmet veszi igénybe, hogy ne tépjem le rólad ezt a ruhát... *Végigcirógatja Caren karját, és sajátjába zárja a nő tenyerét.*
[00:13:01] <@CarenRothbart> Mi tart vissza? *suttogva kérdezi, kissé rekedten*
[00:13:48] CarenRothbart szeretné megérteni, mi lehet a férfi oka a lassításra
[00:15:00] EvanRothbart félmosolyát megtöri a feltörő nevetése. Feláll az ágy mellől és lerúgja egyik, majd másik szandáját is.
[00:16:00] <~EvanRothbart> Ki vagy Te, és hová dugtad a félén nejem? *Feltérdel az ágyra, és felé magasodik.*
[00:17:27] <@CarenRothbart> Az oltárnál hagytam. Most már egyek vagyunk. *b
[00:17:35] <@CarenRothbart> *búgja szerelmesen*
[00:19:18] CarenRothbart soha életében nem szeretett még így senkit, mint ahogy Evant, és ezt már nem kell többé titkolnia. Felszabadítólag hat rá a tudat, hogy örökké együtt lesznek, míg a halál el nem választa őket egymástól.
[00:21:07] EvanRothbart Követelőzve csap le Caren ajkaira. Agya peremén ott táncol az aggodalom, amit azonnal ki is űz a vágy, amint sajátja alatt érzi a nő testét.
[00:21:22] <~EvanRothbart> Megőrjítesz...
[00:22:36] CarenRothbart viszonozza a követelőző csókokat, amit megfejel a sajátjaival. Ujjaival egymás után gombolja ki az inget.
[00:25:15] EvanRothbart felvonja szemöldökét, aztán egy elégedett vigyorral éppen csak annyira emelkedik fel, hogy pólóját és félig kioldott ingét egyszerre áthúzza a fején, és félredobja.
[00:26:26] CarenRothbart arca előtt pár centire terül el Evan tökéletes mellkasa. Apró csókokat lehel rá.
[00:29:47] EvanRothbart Tenyerét végigfuttatja Caren vádliján, majd áttér a combjára, egyre feljebb csúsztatva a finom anyagot.
[00:32:53] CarenRothbart halkan felnyög, ahogy egyre feljebb érnek férje ujjai. Bőre beleborzong, minden egyes pihe válaszol az érintésre. Evan nyakát halmozza el csókjaival, a füle tövét sem hagyva ki.
[00:34:40] EvanRothbart Most jut el arra a pillanatra, hogy sutbadobbja az egész megtervezett napot. Belecsókol Caren nyakába, mohón áttérve a kulccsontra és a szabadon hagyott dekoltázsra.
[00:35:46] CarenRothbart szabad ujjaival a férfi övével babrál
[00:38:32] EvanRothbart izgalma nadrágjának feszül, félő már akkor sem tudna leállni, ha Caren erre kérné, de a felesége szemében most pontosan ugyan azt a vágyat látja tükröződni, amit ő maga is érez.
[00:40:05] CarenRothbart most először érinti meg férjét, és ez egyszerre okoz benne meglepettséget, és feltörő vágyat is. Gyengéden két tenyerébe fogja, és simogatva ismerkedik férfje legféltettebb részével.
[00:44:31] EvanRothbart tenyerét Caren belsőcombjára simítja, megremeg a nő kezei alatt, majd a könnyű anyag felgyűrt ajját ujjai közé szorítja, és magához vonva kedvesét megemeli őt. Mohó mozdulattal, szinte széttépi a zipzárat.
[00:45:47] EvanRothbart teljesen érezni akarja. Egyik tenyerét megtámasztja mellette, míg másik kezével ügyesen kibújtatja a a többé nem kívánt ruhadarabból.
[00:47:15] CarenRothbart ruhájának pántjai azonnal engedelmesen leomlanak Caren vállain át felkarjára. Onnan apró segítséggel Evan tovább hámozza, így már csak fehér csipke melltartója és fehér csipke bugyija maradt rajta.
[00:51:32] EvanRothbart Ködös tekintettel falja a látványt. Oldalt helyezkedik, így izgalma Caren combjának feszül, miközben tenyerét a hasára simítja.
[00:52:39] CarenRothbart enyhén felhúzza egyik térdét, fejét a párnára hajtja, és úgy néz férje izzó szemeibe.
[00:52:51] <@CarenRothbart> A tiéd vagyok. *suttogja*
[00:54:01] EvanRothbart megcsókolja a vállát, bújtatott mosollyal hajolva aztán ajkaira.
[00:54:47] CarenRothbart viszonozza a csókokat, kezével a férje hátát cirógatva.
[00:57:46] EvanRothbart ujjai végigjárják a melltartó vonalát. Csókjai sürgetővé vállnak, áttérnek az állára, a nyakára miközben tenyerébe zárja a csipkébe bújtatott halmot.
[00:59:18] CarenRothbart teste engedelmesen tárul fel a gyengéden követelő ujjaknak, formás lábát a férfi csípője köré vonja, utat engedve a vágyaknak.
[01:05:34] EvanRothbart öléhez simítja izgalmát, csak a vékony anyagok választják el őket, amik úgy foszlanak köddé Evan suttogása nyomán, mintha sosem léteztek volna.
[01:08:02] <EvanRothbart nem hagy időt, az új helyzet megszokására, ajkai közéveszi az egyik, majd másik rózsaszín halmot, miközben erőszakkal kényszeríti magát visszavonulásra. Merevedése Caren combjához simul, míg ujjai átsiklanak í vénuszdombon, feltérképezve kedvesét.
[01:09:12] CarenRothbart eddig elképzelhetetlen gyönyörök által válik egyé szerelmével, teste legapróbb négyzetcentimétere is beleborzong. Egyre hangosabb nyögések hagyják el ajkait, bőre izzik. Férjébe kapaszkodva halad előre a gyönyör útján.
[01:17:30] EvanRothbart élesebben levegővételei zihálásba csapnak át ahogy fokozza a tempót, minden lökésnél olyan szöget zárva be, hogy a lehető legnagyobb élvezethez juttasa kedvesét.
[01:22:57] CarenRothbart igyekszik felzárkózni, az ütemet követni, és eggyé olvadni a szerelemmel. Ajkai közül hangos elégedett sóhajok szakadnak fel, jelezve, hogy életében először átlépte a gyönyör kapuját.
[01:29:27] EvanRothbart ködös elméje peremén érzékeli sajátjaiba szövödő nyögéseket, majd ahogy megérzi Caren lüktetését hímtagja körül teljesen elveszik. Magával rántja Evant is a kiteljesedésbe.
[01:34:31] EvanRothbart összeszedi minden lélekjelenlétét, és Caren mellé gördül, mellkasára vonva kedvesét.
[01:35:05] CarenRothbart soha nem érezte magát még ilyen boldognak. Kipirult arcán elégedett, széles mosoly terül el.
[01:36:45] EvanRothbart végigsimít a nő kipirult arcán.
[01:36:56] CarenRothbart úgy helyezkedik, hogy férje szemeibe tudjon néz, és rámosolyog.
[01:36:59] <@CarenRothbart> Mr. Rothbart, úgy készüljön, hogy ebből naponta többször fogok kérni.
[01:37:08] CarenRothbart férjére kacsint.
[01:38:39] EvanRothbart túljátszott elgyötört pillantást vet a plafonra.
[01:39:06] CarenRothbart hangosan felkacag
[01:39:39] EvanRothbart felé fordul. Figyeli ahogy nevet és ő is elmosolyodik.
[01:40:20] <~EvanRothbart> Gyönyörű vagy
[01:42:19] CarenRothbart a bókra csókkal felel, majd továbbra is mosolyogva néz kedvesére.
[01:42:57] EvanRothbart ujjaival a hátát cirógatja.
[01:43:50] <~EvanRothbart> És remekül értesz ahhoz is, hogyan rúgd fel a terveket. *Elvigyorodik.*
[01:44:07] <~EvanRothbart> Üdv itthon, Mrs. Rothbart.
[01:44:26] <@CarenRothbart> Itthon?
[01:44:42] CarenRothbart felvonja egyik szemöldökét, de továbbra is mosoly ül arcán
[01:45:38] CarenRothbart most néz körül először a szobában
[01:46:22] CarenRothbart szemügyre veszi a dekorációt, a bútorokat, és kellemes érzés tölti el.
[01:53:09] <@CarenRothbart> Evan, ez csodaszép. De valamit tudnod kell.
[01:53:20] CarenRothbart férje szemeibe néz
[01:54:24] <@CarenRothbart> Ha csak egy szál ruhánk lenne, akkor is szeretnélek, és követlek a világ végére. Nem a vagyonod miatt mentem hozzád.
[01:55:11] <~EvanRothbart> Tisztában vagyok vele, a véremre pályáztál. *Rá kacsint.*
[01:55:32] <@CarenRothbart> Úgy bizony... Lebuktam... Ráadásul naponta többször.
[01:55:54] EvanRothbart belecsókol a hajába.
[01:56:00] CarenRothbart vigyorogva hajol férje fölé, majd óvatosan az ölébe ül.
[01:58:06] EvanRothbart felvonja a szemöldökét.
[01:58:49] CarenRothbart megcsókolja Evan nyakát
[01:59:53] <~EvanRothbart> Csupa csupa meglepetés ma asszonyom.
[02:00:28] EvanRothbart Hirtelen mozdulattal felül és átkarolja Caren derekát.
[02:00:42] <@CarenRothbart> Túl sokat beszélsz ma *búgja a fülébe, majd betapasztja férje akjati ajkaival*
[02:04:08] EvanRothbart belenevet a csókba, miközben megmarkolja Caren fenekét, hogy így húzza magához közelebb.
[02:04:59] <~EvanRothbart> Szeretlek *Súgja ajkai közé, készen rá, hogy egész nap ki se mozduljanak a hálóból...
[02:05:18] CarenRothbart újra és újra eggyé olvad hitvesével. Talán soha többé nem hagyják el ezt a szobát.