London, Anglia

Parkok, terek, minden ami London és nem szorul külön topicra.

[19:49:38] <@NatalieTaylor> Fél 12. A Big Ben kongat. Újra és újra, huszonháromszor. Natie egy bérház tetején guggol. Az égen átcikázik egy villám, amit hatalmas mennydörgés követ. Aztán nem sokra rá: kopp, kopp és sűrűsödik a kopogás a kemény csuklyán. Újabb villám, bevilágítva a kihalt sikátort. Odalenn motozást hall. Kémlel. Egy ember sziluettjét fedezi fel. Felemelkedik a guggoló állásból. A szemközti ház tetején és észreveszi Josephet. Biccent és mindketten elindulnak a férfi irányába két oldalról.*
[19:52:00] JosephMcKenna jóval könnyedebben szökell a házak tetején, balkonról balkonra, fél szemmel Natiera vigyázva.
[19:59:12] NatalieTaylor minden izma sajog, ahogy kúszik mászik. Bár Joseph megtanította az alapokra, ettől még számára igen megterhelő. Igyekszik egy vonalban haladni minél kevesebbszer kelljen felhúznia magát valahova. Az alak akit követnek úgy látszik megérezte, hogy figyelik. Viselkedése zavarodottá és ijedté válik. A következő fordulóban betér egy elhagyott raktárépületbe.
[20:12:24] NatalieTaylor átugrik a raktárépület tetejére, de annak a szerkezete ingatag. A vékony tetőlemezek úgy omlanak össze alatta mint egy kártyavár. Körülbelül 3-4 métert zuhan és hatalmas reccsenéssel ér a padlóra, amit egy magas sikítás kísér. Törés.
[20:13:22] NatalieTaylor pont az ipse mellett érkezett meg, aki ijedten menekülőre fogja.
[20:14:34] JosephMcKenna elkapja a menekülni próbáló fickót és egy laza mozdulattal töri ki a nyakát
[20:16:09] NatalieTaylor fájadalmasan jajveszékel a lábszárát markolva. Szemeibe könnyek szöknek,majd sírássá fejlődik a sikongatás.
[20:17:05] JosephMcKenna odasiet hozzá és úgy dobálja el a nehéz törmeléket róla mintha pehelykönnyűek lennének.
[20:18:55] <@JosephMcKenna> Jól van, mutasd! Hagy nézzem!
[20:33:42] NatalieTaylor ülőhelyzetbe tornázza magát és kipattintja csuklójára erősített rejtett pengéjét. Egy határozott mozdulattal felhasítja a szövetet a lábánál.
[20:36:30] JosephMcKenna lehajol, hogy szemügyre vegye. Alighogy, hozzáér a lábához egy kék, zavaros fénycsóva úszik be elé. Patrónusra hasonlít, de nem teljes a formája. Carter hangján szólal meg: Hollyt, elvitték, elbújtam Arianaval ott: "ahol nem találnak ránk!", segítséget kérünk, az Abattoir lángokban.
[20:38:36] NatalieTaylor el is felejti, hogy a lábai rettenetesen égnek és fájnak. Egyik kezét a szájára tapasztja és szemei ismét könnyekkel gyűlnek meg. Szavak nélkül Josephre néz.
[20:38:45] <@JosephMcKenna> Megleszel?
[20:38:56] <@NatalieTaylor> MENJ MÁR! *Ordítja*
[20:39:08] JosephMcKenna egy pillanat alatt köddé válik
[20:40:14] NatalieTaylor fejében cikáznak a gondolatok. Ariana, Carter, Holly... Ariana... Ariana... Ariana... már elfogná a bőgés, mikor erőt vesz magán és feltápászkodik a földről. Bal lábára állva, húzza maga után a másikat és elindul a raktár ajtaja felé.
[20:47:45] CathyLestrange a raktárépület sötétjében vár. arcát előrebukó csuklyájának árnya takarja, kezében megvillan pálcája.
[20:49:10] NatalieTaylor megtorpan. Körbekémlel. Nagy a csend. Túl nagy. Az ég hatalmasat dörren.
[20:50:00] CathyLestrange kegyetlen mosolyra húzza ajkát csuklyája rejtekében.
[20:50:37] <~CathyLestrange> Mondanám, hogy fuss...
[20:50:54] <~CathyLestrange> De nincs annyi időm.
[20:50:56] NatalieTaylor agyán túlfut a feltételezés. Túl könnyen a nyomára bukkantak a gyilkosnak. Túl könnyen elkapták. Egyedül volt. Egy üres raktárban. Majd a támadás. Mintha minden egy terv szerint haladna. Mire a feltételezése végére ér meghallja a hangot és abba az irányba fordul.
[20:52:37] CathyLestrange előlép egy ócska olajlámpa fénykörébe hanyag mozdulattal hátralökve a csuklyát.
[20:52:54] NatalieTaylor a fején tartja sajátját.
[20:53:22] <@NatalieTaylor> *Törött lába ellenére is egyenes háttal, büszkén kihúzva magát áll. Hanyag mozdulattal kipattintja a másik pengéjét is.*
[20:56:45] <~CathyLestrange> Tudod nagy fejfájást okoztál nekem...
[20:57:19] NatalieTaylor apró mosolyra húzza a száját.
[20:57:28] <@NatalieTaylor> Hiányolni fogod azt az élvezetet...
[20:57:43] NatalieTaylor lassan elindítja kezét az övére erősített dobókése felé.
[20:59:54] CathyLestrange felnevet.
[21:00:43] <~CathyLestrange> Sok minden fog hiányozni, a mesés ruháid, a kifinomult ízlésed... Milyen kár érted.
[21:03:00] <@NatalieTaylor> Sok a pofa...
[21:03:08] NatalieTaylor elhajítja a tőrt Cathy felé.
[21:09:37] CathyLestrange későn mozdul, ezért pajzsbűbája már csak téríteni tudja a fegyvert hárítás helyett. A hideg penge áthatol a vékony szöveten és könnyedén a vállába fúródik.
[21:09:49] CathyLestrange sikolya betölti a tágas teret.
[21:12:15] NatalieTaylor kihasználja az alkalmat és amennyire csak tud elindul a raktár sötétje felé. Egy lábbal bicegve a sebessége nem a legjobb, ezért igyekszik fedezékben maradni amint elkezdődik az átokszórás minél több gellert kaphasson.
[21:14:48] CathyLestrange sikolya tébolyult nevetéssé vadul. A fájdalom szinte elviselhetetlen, ezért még inkább arra ösztönzi, hogy viszonozzon minden kínnal telt percet.
[21:15:09] <~CathyLestrange> Lebecsültelek.
[21:15:34] CathyLestrange Valósággal kitépi karjából a tőrt.
[21:16:38] NatalieTaylor igyekszik kerülni a nyílt harcot. Próbál a sötétben elrejtőzve kiutat keresni.
[21:17:20] <~CathyLestrange> EL IS VÁROM HOGY KÜZDJ TAYLOR *Ordítja a sötétbe átszellemülten, találomra egy crutiatus átkot szórva a sötétbe.
[21:19:09] NatalieTaylor feje mellett vágódik be nem sokkal. Az átok. Lehajol és guggolva mászik tovább. Lába rettenetesen fáj, de az adrenalin hajtja előre.
[21:20:51] <~CathyLestrange> Hát jó...
[21:20:55] <~CathyLestrange> Aki bújt...
[21:21:51] CathyLestrange újabb átkot indít, de ezúttal nem áll meg, ő is követi őket. Átkok fénye borítja be a raktárépületet, Cathy pedig nem is élvezhetné jobban a hajtóvadászatot...
[21:23:46] NatalieTaylor érzi a kutyaszorítót. Bár varázsolni nem tud, főzeteket készíteni még tudott. Belső zsebéből kihúz egy fiolát és Cathy felé dobja. A fiola előtte landol, vakító fénnyel és magas frekvenciájú sípolással felrobbanva.
[21:25:17] CathyLestrange eltakarja a szemét. A füle zúg, a látására nem számíthat, de a fiola érkezése irányába újabb Cruciot indít útnak.
[21:25:51] NatalieTaylor -t eltalálja az átok és a hátára esik. Fájdalmasan visít fel, a raktár falai visszaverik azt.
[21:26:34] CathyLestrange csak tompán hallja, de ez bőven elég, hogy a nevetése csatlakozzon Natie sikolyához.
[21:27:22] NatalieTaylor összeszedi magát és felhúzza magát a földről.
[21:27:23] CathyLestrange elindul a vélt irányba, egyelőre csak homályos foltokat tud kivenni, ezért csak apró lépésekben halad.
[21:27:59] <@NatalieTaylor> KI FOGLAK FILÉZNI! *Most már ő is teljesen átszellemül. Úgy dönt, nem menekül tovább, elindul felé, ahogy csak bírja*
[21:29:26] CathyLestrange Széles vigyorral figyeli a felé tartó árnyalakot. A látása bár egyre tisztul, még mindig csak a sziluettet veszi ki.
[21:32:07] NatalieTaylor nyakával hátradobja a fejét, hogy csuklyája kiessen az arcából, majd Cathy elé érve támadást indít felé, de az egyensúlyának hiányában elvéti és csak a ruháját súrolja.
[21:33:52] CathyLestrange érzékei kiélesednek, most hogy ennyire közel van hozzá, látása is a megváltozott helyzethez igazodik.
[21:34:31] CathyLestrange felrántja a kezét és Natiera tartja pálcáját
[21:35:15] NatalieTaylor hezitál, pedig előtte a lehetőség, hogy átdöfje a szívét
[21:35:33] DamienLestrange lóhalálában rohanva toppan be a raktárba
[21:36:45] <@DamienLestrange> NEEE!
[21:36:58] NatalieTaylor kipillant Damienre, figyelme így teljesen lankad.
[21:36:59] <~CathyLestrange> Adava kedavra! *Még csak nem is kiált. Szavai kegyetlen éllel csatlakoznak Damienéhez.*
[21:38:12] NatalieTaylor elrepül a hatalmas erejű átoktól egyenest bele egy halom dobozba. Recsegve törnek össze a sóbálvánnyá vált teste alatt, majd mozdulatlanul hever tovább. Szemei a tetőn tátongó lyukra merednek élettelenül, arcára az eső zuhog.
[21:40:00] CathyLestrange leereszti a pálcáját és tenyerét a sajgó sebére szorítja. A holttestet figyeli, akárha arra várna, hogy Natie mindjárt felkel és újra támadni fog.
[21:40:53] DamienLestrange térdre rogy és szintén Natie holttestére mered majd húgára.
[21:40:57] <@DamienLestrange> MIT TETTÉL!?
[21:42:28] <~CathyLestrange> Amit kellett. A Trixből nincs kiút Damien. Ha megtette volna amit eredetileg neki szántak, akkor most szerencsés esetben Holly lenne halott és ő még mindig élne.
[21:44:16] CathyLestrange elszakítja pillantását Natietól, és Damien felé indul.
[21:44:45] <~CathyLestrange> Ha nem futsz be, most én lennék halott... *Tűnődik hangosan*
[21:45:18] DamienLestrange felkel és elé sétál. Miközben sétál végig Natie holttestét nézi, mikor húgához ér a tátongó sebre mered.
[21:45:47] <@DamienLestrange> Ezt el kell látni. *Nézi ahogy a genny tör elő belőle* Valószínűleg mérgezett a pengéje... ha nem kezelem le, pár óra és két temetésre is mehetek...
[21:47:12] CathyLestrange elnyitja ajkait, de végül nem mondd semmit. Hagyja hogy ma már másodszor törjenek elő ritka könnyei.
[21:47:37] <@DamienLestrange> Gyere... tünjünk innen...
[21:47:39] DamienLestrange megfogja a kezét
[21:48:28] <~CathyLestrange> Sosem engedlek el... hozzám tartozol... *Megszorítja a kezét.* Téged sosem bántanálak... ugye tudod?
[21:48:49] <@DamienLestrange> Ez fordítva is így van.
[21:48:50] <@DamienLestrange> A húgom vagy.
[21:49:00] <@DamienLestrange> De ő! *Mutat Natiera*
[21:49:03] <@DamienLestrange> Ő is valakinek a húga volt...
[21:49:11] <@DamienLestrange> És ha az a valaki megtudja
[21:49:21] <@DamienLestrange> Jobb lesz minél gyorsabban eltűnni innen...
[21:49:35] CathyLestrange groteszk módon felkuncog.
[21:50:36] <~CathyLestrange> Fogalmad sincs mennyire maradnék... de Tristan már vár. Ma nem engedhetek meg több hibát...
[21:51:14] DamienLestrange összehúzza a szemöldökét.
[21:51:48] <@DamienLestrange> Menjünk. *mondja zavarodottan húgát nézve. Még egy utolsót pillant Natiera, majd elhoppanál vele.*
[22:00:23] JosephMcKenna visszaérkezik a raktárba. Ahogy megjelenik egy villámlás és egy hatalmas mennydörgés kíséri. Bár jól lát a sötétben, a villámlás fénye bevilágítja az egész raktárt és egyből észreveszi az élettelenül fekvő holttestet. Egy pillanat alatt mellette terem.
[22:00:28] <@JosephMcKenna> Nem... nem... nem nem nem ez nem lehet!
[22:01:12] JosephMcKenna letérdepel mellé és a karjaiba veszi. Natie teste ernyedten lóg a karjai közt. Belenéz az élettelen szempárba. Kezével az arcát dörzsöli összemaszatolva néhány Strix tag kitépett szíve után maradt vérrel.
[22:01:39] <@JosephMcKenna> Ez nem lehet! Kelj fel! KELJ FEL! *ordítja* ÉBREDJ FEL AZ ISTEN SZERELMÉRE! KELJ FEL!
[22:02:18] JosephMcKenna magához szorítja és hosszan így ülnek még, ahogy esik rájuk az eső.

[02:32:42] CarterRowle fáradtan lépdel az éjszakában. Barna bőrkabátja zsebeibe bújtatva a kezeit sétál a szűk kis utcákon.
[02:34:19] CarterRowle most hogy Rosie és Eric elhagyták a menedékhelyet és Holly sincs többé, hasztalannak érzi magát arra várva, hogy apja valamikor visszatér. Így úgy döntött saját kezébe veszi a sorsát hosszú idő után újra és az Auror parancsnokságról igyekszik a kis bérlakásba, amit kivett.
[02:42:19] CarterRowle kihúzza a zsebéből az ott kapott jelentkezési lapot. Átolvassa újra és újra.
[02:51:18] ShayAmbrose azonnal kiszúrja a vele szembe sétáló magányos alakot. Öltözéke a szokásos, kenguruzsebes fekete pulcsi, szakadt fari, bakancs és csősapi.
[02:53:06] ShayAmbrose nem gondolkozik sokat, vele szembe megy, és amíg a férfi valami pergament olvas, beveti a szokásos cécót. Nekimegy-ellnézést kér-kezek a zsebben-kivenni amit talál-tovább indulni.
[02:58:05] <@CarterRowle> Semmi baj. *Szól utána, majd automatikusan a zsebéhez nyúl. Gyanúja beigazolódott... eltűnt a tárcája*
[02:58:20] CarterRowle megtorpan, majd megfordul.
[02:58:37] CarterRowle a lány után indul
[02:59:24] ShayAmbrose könnyed léptekkel sétál, ujjai között zsákmányát tanulmányozza.
[03:00:46] ShayAmbrose felsóhajt. A pénztárca varázslópénzt is rejt magában a mugli mellett. Automatikusan hátrasandít menet közben.
[03:01:00] <~ShayAmbrose> ~Basszameg...~
[03:02:19] <@CarterRowle> El se fuss... nem jutsz messzire...
[03:02:23] <@CarterRowle> Kérem vissza...
[03:03:51] ShayAmbrose gyorsan mérlegel. Ha most pálcát ránt gyorsabb lehet, de kiderül hogy boszorkány. Futni nincs esély, és már egyébként is kicsente a mugli pénzt.. vissza is adhatja.
[03:04:46] CarterRowle beéri és elkapja a karját
[03:05:45] PaulTurner felesége oldalán andalog haza a színházból. Nevetése visszhangzik az üres kis utcán.
[03:06:06] ShayAmbrose azonnal felveszi legrémültebb arcát és az arca elé tartja kezét.
[03:07:22] <~ShayAmbrose> Csak ne bánts... *A tárcát ügyetlenül nyújtja felé külső szemlélőnek, de éppen azon van hogy a földre jutassa, addig meglóg.*
[03:08:59] CarterRowle a tárcáért nyúl
[03:09:25] ShayAmbrose "kiejti" ujjai közül.
[03:10:26] CarterRowle tudja, hogy mi fog történni... ő is élt az utcán sokáig, de belemegy a játékba és lehajol a tárcáért. Felvételinek nem lesz rossz elfogni egy tolvajt.
[03:11:09] ShayAmbrose azonnal futásnak ered, de nem a nyílt utcát választja, a hangok irányába fut, az élő fedezék a legjobb fedezék.
[03:13:30] CarterRowle utána lódul
[03:14:48] ShayAmbrose tudja, hogy most gyorsnak kell lennie, de aki elé kerül, teljesen ledermeszti, na nem annyira hogy letudjon fékezni, így a korrigálással is teljes erőből csapódik az ismeretlen nőnek.
[03:19:12] AlexisTurner fel sem fogja mi történik, ha nem karolt volna Paulba biztosan elvágódik, így viszont sikerül egy félig térdelő groteszk pózba kerülnie, az előtte elterülő lány felett.
[03:20:21] PaulTurner reflexből felesége után nyúl, hogy ne üsse meg magát.
[03:20:36] <@PaulTurner> Héélóó! Nem látsz a szemedtől?
[03:20:43] PaulTurner felsegíti Lexit
[03:20:46] <@PaulTurner> Jól vagy?
[03:20:59] PaulTurner csak most veszi szemügyre a lányt.
[03:21:13] PaulTurner felnéz és meglátja a rohanó Cartert
[03:21:18] <@PaulTurner> ~Már megint mibe keveredtél...?~
[03:22:03] <~ShayAmbrose> Úgy hallottam isteni a pulykád... *Vigyorog fel a nőre, ez a helyzet már bukta.*
[03:22:32] CarterRowle utoléri őket majd megáll előttük
[03:23:00] <@CarterRowle> Áhh! ... mint a sánta kutyát. *Lihegi* Jó estét! Köszönöm, hogy megállították a kis szarkát!
[03:23:40] <@AlexisTurner> A pulykám?
[03:23:54] AlexisTurner tanácstalanul a férjére néz.
[03:24:20] PaulTurner egy "későbbmegmagyarázom" tekintettel néz vissza rá majd Carterre.
[03:25:02] <@PaulTurner> Jó estét! Elnézést kérek, a kislányom lázadó korszakát éli és így próbálja meg kihúzni a gyufát nálunk.
[03:25:10] PaulTurner Shayre néz
[03:25:24] <@PaulTurner> Add vissza az úrnak légy szíves, amit elvettél...
[03:26:30] <@PaulTurner> Most! *nyomatékosítja egy szóval*
[03:26:48] ShayAmbrose teljesen ledermed, szinte gépiesen ül fel és engedelmeskedik. Kiveszi az elcsent összeget és az üldözője felé nyújtja.
[03:27:05] CarterRowle elveszi és zsebre rakja.
[03:27:26] <@CarterRowle> Köszönöm! Theo nem is mondta, hogy van egy húga. Most már értem miért nem dicsekedett...
[03:27:37] CarterRowle apró mosolyt enged meg magának
[03:27:43] <~ShayAmbrose> Ki a franc az a Theo?
[03:27:47] <@CarterRowle> Jó estét Mr. Turner! Mrs. Turner *Biccent*
[03:28:00] AlexisTurner felkuncog.
[03:28:10] <@AlexisTurner> Shay?
[03:28:20] AlexisTurner Paulhoz intézi a kérdést.
[03:28:28] <@PaulTurner> Shay. *Sóhajtja*
[03:28:34] <@CarterRowle> Shay?
[03:28:41] CarterRowle értetlenül néz
[03:29:06] <~ShayAmbrose> Én. *Szögezi le leforrázottan*
[03:29:53] <@CarterRowle> Na jó. Most már végképp nem értek semmit.
[03:30:09] <@PaulTurner> És ez így is van jól Mr...?
[03:30:17] <@CarterRowle> Rowle... Carter Rowle.
[03:30:26] <@CarterRowle> Biztos ismeri az apám, Hitachy Fardingot.
[03:31:01] AlexisTurner felhördül és sikkant egyszerre.
[03:31:35] PaulTurner ránéz
[03:31:39] <@AlexisTurner> Egy interjúért az életem! Vagy a pulykám. *Kacsint a földön ülőre*
[03:32:31] <@PaulTurner> Szívem ne felejtsd el, hogy szabadságon vagyunk...
[03:32:37] <@PaulTurner> Nem dolgozunk...
[03:32:37] ShayAmbrose Számára egyik név sem ismerős, de a dobhártyája alighanem beszakadt. Esetlenül feltápászkodik.
[03:32:57] <@PaulTurner> És valószínűleg a fiatalembernek is sok dolga van.
[03:33:02] <@AlexisTurner> Igen de ez egy nagy lehetőség...
[03:33:04] <@CarterRowle> Éppenséggel!
[03:33:15] AlexisTurner megragadja a kezét.
[03:33:18] <@AlexisTurner> Remek!
[03:33:21] <@AlexisTurner> Nem lakunk messze!
[03:33:39] PaulTurner sóhajt. Ennyit a romantikus estéről.
[03:34:02] ShayAmbrose reflexszerűen megütögeti Paul vállát
[03:34:26] <~ShayAmbrose> Akkor további kellemes estét
[03:34:42] <@PaulTurner> Te is jössz...
[03:34:52] <@PaulTurner> Épp elég bajba kerültél ma estére...
[03:35:09] <@PaulTurner> Meg ha már ilyen szépen bemutatkoztál a feleségemnek illő volna normálisan is.
[03:35:48] <~ShayAmbrose> Az illő szótól is hányingerem lesz... *Szavai ellenére nem fordul sarkon.*
[03:37:24] AlexisTurner biztos ami biztos, nem ereszti el Cartert, még ellóg a szalagcíme ha nem figyel, de azért a lány felé fordul.
[03:38:15] <@AlexisTurner> Találunk neked valami csinosabb ruhát a vacsorához.
[03:39:20] ShayAmbrose megpróbál mosolyogni. Az eredmény finoman szólva sem őszinte. Akárha a fogát húznák.
[03:39:48] PaulTurner apró tockost ad neki, hogy felhívja a figyelmét arra, hogy illő megköszönni
[03:40:24] ShayAmbrose visszanyeli a sértésáradatot.
[03:40:30] <~ShayAmbrose> ...köszönöm...
[03:41:00] <@PaulTurner> Menjetek előre *Mondja a háztól egy sarokra.* Én még elbeszélgetek Shayjel egy picit.
[03:41:30] CarterRowle engedelmesen követi Lexit
[03:43:00] ShayAmbrose egy ideig néz utánuk, csak amikor távolabb érnek enged meg magának egy oldalpillantást a férfire.
[03:48:02] PaulTurner leül a járda szélére.
[03:50:05] ShayAmbrose szótlanul mellé ereszkedik.
[03:50:28] <~ShayAmbrose> Bocs hogy elgázoltam a nejed
[03:50:36] PaulTurner legyint
[03:50:42] <~ShayAmbrose> szép nő
[03:51:51] <@PaulTurner> A legszebb... és szeretném, ha normálisan viselkednél... fontos nekem és már nagyon várta, hogy megismerjen téged. Ne okozz csalódást kérlek. Ígérem, ezt az egy estét kell végig szenvedned, ha nem szeretnél többet találkozni vele, de ma viselkedj.
[03:52:50] <~ShayAmbrose> Egy egyszerű exmemoriammal elintézhetnéd ezt a gondot...
[03:53:23] PaulTurner felnevet és megcsóválja a fejét
[03:53:35] <@PaulTurner> Egy egyszerű rendbennel is belemehetnél az üzletbe.
[03:54:30] <~ShayAmbrose> nem tudom... mi számít normálisnak. Egy megpróbálom megteszi?
[03:56:07] <~ShayAmbrose> Ez elég nagy áldozat tőlem, lásd be tehát...
[03:56:21] ShayAmbrose felé nyújtja kisujját.
[03:56:29] <~ShayAmbrose> Mit mondasz?
[03:57:21] PaulTurner elfogadja a kisujjesküt
[03:57:35] <@PaulTurner> Kapsz 10 fontot ha megcsinálod.
[03:59:26] ShayAmbrose elvigyorodik.
[03:59:38] <~ShayAmbrose> Beszéled a nyelvem zsaru.
[04:00:53] <~ShayAmbrose> De a kórházi számlát is te állod. Az ételmérgezés nem tréfadolog.
[04:01:50] <@PaulTurner> Ez most egész... jó... lett
[04:02:29] <@PaulTurner> Hogy vagy amúgy?... Eltűntél.
[04:02:53] ShayAmbrose megvonja a vállát.
[04:02:53] <@PaulTurner> Aggódtam, figyeltem a nyilvántartást hátha felvettek valamelyik listára.
[04:03:00] <~ShayAmbrose> Összecuccoltam egy pasival.
[04:03:13] <~ShayAmbrose> Rendes tag.
[04:05:01] ShayAmbrose finoman meglöki a vállát sajátjával.
[04:05:10] <~ShayAmbrose> A jéghátán is megélek.
[04:05:35] <@PaulTurner> Azért nekem igazán szólhattál volna.
[04:06:02] PaulTurner a ház irányába néz
[04:06:31] <@PaulTurner> Szerintem lassan végeznek. Lexi bűbájos tud lenni, az este végére Carter azt is elfelejti, hogy megpróbáltad kirabolni.
[04:07:18] <@PaulTurner> Auror akar lenni... gyanítom azért ment bele ebbe az interjúsdiba, hogy szóljak az érdekében...
[04:07:27] <@PaulTurner> De nem fogok.
[04:07:30] <@PaulTurner> Mi több.
[04:07:38] <@PaulTurner> Elintézem, hogy ne vegyék fel.
[04:07:54] ShayAmbrose felvonja szemöldökét.
[04:08:29] <~ShayAmbrose> Ha jól értem, a srác jófiú akar lenni, te viszont ezt nem akarod.
[04:09:18] <@PaulTurner> Túl lelkiismeretes...
[04:09:22] <@PaulTurner> Ismerem az apját.
[04:09:39] <@PaulTurner> Megpróbálna mindenkit megmenteni...
[04:09:46] <@PaulTurner> és nem bírná feldolgozni az első kudarcát.
[04:09:49] <@PaulTurner> Nem jó alapanyag.
[04:10:03] <~ShayAmbrose> Bemutassam az én őseimnek?
[04:10:12] ShayAmbrose Vigyorogva feláll.
[04:10:25] <~ShayAmbrose> Végül Te sem vagy annyira különböző.
[04:10:31] <~ShayAmbrose> Az előítélet, az előítélet.
[04:10:37] <~ShayAmbrose> Akárhonnan nézed.
[04:10:43] ShayAmbrose felé nyújtja kezét.
[04:11:15] <@PaulTurner> Nem előítéletes vagyok. Nyomozó vagyok. Ez a munkám. 5-6 lépéssel az emberek előtt járni
[04:12:05] ShayAmbrose visszahúzza kezét.
[04:12:40] <~ShayAmbrose> Tudod a korom, az előéletem, azt hogy miből élek.
[04:12:45] <~ShayAmbrose> Akkor mi vagyok én?
[04:12:50] <~ShayAmbrose> Hiba a rendszerben?
[04:13:59] <@PaulTurner> A hiányzó felem *Vigyorog rá és szintén felkel a földről*
[04:14:04] <@PaulTurner> Én sem voltam mindig rendőr...
[04:14:08] PaulTurner összeborzolja a haját
[04:14:11] <@PaulTurner> Gyere!
[04:14:25] <@PaulTurner> Lakjunk jól és vágjunk jó pofát hozzá
[04:14:36] ShayAmbrose elhúzza a száját.
[04:14:39] <~ShayAmbrose> Éljen...
[04:14:54] <@PaulTurner> Emelem a tétet... kapsz plusz 5 fontot, ha megeszed a kaját és meg is dicséred.
[04:15:37] <~ShayAmbrose> plusz 15 és repetát is kérek.
[04:16:18] <@PaulTurner> 20 ha azt is megeszed.
[04:16:25] <@PaulTurner> És két kőmuffint.
[04:16:35] <@PaulTurner> Ami elméletileg áfonyás.
[04:16:44] <@PaulTurner> Gyakorlatilag kiömlési magmás kőzet.
[04:17:34] <~ShayAmbrose> Mit meg nem teszek érted...
[04:18:18] ShayAmbrose vigyorogva nyújtózik egyet és hősiesen előreindul.

[23:23:21] DorchaFontaine grafitszín kalapját mélyen a szemébe húzva szedi sietve fehér harisnyába bújtatott lábait, amik pink divatos bokagumicsizmában végződnek. Őszi avarszín szoknyája combközépig ér, mégis hosszított szövetkabátkája miatt csak néhány centi látszik belőle.
[23:25:37] DorchaFontaine hullámos szőke tincsei nedvesen simulnak vállaira, hátára. Az őszi időjárás teljesen kibabrált vele. Randija lett volna egy mugli születésű fiúval az állatkertben. Esernyő híján egy fa alatt várakozott, amíg el nem ázott a ködpárában, az elviselhetetlen szélről nem is beszélve, míg rá nem jött, hogy felültették.
[23:28:03] DorchaFontaine megtorpan a fokozódó szél és eső keverékére. Sóhajtva behúzódik egy kocsma ajtajához, valamennyire legalább az esőtől védi a kiugró homlokzat. Bentről ír zene és hangos nevetés hallatszik ki.
[23:31:43] DorchaFontaine felpillant a nyíló ajtóra, de azonnal le is süti a szemét, ahogy a kilépők végigmérik maguknak. Borzalmasan festhet az elfolyt szemfestékkel.
[23:32:42] TomStevens is a kocsmából távozók közt van. Fekete szövetkabátját az utolsóelőtti gombig felgombolja. Gallérját felhajtja, hogy védje a nyakát a széltől, tekintete szintén megakad a lányon.
[23:34:52] DorchaFontaine előveszi a pálcáját, hogy rendbe szedje magát, de abban a pillanatban kővé is dermed. Muglik között van, nem lenne szerencsés fordulat varázsolgatni a nyílt utcán.
[23:35:36] DorchaFontaine megvakarja a hátát, mintha csak erre szolgálna a fadarab, aztán visszasüllyeszti kabátkája ujjába.
[23:36:53] TomStevens elcsípi a jelenetet és apró félmosolyra húzza a száját.
[23:36:57] <@TomStevens> Szia.
[23:37:03] <@TomStevens> *mondja bohókás mosollyal az arcán*
[23:39:43] DorchaFontaine összerezzen, majd lehetetlenül lassan a srácra néz.
[23:40:17] DorchaFontaine azért körbepillant maga körül, biztos ami biztos.
[23:40:20] <~DorchaFontaine> Én szia?
[23:40:28] <~DorchaFontaine> persze hogy én... izé... szia
[23:40:57] TomStevens mosolya kiszélesedik
[23:41:00] <@TomStevens> Nehéz nap?
[23:42:01] DorchaFontaine ajkai megremegnek, de végül magára varázsol egy harminckét fogas reflektormosolyt.
[23:42:28] <~DorchaFontaine> Ilyen szörnyen festek?
[23:42:46] <@TomStevens> Nem tudom. Nem láttalak még festeni.
[23:43:37] DorchaFontaine ismerősnek találja valahonnan, de nem tudja hová tenni a fiút. Valamivel fiatalabb lehet nála így első ránézésre, mégis ebből a lebujból jött ki.
[23:43:49] TomStevens kigombolja a kabátját és leveszi. Próbálja leplezni, hogy kirázza a hideg miután csak egy fehér ingben és fekete nyakkendőben áll a lány előtt. Felé nyújtja a kabátját.
[23:43:55] <@TomStevens> Tessék. Csurom víz vagy. Hideg van.
[23:43:58] <@TomStevens> Merre mész?
[23:46:27] DorchaFontaine tanácstalanul áll a vékony inget fixírozva. Ha egy kicsit mugli szemektől mentes helyre mehetne könnyedén megszárítkozhatna...
[23:48:35] <~DorchaFontaine> Öhm... A Foltozott Üstbe megyek... az egy fogadó.
[23:48:45] <~DorchaFontaine> Meg fogsz fázni... *Teszi hozzá csendesen*
[23:49:56] <@TomStevens> Majd eszem egy borsólevest a Foltozott Üstben... elkísérlek.
[23:50:03] <@TomStevens> Arra van dolgom nekem is.
[23:52:10] DorchaFontaine rá mutat az ujjával
[23:52:51] <~DorchaFontaine> Hát persze, a suliból! Stevens professzor fia, ugye?
[23:53:50] TomStevens biccent majd arcára fagy a mosoly
[23:54:00] <@TomStevens> A néhai, Stevens professzor fia. De igen.
[23:54:03] <@TomStevens> Én volnék.
[23:54:05] <@TomStevens> Tom!
[23:54:09] <@TomStevens> *Nyújtja felé a kezét*
[23:54:15] <@TomStevens> Nagyon örülök kedveeessss...?
[23:55:03] DorchaFontaine megenged egy felszabadult mosolyt. Már is kevésbé érzi magát elveszetnek, aztán a hallottak az ő arcára is ráfagyasztják mosolyát.
[23:55:29] <~DorchaFontaine> Nem tudtam... ne haragudj.
[23:55:48] <~DorchaFontaine> Sajnálom.
[23:56:45] <~DorchaFontaine> Dorcha vagyok. Izé, Dorcha Fontaine.
[23:57:25] <@TomStevens> Semmi probléma. Tényleg.
[23:57:30] <@TomStevens> Nagyon örülök Dorcha.
[23:58:43] DorchaFontaine csak későn reagál a kéznyújtásra, így sikeresen el is szalajtja azt, csak akkor nyúl felé, amikor Tom már leereszti sajátját.
[23:59:17] DorchaFontaine korrigál és gyorsan ujjai közé kap egy tincset, hogy azt csavargassa.
[00:01:55] TomStevens kilép a járdára miután egy újabb tántorgó tömeg lökdösi odébb
[00:01:59] <@TomStevens> Induljunk akkor.
[00:02:05] <@TomStevens> Különben tényleg megfázom.
[00:04:53] DorchaFontaine szinte azonnal utána lép, nem jól viseli a részeg embereket.
[00:05:46] <~DorchaFontaine> Rendben csak tudod... kicsit eltévedtem. Merre is?
[00:09:48] TomStevens felajánlja a karját
[00:09:53] <@TomStevens> Nincs messze.
[00:16:23] DorchaFontaine felkuncog, de azért belekarol.
[00:18:08] <@TomStevens> Londonban élsz?
[00:23:18] <~DorchaFontaine> Pár hete igen, de még nem ismerem ki magam. Egy barátom miatt vagyok itt.
[00:25:59] <~DorchaFontaine> Apukám francia, nem nagyon ismertem eddig, így Tudjuk ki visszatérésekor hozzá költöztem.
[00:27:42] DorchaFontaine Felpillant rá, ahogy sétál mellette. Nem emlékszik a másik srác nevére, de egykor tőlük volt hangos az iskola.
[00:28:34] <~DorchaFontaine> Ti itt éltek? Van egy húgod, jól emlékszem?
[00:29:30] TomStevens rásandít
[00:29:41] <@TomStevens> Valóban. Van, bár hetek óta nem beszéltünk...
[00:31:16] <@TomStevens> Én nem itt élek.
[00:31:24] <@TomStevens> Csupán elintézni valóm van a városban.
[00:31:38] TomStevens közben kanyarog vele London utcáin. Ki-ki kerülgetve a járókelőket.
[00:40:37] <~DorchaFontaine> Ezt ismerem! *Az egyik közeli kávézó felé mutat, most már nincsenek messze.*
[00:42:19] <@TomStevens> Igen. Isteni a Melange amit készítenek...
[00:42:27] <@TomStevens> Valahogy mindig eltalálják.
[00:42:32] <@TomStevens> Szoktál kávézni?
[00:45:06] <~DorchaFontaine> A teát jobban szeretem. Anya mindig két cukorral, mentával csinálja, itt karamellsziruppal iszom. *Magában elvigyorodik Niklaus fintorát felidézve.*
[00:47:27] TomStevens elfintorodik
[00:47:29] <@TomStevens> Karamellel?
[00:47:34] <@TomStevens> Blluch.. azt hogy?
[00:47:59] DorchaFontaine felnevet. Előttük már látszik a Foltozott Üst épülete.
[00:48:29] <~DorchaFontaine> Ne már, tök finom.
[00:48:39] <~DorchaFontaine> Ne ítélkezz.
[00:48:51] <~DorchaFontaine> Ha legközelebb összefutunk, meghívlak egyre hálából.
[00:55:39] TomStevens szélesen elmosolyodik
[00:55:50] <@TomStevens> Szóval legközelebb?
[00:55:54] <@TomStevens> Rendben.
[00:56:26] TomStevens odaér vele és megáll az ajtóban.
[00:56:40] <@TomStevens> Itt is volnánk.
[00:56:43] <@TomStevens> A foltozott üst!
[00:56:51] TomStevens kezével a cégérre mutat
[00:57:38] DorchaFontaine megveregeti a fejét, akár egy jó kutyának szokás.
[00:57:48] <~DorchaFontaine> Köszi-köszi!
[01:00:04] <@TomStevens> Nagyon örültem Dorcha!
[01:06:41] <~DorchaFontaine> Igen, én is.
[01:07:47] <~DorchaFontaine> Hát... akkor majd biztosan találkozunk.
[01:09:38] DorchaFontaine még ácsingózik néhány pillanatig, majd se szó se beszéd, befordul az épületbe. Nem is volt ez olyan rossz nap, bár a gondolat hogy a melankolikus tekintetű professzora nincs többé, súlyként nehezedik mellkasára.
[01:10:00] TomStevens utána rohan
[01:10:01] <@TomStevens> Várj!!
[01:10:29] DorchaFontaine megpördül a tengelye körül.
[01:13:06] TomStevens utoléri és megállva előtte szélesen mosolyog rá
[01:21:25] <@TomStevens> A kabátom.
[01:24:35] DorchaFontaine lesütött szemmel lehámozza magáról a kabátot, de már széles vigyorral nyújtja át.
[01:25:13] <~DorchaFontaine> A húgomnak eggyel több kereke van mint nekem, kár hogy nincs zsebverzió belőle, ilyenkor figyelmeztethetne.
[01:25:21] <~DorchaFontaine> Köszönöm.
[01:29:38] <@TomStevens> Nagyon szívesen
[01:36:06] <@TomStevens> Vigyázz magadra!
[01:40:27] DorchaFontaine már majdnem, de csak majdnem többet látott a dologba. Egyszer majd miatta is így fut valaki, mint ezért a kabátért.
[01:40:44] <~DorchaFontaine> Akkor, szia!
[01:41:29] <@TomStevens> Szia!
[01:42:43] TomStevens evvel kisétál az ajtón és magára kanyarítja a kabátját. Belenyúl a belső zsebébe és kivesz egy szál cigarettát és rágyújt. Időközben a városra leszállt a köd, rá pedig ráférne még egy korsó sör, úgyhogy elindul a Pajkos Póniba.

[17:52:54] <@TomStevens> - Nem főnök... nem még nincs kész... Hát gondoltam hogy... Hm... értem... akkor nem gondolkozom... ahogy akarja főnök... bocsánat... *Lerakja a telefont* Anyádat! *morogja az orra alatt majd belekortyol a kávéjába*
[18:05:30] DorchaFontaine sarkig tárja a kávézó ajtaját, megint elkésett, de ki a franc tud eligazodni azokon a mugli táblákon, ráadásul egyik sem beszél... Az ajtóból azonnal kiszúrja húga szúrós pillantását. Még az a fehér blúz és leomló hullámos tincsei sem szelídítik meg vonásait.
[18:08:43] ElleFontaine lassan másfél órája szemez az ajtóval. Túl van három kávén, két croissanton most a negyedik csésze pihen előtte.
[18:09:33] ElleFontaine felemeli a kezét, és mutatóujjával maga felé invitálja.
[18:10:42] DorchaFontaine nem azért nem indul, mert nem szeretne, de sikeres belépőjével kiakasztotta az ajtót, jelenleg is ő támasztja.
[18:11:21] <@DorchaFontaine> Csak egy perc! *Kiált oda miközben viaskodik az ajtóval.*
[18:12:13] TomStevens a kiabálás irányába néz, majd eddigi komor ábrázata mosolyba kúszik.
[18:12:19] ElleFontaine tenyerébe temeti az arcát, hogy elrejtse mosolyát. ~Idióta~
[18:12:38] <@TomStevens> Ezt nem hiszem el.. *Motyogja maga elé, majd elviteles kávéjával a kezében az ajtóhoz sétál*
[18:12:46] <@TomStevens> Várj, segítek...
[18:14:30] DorchaFontaine teljes mellszélességgel neki feszül, így csak válla felett kukkant hátra, de a szia és köszi helyett csak annyi csúszik ki a száján hogy: - Lógok egy karamelles tával!
[18:16:34] TomStevens lerakja a szomszédos asztalra a kávéját és szintén nekiáll szerencsétlenkedni az ajtóval. A pultosok és a kasszás már kezdenek türelmetlenek lenni.
[18:16:39] <@TomStevens> Várj... engedd el... majd én...
[18:18:33] DorchaFontaine addig tartja, amíg Tom meg nem fogja, majd sután hátralép.
[18:18:39] <@DorchaFontaine> Bocsi... mindig ez van.
[18:19:11] ElleFontaine ahogy végre felpillant el is komorul. Dorcha valahogy mindig félrenyúl a pasiknál.
[18:19:26] TomStevens kis szerencsétlenkedéssel, de sikeresen visszarakja a helyére az ajtót. Leporolja a kezeit és hátrafordulva csípőre teszi a kezeit.
[18:19:37] <@TomStevens> Na. Eső után köpönyeg... jelen esetben ajtó.
[18:19:58] <@TomStevens> Tudod, mikor azt mondtad legközelebb, nem hittem, hogy így érted. *Szerzi vissza a kávéját*
[18:20:14] DorchaFontaine elvigyorodik.
[18:22:06] <@DorchaFontaine> Hidd el, lehetett volna sokkal rosszabb is.
[18:24:31] TomStevens vigyorogva megcsóválja a fejét
[18:24:36] <@TomStevens> Azt eltudom képzelni.
[18:24:39] ElleFontaine türelmesen végignézi az ajtó helyreigazítását, végül kíváncsisága kerekedik felül. Maga mögött hagyja langyos kávéját és az asztalt.
[18:24:49] <@TomStevens> Iszol valamit?
[18:25:01] <@TomStevens> Várj... hülye kérdés... miért jöttél volna kávézóba ha nem...
[18:25:14] <@TomStevens> tehát felteszem újra a kérdést... mit iszol?
[18:30:50] <@DorchaFontaine> Karamellszirupos jázminteát természetesen, ahogy Te is. Meghívlak, ha túlélem azokat a szúrós szemeket. *Hüvelykujjaival a válla felett mutogat át.*
[18:31:01] ElleFontaine pontosan mögötte áll.
[18:32:07] <@DorchaFontaine> Csoda hogy egyetlen ránc sincs még a homlokán, nem lesz szép vénasszony.
[18:32:55] TomStevens az érkezőre pillant és összehúzott ajkakkal mosolyodik el és hajtja le a fejét
[18:33:32] ElleFontaine felemeli öklét és aprót koccint Dorcha feje búbjára.
[18:34:18] <@ElleFontaine> a nevedet fel kellene vezetni a hülye szinonimái közé...
[18:35:16] TomStevens zavartan áll előttük kezeit a háta mögött összekulcsolva.
[18:36:29] DorchaFontaine felkuncog miközben oldalra áll.
[18:37:19] <@DorchaFontaine> Úgy értettem, akár modellkedhetnél is, sehol egy ránc... izé, ő itt Tom Stevens. Második alkalommal ment meg.
[18:37:31] TomStevens felé nyújtja a kezét
[18:38:16] ElleFontaine viszonozza a gesztust.
[18:40:02] <@ElleFontaine> és cserében te meg akarod mérgezni, világos. *Vár egy kicsit, hátha folytatódik a bemutatás, majd lemondóan sóhajt.*
[18:40:05] <@ElleFontaine> Elle vagyok.
[18:41:30] <@TomStevens> Nagyon örülök Elle! *Sármos félmosolyával fog kezet vele végig tartva a szemkontaktust, majd kis idő után az órájára pillant.*
[18:41:45] <@TomStevens> Nos van még egy fél órám mielőtt elvesztem az állásom szóval... egy méreg még belefér.
[21:24:07] ElleFontaine elmosolyodik
[21:27:01] TomStevens evvel le is ül a legközelebbi szabad boxba.
[21:28:44] DorchaFontaine elsiet, nehogy azelőtt elteljen ez a nyúlfarknyi idő, mielőtt kihoznák a teákat és egyből hármat kér, a más asztalánál jegyzetelő pincértől.
[21:31:15] ElleFontaine már hozzászokott a jelenetekhez, visszasétál saját asztalához, a kihűlt kávéját már úgy sem fogja meginni. Leteszi az összeget és némi borravalót az asztalra.
[21:32:18] ElleFontaine kis táskájával a boxhoz sétál.
[21:32:29] <@ElleFontaine> Honnan ismeritek egymást?
[21:33:07] <@TomStevens> Nem ismerjük egymást.
[21:33:09] ElleFontaine közben leül valamivel bentebb, hogy jól láthassa majd mindkettőjüket.
[21:33:10] <@TomStevens> Ami azt illeti
[21:33:28] <@TomStevens> Csupán jókor voltam jó helyen az ő szemszögéből nézve
[21:33:31] <@TomStevens> és kapott egy kabátot
[21:33:43] <@ElleFontaine> legalább visszakaptad?
[21:34:29] <@TomStevens> Nehezen
[21:34:30] <@TomStevens> de igen
[21:38:02] <@TomStevens> Utána kellett mennem.
[21:38:21] ElleFontaine vigyorogva bólogat.
[21:38:31] <@ElleFontaine> Valami ilyesmire saccoltam volna.
[21:38:46] <@TomStevens> Ezek szerint nem először fordul elő.
[21:39:21] <@ElleFontaine> más sem fordul elő. Mióta ismerem, faltól falig bajba kerül, de valahogy mindig kimászik belőle
[21:39:26] <@ElleFontaine> a maga módján lenyűgöző
[21:39:34] <@ElleFontaine> és iszonyúan bosszantó...
[21:39:48] <@TomStevens> Mozgalmas életed lehet mellette... *Vigyorogva hajol előre két karját az asztalra rakva*
[21:40:05] DorchaFontaine széles vigyorral valamint három bögrével érkezik.
[21:40:44] <@DorchaFontaine> Nincs is ennél jobb, talán csak a sütőtökös pite!
[21:40:52] DorchaFontaine szétosztja a zsákmányt.
[21:41:24] ElleFontaine amíg Dorcha leül, táskájából előhalássza fényképezőgépét.
[21:41:44] TomStevens gyanakodva nézi a készüléket
[21:41:48] <@ElleFontaine> Hát akkor, egészségetekre!
[21:41:57] ElleFontaine A gyanakvóra kacsint.
[21:42:07] <@DorchaFontaine> Fenékig!
[21:43:25] DorchaFontaine saját bögréjét két tenyere közé fogja, és akárha nektárt kóstolna, jóízűen kortyolgatni kezdi az émelyítő italt.
[21:44:34] TomStevens cseppet sem őszinte mosolyt villant majd lassan belekortyol az italba. Gyomra dob egy 360 fokos fordulatot, de kifelé igyekszik jópofát vágni az egészhez.
[21:45:40] ElleFontaine nem kattintja el a képet, helyette lenyűgözve kacag fel.
[21:45:49] <@ElleFontaine> miből van a gyomrotok?
[21:47:32] DorchaFontaine nem veszi magára, a karamell és a tea jó párosítás.
[21:47:50] <@DorchaFontaine> Csináljunk egy képet! De mozogjon!
[21:48:00] ElleFontaine bokán rúgja az asztal alatt
[21:48:51] DorchaFontaine felszisszen.
[21:48:54] <@TomStevens> Jajj... ne!
[21:48:58] <@TomStevens> Légyszi
[21:49:02] <@TomStevens> nem szeretek... fotózkodni
[21:49:13] TomStevens kényelmetlenül feljebb ül a széken
[21:49:49] <@ElleFontaine> Oda se neki, a teát sem szereted.
[21:50:06] <@TomStevens> Komolyan.
[21:50:19] TomStevens kérlelve néz rá
[21:51:07] ElleFontaine elkattint egy képet, de csak Dorcháról a teájával.
[21:51:38] TomStevens alig észrevehetően megkönnyebbül, és újra kényelmesen helyezkedik el
[21:51:43] <@ElleFontaine> Ezt elküldöm apának, legalább nem kell hánytatnia magát ha kiakarna józanodni.
[21:51:51] <@DorchaFontaine> Ez nem vicces...
[21:52:02] DorchaFontaine azért elvigyorodik.
[21:52:08] TomStevens kapkodja a fejét köztük
[21:53:40] ElleFontaine legyint, jelezve hogy nem akarja tudni. Közben elteszi a gépet is.
[21:53:52] <@ElleFontaine> és honnan igyekszel kirúgatni magad?
[21:54:04] <@TomStevens> Az Orange telefontársaságnál vagyok üzletkötő.
[21:55:30] <@DorchaFontaine> Mugli pálya?
[21:55:39] DorchaFontaine meghökkenten teszi le a teát.
[21:55:54] <@TomStevens> Így alakult... *játszik a csészéje szájával a gőzölgő italba meredve*
[21:56:05] <@TomStevens> De jó így.
[21:56:07] <@TomStevens> Én szeretem.
[21:56:18] TomStevens felvonja a szemöldökét
[21:56:23] <@TomStevens> bár a húgom nagyon ellenére van...
[21:56:28] <@TomStevens> De nem érdekel.
[21:58:32] <@ElleFontaine> Nincs semmi baj a muglikkal. Anyukám is az.
[21:59:45] <@ElleFontaine> A család viszont fontos. Nézz erre a kétlábonjáró szerencsétlenségre
[22:00:05] <@ElleFontaine> nem is érthetnénk egyet már kevesebb dologban.
[22:00:31] <@DorchaFontaine> Én is téged. Azt megiszod?
[22:00:45] TomStevens leplezve ingerültségét néz rá és megereszt egy apró mosolyt. Nem szereti, ha kioktatják a család fontosságáról, pláne azután, hogy végignézte, ahogy kihalnak mellőle.
[22:01:10] ElleFontaine elé tolja az érintetlen italt.
[22:03:48] DorchaFontaine elcsípi a változást, jó szeme van az emberekhez, csak a kapcsolatoknál hagyja általában otthon.
[22:04:32] <@TomStevens> És... ti még iskolába jártok, vagy dolgoztok?
[22:07:32] <@DorchaFontaine> Éppen két munka között vagyok, anya mellett dolgoztam eddig a gyógynövényboltjában, most pedig igyekszem hasznára válni Niklausnak.
[22:07:43] <@DorchaFontaine> Összeszedem a maradék magvakat, gyökereket
[22:08:02] <@DorchaFontaine> aztán meglátjuk, eleget tudok e
[22:08:24] TomStevens felkapja a fejét a névre
[22:08:38] <@TomStevens> Mennem kell...
[22:08:56] TomStevens felpattan az asztaltól, aminek következtében ráborul a tea.
[22:09:51] ElleFontaine nem ismeri a szóban forgó alakot, csak hallomásból, de a reakció több mint aggasztó.
[22:10:22] TomStevens nadrágját és kabátját telibe kapja a forró tea. Felszisszen, majd a szalvétával elkezdi törölgetni magát.
[22:11:00] <@ElleFontaine> Dorcha, kérnél még szalvétát?
[22:11:07] <@TomStevens> Nem kell!
[22:11:10] <@TomStevens> Nem szükséges majd...
[22:11:14] <@TomStevens> az irodában megszárítom.
[22:11:26] <@DorchaFontaine> Ugyan, hagyd csak. Semmiség. Mindjárt hozom.
[22:11:30] <@TomStevens> Nagyon örültem lányok! Köszönöm a teát! *Dorchára mosolyog majd kikecmereg a boxból*
[22:12:11] ElleFontaine táskáját nővéréhez csúsztatja.
[22:12:21] <@ElleFontaine> Eszembe jutott valami. Kifizeted?
[22:14:32] DorchaFontaine felvonja a szemöldökét. Mindenesetre nem teszi szóvá a dolgot. Elveszi a táskát és elkezdi felitatni az asztalra hullott cseppeket.
[22:15:49] <@TomStevens> Próbáld elkerülni a bajt! *A nagy sietségben azért egy őszinte mosoly is belefér Dorcha felé, majd a húgára néz* Vigyázz rá!
[22:15:57] <@TomStevens> Sziasztok!
[22:16:16] TomStevens evvel kiviharzik a kávézóból
[22:17:14] ElleFontaine nem rendez jelenetet, de teljesen kizökkenti nyugalmából az előbbi reakció.
[22:17:51] <@ElleFontaine> Át kellene gondolnunk még egyszer...
[22:18:32] <@DorchaFontaine> Nem ismered. Klaus más.
[22:19:11] <@DorchaFontaine> Egyáltalán nem biztos, hogy ez miatta volt. Hallottad, csak fél órája volt.
[22:20:27] ElleFontaine megenged egy bizonytalan mosolyt. Ebben a kérdésben Dorcha hajthatatlan. De ha az ex miniszter fia nem is veszélyes, mi van a vámpírral?
[22:21:15] <@ElleFontaine> Én is késében vagyok, ami azt illteti. Sokat vártam rád, és még nincs meg minden.
[22:21:17] <@ElleFontaine> Este?
[22:21:37] DorchaFontaine visszanyújtja a táskáját.
[22:21:48] <@DorchaFontaine> A vendégem vagy. Este.
[22:22:30] ElleFontaine Melegen rá mosolyog, hosszú tincseit hátralöki a válla felett és gondolataiba merülve elhagyja a kávézót.
[22:29:26] DorchaFontaine a paprikás pincér hamarosan megjelenik felette is. Busás borravalót hagy maga után, vacsorázni már nem igen fog, aztán ő is kisétál az épületből. Egyre hűvösebb van, most mégsem bajlódik a kabátjával. Gondolataiba merülve indul sétára ismét egy ismeretlen irányba. Messze van még este.

[22:47:00] NiklausTaylor arcába húzott kapucnis pulcsiban sétál a lány mellett. Kopott farmerja kényelmes sport cipője teljesen jellegtelen. Egyáltalán nem tűnik ki a tömegből a ködpárás időben, talán csak a mellette bandukoló zokogó lány, aki néha magukra vonja a figyelmet.
[22:49:36] NiklausTaylor tenyerét Dorcha nyakára simítja, úgy húzza közelebb, már csak néhány lépés választja el Foltozott Üsttől. Ha Kahlan tudná, hogy milyen közel van éppen, nem repesne a boldogságtól.
[22:49:48] <@NiklausTaylor> Megoldom.
[22:50:40] <@NiklausTaylor> Ne sírj. *Hüvelykujjaival törli le a keserű könnyeket.*
[22:51:20] <@DorchaFontaine> Annyira sajnálom... ha tudtam volna...
[22:51:32] <@NiklausTaylor> De nem tudtad.
[22:52:59] <@NiklausTaylor> Menj be. Ezt *Átnyújt egy kis fiolát* Itasd meg a húgoddal. A Tiéd rendben?
[22:53:10] DorchaFontaine hüppögve bólint.
[22:54:23] NiklausTaylor megvárja míg Dorcha keze elég biztosan tartja az üvegcsét, csak azután húzza vissza a kezeit.
[22:54:40] <@NiklausTaylor> Bízol bennem?
[22:55:07] DorchaFontaine határozottan bólint.
[22:57:46] NiklausTaylor nyugtatóan magához öleli néhány hosszú pillanatig. Arcát a nedves szőke tincsekbe temeti, beszívja a jellegzetes csokoládé illatot halántékcsókja erejéig, majd határozottan tolja el magától.
[22:57:53] <@NiklausTaylor> Menj be.
[22:57:55] <@NiklausTaylor> Most.
[22:59:55] DorchaFontaine Agyában ott motoszol egy néma kérés "Ne bántsd" de nem mondja ki. Ezzel csak azt bizonyítaná, nem bízik benne. Vállai meg megremegnek a sírás utóhatásától. Az ajtóból még visszanéz, de persze Klaus már nincs sehol.
[23:00:00] <@DorchaFontaine> ~Nem lesz baj...~
[23:00:10] DorchaFontaine kétségek között lép be az épületbe.
[23:01:25] NiklausTaylor végignézi amíg Dorcha eltűnik az épületben, csak éppen valamivel távolabbról. Ez a lány két lépés alatt képes bajba sodorni magát.
[23:02:23] NiklausTaylor zsebéből előhalássza Stevens örökét, egy arany zsebórát rajta mind két gyerekével.
[23:02:34] <@NiklausTaylor> Aki bújt...
[23:03:25] NiklausTaylor behúzódik a beugró árnyékába, majd dehoppanál.
[23:21:14] NiklausTaylor az óra által megjelölt tömbház alagsorában bukkan fel. Elhúzza a száját a dohos szagra, miközben elindul felfelé. ~Külváros mi?~
[23:23:23] TomStevens odafenn ül és Mr. Beant néz. Chipset és sört burkol a fotelban ülve. Szemei lassan leragadnak.
[23:24:34] NiklausTaylor nem lát semmilyen mozgást, ezt jó előjelnek veszi, de az ajtó előtt megállva mégis halk neszek szűrődnek ki. Talán nevetésé, alighanem valamiféle adás.
[23:28:18] NiklausTaylor farzsebéből előkerül az a zseniális ketyere, amit svájci bicskának becéznek, ha netán védelmező bűbáj van az ajtón, jobb nem bolygatni mágiával.
[23:30:28] NiklausTaylor néhány ügyes mozdulattal elintézi az akadályt, és már tárul is engedelmesen előtte az ajtó. Ezt még egyszer meg kell köszönnie a vérszívójának.
[23:30:47] NiklausTaylor bentről már hangosan csapja be az ajtót.
[23:31:06] TomStevens odakapja a fejét és felpattan a fotelből
[23:35:05] NiklausTaylor megáll az ajtóban, ez a kis lyuk sem otthonosabb, mint az egész pöcegödör.
[23:35:14] <@NiklausTaylor> Hallod...
[23:35:20] <@NiklausTaylor> Van ezen a szaron ablak?
[23:35:59] NiklausTaylor hátralöki kapucniját és az ajtófélfának dől.
[23:36:42] TomStevens amint meglátja, hogy ki az rémülete gyűlöletbe csap át és fenyegetően elindul felé
[23:36:44] <@NiklausTaylor> Ha már unod van még pár szint lefelé. Az alagsorban még állatod is lenne, mondjuk Weasley is megjárta a patkányokkal
[23:37:58] NiklausTaylor -t nem lepi meg a reakció, kezd hozzászokni.
[23:38:12] TomStevens elé ér és megragadja a ruhájánál fogva és az ajtónak szorítja
[23:38:18] <@TomStevens> Mit akarsz itt?
[23:40:50] <@NiklausTaylor> A lyukhoz avanzsáltál? A civilizáció mint fogalom még megvan?
[23:41:45] NiklausTaylor Tom csuklóira fonja a kezeit, de nem taszítja hátra.
[23:44:06] <@TomStevens> Nem kérek a te civilizációdból. *Egy ideig még így állnak, majd elereszti és hátrébb lép*
[23:44:09] <@TomStevens> Ahogy belőled sem!
[23:47:00] <@NiklausTaylor> Meg úgy általában a mágiából. Vágom.
[23:48:15] <@NiklausTaylor> Zokogva dalolta a legkedvesebb madárkám.
[23:48:29] TomStevens undorodva nézi ökölbe szorított kezekkel
[23:48:53] <@TomStevens> Szóval te küldted rám őket...
[23:48:54] NiklausTaylor akaratlanul is elidőzik az ócska bútorzaton, málladozó vakolaton.
[23:49:00] <@TomStevens> Mit akarsz tőlem?
[23:49:57] <@NiklausTaylor> Dorcha magától is megtalálja a bajt.
[23:50:03] <@NiklausTaylor> A kérdés inkább az
[23:50:08] <@NiklausTaylor> Te mit akarsz
[23:50:42] <@TomStevens> Szerintem azt elég nyilvánvalóvá tettem pár perce
[23:52:03] NiklausTaylor hümmög, majd nekidobja zsebéből az órát.
[23:52:26] <@NiklausTaylor> Már otthon lenne a helye, de téged keres.
[23:55:34] TomStevens kinyitja, majd ökölbeszorított kezébe zárja
[23:56:05] <@TomStevens> Ti Taylorok... *megcsóválja a fejét*
[23:56:11] <@TomStevens> Mond csak..
[23:56:19] <@TomStevens> A családod nem ártott már így is eleget nekem?
[23:56:26] <@TomStevens> Miért nem tudsz békén hagyni?
[23:56:36] <@TomStevens> TI! *mutat rá és arca teljesen átszellemül*
[23:56:42] <@TomStevens> Pestis vagytok ezen a világon
[23:56:51] <@TomStevens> Egytől... egyig... mind! *Köpi a szavakat felé*
[23:57:29] <@TomStevens> Apád is az... te is az vagy... és Merlin óvjon, a gyerekeid se lesznek mások...
[00:01:34] NiklausTaylor rezzenéstelen arccal hallgatja.
[00:03:20] <@TomStevens> Különben is... *nyugszik le*
[00:03:28] <@TomStevens> Eltörettem a pálcám...
[00:03:55] TomStevens zsebébe csúsztatja az órát majd visszaül a fotelba
[00:04:14] <@NiklausTaylor> Rég nem hívtak már Taylornak... de vagyok aki, ahogy Te is.
[00:05:35] <@TomStevens> Nem érdekel a hegyi beszéded.
[00:05:58] <@NiklausTaylor> Nem tartok effélét. Főleg nem egy lecsúszott féregnek.
[00:06:11] <@NiklausTaylor> Apád forog a sírjában.
[00:06:19] <@TomStevens> Tűnj el...
[00:06:26] <@TomStevens> *morogja halkan*
[00:06:33] NiklausTaylor megvonja a vállát.
[00:06:39] <@TomStevens> Vagy esküszöm nem kell se mágia se pálca ahhoz, hogy végezzek veled.
[00:07:29] <@NiklausTaylor> Nagy szavak egy senkitől.
[00:07:45] NiklausTaylor elindul kifelé, kinyitja az ajtót, majd dühösen be is bassza.
[00:07:55] <@NiklausTaylor> A faszt megyek el!
[00:08:09] <@NiklausTaylor> Nem érdemled meg a mágus nevet!
[00:08:16] <@NiklausTaylor> Nem érdemled meg az embert se
[00:08:49] <@NiklausTaylor> Hol volt a családom, amikor kitört a háború? Amikor előkerült a fattyú húgom?!
[00:08:54] <@NiklausTaylor> Hol volt mikor meghalt az anyám?
[00:09:52] <@NiklausTaylor> Nézz magadra! A húgod is engem választott...
[00:10:14] <@NiklausTaylor> A semmiből próbálok napról napra életet teremteni, de legalább küzdök te tetű
[00:10:33] NiklausTaylor néhány lépéssel előtte terem és teljes erőből képen törli
[00:11:19] TomStevens felpattan és átfogva a derekát próbálja meg földre vinni
[00:17:13] NiklausTaylor hátravágódik fél vállal a kicseszett tv állványt veszi le, ezért nem reagál azonnal, csak a fájdalomra összpontosít, így megkésve próbál felül kerekedni, ha már a földön vannak
[00:17:56] TomStevens ütései Nik arca felé irányulnak. Minden dühét és erejét beleadja.
[00:19:31] NiklausTaylor nem marad adósa, öklei ott találják, ahol érik, miközben azért próbálja valamennyire védeni az arcát.
[00:22:16] NiklausTaylor fellendíti a lábát, igyekszik lerázni magáról Stevenst
[00:24:38] TomStevens feje folyamatosan csapódik oldalra, ahogy Nik ütései betalálnak. Orra vére elered és szája is felreped, majd egy ütés után lefordul róla, ahogy becseng a füle.
[00:25:48] NiklausTaylor nem fordul utána, oldalra gördül és kiköpi a szájában összegyűlt vért.
[00:26:37] <@NiklausTaylor> Kicseszett idióta...
[00:27:10] NiklausTaylor nyelvével megmozgat egy ingatag fogat. ~Remek~
[00:30:32] TomStevens megrázza a fejét, hogy kitisztuljon a látása és a hallása.
[00:30:58] TomStevens letörli a vért az orráról és a szájáról, de evvel annyit ér el, hogy jobban összemaszatolja csak magát
[00:34:14] NiklausTaylor ülésbe kínlódja magát, a vállánál és a hátánál csak az arca sajog egészében.
[00:34:14] <@TomStevens> Rohadj meg...
[00:34:23] <@NiklausTaylor> De nem ma...
[00:34:59] TomStevens úgy szint felül hátát a fotelnek döntve néz rá féloldalasan. Szeme mostanra már bedagadt és grotesz mód vigyorog rá
[00:35:14] <@TomStevens> Mindig én voltam az erősebb...
[00:36:21] <@NiklausTaylor> Ti voltatok. Scotty nélkül a húgod is erősebbet üt.
[00:36:58] NiklausTaylor szavait azért erősen aláássa dagadó feje és szája szegletéből csöpögő vér.
[00:38:58] <@TomStevens> Hitegesd csak magad *felkel a földről és kezet nyújt neki*
[00:39:54] NiklausTaylor elfogadja a kezét.
[00:40:08] TomStevens felhúzza a földről
[00:40:13] <@TomStevens> Balfasz...
[00:40:16] <@TomStevens> Kérsz egy sört?
[00:40:37] NiklausTaylor produkál egy véres vigyort.
[00:41:11] <@NiklausTaylor> hogy ezek után ebbe dögöljek bele?
[00:41:39] TomStevens a hűtőhöz sétál és kivesz két doboz sört, majd az egyiket Nik felé dobja
[00:42:21] NiklausTaylor felszisszen ahogy elkapja. A válla tropa.
[00:44:05] NiklausTaylor a hirtelen beálló csendet csak a doboz halk szisszenése töri meg.
[00:44:35] TomStevens először szeme jegeléséhez használja, majd ő is kinyitja és egy szuszra megissza a felét
[00:44:50] <@TomStevens> Miért jöttél...? Nyilván nem azért hogy szarrá verjelek...
[00:45:37] NiklausTaylor belevigyorog a sörébe, de váratja még egy két korty erejéig. Mindenhol marja gyenge alkohol.
[00:46:28] <@NiklausTaylor> Messiásnak képzelem magam időnként.
[00:46:51] <@TomStevens> Mert Taylor vagy... de ezt már megbeszéltük...
[00:46:53] <@TomStevens> Térj a tárgyra
[20:26:24] <~NiklausTaylor> Legyen elég annyi, hogy nem csípem az új kategorizálási rendszert
[20:26:37] <~NiklausTaylor> és ezzel nem vagyok egyedül
[20:30:31] TomStevens ledobja magát a kanapéra
[20:30:33] <@TomStevens> Nos... mint azt láthatod...
[20:30:36] TomStevens körbemutat
[20:30:40] <@TomStevens> Semmi mágia...
[20:30:46] <@TomStevens> Szóval. Én sem lettem a rabja.
[20:30:54] <@TomStevens> De mit vársz tőlem... Nik?...
[20:32:15] NiklausTaylor komolyan figyeli, az életvitele és új elvei sehogy sem illenek bele az elképzelésébe.
[20:32:58] <~NiklausTaylor> Az attól függ képes vagy e újra pálcát venni a kezedbe.
[20:34:31] <@TomStevens> Nem hiszem...
[20:34:43] TomStevens komoly meggyőződéssel rázza meg a fejét majd kortyol a söréből
[20:34:47] <@TomStevens> Jól érzem itt magam...
[20:35:33] <~NiklausTaylor> Ebben az esetben...
[20:36:19] NiklausTaylor lehúzza söre maradékát.
[20:38:34] <~NiklausTaylor> Csak azért vagyok itt, hogy közöljem, maradj távol az enyémektől. *Nem tesz különbséget, birtokló szavai a Fontaine testvéreket és Celestinet ugyan úgy takarják.*
[20:39:04] TomStevens flegmán felnevet és megcsóválja a fejét
[20:39:12] <@TomStevens> Tudod hol az ajtó
[20:39:27] TomStevens felkel a kanapéról és besétál a fürdőbe
[20:41:34] TomStevens belenéz a tükörbe és szemügyre veszi a sérüléseit
[20:42:05] <@TomStevens> ... ezt hogy pofázom ki holnap... kocsmai bunyót nem mondhatok mert Jameson egyből kirúg a francba ha megint "másnaposan" megyek be...
[20:56:47] NiklausTaylor sötéten néz utána, közben felszenvedi magát a földről. Mindene sajog, és még mit kap otthon.
[21:05:56] <~NiklausTaylor> Előbb utóbb Ő is megtalál...
[21:06:05] <~NiklausTaylor> nem okoztál még elég csalódást?
[21:07:51] NiklausTaylor meg kell erőltetnie magát, hogy ne menjen utána és folytassa ott ahol befejezték. Hangosan becsapja a bejárati ajtót, már csak jelzés szintén is, majd dehopponál a mágiamentes kecóból.