Az Abattoir

[20:08:09] ChrisTaylor lenn van az edzőteremben már vagy órák óta püföli a boxzsákot. Cass halála jobban érintette, mint amit várt és az ez által gerjesztett agresszió és gyilkolási vágy nem szűnik. Teljesen kimerült már, trikója szinte lucsog az izzadtságtól, de folyamatosan villannak be az emlékképek, és mindegyiknél egyre erősebben és erősebben sóz oda.
[20:13:45] DianaMcGowan nem csinál titkot az érkezéséből, az ajtón keresztül jön, de senki nem tartóztatja fel. Joseph sincs a közelben, őt azonnal megérezné, ezért kényelmes léptekkel körbe néz a házban, amíg meg nem üti fülét Chris zihálása.
[20:13:58] <@DianaMcGowan> Megvagy
[20:15:18] DianaMcGowan széles vigyorral sétál le hozzá
[20:15:32] ChrisTaylor a mozgásra oldalra sandít de nem hagyja abba, amit csinál
[20:15:49] <~ChrisTaylor> Mit akarsz? *Lihegi továbbra is a zsákot püfölve*
[20:16:06] DianaMcGowan megjátszott sértődéssel felszisszen
[20:16:10] <@DianaMcGowan> nem is hiányoztam?
[20:16:17] <~ChrisTaylor> Mint a pestis...
[20:16:23] <@DianaMcGowan> ne hízelegj
[20:16:28] DianaMcGowan leül a lépcsőre
[20:16:51] <~ChrisTaylor> Nem igazán vagyok rád...hangolódva...
[20:17:12] <@DianaMcGowan> Nem igazán érdekel
[20:17:19] <~ChrisTaylor> Sejtettem.
[20:17:26] ChrisTaylor befejezi majd lihegve megáll széttárva a karjait
[20:17:31] <~ChrisTaylor> Mert te akkor jössz amikor akarsz
[20:17:35] <~ChrisTaylor> Bejelentés nélkül
[20:17:38] <@DianaMcGowan> bingó
[20:17:40] <~ChrisTaylor> És csak akkor, ha neked kell valami
[20:17:47] ChrisTaylor vigyorogva fejcsóvál
[20:17:50] <@DianaMcGowan> ezúttal
[20:17:56] ChrisTaylor feltartja mutató ujját
[20:17:58] <~ChrisTaylor> Sshshshshsh
[20:18:02] <~ChrisTaylor> nem fejeztem be
[20:18:37] <@DianaMcGowan> akkor dobj meg egy kispárnával
[20:18:38] ChrisTaylor elkezdi letekerni a kezéről a fáslit, de a jelek szerint feleslegesen volt a kezén ugyanis így is ki-kiserken a vére a horzsolásokból.
[20:18:57] DianaMcGowan elhelyezkedik a lépcsőn
[20:19:06] <~ChrisTaylor> Most nem alkalmas...
[20:19:09] <~ChrisTaylor> Nem vagyok önmagam.
[20:19:16] <@DianaMcGowan> tudjuk.
[20:19:23] <@DianaMcGowan> Hallottunk Cassidy haláláról.
[20:19:32] ChrisTaylor dühösen bevágja a kelléket a sarokba, majd az asztalhoz sétál és tölt magának egy frissítőt.
[20:19:42] ChrisTaylor fenyegetően rámutat
[20:19:47] <~ChrisTaylor> Ez a név, tilos a házamban!
[20:20:02] <~ChrisTaylor> Ígyis elég, hogy a fejem tele van emlékekkel!
[20:20:08] <~ChrisTaylor> Nem kell, hogy még ti is felhozzátok!
[20:20:14] <@DianaMcGowan> Jajj kérlek
[20:20:23] <@DianaMcGowan> emlékeztesselek a zabigyerekedre?
[20:20:24] ChrisTaylor felül az asztalra és egy szuszra leküldi a hideg üdítőt
[20:22:57] ChrisTaylor sóhajt
[20:23:15] <~ChrisTaylor> Hallgatlak...
[20:24:12] <@DianaMcGowan> amiért itt vagyok
[20:24:17] <@DianaMcGowan> az a Quatala Sadim min Badiya
[20:24:30] <@DianaMcGowan> persze, nyilván nem ismerős...
[20:24:35] <~ChrisTaylor> Ha tüsszögni akarsz, menj egy pipacsmezőre
[20:24:51] ChrisTaylor lemászik az asztalról, majd sérült kezeivel, védőfelszerelés nélkül folytatja ahol abbahagyta
[20:24:56] <~ChrisTaylor> Nekem részleteket mondj
[20:25:28] DianaMcGowan felsóhajt
[20:25:30] <@DianaMcGowan> rendben
[20:27:29] <@DianaMcGowan> a Quatala Sadim min Badiya, vagyis Sivatagi Gyilkos Köd egy mítosznak vélt ősi klán.
[20:28:30] DianaMcGowan homlokráncolva néz rá
[20:28:52] <@DianaMcGowan> elég bosszantó hogy nekem kell esti mesét tartsak
[20:29:32] <@DianaMcGowan> főleg hogy a felét sem jegyzed meg... az hanyadik? *céloz az italra*
[20:30:07] <~ChrisTaylor> Maradjunk annyiban, hogy még nem elég ahhoz, hogy ne jegyezzem meg mit akarsz!
[20:30:18] <@DianaMcGowan> Valójában
[20:30:25] <@DianaMcGowan> Te akarod.
[20:31:14] <@DianaMcGowan> minden amire valaha vágytál, egy karnyújtásnyira van, ha ügyesen játszol. Cass... nos most is élhetne, ha egy kicsit több van benne.
[20:31:23] <@DianaMcGowan> Tudtad hogy kiváló méregkeverő volt?
[20:31:26] ChrisTaylor egy hatalmas ütéssel befejezi. Öklét a zsákon tartja, aminek puffanása tompán visszhangzik még a szobában ahogy lassan Dire néz.
[20:32:15] <~ChrisTaylor> Igen. Tudom. *Morogja, majd odébb sétál a zsáktól és leül Di elé a földre*
[20:32:39] <@DianaMcGowan> Amit ez a klán nyújthat neked
[20:33:06] <@DianaMcGowan> a valaha elképzelt legnagyobb hatalmon túl
[20:33:27] DianaMcGowan ujjbegyeivel kisimít az arcából egy izzadt tincset
[20:33:38] <@DianaMcGowan> az örök ifjúság.
[20:33:52] Hitachy Farding kilép az emeleti szobából, és hangtalanul a korlátra könyököl. Úgy figyeli a társaságot a földszinten.
[20:34:21] ChrisTaylor nevet
[20:34:37] <~ChrisTaylor> Óóó drágám.
[20:34:49] <~ChrisTaylor> Ez már hanyadik ... örökifjúság szarságod számomra és lám...
[20:35:04] <~ChrisTaylor> Továbbra is azt hajkurászom többedmagammal mint egy vándorcirkusz
[20:35:14] <@DianaMcGowan> félre értesz Christian Sebastian Taylor
[20:35:18] <@DianaMcGowan> én már megtaláltam
[20:36:19] DianaMcGowan jobb kézfején körmei karmokká alakulnak testébe vájt rúnái mintha csak életre kelnének a néma varázslat alatt.
[20:36:25] <@DianaMcGowan> minden az enyém amire vágytam
[20:36:32] <~ChrisTaylor> ... kezded felkelteni az érdeklődésem.
[20:37:19] DianaMcGowan saját kezébe hasít bele, egészen a húsáig, ami azonnal gyógyulni kezd.
[20:37:49] <@DianaMcGowan> nem tudok mindent.
[20:37:56] DianaMcGowan felpillant rá.
[20:37:57] Hitachy Farding tökéletes helyet választ, mindent tökéletesen hall, és lát is.
[20:38:04] ChrisTaylor mosolya kiszélesedik
[20:38:10] <@DianaMcGowan> de azt biztosan, hogy anyánk felfigyelt rád.
[20:38:33] <@DianaMcGowan> lehet hogy nem éled túl, ha a keresésünkre indulsz. Nem ringatlak tévképzetekbe.
[20:38:42] <~ChrisTaylor> Nos mostanában nehéz nem észrevenni... *Gondol a New Orleansbe vezető mészárlásra Josephel*
[20:39:10] <@DianaMcGowan> és ha odáig el jutsz sem biztos hogy elég leszel neki.
[20:39:18] DianaMcGowan elvigyorodik.
[20:39:35] <@DianaMcGowan> Igen éreztem mindent. Joseph nagyon élénk mostanában.
[20:39:40] <@DianaMcGowan> Nagyon hiányzom neki?
[20:39:50] <~ChrisTaylor> Nem beszélünk rólad.
[20:39:58] <~ChrisTaylor> Ezt veheted nemnek, ha gondolod.
[20:40:06] ChrisTaylor feláll a földről és leporolja magát.
[20:40:36] <~ChrisTaylor> Bár ő... halott...
[20:40:39] <~ChrisTaylor> Duplán...
[20:40:53] <@DianaMcGowan> Az én halottam, ezt azért vésd az eszedbe.
[20:40:53] <~ChrisTaylor> Kétlem, hogy hiányozna neki bárki is.
[20:41:23] <~ChrisTaylor> A második talán... de nyomokban felfedezem benne, azt, aki még a barátom volt... mindent te sem tudsz kiölni belőle...
[20:41:36] <~ChrisTaylor> És azt se felejtsük el, hogy sikerült megszerezned magadnak azt a rúnát Édesem!
[20:42:21] DianaMcGowan ujjai visszaváltoznak eredeti állapotukba, és mintha csak a frissen manikűrözték volna elégedetten nézegeti.
[20:43:21] <@DianaMcGowan> A lényegen ez sem változtat
[20:44:54] <@DianaMcGowan> ő az enyém.
[20:45:53] <@DianaMcGowan> Te mit gondolsz...
[20:45:55] <@DianaMcGowan> Hit?
[20:46:03] DianaMcGowan pillant fel
[20:46:21] Hitachy Farding Di-re néz, majd széttárja karjait.
[20:46:29] <@ Hitachy Farding > Mit lehetne erre mondani?
[20:46:29] ChrisTaylor felnéz. Most látja, hogy barátja is jelen van.
[20:46:45] <~ChrisTaylor> Semmiképp ne adj neki igazat...
[20:46:51] <~ChrisTaylor> Az egója így sem fér el mellettünk lassan.
[20:46:51] <@ Hitachy Farding > Chris kezében van a döntés.
[20:46:53] ChrisTaylor elmosolyodik
[20:46:56] Hitachy Farding vigyorodik el
[20:47:37] Hitachy Farding lassan elindul a lépcső felé, és komótosan szeli a lépcsőfokokat, míg leér hozzájuk.
[20:47:51] DianaMcGowan rúnái sötéten felcsillannak, akár az alvadt vér.
[20:47:57] ChrisTaylor kihúzva magát követi barátja minden lépését
[20:48:43] <@ Hitachy Farding > Ennyire rémisztő vagyok?
[20:49:09] Hitachy Farding vigyorogva megcsóválja fejét, majd tölt magának egy pohárral, és ledobja magát az egyik karosszékbe
[20:50:26] DianaMcGowan feláll a lépcsőn és felpillant. Érzi, ahogy közeledik.
[20:51:17] Hitachy Farding arra néz, amerre Di
[20:51:52] JosephMcKenna fekete füst formájában gomolyog be a szobába és veszi fel szilárd alakját. Rúnái izzanak, Diéhez hasonlóan, szemei ugyanilyen színben pompáznak.
[20:52:27] DianaMcGowan sikkantva, akár egy kislány a nyakába ugrik.
[20:52:46] <@ Hitachy Farding > Már kezdtem reménykedni. *megcsóválja a fejét, majd rágyújt egy szivarra*
[20:57:43] ChrisTaylor elmosolyodik evvel elismerve, hogy Di nyert.
[20:58:04] JosephMcKenna tétován visszaölel
[20:58:08] <@JosephMcKenna> Úrnőm...?
[21:00:24] Hitachy Farding ennyi idő távlatából is bizarrnak tartja Di és Joseph évődését.
[21:01:53] <~ChrisTaylor> Nos remélem nem csak azért jöttél, hogy megmutasd a manikűröd és nézzük ahogy ölelgetitek egymást... Remélem tudsz némi.. hasznos segítséget nyújtani merre induljak.
[21:05:14] <~ChrisTaylor> Mert nem fogok még egyszer útra kelni támpont nélkül.
[21:10:02] <~ChrisTaylor> Sőt ami azt illeti, kezdem unni ezeket a bábjátékokat, mert eddig akárhova küldtél érdekes mód mindig volt valami, amit utána te... vagy ti hasznosítani tudtatok, hogy már nincs őrizve mert lemészároltuk azokat, akik őrizték!
[21:10:10] <~ChrisTaylor> Szóval ha van valamid... add elő...
[21:10:27] <~ChrisTaylor> Mert az, hogy vagdalod magad nekem nem elég bizonyíték...
[21:15:56] <@JosephMcKenna> Nem tetszik ez a hangnem...
[21:16:06] ChrisTaylor fenyegetően rájuk mutat
[21:16:13] <~ChrisTaylor> Engem meg nem érdekel, kinek mi tetszik és mi nem!
[21:16:38] <~ChrisTaylor> Engem nem lehet manipulálni és ugráltatni jobbra-balra mint egy parasztot a sakktáblán!
[21:16:45] DianaMcGowan kibújik az ölelésből és megsimítja Joseph karját.
[21:17:06] <@DianaMcGowan> hagyd csak, a gyász beszél belőle.
[21:17:19] <@DianaMcGowan> szóval támpontot akarsz?
[21:18:16] <@DianaMcGowan> Cassidy temetése. Nyisd ki jól a szemed, én nem segíthetlek, de találhatsz mást erre.
[21:18:48] ChrisTaylor Hitre néz.
[21:19:12] Hitachy Farding vissza Chrisre
[21:19:40] <~ChrisTaylor> Nos úgy látom mégiscsak feketét kell húznunk...
[21:19:56] DianaMcGowan tapsikol párat
[21:19:58] <@DianaMcGowan> remek
[21:20:10] <@DianaMcGowan> legközelebb, már ha lesz legközelebb
[21:20:23] <@DianaMcGowan> akkor találkozunk, ha célba érsz.
[21:20:43] DianaMcGowan Joseph vállának dönti fejét.
[21:20:59] ChrisTaylor fintorogva nézi őket
[21:21:08] <~ChrisTaylor> evvel nem szegitek meg a főnök-beosztott viszonyt?
[21:21:22] Hitachy Farding felnevet
[21:21:26] <@DianaMcGowan> ~Hamarosan haza térsz velem. Mindegy ő bukik vagy sem~
[21:21:43] DianaMcGowan elvigyorodik.
[21:22:31] <@JosephMcKenna> ~Ne haragudj, hogy ezt mondom úrnőm... de a viselkedésétől és az emberi mivoltának néhány gyenge tulajdonságától eltekintve... erős... erősebb mint a többségük... engedd meg, hogy mindent megtegyek, hogy célba érjen...~
[21:22:47] <@JosephMcKenna> ~Hasznát vennétek...~
[21:23:22] DianaMcGowan saját ajkába harap, éppen annyira, hogy kiserkenjen a vére.
[21:23:36] <@DianaMcGowan> Ha már szabályszegés...
[21:24:42] DianaMcGowan lábujjhegyre áll és megcsókolja a férfit, figyelve rá, hogy minél több vérhez jusson.
[21:24:45] <@ Hitachy Farding > ~Na, ezt nevezem perverznek~ *elfordítja tekintetét, és megnézi, mi van a pohár mélyén.
[21:25:34] <@DianaMcGowan> ~Tégy amit akarsz... szabad vagy~
[21:26:33] JosephMcKenna gyengéden viszonozza ügyelve, hogy minél kisebb fájdalmat okozzon. Szemei alatt az erek megduzzadnak, és szeme fehérjét elönti a vér, ahogy issza magába Di vérét.
[21:27:10] DianaMcGowan mintha elvágták volna a közöttük feszülő köteléket, tompa vágyódás maradt csupán a közös vér és élet miatt, amin életük végéig -ha lesz olya- osztozni fognak.
[21:28:15] JosephMcKenna ahogy elhúzódik mélyen beszívja a levegőt az orrán, majd végig simít az arcán.
[21:28:21] <@JosephMcKenna> Vigyázz magadra...
[21:30:04] DianaMcGowan véres mosollyal válaszol, majd búcsú nélkül foszlik köddé.
[21:30:16] JosephMcKenna hűlt helye után néz
[21:30:39] <~ JosephMcKenna > Köszönöm... *motyogja nagyon halkan*
[21:30:44] Hitachy Farding Josephre sandít
[21:31:04] JosephMcKenna letörli a szájáról a vért majd szép lassan visszaformálódik az arca.
[21:33:29] ChrisTaylor úgy dönt, megtöri a csendet
[21:33:51] <~ChrisTaylor> Remélem azért védekeztek... belőled egy is sok...
[21:34:05] JosephMcKenna elmosolyodik
[21:34:09] Hitachy Farding vigyorog
[21:34:31] <@JosephMcKenna> Érdekes... mintha te mondtad volna, hogy akár feleségül vennéd a benne lévő tűz miatt...
[21:34:41] <@JosephMcKenna> Biztosíthatlak, ő nem gondolkozik így rólad barátom...
[21:34:46] JosephMcKenna szélesen elmosolyodik
[21:35:00] <@ Hitachy Farding > Chris és a nők....regényt lehetne írni belőle...
[21:35:10] ChrisTaylor szemforgat
[21:35:15] Hitachy Farding vigyorog
[21:35:25] <~ChrisTaylor> Oh ugyan... ha nagyon belelovallnám magam...
[21:35:33] Hitachy Farding még mindig szereti heccelni barátját
[21:35:55] JosephMcKenna leül a lépcsőre
[21:36:02] <@JosephMcKenna> Nem tudom miért de... felszabadított...
[21:36:08] <@JosephMcKenna> Most már... én döntök a sorsomról...
[21:36:50] <@ Hitachy Farding > Kezdhetek félni, Joseph?
[21:37:11] <@JosephMcKenna> Ugyan ha meg akarnálak ölni már nem élnél...
[21:37:19] <@JosephMcKenna> De azért zárd kulcsra az ajtód...
[21:37:22] <@JosephMcKenna> Mikor indulunk Chris?
[21:37:36] ChrisTaylor ránéz Josephre
[21:38:00] Hitachy Farding elmosolyodik, majd újabb kortyot gurít az előzőek után, és elszívja a szivar maradékát.
[21:38:02] <~ChrisTaylor> Idővel... konzultálnom kell néhány... nos baráttal mikor és hol lesz Cass eltemetve...
[21:38:05] <~ChrisTaylor> De előbb...
[21:38:23] ChrisTaylor Hit-hez dob két ellopott Strix meghívót
[21:38:28] <~ChrisTaylor> mit szólnál egy kis mókához?...
[21:38:33] ChrisTaylor sokat sejtő mosolyt villant felé
[21:38:43] Hitachy Farding elkapja a meghívót, és megnézi.
[21:38:55] <@ Hitachy Farding > Showtime!
[21:38:56] <~ChrisTaylor> Ugye emlékszel még Tristanre?...
[21:38:58] Hitachy Farding vigyorog
[21:39:23] <@ Hitachy Farding > Arra a piperkőc megalomániás bunkóra?
[21:39:25] <@ Hitachy Farding > Aha
[21:40:12] <@ Hitachy Farding > mit mondhatnék, nem lettünk örök barátok.
[21:40:23] Hitachy Farding színpadiasan felsóhajt
[21:41:41] <~ChrisTaylor> Az a rohadék készül valamire... tudni akarom mi az... méghozzá az első sorból...
[21:41:55] <~ChrisTaylor> Ha már az ATBbe is bevette magát... az azt jelenti, hogy Angliát akarja...
[21:42:47] <@ Hitachy Farding > Túl messzire mentek az ATB-nél.
[21:43:12] <@ Hitachy Farding > Már senki sincs, aki megfékezhetné őket.
[21:55:38] ChrisTaylor sóhajt majd visszasétál a boxzsákhoz és folytatja a püffölést
[21:55:44] <~ChrisTaylor> A helyes előtag a még...
[21:56:16] Hitachy Farding barátjához sétál, majd megveregeti a vállát.
[21:56:51] <@ Hitachy Farding > Tudod...de minek is mondjam. Nálam jobban senki nem tudja, mit éltél át miatta.
[21:57:06] <@ Hitachy Farding > A jövőben is számíthatsz rám.
[21:57:30] <~ChrisTaylor> Szerinted Ő.. is vele van?...
[21:58:02] <@ Hitachy Farding > Szerinted az a pöcs magára hagyná?
[21:59:52] Hitachy Farding felvonja a szemöldökét. Tekintetéből az olvasható ki, hogy ott lesz.
[22:00:23] <@ Hitachy Farding > Olvastad a stáblistát?
[22:00:27] Hitachy Farding a meghívottakra céloz
[22:01:06] <@JosephMcKenna> Oké... a jelek szerint lemaradtam valamiről... kiről is van szó?
[22:03:15] ChrisTaylor nem válaszol, csak tovább ütlegeli a már lassan elhasznált zsákot
[22:06:53] Hitachy Farding Joseph-hez fordul
[22:07:02] <@ Hitachy Farding > Hallottad már azt a nevet, hogy De Martel?
[22:07:56] <~ChrisTaylor> Ő vámpír Hit... ha nem a szolgájuk, akkor a célpontjuk és még él... vagy.. nem tudom hogy fogalmazzam meg...
[22:11:33] <@ Hitachy Farding > De történelemkönyv csak volt már a kezében? Újság?
[22:12:23] <@JosephMcKenna> Mi lenne Hit... hogyha egyszer nem az a tudálékos kis seggfej lennél és elmondanád, amire gondolsz nem pedig barkóbázni kell.
[22:12:40] <~ChrisTaylor> Lehetetlent kérsz Joe!
[22:14:38] <@ Hitachy Farding > Szakmai ártalom. *tárja szét karjait, tanári múltjára célozva evvel*
[22:16:11] ChrisTaylor sóhajt majd rájuk néz
[22:16:14] <~ChrisTaylor> Aurora...
[22:16:18] <~ChrisTaylor> Auroráról beszél...
[22:16:38] JosephMcKenna összehúzza a szemöldökét
[22:16:54] <@JosephMcKenna> Meséltél róla... egyszer...
[22:16:57] <@JosephMcKenna> Ha jól emlékszem.
[22:21:59] <@JosephMcKenna> Ő volt az a lány, aki az ágyasod volt miközben kalandoztál...
[22:22:15] ChrisTaylor felvonja a szemöldökét majd egy italért sétál
[22:22:23] <~ChrisTaylor> Ennél azért egy kicsit többről van szó.
[22:23:57] <@ Hitachy Farding > Ha nem lenne akkora seggfej a bátyja..
[22:26:06] <~ChrisTaylor> ti csak a story ezt a részét ismeritek...
[22:26:18] <~ChrisTaylor> de most már... beszélhetek róla mivel nincs következménye...
[22:26:29] ChrisTaylor leül Hitel szemben
[22:27:30] Hitachy Farding érdeklődve figyel
[22:30:07] <~ChrisTaylor> a De Martelek befogadtak, mikor menekültem...
[22:30:16] <~ChrisTaylor> Tristan és én jó barátok voltunk már az elejétől...
[22:30:30] <~ChrisTaylor> Fiatalok voltunk, ambíciózusak és erősek...
[22:30:35] <~ChrisTaylor> Vezető jellem volt mindkettőnk...
[22:31:12] <~ChrisTaylor> Ebből kifolyólag mindketten úgy éreztük többre vagyunk képesek...
[22:31:18] ChrisTaylor sóhajt
[22:31:20] <~ChrisTaylor> a Strix...
[22:31:26] <~ChrisTaylor> nem Tristan alapította...
[22:31:29] <~ChrisTaylor> vagyis... nem csak...
[22:31:59] Hitachy Farding kérdőn Chrisre mutat ujjával
[22:32:25] ChrisTaylor sóhajt
[22:32:49] <~ChrisTaylor> Tudnod kell... hogy teljesen nem ezek voltak a szándékaink, mikor megalapítottuk...
[22:33:23] <@ Hitachy Farding > Most a saját fegyvered használják ellened, bravo.
[22:34:19] <~ChrisTaylor> Az alapjait mi fektettük le... az elsődleges célja hogy békét teremtsünk...
[22:34:24] <~ChrisTaylor> Ekkor találkoztam vele...
[22:34:46] <~ChrisTaylor> Párizsból jött haza... akkora már hónapok óta ott voltam...
[22:35:03] <~ChrisTaylor> Csupán hallottam róla, de sosem találkoztam vele személyesen
[22:38:16] <~ChrisTaylor> Nekem kellett kimennem érte... amikor kiszállt a kocsiból...
[22:38:29] <~ChrisTaylor> És belenéztem azokba a smaragdzöld szemekbe...
[22:38:35] ChrisTaylor elmosolyodik az emléken
[22:38:40] <~ChrisTaylor> Megállt a föld...
[22:38:45] <~ChrisTaylor> Cass óta nem éreztem olyat akkoriban...
[22:38:54] <~ChrisTaylor> Aki addigra már Lestrange volt...
[22:39:35] Hitachy Farding türelmesen hallgatja barátját
[22:39:39] <~ChrisTaylor> Órákat tudtam vele elbeszélgetni... de Tristan...
[22:39:48] <~ChrisTaylor> nos Tristan még rajtam is túltesz a húga védelmezésében...
[22:40:03] <~ChrisTaylor> Feltűnt neki, hogy sűrűn látogatom Aurorat a tanulóidejében...
[22:40:19] <~ChrisTaylor> Továbbá az is, hogy Aurora tanárai nem jelennek meg a tanulóidőben.
[22:40:26] <~ChrisTaylor> Ilyenkor mindig kilógtunk az arborétumba
[22:40:48] <~ChrisTaylor> Tristan megölt volna ha megtudja... de nem tudtam betelni nélküle... minél többet akartam a közelében lenni...
[22:41:07] <~ChrisTaylor> Mikor Tristan elkezdte sejteni, Aurorat újra elküldte Párizsba... mondván a tanárai nem elégedettek a francia tudásával.
[22:41:38] <~ChrisTaylor> Olyan volt mintha egy darabot kiszakítottak volna belőlem, nem tudtam aludni sem pedig a Strixre koncentrálni...
[22:44:22] Hitachy Farding felsóhajt. - Beleszerettél.
[22:44:25] <~ChrisTaylor> Titokban leveleztünk, de Tristan ezt is megsejtette...
[22:44:38] <~ChrisTaylor> Ezért minden levelet elfogatott, amit nem ő várt.
[22:45:30] <~ChrisTaylor> Így beletörődtem a sorsomba, és vártam hogy újra láthassam...
[22:45:52] <~ChrisTaylor> Eltelt újabb fél év, mire ismét haza jöhetett, Tristan remélve hogy már rég elhalt a vonzalmunk...
[22:46:03] <~ChrisTaylor> Akkor, aznap éjjel megtörtént... együtt voltam Auroraval...
[22:46:11] <~ChrisTaylor> ... és megkértem a kezét.
[22:46:32] JosephMcKenna megcsóválja a fejét
[22:46:51] <@ Hitachy Farding > Ez...szóhoz sem jutok.
[22:47:01] ChrisTaylor felpattan
[22:47:03] <~ChrisTaylor> Miért?
[22:47:04] Hitachy Farding álmélkodik
[22:47:09] <~ChrisTaylor> Miért ne érdemeltem volna meg én is a boldogságot?
[22:47:21] <~ChrisTaylor> Mikor Cass hátat fordított nekem és egy Lestrangehez ment hozzá
[22:47:26] <@ Hitachy Farding > Mielőtt felhúzod magad
[22:47:28] <~ChrisTaylor> *Kezdi elveszíteni a fejét*
[22:47:32] <@ Hitachy Farding > Nyugodj meg
[22:47:37] <~ChrisTaylor> Nem Hit! Nem kérek a kioktatásodból!
[22:47:45] <~ChrisTaylor> Aurora visszaadta nekem a reményt a boldogságra!
[22:47:56] <@ Hitachy Farding > Csak csodálkozom, hogy Cassen kívül mást is tudtál őszintén szeretni.
[22:47:58] <@ Hitachy Farding > Ennyi.
[22:48:23] <@ Hitachy Farding > Mondom. Nyugi. Nincs szemrehányás. Kioktatás.
[22:48:37] <@ Hitachy Farding > Miért nem teljesedhetett be?
[22:48:58] ChrisTaylor felvonja a szemöldökét és nagyot kortyol a whiskyjébe
[22:49:02] <~ChrisTaylor> Ami miatt az szokott...
[22:49:04] <~ChrisTaylor> Elárult engem.
[22:49:11] <@ Hitachy Farding > Mivel?
[22:49:20] <~ChrisTaylor> Megkértem, hogy szökjön el velem és ő benne is lett volna...
[22:49:33] <~ChrisTaylor> De annyira szerette a bátyját, hogy nem tudott volna titokban elmenni ezért hagyott hátra egy búcsúlevelet...
[22:49:58] <~ChrisTaylor> Nos... Tristan sok mindenre képes, ha a húgáról van szó ezért riadóztatta a kis........ vámpír különleges egységét, hogy találjanak ránk...
[22:50:08] <~ChrisTaylor> Ez össze is jött...
[22:50:36] <~ChrisTaylor> Kiadták, hogy Auroranak egy haja szála sem görbülhet...
[22:50:40] <~ChrisTaylor> ... nekem azonban.
[22:51:04] ChrisTaylor felhúzza a trikóját és az oldalán egy alig látható már összefort állkapocs formájú seb látszik
[22:51:14] <~ChrisTaylor> Engem szerettek azok a kiéheztetett rohadékok...
[22:51:28] <@ Hitachy Farding > Csoda, hogy túlélted.
[22:51:36] Hitachy Farding hangja tele van részvéttel.
[22:51:46] <~ChrisTaylor> Nos engem sem kell félteni.
[22:52:03] <~ChrisTaylor> Miután tudomást szereztem róla, hogy Tristan szolgálatában vámpírok is dolgoznak
[22:52:11] <~ChrisTaylor> Vasfű teát kezdtem inni minden reggel
[22:52:28] <~ChrisTaylor> Ahogy azok a rohadékok belém vájták a fogukat szinte lángolni kezdett a torkuk...
[22:52:58] <~ChrisTaylor> Elkaptam Aurora kezét és futni kezdtünk, de ő kirántotta és annyit mondott, hogy nem fogja meneküléssel tölteni az életét...
[22:53:06] <~ChrisTaylor> Ámbár szeret... de Tristan a bátyja...
[22:53:13] <~ChrisTaylor> És őt is...
[22:53:17] <~ChrisTaylor> És soha nem állna le a keresésével...
[22:53:35] <@ Hitachy Farding > ~Okos nő~
[22:53:38] <~ChrisTaylor> Ezért hazament...
[22:54:17] <@ Hitachy Farding > Tristannak mi kifogása volt az ellen, hogy elvedd a húgát?
[22:54:39] <@ Hitachy Farding > Tisztességesek voltak a szándékaid.
[22:54:43] <~ChrisTaylor> Tristan szerint senki nem méltó a húgához, csak akit ő kijelöl neki.
[22:55:22] <@ Hitachy Farding > Azt mondtad, barátok voltatok. Mi kifogása volt hát?
[22:55:45] <~ChrisTaylor> Tristannál a barátság csupán üzlet
[22:56:04] <~ChrisTaylor> Üzlet, mely mindkét fél részéről pozitív kimenetelű .
[22:56:22] <~ChrisTaylor> ... de Aurora nem volt része ennek az üzletnek.
[22:58:24] <@ Hitachy Farding > Értem.
[22:58:51] <~ChrisTaylor> Aztán hazajöttem, elvettem Casst és Aurora már csak egy emlék maradt.
[22:58:56] <~ChrisTaylor> Egy titok, amiről senki nem tudott...
[22:58:58] <~ChrisTaylor> ... idáig.
[22:59:43] <@ Hitachy Farding > Nos...mi lesz, ha a bálon meglátod, és fellobbannak az érzések?
[23:00:03] <~ChrisTaylor> Aurora egyetlen érzést tud csupán fellobbantani bennem
[23:00:08] <~ChrisTaylor> Hogy meglakoljon az árulásáért
[23:00:27] <~ChrisTaylor> És Tristan vérébe fojtsam bele...
[23:00:33] <@ Hitachy Farding > Nem lennék a helyében.
[23:00:40] ChrisTaylor hátat fordít neki és szemei könnyekkel telnek meg
[23:00:47] <~ChrisTaylor> Semmilyen érzést nem táplálok már iránta
[23:00:52] <~ChrisTaylor> Csupán gyűlöletet...
[23:03:44] Hitachy Farding hallgatja barátja forrongását, de de javu érzése támad, nem is olyan rég Cassel kapcsolatban hallgatta végig ugyan ezeket a gyűlölöm kezdetű mondatokat, és a vége az lett, hogy egybekeltek újra.
[23:46:27] Hitachy Farding kiissza a maradék italt a pohárból, majd a bárszekrényhez sétál, és leteszi a poharat a tálcára.
[23:47:03] <@ Hitachy Farding > Rád férne egy kiadós alvás. Csapzott vagy, és megint megy fel benned a pumpa. Holnap majd bosszút állhatsz.
[23:47:19] <@ Hitachy Farding > Rám viszont vár egy fekete szépség.
[23:47:42] <@ Hitachy Farding > Ha holnap meghalok, ma hadd éljek.
[23:48:31] ChrisTaylor biccent
[23:48:33] <~ChrisTaylor> csak óvatosan.
[23:48:43] <~ChrisTaylor> Itt biztonságban vagyunk, de rajtam kívül csak az ikrem nem alszik...
[23:49:00] <~ChrisTaylor> élvezd egy kicsit New Orleanst...
[23:49:07] <~ChrisTaylor> ... Londonnál mindenképp jobb...
[23:49:11] <~ChrisTaylor> Vidd magaddal Josephet is
[23:49:17] <@ Hitachy Farding > Attól tartok ez lesz az utolsó nyugodt éjszakám.
[23:49:24] <~ChrisTaylor> most kapta vissza a szabadságát
[23:49:27] Hitachy Farding vigyorogva biccent, majd kisétál az ajtón
[23:49:29] <~ChrisTaylor> Hagy éljen egy kicsit
[23:49:37] ChrisTaylor fejével int Josephnek
[23:49:40] <~ChrisTaylor> Menj.
[23:50:10] Hitachy Farding az ajtó előtt várja Josehpet
[23:50:16] JosephMcKenna biccent majd Hitre néz
[23:50:23] <@JosephMcKenna> Sajnálom, hogy mind velem jönnek majd...
[23:50:39] <@JosephMcKenna> Te pedig pihenj... Chris... bár nem mondom hogy örülök neki, de egyetértek Hittel...
[23:50:42] <@JosephMcKenna> Szarul nézel ki...
[23:50:51] <~ChrisTaylor> Ó ez nem a ti problémátok...
[23:51:09] ChrisTaylor evvel leküldi pohara maradékát és visszamegy a boxzsákhoz
[23:51:30] JosephMcKenna megcsóválja a fejét majd egy pillanat alatt Hit mellett terem
[23:51:44] <@ Hitachy Farding > Nincs messze a bár. Tele van dögös csajjal.
[23:51:55] <@ Hitachy Farding > Jófajta piával.
[23:52:01] <@JosephMcKenna> Helyes... útközben bekapok valakit...
[23:52:01] <@ Hitachy Farding > Zenével.
[23:52:10] JosephMcKenna megveregeti a vállát
[23:52:28] <@ Hitachy Farding > Azt hittem mára jól laktál.
[23:55:06] <@JosephMcKenna> Kutyaharapás szőrével...
[23:55:42] Hitachy Farding egy hat fős társaságból álló zenekar közeledik feléjük, vidám jazz zenét játszva. Néhány járókelő tapssal és tánclépésekkel kísérik útjukon.
[23:56:01] <@ Hitachy Farding > Na, ezt nevezem életnek.
[23:56:03] JosephMcKenna elvigyorodik
[23:56:30] Hitachy Farding hagyja, hogy elragadja a zene ritmusa, és beáll a tapsolók, táncolók közé
[23:56:39] JosephMcKenna csatlakozik hozzá
[23:57:25] Hitachy Farding és Joseph tovább hömpölyög a forgataggal, egyre távolabb kerülve a háztól.
[00:01:28] ChrisTaylor megvárja míg a zene szinte elhal evvel biztossá válva hogy Hiték már nincsenek sehol. Mikor eltűnnek a táskájához sétál és körbe néz, hogy Carter vagy Ryan nincs-e a közelben... a táskából kivesz egy kis fiolát amiben egy csillogó zöld folyadék van. Kihúzza a kupakot és lehúzza az egészet, majd visszaáll a boxzsákhoz. Kezdi érezni, ahogy a szer hatni kezd. Teljesen elbódítja és elrepíti a földről. Neki áll ütlegelni a zsákot egyre intenzívebben és erősebben. Egyre jobban veri a víz, pupillája hatalmasra tágul, érzi ahogy a szíve egyre jobban ver és az agyába teljesen kezd felszökni a vér. Majd egy hatalmas ütéssel eltávolítja a helyéről a zsákot, ami majdnem a szoba másik végében köt ki. Zihálva néz utána szélesen vigyorogva és totál elbódult elmével. Letörli az orrából kicsorduló vért, majd elkezd botorkálni a fürdő felé.

[22:30:42] ChrisTaylor miután elhagyták a De Martel birtokot hoppanálva érkeznek meg az Abattoir közepére. Joseph és Carter már itt várják őket.
[22:30:54] ChrisTaylor dühösen bontja ki nyakkandőjét és hajítja el
[22:31:09] <~ChrisTaylor> Tom megsérült! Vigyétek a szobájába és lássátok el a sebeit...
[22:31:19] ChrisTaylor a tétován jobbra-balra kapkodó Carterre néz
[22:31:21] <~ChrisTaylor> MOOOOOST!!!!
[22:31:25] <~ChrisTaylor> *üvölt torokból*
[22:32:13] MollyDiggory hagyja, hogy kivegyék a kezéből a sérült fiút
[22:32:24] MollyDiggory dühösen követi Christ
[22:32:38] <@MollyDiggory> Hol a lányom és az unokám?
[22:33:48] <~ChrisTaylor> Biztonságban.
[22:33:57] ChrisTaylor nem törődik MOllyval vágtázik előre
[22:33:58] <~ChrisTaylor> Hit...
[22:34:04] <~ChrisTaylor> Meg kell szerveznünk Natie mentőakcióját...
[22:34:10] <~ChrisTaylor> Látod, hog Franket simán kicsinálták...
[22:34:16] <~ChrisTaylor> Hol van Ryan?
[22:34:45] <@MollyDiggory> Ide figyelj Chris, ne tedd próbára a türelmem! Bőven elég, hogy hazudtál, titkolóztál!
[22:34:55] ChrisTaylor megforul
[22:34:59] <~ChrisTaylor> És?
[22:35:01] <~ChrisTaylor> Meglepődtél?
[22:35:07] <~ChrisTaylor> Mintha ilyen nem történt volna már korábban!
[22:35:14] <~ChrisTaylor> Háború szélén állunk... mitöbb...
[22:35:18] <~ChrisTaylor> HÁborúban állunk... MOlly..
[22:35:32] <@MollyDiggory> Na ne mond. És vajon ki tehet róla?
[22:35:36] CedricDiggory megkerüli Mollyt és lendületből kiüti Christ
[22:35:39] <@CedricDiggory> Te rohadt szemét!
[22:35:42] <@CedricDiggory> Ez az egész a te hibád!
[22:35:54] ChrisTaylor padlót fog
[22:36:02] HitachyFarding közéjük ugrik
[22:36:13] <@HitachyFarding> Ok-ok most mindenki lenyugszik szépen
[22:36:16] <@HitachyFarding> Rendben?
[22:36:20] <@HitachyFarding> Ced?
[22:36:29] <@HitachyFarding> Szükség van rá, igaz?
[22:36:31] <@HitachyFarding> Nyugi.
[22:36:40] <@HitachyFarding> Chris. Te pedig próbálj kicsit engedni.
[22:36:44] <@HitachyFarding> Tartozol nekik.
[22:37:08] <@HitachyFarding> Komolyan mondom, titeket nem lehet egy percre sem magatokra hagyni.
[22:37:24] <~ChrisTaylor> Nem mondom meg hol van. *Húzza ki magát és letörli a vért a szája széléről*
[22:37:41] CedricDiggory megindul felé és felakad Hiten
[22:37:52] MollyDiggory a pálcája után nyúl
[22:37:59] <@HitachyFarding> Molly, tedd azt el.
[22:38:20] <@MollyDiggory> Ugyan, miért?
[22:38:29] ChrisTaylor vigyorogva széttárja a karjait
[22:38:39] <~ChrisTaylor> Nem szedsz ki belőlem semmit...
[22:38:42] <~ChrisTaylor> Sajnálom.
[22:38:48] <@HitachyFarding> Na ezért.
[22:38:56] <~ChrisTaylor> Megígértem Rosenak, hogy nem árulom el...
[22:39:07] <~ChrisTaylor> És nem is fogom...
[22:39:11] <~ChrisTaylor> Biztonságban van.
[22:39:17] <@MollyDiggory> Legalább őt nem árulod el.
[22:39:30] <@MollyDiggory> De a gyerek apját simán. Igaz?
[22:40:31] <@MollyDiggory> Van fogalma róla, mennyit kerestük? Tudja egyáltalán, hogy hónapok óta kutatunk utána?
[22:41:00] <@MollyDiggory> Nyilván nem. Különben haza jött volna
[22:41:19] ChrisTaylor megkerüli Hitet és Molly elé áll
[22:41:21] <~ChrisTaylor> Bízz bennem...
[22:41:39] <~ChrisTaylor> Ha Rosie előkerül
[22:42:00] MollyDiggory szemei könnyel telnek meg
[22:42:19] <@MollyDiggory> Hadd segítsek neki. Hisz épp csak most lett édesanya.
[22:42:32] <@MollyDiggory> Biztos ügyes... de el lehet veszve...
[22:42:49] <@MollyDiggory> Bele sem merek gondolni, min mehetett keresztül várandósan
[22:43:06] <@MollyDiggory> És nem tudta, hogy van segítség.
[22:43:13] <@MollyDiggory> Mindig kerestük, és vártuk.
[22:43:36] <@MollyDiggory> Élete legcsodálatosabb szakaszában nem voltunk mellette.
[22:43:51] MollyDiggory könnyei két oldalt csorognak végig sápadt arcán.
[22:44:12] <@MollyDiggory> és ezek szereint, ez a Te hibád...
[22:44:48] <~ChrisTaylor> Molly...
[22:44:50] <@MollyDiggory> Beszélj vele.
[22:44:56] <~ChrisTaylor> Figyelj rám...
[22:45:05] <~ChrisTaylor> Nem találhatják meg Roset...
[22:45:09] <~ChrisTaylor> Savage az én emberem...
[22:45:16] <~ChrisTaylor> Tudja hogy rejtse el Roset a Strix elől...
[22:45:24] <@MollyDiggory> Ugyan ezt mondta róla De Martel is.
[22:45:27] <~ChrisTaylor> Igen
[22:45:30] <~ChrisTaylor> És ennek így kell maradnia
[22:45:35] <~ChrisTaylor> Nem érted?
[22:45:40] <~ChrisTaylor> Ő az én trójai falovam!
[22:45:40] <@MollyDiggory> De
[22:45:48] <@MollyDiggory> Kettősügynök.
[22:46:07] <~ChrisTaylor> Ő vigáz most Rosera...
[22:46:13] <~ChrisTaylor> Jó kezekben van...
[22:46:18] <~ChrisTaylor> Megígérem...
[22:46:33] <~ChrisTaylor> Amint ennek vége viszont láthatod a lányod... de amíg fegyverként használhatják ellenetek őket...
[22:46:38] ChrisTaylor Cedre néz
[22:46:46] <~ChrisTaylor> Evan mindent úgy tett ahogy mondtad neki?
[22:46:54] <@CedricDiggory> Ügyes fiú...
[22:46:59] <@CedricDiggory> Nem lesz baj.
[22:47:05] <~ChrisTaylor> Helyes.
[22:47:09] ChrisTaylor Mollyra néz
[22:47:15] <~ChrisTaylor> Megszálhattok itt nálam ha szeretnétek...
[22:47:39] <@MollyDiggory> Frankyvel mi lesz? Ő a birtokon maradt a dajkával.
[22:47:52] <@HitachyFarding> Majd én elhozom.
[22:48:00] <@HitachyFarding> Ha akarod, most rögtön elmegyek érte.
[22:48:11] <@HitachyFarding> Chris, ugye van még annyi idő?
[22:50:39] ChrisTaylor bólint
[22:50:51] <~ChrisTaylor> Itt nektek sem eshet bajotok.
[22:51:10] <~ChrisTaylor> Csak arra kérlek... bízz bennem... *Megfogja a két kezét*
[22:51:13] HitachyFarding nem vesztegeti az idejét. Köddé válik.
[22:51:32] <@MollyDiggory> Mi a biztosíték rá, hogy nem versz át?
[22:51:39] MollyDiggory hangj remeg a sírástól.
[22:51:42] <~ChrisTaylor> Szeretem a gyerekeid...
[22:51:53] <~ChrisTaylor> Mintha a sajátjaim lennének...
[22:51:56] <~ChrisTaylor> Mármint...
[22:52:02] <~ChrisTaylor> A normális... verziójuk és nem a félőrültek...
[22:52:06] MollyDiggory zokogva borul Chris vállára
[22:52:08] <~ChrisTaylor> Vigyázom rájuk...
[22:52:14] ChrisTaylor magához öleli
[22:52:36] <~ChrisTaylor> Soha nem engedném, hogy bárki ártson nekik...
[22:52:57] CedricDiggory hatalmasat sóhajt majd leül
[22:53:07] <@CedricDiggory> Gyerekkora óta ismertem Franket...
[22:53:13] <@CedricDiggory> Mitöbb... volt idő mikor a gyámja voltam...
[22:53:20] CedricDiggory könnyeivel küszködik
[22:54:04] MollyDiggory zokogása enyhül, kibontja magát Chris öleléséből, majd férje mellé ül, és hozzábújik
[22:54:31] MollyDiggory megfogja férje kezét, és gyengéden simogatja kézfejét
[22:56:08] <~ChrisTaylor> El kell mennem...
[22:56:12] <~ChrisTaylor> De visszajövök...
[22:56:19] <~ChrisTaylor> Carter és Hit majd elszállásolnak titeket...
[22:56:25] <~ChrisTaylor> Meglesztek?...
[23:02:26] CedricDiggory biccent
[23:02:30] <@CedricDiggory> remélem tudod mit csinálsz...
[23:02:36] <@CedricDiggory> mert ha a családomnak baja esik
[23:02:45] <~ChrisTaylor> Nem esik ... Ced ...
[23:02:48] <~ChrisTaylor> Nem esik ...
[23:02:55] ChrisTaylor evvel eltűnik
[23:04:15] CedricDiggory Mollyra néz
[23:04:24] <@CedricDiggory> Szeretnél beszélni róla?...
[23:04:42] <@MollyDiggory> Igen, mondj el kérlek mindent, amit tudsz.
[23:04:51] <@CedricDiggory> Rendben...
[23:04:58] <@CedricDiggory> Ennyivel úgy érzem tartozom.
[23:05:37] MollyDiggory várakozó testtartást vesz fel, és könnyeit törölgetve figyel.
[23:20:28] CedricDiggory ránéz
[23:20:36] <@CedricDiggory> Előrebocsátom... én sem tudom hol van Molly
[23:20:46] <@CedricDiggory> Nem tudom hol a lányunk...
[23:20:51] <@CedricDiggory> De... a babáról tudtam...
[23:25:10] <@CedricDiggory> annyira magad alatt voltál és kétségbevoltál esve
[23:25:21] <@CedricDiggory> hogyha tudomást szereztél volna arról hogy Rose terhes
[23:25:39] <@CedricDiggory> attól féltünk hogy teljesen összetörsz...
[23:30:34] <@CedricDiggory> Evan és én hónapok óta próbáljuk felkutatni Saveget vagy Roset...
[23:30:46] <@CedricDiggory> Meg is találtuk... de Chris is odaért...
[23:31:02] <@CedricDiggory> Akkor avatott be, hogy Savage az ő embere...
[23:31:17] <@CedricDiggory> És csak ő tudja hogyan rejtse el Roset...
[23:31:38] <@CedricDiggory> ... de Rose nem tudhatja... nem bízna benne...
[23:31:53] <@CedricDiggory> Úgy kell hinnie, hogy Savage is áldozata Chris egyik játékának...
[23:32:05] <@CedricDiggory> ... és Chris bizalmatlan vele...
[23:32:11] <@CedricDiggory> ... mert Rose csak így hiszi el...
[23:32:22] <@CedricDiggory> Beszéltem Savagel...
[23:32:25] <@CedricDiggory> ... szereti a lányod.
[23:32:32] <@CedricDiggory> És meghalna érte...
[23:32:38] <@CedricDiggory> Mint azt Chris is mondta jó kezekben van.
[23:33:02] <@CedricDiggory> És ha minden jól megy... hála neki nemsokára újra láthatod...
[23:36:44] MollyDiggory figyelmesen hallgatja férje minden szavát
[23:37:43] <@MollyDiggory> Végül mégis Eric mellett kötött ki. *mosolyodik el*
[23:38:06] <@MollyDiggory> Emlékszel, mikor a partyn Rosie megcsókolta őt?
[23:38:27] <@MollyDiggory> és megemlítettem, hogy még jól is sülhetne el, erre ledorongolt, hogy ő nem olyan, mint én
[23:38:32] MollyDiggory elmosolyodik
[23:38:40] <@MollyDiggory> Pontosan olyan, mint amilyen én voltam.
[23:38:49] MollyDiggory szerelemesen férjére néz
[23:38:57] CarterRowle lesétál az emeleti szobából
[23:39:08] CarterRowle kezében két gőzölgő tea van és Mollyékhoz sétál vele
[23:39:12] <CarterRowle> Parancsoljanak...
[23:39:20] <CarterRowle> Megnyugtatja az idegeiket...
[23:39:27] MollyDiggory mosolyogva átveszi tőle
[23:39:30] <CarterRowle> Én magam készítettem a teafüvet hozzá...
[23:39:32] <@MollyDiggory> Nagyon kedves tőled
[23:40:30] <CarterRowle> Sajnálom ami Stevensszel történt...
[23:40:34] <CarterRowle> Nem ismertem túlságosan...
[23:40:41] <CarterRowle> De tudom, hogy önöknek a barátja volt.
[23:41:46] MollyDiggory fájdalma ismét kiül arcára. Lassan bólint.
[23:42:44] <CarterRowle> Biztosíthatom önöket, hogy ez nem marad megtorlatlan...
[23:44:02] MollyDiggory belekortyol a főzetbe
[23:53:29] CarterRowle sóhajt
[23:53:31] <CarterRowle> Nem szabadna...
[23:53:47] <CarterRowle> de... tudok mutatni egy képet Rosemaryről és a babáról...
[23:53:52] CarterRowle félrehúzza a száját
[23:53:56] <CarterRowle> Ha ez kicsit megnyugtatná...
[23:54:01] <CarterRowle> De ne mondják el Chrisnek...
[23:54:46] <CarterRowle> Kérem.
[23:54:55] <@MollyDiggory> Hálás lennék érte
[23:55:23] CarterRowle evvel felsiet az emeletre
[23:55:51] CarterRowle nemsokára visszatér a fényképpel, amit Chris kapott levélben
[23:55:58] <CarterRowle> Tessék... de utána vissza kell vinnem
[23:57:08] MollyDiggory kezébe veszi a fényképet, és meghatódva nézi lányát, unokáját. Elidőz tetintete lánya boldog arcán, és a csöppség apró kezein, göndör mosolyán. Szinte érzi, ahogy magához öleli őket.
[23:58:32] CedricDiggory Molly fejének dönti a sajátját
[23:58:34] <@CedricDiggory> Boldognak tűnnek...
[23:58:46] <@MollyDiggory> Igen.
[23:59:11] <@MollyDiggory> Csodaszép csöppség.
[00:00:38] MollyDiggory szinte megbabonázva figyeli a kicsit az újdonsült édesanya karján.
[00:01:37] CarterRowle zsebredugott kezekkel áll
[00:01:58] <@CedricDiggory> Köszönjük Carter...
[00:02:06] <CarterRowle> Ugyan... ennyi szörny
[00:02:11] <CarterRowle> űség után...
[00:02:20] <CarterRowle> Nem árt némi fény...
[00:02:51] <@MollyDiggory> Szépen fogalmaztál Carter. *szelíden rámosolyog*
[00:06:00] CarterRowle biccent
[00:06:11] <CarterRowle> Tom elég ramatyul van... de megmarad...
[00:06:20] <CarterRowle> Joseph adott neki a véréből... fizikailag teljesen jól van.
[00:06:23] <CarterRowle> ... a többi.
[00:06:25] <CarterRowle> Nos.
[00:06:30] CarterRowle félrehúzza a száját
[00:07:22] <~ChrisTaylor> Holnap elmegyek a húgáért...
[00:07:31] <CarterRowle> Holnap elmegyek a húgáért...
[00:08:00] <CarterRowle> Chris úgy gondolja most hogy az apjuk már nem él szükségük van patrónusra...
[00:08:16] MollyDiggory bólint
[00:08:48] HitachyFarding ködbe burkolózva jelenik meg Frankkel a karján.
[00:09:05] CarterRowle felé néz
[00:09:12] <CarterRowle> Hát sikerrel jártál...
[00:09:14] <CarterRowle> Remek.
[00:09:21] <@HitachyFarding> De csak egy hajszálon múlt.
[00:09:22] <CarterRowle> Már kezdtem aggódni mi tart ennyi ideig...
[00:09:46] <@HitachyFarding> Körülvették a birtokotok. Oda nem tudtok visszamenni.
[00:10:24] <@HitachyFarding> Gyertek. Mutatom a szobátok.
[00:11:45] MollyDiggory felkel, majd kissé megszédül, és Ced karjába kapaszkodik. Cass gyásza, az elmúlt hónapok, és Stevens halála megviselték.
[00:12:28] <CarterRowle> Majd én rendet rakok itt...
[00:12:30] <CarterRowle> Menjenek csak...
[00:28:02] CedricDiggory támogatja Mollyt
[00:30:02] <@HitachyFarding> Minden rendbe fog jönni, Molly. A szavamat adom.
[00:31:25] HitachyFarding az emeletre vezeti őket, karjában az alvó Frankyvel. A lépcső tetejétől számítva, a második ajtón vezeti be őket. Enyhe túlzással egy két szobás lakásnak felel meg az elrendezés. Saját fürdővel és két hálóval.
[00:32:26] HitachyFarding a kisebbik szobába viszi a kisfiút, majd a frissen megvetett ágyra helyezi, és betakarja.
[00:32:45] HitachyFarding az ajtó felé sétál.
[00:33:42] CedricDiggory betámogatja Mollyt
[00:34:56] MollyDiggory az alvó kisfia mellé kucordik, és oltalmazón öleli át.


[00:35:15] CedricDiggory ledobja a zakóját és kiköti a nyakkendőjét
[00:35:24] <@CedricDiggory> Hagyjuk őket aludni... rámférne valami erősebb a teánál...
[00:35:33] CedricDiggory Hitre néz
[00:35:44] <@CedricDiggory> Christ és téged ismerve gondolom más is van itthon.
[00:36:56] HitachyFarding vigyorra nyíló szája elé tartja mutató ujját egy halk Pssszt is súgva hozzá
[00:36:57] <@HitachyFarding> Kövess.
[00:37:14] ChrisTaylor megjelenik a földszinten.
[00:37:29] HitachyFarding elindul a lépcsőn a földszintre
[00:39:05] HitachyFarding a bárszekrényhez megy, és három kristálypohárba tölt dupla whiskyt
[00:39:25] HitachyFarding az egyik poharat Ced felé nyújta, míg a másikat Chris felé.
[00:39:29] ChrisTaylor fáradtan lépdel barátaihoz
[00:39:46] <~ChrisTaylor> Ez egy szar nap volt...
[00:39:57] <~ChrisTaylor> Legyőzve érzem magam...
[00:40:04] <@HitachyFarding> És még enyhén fogalmaztál.
[00:40:12] ChrisTaylor leül a whiskyvel és lassan kortyolgatni kezdi
[00:41:00] ChrisTaylor gondolkozik, hogy beszéljen-e a különös idegenről a Lestrange birtokban és egyenlőre úgy tartja jónak ha az információt megtartja magának.
[00:41:04] HitachyFarding a maradék poharat a kezébe véve, kigombolja inge felső gombját, majd egy nagyot kortyol.
[00:41:07] ChrisTaylor ezen agyalva kortyolgat
[00:41:50] <@HitachyFarding> Megvan?
[00:46:21] <@HitachyFarding> Apropó szar nap... Mire oda értem Franky-ért, már körülzárták a birtokot.
[00:46:32] HitachyFarding címezi mondandóját Chrisnek.
[00:47:15] <@HitachyFarding> Nem lennék meglepve, ha  minden barátunkéval ugyan ezt tennék.
[00:47:24] <@HitachyFarding> Ezek a mocskok nem vesztegetik az idejüket.
[00:47:35] <@HitachyFarding> Mégis hány embere lehet De Martelnek?
[01:19:17] CarterRowle miután összerámolt elköszön a többiektől és felmegy lefeküdni
[01:20:57] <~ChrisTaylor> Elég ahhoz, hogy térdre kényszerítsenek minket...
[01:21:11] ChrisTaylor nagyot kortyol a whiskyből és élvezi ahogy az fájdalmasan végigmarja a nyelőcsövét
[01:22:07] <@HitachyFarding> Varázslények.
[01:22:17] HitachyFarding kortyol újabbat a hideg italból.
[01:22:29] <@HitachyFarding> Őket kéne magunk mellé állítanunk.
[01:30:03] ChrisTaylor megcsóválja a fejét
[01:30:08] <~ChrisTaylor> A Strix stabil és erős...
[01:30:10] <~ChrisTaylor> Tudom.
[01:30:12] <~ChrisTaylor> Hidd el...
[01:30:20] <~ChrisTaylor> Őket választják...
[01:30:48] ChrisTaylor még mindig agyal, hogy beszéljen-e Hitéknek a titkos klánnal való újabb találkozásról.
[01:31:25] <@HitachyFarding> És, ha Molly beszélne velük? Jönnek neki... nem is eggyel...
[01:36:39] <~ChrisTaylor> Ha Tristannak dolgoznak akkor teljeen mindegy
[01:36:46] <~ChrisTaylor> Ő nem úgy dolgozik mint mi
[01:36:49] <~ChrisTaylor> Ha megszegik az alkut
[01:36:51] <~ChrisTaylor> Meghalnak
[01:36:52] <~ChrisTaylor> ...
[01:36:54] <~ChrisTaylor> Esküt tesznek
[01:37:01] <~ChrisTaylor> a Strixből csak halál útján lehet kilépni
[01:37:15] <~ChrisTaylor> ezért olyan erős társaság
[01:37:22] <~ChrisTaylor> Nincs gyenge láncszem
[01:37:26] <~ChrisTaylor> ... csupán Aurora
[01:37:34] <@HitachyFarding> Talán mi is ráerősíthetnénk.
[01:54:17] <@CedricDiggory> Hogyan?...
[01:54:49] <@CedricDiggory> Tristané a minisztérium... a világ legnagyobb varázslóközössége és számtalan varázslény... mi van nekünk?...
[01:54:56] <@HitachyFarding> Joseph.
[01:55:18] <@CedricDiggory> ... egy vámpír.
[01:55:21] <@CedricDiggory> Ez a nagy terv?
[01:55:26] ChrisTaylor elvigyorodik
[01:55:35] ChrisTaylor Hitre néz
[01:55:38] <~ChrisTaylor> Ő még nem tudja.
[01:55:51] HitachyFarding vissza vigyorog
[01:55:54] <@HitachyFarding> Még nem.
[01:56:02] HitachyFarding belekortyol az italba.
[01:56:03] <@CedricDiggory> Mit nem tudok?
[01:56:08] CedricDiggory felváltva néz rájuk
[02:13:40] ChrisTaylor megcsóválja a fejét
[02:13:44] <~ChrisTaylor> Mégegy harc...
[02:13:56] <~ChrisTaylor> Nem tudom képes vagyok-e tovább csinálni...
[02:14:18] <@HitachyFarding> Hányszor voltunk így az elmúlt 20 évben?
[02:14:25] NatalieMcKenna belépett a csatornára.
[02:14:53] NatalieMcKenna koszosan, rongyosan, csapzottan, Arianaval a karjaiban csoszog be mezitláb a kapun.
[02:15:13] <~ChrisTaylor> Jött valaki...
[02:15:21] ChrisTaylor kivont pálcával pattan fel és fordul a bejárat felé
[02:15:39] HitachyFarding hasonlképp tesz
[02:16:03] NatalieMcKenna könnyekkel telt szemekkel áll előttük.
[02:16:32] <~ChrisTaylor> Natie... *suttogja*
[02:16:43] ChrisTaylor pálcája kigurul a kezéből
[02:16:49] HitachyFarding leereszti pálcáját
[02:17:19] NatalieMcKenna lerakja Arianat, aki egyből a szökőkúthoz rohan
[02:17:57] HitachyFarding álmélkodás után Arianara pillant
[02:18:05] NatalieMcKenna mosolyogva nézi lányát, ahogy a vízcsóvákkal játszik majd hirtelen megszédül és elvesztve az egyensúlyát eszméletlen zuhan a padlóra
[02:18:46] ChrisTaylor pillanatok alatt szeli át a távolságot az utolsó fél métert már térden csúszva téve meg jócskán felhorzsolva evvel térdeit.
[02:20:26] ChrisTaylor ölébe fekteti húga fjét és kezei közé veszi az arcát. Némán simogatja a koszos, kócos tincseket az arcából, lemosva a koszt könnyeivel, amik rá-rá csöppennek.
[02:20:28] <~ChrisTaylor> Itt vagy...
[02:21:08] CedricDiggory Hitre néz
[02:21:14] <@CedricDiggory> ~Hogyan...?~
[02:22:29] <@HitachyFarding> Úgy látszik, mégse annyira szar ez a nap.
[02:22:38] HitachyFarding felhajtja a maradék italt.
[02:23:48] ChrisTaylor a földön ülve öleli magához félig eszméletlen húgát
[02:24:09] <@CedricDiggory> Felviszem Arianat...
[02:24:16] CedricDiggory megveregeti Hit vállát
[02:24:58] <@HitachyFarding> Jó éjt Ced
[02:25:33] CedricDiggory átnyalábolja a kislányt, aki vidáman újságolja neki, hogy egyszer csak eltűnik másszor meg előjön a víz fura néni szájából
[02:25:47] CedricDiggory figyelmesen hallgatja a kiselőadást miközben sétál fel vele a lépcsőn
[02:26:05] NatalieMcKenna kezd magához térni és elmosolyodik
[02:26:20] <NatalieMcKenna> Elrejtettem magam... ahogy tanítottad... nem tudnak követni...
[02:26:31] <~ChrisTaylor> Ügyes kislány...
[02:27:58] <@HitachyFarding> Örülök, hogy újra itt vagy, Natie.
[02:28:06] HitachyFarding a nőre mosolyog.
[02:28:40] <NatalieMcKenna> Hát még én...
[02:28:47] NatalieMcKenna erőt vesz magán és felül
[02:29:02] <NatalieMcKenna> Szomjan halok... kérhetnék egy pohár vizet?
[02:30:27] ChrisTaylor felsegíti és a kanapéhoz kíséri
[02:31:41] HitachyFarding hoz egy pohár vizet Natienak
[02:31:54] ChrisTaylor leül mellé és egy pokrócot terít rá
[02:31:57] HitachyFarding módot váltott: +o NatalieMcKenna
[02:32:05] NatalieMcKenna elfogadja a vizet
[02:32:08] <@NatalieMcKenna> Köszönöm!
[02:32:17] <@HitachyFarding> Egészségedre!
[02:32:22] NatalieMcKenna inni kezdi és egy szuszra majdnem bepusztítja az egész pohárral.
[02:32:42] <~ChrisTaylor> Holnap akartam elmenni érted...
[02:32:50] <~ChrisTaylor> Hogy jutottál ki?
[02:33:25] <@NatalieMcKenna> Volt ott egy nő.... nem láttam..... csak a hangját hallottam...
[02:33:43] HitachyFarding hoz egy-egy pohárral Chrisnek és magának. Az egyik poharat Chris felé nyújtja.
[02:34:06] ChrisTaylor elveszi és biccent Hitnek, közben végig Natie szavait figyeli
[02:34:17] <~ChrisTaylor> Egy nő?
[02:34:23] HitachyFarding leül velük szembe, és lassan kortyol párat.
[02:34:34] <@NatalieMcKenna> Igen... folyton azt kérdezte... kihez mennék segítségért...
[02:34:51] <@NatalieMcKenna> De szerintem ez egy egyértelmű válasz...
[02:35:01] <@NatalieMcKenna> Valószínűleg azért kérdezgette, hogy követni tudjon...
[02:35:04] <@NatalieMcKenna> De ráfázott...
[02:35:11] NatalieMcKenna megissza a vize maradékát
[02:35:20] ChrisTaylor átnyujtja neki a sajátját
[02:35:36] HitachyFarding hoz még egy kört.
[02:36:08] <~ChrisTaylor> Senki nem merné elárulni Tristant...
[02:36:19] <~ChrisTaylor> Valószínűleg olyas valaki tehette, aki nem neki dolgozik...
[02:36:44] HitachyFarding Chrisre néz
[02:36:53] <@HitachyFarding> Gondolod, hogy...?
[02:37:00] <~ChrisTaylor> Kizárt...
[02:37:09] <~ChrisTaylor> Aurora nem árulná el a bátyját...
[02:37:16] <~ChrisTaylor> Tudja mi a következménye...
[02:37:53] <@HitachyFarding> Mit mondott az a nő, Natie? Hogy viselkedett?
[02:38:04] HitachyFarding figyelme ismét Natie
[02:38:36] <@NatalieMcKenna> Nem jött elő a sötétből...
[02:38:40] <@NatalieMcKenna> Onnan suttogott nekem...
[02:38:50] <@NatalieMcKenna> Folyton az érdekelne kihez mennék ha elengedne...
[02:38:55] <@NatalieMcKenna> És... Frankről kérdezett...
[02:39:11] <@HitachyFarding> Mit kérdezett Frankről?
[02:39:23] <@NatalieMcKenna> Hogy barátok vagyunk-e... és hogy... Chris a barátja-e....
[02:39:25] <@NatalieMcKenna> nem értettem...
[02:39:34] HitachyFarding Chrisre néz
[02:40:07] ChrisTaylor lopva Hitre pillant
[02:40:21] <~ChrisTaylor> Hagyjuk pihenni... kimerült... és fáradt...
[02:40:30] <~ChrisTaylor> Menj fürödj le és aludj...
[02:40:41] ChrisTaylor végigsimít az arcán
[02:40:44] HitachyFarding elnyom egy mosolyt
[02:40:58] <~ChrisTaylor> Többet nem engedem, hogy bajod essen...
[02:41:23] <@NatalieMcKenna> Bármi is történjék... Ariana legyen az első...
[02:41:30] ChrisTaylor sóhajt
[02:41:34] <~ChrisTaylor> Pihenj le...
[02:41:41] <@HitachyFarding> Holnap találkozhatsz örök barátnőddel is.
[02:41:46] HitachyFarding mosolyog szélesen
[02:41:50] <@NatalieMcKenna> Molly itt van?
[02:41:55] <@NatalieMcKenna> ... mi történt?...
[02:41:55] <@HitachyFarding> Itt bizony.
[02:42:03] NatalieMcKenna rosszallóan néz körbe
[02:42:05] <@HitachyFarding> Majd holnap.
[02:42:09] ChrisTaylor bólint
[02:42:32] <~ChrisTaylor> Arianara majd én vigyázok, amíg alszol...
[02:42:37] <~ChrisTaylor> Ne zavarja az álmod.
[02:43:05] <~ChrisTaylor> Úgy hagytam a szobád, ahogy legutóbb jártál benne...
[02:43:10] ChrisTaylor elmosolyodik
[02:43:14] <~ChrisTaylor> Remélem megtalálod még.
[02:43:31] NatalieMcKenna megöleli Christ és elsírja magát
[02:43:43] <@NatalieMcKenna> Szörnyű dolgokat tettek velem... *remegi*
[02:43:49] <~ChrisTaylor> Sssss... semmi baj.
[02:43:51] <~ChrisTaylor> Vége van...
[02:43:59] <~ChrisTaylor> Itt vagy... mostmár nem eshet bajod.
[02:44:03] <@HitachyFarding> Lassan szállodát myithatunk. *vigyorog*
[02:44:24] NatalieMcKenna Hitre néz
[02:44:28] <@NatalieMcKenna> nem akarok a terhetekre lenni
[02:44:36] ChrisTaylor sóhajt és megcsóválja a fejét
[02:44:39] <~ChrisTaylor> Nem azért mondta...
[02:44:56] <@HitachyFarding> 20 év alatt csak Chris értékel
[02:45:04] HitachyFarding vigyorog
[02:45:18] NatalieMcKenna elmosolyodik
[02:45:26] <@HitachyFarding> értem én... hülye vicceim vannak
[02:45:34] <@NatalieMcKenna> Ez butaság. *Ad egy apró puszit neki majd elindul a szobájába*
[02:45:43] HitachyFarding tovább vigyorog
[02:46:23] <@HitachyFarding> Álmodj szépeket
[02:46:41] ChrisTaylor megvárja míg Natie eltűnik az ajtó mögött
[02:47:05] <~ChrisTaylor> Megkínozták... kegyetlenül... láttad a sebeket a lábán...?
[02:47:10] ChrisTaylor felpattan
[02:47:22] <~ChrisTaylor> Szemmel kell tartanunk... ha a Strix valakit kínoz annak egy oka van...
[02:47:28] HitachyFarding arca elkomorul
[02:47:34] ChrisTaylor ránéz
[02:47:43] <~ChrisTaylor> Hogy meghasítsák a tudatát...
[02:47:55] <~ChrisTaylor> És fegyvert kovácsoljanak belőle...
[02:48:22] <@HitachyFarding> Vajon kinek állhatott érdekében kiszabadítani őt, idő előtt?
[02:48:23] <~ChrisTaylor> Joseph holnap megvizsgája... az ő képességei kiterjednek idáig...
[02:49:08] <~ChrisTaylor> Nem tudom... de van egy olyan érzésem hallani fogunk róla...
[02:49:14] <~ChrisTaylor> Bárki is volt.
[02:49:49] <@HitachyFarding> Hát jó.
[02:50:14] HitachyFarding széttárja a karjait, majd a térdeire csap, és felkel a fotelből.
[02:50:29] <~ChrisTaylor> Hit.
[02:50:38] <@HitachyFarding> Hm?
[02:50:43] ChrisTaylor ránéz. Arca nem mutat érzelmeket, ellenben rengeteg komolysággal.
[02:50:46] <~ChrisTaylor> Köszönöm.
[02:50:52] <~ChrisTaylor> Nélküled nem jutottam volna idáig.
[02:51:20] <@HitachyFarding> Ugyan már. És te hányszor mentetted meg a seggem?
[02:51:25] <~ChrisTaylor> Menj... pihenj le... felkeltem Cartert, ma ő áll őrt...
[02:51:33] <@HitachyFarding> Oda-vissza, tudod.
[02:51:40] <@HitachyFarding> Ez a barátság.
[02:51:43] <@HitachyFarding> Nem kell köszönni.
[02:51:44] ChrisTaylor biccent
[02:51:59] HitachyFarding -nek azért jól estek Chris szavai.
[02:52:29] <@HitachyFarding> Akkor ideje belehúznom, mert nem sokára pirkad.
[02:52:36] <@HitachyFarding> Jó lenne, ha te is aludnál.
[02:52:47] ChrisTaylor biccent
[02:52:50] <~ChrisTaylor> Jaja...
[02:52:58] HitachyFarding közben már a lépcsőfokokat szeli. Tudja, hogy Chris ma sem fog aludni.
[02:53:09] <~ChrisTaylor> Jó éjt.
[02:53:17] HitachyFarding felér az emeletre, majd balra fordulva indul az ajtaja felé.
[02:53:19] <@HitachyFarding> Jó éjt.
[02:53:30] HitachyFarding kinyitja az ajtót, majd eltűnik mögötte.
[02:53:39] ChrisTaylor evvel felmegy a szobájába. Ahogy belép hallatszik a vidám lány hang "Chris bácsi! Chris bácsi"

[18:51:16] JosephMcKenna Chris után kutatva sétál az utcán. Sejti, hogy a Rousseau'sban lesz ezért első útja egyből oda vezet.
[18:51:38] EmilyThorne álmodozó mosollyal hallgatja az innen-onnan kiszűrődő jazzt ahogy a vidám társaságok között lavírozik. Szereti New Orleanst és semmit sem sajnál jobban, mint hogy hamarosan el kell hagynia
[18:52:37] JosephMcKenna nekiütközik az álmélkodó Emilynek megpördítve a tengelye körül
[18:52:58] <@JosephMcKenna> Elnézését... *néz a nőre, majd tekintete meglepettséget sugall*
[18:53:04] <@JosephMcKenna> Isobel?...
[18:54:50] EmilyThorne széles mosolya az arcára fagy a név hallatán, de az előtte álló férfi az, aki megfagyasztja benne a vért
[18:55:43] JosephMcKenna még mindig keresi a szavakat ahogy az előtte álló nőt figyeli
[18:55:43] <@EmilyThorne> lehetetlen... halott vagy
[18:55:53] EmilyThorne hátrál egy lépést
[18:56:01] JosephMcKenna felvonja a szemöldékt ha belegondol, hogy hányszor halt meg az évek alatt.
[18:57:35] <@JosephMcKenna> Hát... ha nem is a szó nemes értelmében...
[18:57:43] <@JosephMcKenna> Mit csinálsz itt?
[18:58:18] JosephMcKenna észreveszi a defenzív mozdulatot, de nem reagál rá
[19:11:06] JosephMcKenna tekintetét végig Emilyn tartja, ahogy őket kerülgeti a hömpölygő tömeg.
[19:17:59] EmilyThorne magában szidja az összes felmenőjét óvatlansága miatt.
[19:18:56] EmilyThorne tekintete cikázik a tömeg és Josey között minduntalan újabb jegyeket felfedezve a férfin.
[19:20:58] JosephMcKenna egyáltalán nem akarja megijeszteni ezért tartja a távolságot kettejük közt, nehogy úgy érezze el akarná zárni a menekülési útvonalait
[19:21:49] <@EmilyThorne> Nézd fogalmam sincs mibe keveredtél bele, amiért képes voltál eljátszani a halálod és legkevésbé én vetlek meg érte
[19:22:07] EmilyThorne közelebb lép, egészen elé
[19:22:31] <@EmilyThorne> Beszéljünk máshol
[19:24:33] JosephMcKenna biccent
[19:24:42] <@JosephMcKenna> Úgy érzem van mit bepótolnunk...
[19:32:45] <@EmilyThorne> biztos vagyok benne...
[19:34:06] <@JosephMcKenna> Hova menjünk?
[19:34:19] <@JosephMcKenna> Gondolom van szállásod...
[19:35:27] <@EmilyThorne> Voltakép már és még nincs. Sehol nem maradok két éjszakát.
[19:35:56] <@EmilyThorne> Mindenem... *kinyitja a tárcáját, ami bűbájjal van megnövelve.*
[19:36:02] <@EmilyThorne> Magammal hordom.
[19:42:19] JosephMcKenna hezitál egy kicsit
[19:42:22] <@JosephMcKenna> Menjünk hozzám...
[19:42:37] <@JosephMcKenna> Ott biztonságban vagy és távol a kíváncsi fülektől...
[19:42:46] <@JosephMcKenna> Nincs messze...
[19:43:03] <@JosephMcKenna> Itt van a Bourbon és a St. Ann sarkán.
[19:48:55] EmilyThorne enyhe bizonytalansággal bólint. Még kislány volt amikor megismerte Joseyt, ennyit igazán megtehet a múltjáért.
[19:49:02] <@EmilyThorne> Élj ma, menekülj holnap...
[19:49:21] EmilyThorne bele karol a férfiba, hogy ne veszítse el a tömegben.
[19:50:12] JosephMcKenna vezeti át a tömegen. Ahogy hozzáér szinte érzi a sok félelemet, bizonytalanágot, tartózkodást ami árad belőle.
[19:50:39] <@JosephMcKenna> Egyedül vagy itt?...
[19:51:18] <@EmilyThorne> Mindig egyedül vagyok.
[19:51:31] <@EmilyThorne> Hamar megtanultam, hogy nem bízhatok senkiben.
[19:51:56] <@EmilyThorne> Legalábbis... *Néz fel rá* Majdnem senkiben.
[19:52:53] JosephMcKenna úgy dönt a kérdéseit majd az Abattoir védelmező falai közt teszi fel.
[19:53:47] <@JosephMcKenna> És mivan Alekseyjel?
[19:54:32] <@EmilyThorne> felteszem éli az aranyvérűek kiváltságos életét.. Ryan?
[19:56:34] JosephMcKenna lassan bólint. El is felejtette hogy Emily félvér. Vámpírléte óta nagyon nem foglalkozik evvel. Az íze ugyanolyan mindnek. (Ez azért epic mondat volt most)
[19:57:06] <@JosephMcKenna> Ő most... nincs itt...
[19:57:39] JosephMcKenna bízik Emilyben, de nem teszi kockára Ryan küldetését.
[20:02:03] JosephMcKenna a Bourbon végére ér vele és ráfordul a St.Annre. Sétálnak még egy darabig majd bevezeti az Abattoirba.
[20:02:17] <@JosephMcKenna> Elméletileg mindenki más alszik, szóval csak halkan... *mondja halkan*
[20:04:18] EmilyThorne felvonja a szemöldökét.
[20:05:02] <@EmilyThorne> Ki az a mindenki? *Csendesen beszél* Család?
[20:06:31] <@JosephMcKenna> Olyasmi...
[20:07:26] <@JosephMcKenna> Foglalj helyet.
[20:10:40] EmilyThorne nem nézelődik, de szeme sarkából azonnal felméri az ajtók ablakok elhelyezkedését.
[20:13:35] EmilyThorne elsétál a kanapéig és kioldja laza blézerét.
[20:13:50] <@EmilyThorne> Nem vered a garast a fogadhoz...
[20:14:03] EmilyThorne a karfára dobja a blézert és helyet foglal
[20:19:10] JosephMcKenna elmosolyodik
[20:19:15] <@JosephMcKenna> Nem az enyém. Egy barátomé.
[20:20:08] JosephMcKenna kitölt két pohár italt és leül az egyik fotelbe, az egyiket átnyújtja Emilynek.
[20:20:21] <@JosephMcKenna> Ami azt illeti épp őt mentem el megkeresni, mikor összefutottunk.
[20:20:31] EmilyThorne érte nyúl és nevetve bele korytol.
[20:20:39] <@EmilyThorne> Legutóbb még gki vetted a kezemből.
[20:20:58] <@JosephMcKenna> Az már régen volt... *Dől hátra és kortyol a sajátjába*
[20:22:26] <@EmilyThorne> nem hiányzik? *ujjai között forgatja a poharat*
[20:23:07] JosephMcKenna felvonja a szemöldökét és újabbat kortyol.
[20:23:12] <@JosephMcKenna> Néha visszagondolok rá.
[20:23:21] <@JosephMcKenna> De már nem az vagyok, aki akkor...
[20:23:28] JosephMcKenna sóhajt
[20:23:33] <@JosephMcKenna> Sokminden... történt azóta.
[20:26:57] <@EmilyThorne> Ezt...pontosan értem.
[20:27:24] <@JosephMcKenna> Igen. A tárcádban lévő lakásodból és a folyamatos utazásaidból ítélve... gondoltam.
[20:27:27] <@JosephMcKenna> Szóval?...
[20:27:30] <@JosephMcKenna> Mibe keveredtél?
[20:28:15] <@EmilyThorne> A bűnöm a szerelem *Felé nyújtja csuklóit, persze pohárral a kezében*
[20:28:25] <@EmilyThorne> tartóztasson le biztos úr...
[20:30:35] JosephMcKenna elvigyorodik
[20:31:02] <@JosephMcKenna> Ugyan. Álszent dolog lenne tőlem. *Vigyora mosollyá szelídül ahogy ránéz*
[20:35:16] EmilyThorne vigyorogva kortyol újabbat
[20:35:27] <@EmilyThorne> hát...
[20:36:14] <@EmilyThorne> nem te hagytad ott a vőlegényedet az oltárnál
[20:36:45] EmilyThorne sosem felejti el amíg él Mitch elárult tekintetét
[20:37:26] EmilyThorne felhajtja maradék italát
[20:38:09] <@EmilyThorne> De beszéljünk rólad.
[20:38:15] <@EmilyThorne> ott voltam a temetéseden, tudod?
[20:38:24] JosephMcKenna elneveti magát
[20:38:28] <@JosephMcKenna> Morbid ha azt mondom... hogy én is?
[20:39:04] <@EmilyThorne> nee
[20:39:11] <@EmilyThorne> hozzád képest angyal vagyok.
[20:40:01] EmilyThorne feláll a kanapéról és lerúgja magassarkúit
[20:42:09] <@EmilyThorne> miért?
[20:42:22] EmilyThorne sok mindenre érti, Josey pont úgy veszi, ahogy akarja.
[20:42:39] EmilyThorne leteszi az asztalra poharát és sétára indul a szobában
[20:43:20] JosephMcKenna vacilál, hogy elmondja-e hogy a halála bizonyos mértékben valós volt, de úgy dönt titkot a titokért.
[20:43:31] <@JosephMcKenna> Hogy miért nem szóltam senkinek?
[20:44:07] <@JosephMcKenna> Vagy miért tűntem el?
[20:45:26] EmilyThorne elvigyorodik, és ő is fel ül az asztalra pohara mellé.
[20:46:31] <@EmilyThorne> Emily Thorne
[20:50:19] JosephMcKenna biccent
[20:50:28] <@JosephMcKenna> Nagyon örülök Ms. Thorne...
[20:50:31] JosephMcKenna elmosolyodik
[20:54:37] <@EmilyThorne> Nem bízol bennem. *Félredönti fejét, így hullámos tincsei körül ölelik a vállát.
[20:54:39] <@EmilyThorne> *
[20:54:52] <@EmilyThorne> Hát jó... kezdem én.
[20:55:03] EmilyThorne felemeli üres poharát
[20:55:12] <@EmilyThorne> amint kaptam még egyel
[20:57:12] JosephMcKenna elvigyorodik majd kiveszi a poharat a kezéből és a bárpulthoz sétálva újabbat kever.
[21:02:49] JosephMcKenna visszasétál hozzá az újonnan kevert itallal és a kezébe adja a sajátját és újra helyet foglal a fotelben
[21:03:50] EmilyThorne magasra emeli poharát
[21:04:57] <@EmilyThorne> Az igazságra... *Egy az egyben lehajtja az egészet, majd újra félre teszi a poharat.*
[21:05:36] <@EmilyThorne> Mitch, Alek és én. Eddig megvan?
[21:06:23] EmilyThorne még választ sem kap, de folytatja
[21:06:45] <@EmilyThorne> elválaszthatatlan barátság... egy francot
[21:09:26] JosephMcKenna figyelmesen hallgatja lassan kortyolgatva a sajátját
[21:13:08] <@EmilyThorne> Mitchel komolyabbra fordult úgy hatod év körül, a sikeres vizsgákra hetedéven már gyűrűt kaptam.
[21:13:33] EmilyThorne ködös tekintettel mesél, szinte látja maga előtt az eseményeket.
[21:14:22] <@EmilyThorne> aztán a nyáron, szabályok és terhek nélkül a suli után
[21:16:08] <@EmilyThorne> Alek volt a kiút a felelőségek alól. Lopott csókok, titkos találkák...
[21:16:10] <@EmilyThorne> megjegyzem
[21:16:37] <@EmilyThorne> nyár végén volt a lagzim, amit jelesen végig is csináltam egészen a gyűrűceremóniáig...
[21:17:15] <@EmilyThorne> Akkor leléptem a kint rám váró Petrova örökössel...
[21:18:15] JosephMcKenna lassan bólint
[21:18:22] <@JosephMcKenna> Aaaaztán jött a törvény...
[21:18:25] <@JosephMcKenna> ugye?
[21:18:28] EmilyThorne elneveti magát
[21:18:32] <@EmilyThorne> nem
[21:18:55] <@EmilyThorne> Alek orosz...
[21:20:02] <@EmilyThorne> velem kavart, együtt éltünk miközben mást mutatott be a nyilvánosságnak
[21:20:12] <@EmilyThorne> az újdonsült menyasszonyt
[21:21:06] <@EmilyThorne> aztán meglátogatott vélt apósom kutyája... akkor hagytam ott mindent
[21:21:14] JosephMcKenna vigyorogva megcsóválja a fejét
[21:21:27] <@EmilyThorne> a szerelmem a nevem, az ártatlanságom.
[21:21:45] EmilyThorne maga elé emeli tenyerét
[21:22:19] <@EmilyThorne> tisztán emlékszem, mindenre, nem különös? *Suttogja* Nem volt nálam a pálcám...
[21:22:30] EmilyThorne keményen néz rá leeresztve a kezét
[21:22:44] <@EmilyThorne> egy tengerpartí szikla darabbal vertem szét a fejét...
[21:24:08] JosephMcKenna arca elkomorul.
[21:24:56] <@JosephMcKenna> Jézusom.... Izzy... *lerakja a poharát*
[21:25:01] <@JosephMcKenna> És utána?
[21:28:23] <@EmilyThorne> a nyomomra akadt egy mugli nyomozónő
[21:28:33] <@EmilyThorne> még nem voltam nagykorú szerinte
[21:29:22] EmilyThorne ujjaival hátra félsüli a hullámos tincseket
[21:29:44] <@EmilyThorne> Emily Thorne volta a neve, amíg élt.
[21:30:23] <@EmilyThorne> és nagyjából itt a mese vége.
[21:30:45] <@EmilyThorne> sehol sem maradok 1-2 hétnél tovább
[21:30:55] EmilyThorne színpadiasan felé mutat
[21:30:59] <@EmilyThorne> nyűgözz le
[21:44:17] JosephMcKenna nagyot kortyol
[21:44:18] <@JosephMcKenna> Nos.
[21:44:44] <@JosephMcKenna> Úgy gondolom úgy fair ha titokra titokkal felelek...
[21:45:05] <@JosephMcKenna> Mennyit tudsz a halálomról?...
[21:47:23] <@EmilyThorne> a családi mese sárvérű támadás volt úgy hiszem...
[21:47:55] JosephMcKenna felvonja a szemöldökét és szélesen elmosolyodik
[21:48:00] <@JosephMcKenna> Nos igen... ez apámra vall.
[21:48:27] <@JosephMcKenna> Nos a hír igaz...
[21:48:29] <@JosephMcKenna> Meghaltam.
[21:48:34] <@JosephMcKenna> De nem úgy, ahogy te gondolod...
[21:48:50] <@JosephMcKenna> Apám vámpír vadász volt... és egyszer... vele mentem vadászni..
[21:49:04] <@JosephMcKenna> Elvétette a lövést és túszul ejtett...
[21:49:46] JosephMcKenna felemelkedik a székből és a kandallóhoz sétál
[21:50:00] <@JosephMcKenna> Azt mondta apámnak szenvednie kell, mert kiírtotta az egész klánját...
[21:50:06] <@JosephMcKenna> Ezért a lehető legrosszabbat tette vele.
[21:50:43] JosephMcKenna leveszi a levélnyitó kést a párkányról és hosszan felvágja a karját úgy hogy a vére kiserkenjen. Megfordul és Emilyre néz. Szemeit elönti a vér és az erek megduzzadnak.
[21:50:50] <@JosephMcKenna> Hogy a sajátjából ellenséget csinál...
[21:50:55] <@EmilyThorne> én meg azt hittem valami csodás arcpakolást használsz...
[21:52:18] EmilyThorne lecsúszik az asztalról és közelebb sétál
[21:53:01] EmilyThorne megáll előtte és felemeli kezét, hogy megérinthesse
[21:53:05] <@EmilyThorne> szabad?...
[21:53:11] <@JosephMcKenna> Nem foglak bántani...
[21:54:32] EmilyThorne elmosolyodik, és enyhén reszkető ujjaival végig simít az arcán
[21:54:56] <@EmilyThorne> most már.. azt hiszem hasonlítunk.
[21:55:03] <@EmilyThorne> csak én nem élek örökké
[21:56:31] EmilyThorne szélesen rá vigyorog. Félelemmel fekszik, sikoltva ébred a tettei miatt, de ez az arc... pontosan ezt kellene látnia a tükörben.
[21:57:21] JosephMcKenna arca szép lassan visszaváltozik
[21:57:31] <@JosephMcKenna> Ezek után természetesen apám vadászni kezdett rám.
[21:57:35] <@JosephMcKenna> Elszöktem otthonról...
[21:57:42] <@JosephMcKenna> Ő halottnak nyilvánított..
[21:58:02] <@JosephMcKenna> Aztán egyszer a saját fiát... Ryant ejtette túszul hogy engem előcsalogasson...
[21:58:09] <@JosephMcKenna> Tudtam, hogy már nem önmaga... megőrült...
[21:58:33] <@JosephMcKenna> Ezért belesétáltam a csapdába... és kitéptem a szívét a mellkasából... *morogja szinte teljesen elveszítve a fejét*
[21:59:15] <@JosephMcKenna> Ryan ekkor tudta meg, hogy én bizony élek...
[21:59:26] <@JosephMcKenna> ... máramennyire lehet ezt a szót használni.
[21:59:55] <@JosephMcKenna> Ezután összeálltam Chrisel és tulajdonképpen meghaltam... megint.
[22:00:02] JosephMcKenna elvigyorodik
[22:00:14] EmilyThorne felnevet
[22:00:18] <@EmilyThorne> gyakorlat teszi a mestert
[22:00:24] <@JosephMcKenna> Így jelenlegi életem egy nekromantához van kötve.
[22:01:01] <@JosephMcKenna> Úgyhogy bármilyen keresztet is cipelsz. *Bátorítóan összefogja a kezeit* Nem vagy egyedül...
[22:01:05] EmilyThorne nem egészen biztos benne, hogy nem kevertek valamit az italába, bár már túl régen vágyott rá, hogy valakit ő érdekeljen és ne Emily Thorne
[22:06:28] <@JosephMcKenna> Sajnálom, hogy ezen mind végig kellett menj Izzy...
[22:07:08] <@JosephMcKenna> De itt mindig szívesen látlak ha szükséged volna egy helyre ahol meghúzd magad.
[22:07:41] <@EmilyThorne> és mit szól ehhez a barát? *Vigyorogva néz fel rá*
[22:08:50] <@EmilyThorne> Egy valamit nagyon jól megtanultam az évek során
[22:08:56] EmilyThorne elhúzza a kezét
[22:09:35] <@EmilyThorne> gyilkosokra senkinek nincs szüksége
[22:10:41] EmilyThorne elsétál lerúgott cipőig és inbolygó mozdulattal bújik bele az egyikbe
[22:11:18] JosephMcKenna elvigyorodik
[22:11:28] <@JosephMcKenna> Nos...
[22:11:49] <@JosephMcKenna> Chris Taylor kivétel ez alól... mitöbb... szerintem pont hogy hasznát venné valakinek, aki már egyszer vett el ember életet...
[22:11:55] <@JosephMcKenna> Jelenleg... köztünk legyen szólva.
[22:12:11] <@JosephMcKenna> Előbb hasonlítunk egy napközis csoportra mint egy ellenálló brigádra...
[22:12:33] EmilyThorne elvigyorodik.
[22:12:44] <@EmilyThorne> Isobel halott, Emily mugli.
[22:12:54] EmilyThorne belebújik a másik cipőbe is.
[22:13:17] ChrisTaylor betántorog az ajtón. Kabátja a kezében inge gombok nélkül lóg rajta.
[22:13:44] <@EmilyThorne> azt mondtad Chris Taylor?
[22:13:49] JosephMcKenna felé fordul
[22:13:50] EmilyThorne fordul Joseyhoz.
[22:14:00] <ChrisTaylor> Teljes életnagyságban... *motyogja*
[22:14:08] <@EmilyThorne> remek...
[22:14:14] <@EmilyThorne> leléptem
[22:14:54] <ChrisTaylor> Hagyd csak... nem zavarok...
[22:15:04] <ChrisTaylor> Megyek lefekszem... *címezi Josephnek*
[22:15:15] ChrisTaylor feltántorog a szobájába
[22:15:29] EmilyThorne utána néz ajkain elnéző mosollyal
[22:15:39] <@EmilyThorne> a barátodnak elég gyér a memóriája
[22:15:58] <@JosephMcKenna> ... sajnos mostanában...
[22:16:01] <@JosephMcKenna> nem csak a memóriája...
[22:16:07] JosephMcKenna sóhajt
[22:16:26] EmilyThorne felnyalábolja füzetét és tárcáját, majd a vámpír elé sétál.
[22:17:20] EmilyThorne szabad tenyerét a mellkasára fekteti
[22:17:44] <@EmilyThorne> bár több időnk lett volna.
[22:18:02] <@EmilyThorne> Ég veled
[22:18:23] JosephMcKenna megfogja a csuklóját mielőtt elindulna
[22:18:36] <@JosephMcKenna> Nem kell tovább menekülnöd... én meg tudlak védeni...
[22:18:43] <@JosephMcKenna> Nem kell tovább egyedül maradnod...
[22:18:53] <@JosephMcKenna> Maradj...
[22:19:36] EmilyThorne kiszabadítja csuklóját
[22:19:54] <@EmilyThorne> Vigyázz a barátodra.
[22:20:20] <@JosephMcKenna> Azon vagyok... *sokatmondó pillantást vet rá* Mindkettőre.
[22:21:04] EmilyThorne ajkain széles mosoly terül el, majd néhány lépés hátrálás után az ajtónak veszi az irányt.
[22:21:48] <@EmilyThorne> viszlát egy másik életben
[22:22:46] EmilyThorne nem fordul vissza, a búcsúszkodás nem az ő reszortja. Egyszerűen kilép a házból és eltűnik a nyüzsgő forgatagban.
[22:23:55] JosephMcKenna tudja hogy utána kéne mennie megigézni hogy elfelejtse amit itt látott, őt, Christ... de nem teszi. Mióta visszakapta Ditől a szabad akaratát, ez az első önálló döntése és úgy érzi hasznát veszi még ennek a döntésnek. Egy pillanat alatt az Abattoir tetején találja magát és a tömeget figyeli.

[18:06:11] TheresaMirose a nyüzsgő város felett, leplezetlenül ücsörög az egyik díszített háztetőn. Mindenfelé üvegnyakláncok, lassan itt a Mardi Gras, őt azonban csak az átellenben lévő hatalmas ház foglalkoztatja. Pontosabban az egyik lakója.
[18:07:11] TheresaMirose  Ónix szemei kíváncsian fürkészik a férfit, sem ember, sem fal nem vet gátat szemeinek.
[18:08:26] TheresaMirose az utóbbi időben minden nap eljött, hogy végignézze a lerészegedés fokait, de egyelőre semmi nem nyilvánult meg abból, amit korábban a férfi közelében érzett.
[18:09:35] TheresaMirose egy hirtelen ötlettől vezérelve eloszlatja védelmét, ami jótékony láthatatlanságba vonta, s bár arca semmit sem árul el, tekintete nem ereszti kiszemeltjét.
[18:13:27] ChrisTaylor a dolgozószobájában mászkál pár jegyzettel. Idegesen markolászva a tarkóját. Látszik rajta, hogy nem alszik jól napok óta. Gondterhelt arcára ez is tökéletesen körvonalazódik.
[18:16:03] TheresaMirose kissé oldalra dönti a fejét. Elég lenne megérintenie hogy kiolvashassa minden gondolatát, érzéseit.
[18:17:24] <~TheresaMirose> ~Mire gondolhatsz halandó...~ *Már rég nem tagadja, hogy érdekli őt ez a fura szerzet. Vámpírokkal ügyletel, csecsemőt látogat, ha kell gyilkol minden érzelem nélkül.*
[18:27:45] ChrisTaylor leül a karosszékébe és homlokát az íróasztala lapjának simítja.
[18:27:58] ChrisTaylor hatalmasat sóhajt.
[18:30:26] <@ChrisTaylor> Mikor lesz már vége?... *Teszi fel a kérdést magának. Jelenleg teljesen kihalt a ház. Egyedül van. Mindenki a dolgát végzi, Natie alszik.*
[18:37:00] TheresaMirose enged a kísértésnek, mielőtt igazán eldöntené. Teste a pillanat tört része alatt foszlik semmivé, hogy aztán Chris hátamögött materializálódjon ismét.
[18:38:44] ChrisTaylor bár fáradt, attól még ugyanolyan ébre mint eddig. Az asztala alá rejtett pengét egyből kikapja és megperdülve pattan fel egyenest a nő torkának szegezve a pengét. Arcára kiül arrogáns félmosolya, bár veszít fényéből, hogy fáradtság is vegyül belé.
[18:39:13] <@ChrisTaylor> Úgy látszik nem csak Te vagy tele meglepetésekkel...
[18:40:35] TheresaMirose szinte megkönnyebülten mosolyodik el, szinte fizikai fájdalmat generálva ezzel az egyszerű gesztussal. Az érzelem nyilvánítás sosem állt közel hozzá.
[18:41:39] TheresaMirose ujjaival megsimítja a pengét, de egyéb iránt nem küzd ellene, bár sok kárt úgysem okozhatna benne.
[18:42:12] <@ChrisTaylor> Mit akarsz?... *A kérdés élesebben hasít felé mint a penge*
[18:42:51] TheresaMirose feleszmél elégedettségéből és a mosoly mintha ott sem lett volna, eltűnik szoborszerű arcáról.
[18:43:40] <~TheresaMirose> Még magam sem tudom. Anya kíváncsi rád, én is az vagyok... de az utóbbi időben nem remekeltél
[18:43:51] <~TheresaMirose> nem tettél semmi... kirívót.
[18:44:18] <@ChrisTaylor> Nos... talán ha elküldöm neki a fejed azt elég kirívónak találja majd.
[18:44:32] TheresaMirose ütemesen érinti körmeit a pengéhez.
[18:44:33] ChrisTaylor mosolya kiszélesedik és hozzáérinti a pengét a torkához.
[18:45:18] <~TheresaMirose> Valóban nagy tett lenne... már ha képes lennél rá.
[18:45:28] <@ChrisTaylor> Szeretem a kihívásokat...,
[18:45:38] <@ChrisTaylor> ... holtáig tanul az ember.
[18:45:43] ChrisTaylor hangja fenyegetőbbé válik
[18:51:06] TheresaMirose számtalanszor halotta már ezeket a szavakat az évek során, ezért különösebben nem is foglalkoztatják.
[18:53:14] <~TheresaMirose> van azonban egy szépséghibája a dolognak *Mutat rá kezdődő unalommal.*
[18:53:29] <@ChrisTaylor> És mi volna az?
[18:55:58] <~TheresaMirose> Csupán csak annyi, hogy nem tudod hol is van az az ott. Talán ésszerűbb lenne előbb kínásnak alávetni, már ha hagynék ilyesmit egy halandónak. *Az utolsó szavával egyetemben rámarkol a pengére, ami semmivé foszlik a levegőben.*
[18:58:03] ChrisTaylor elképed és hátrébblép, minek következtében az íróasztala hangos robajjal csusszan odébb.
[19:00:27] <@ChrisTaylor> Mit akarsz tőlem? *Ismétli magát*
[19:01:06] TheresaMirose nem alázza meg egyetlen mosollyal sem. Teljesen ésszerű a reakciója, így csak áll tovább, ahol eddig is.
[19:02:02] <~TheresaMirose> A vágyaid tartanak hozzád ennyire közel, azt hiszem.
[19:02:50] <@ChrisTaylor> Miféle vágyaim?
[19:03:48] <@ChrisTaylor> Jelenleg egy valamire vágyom, de az kétlem, hogy itt tartana...
[19:04:47] <~TheresaMirose> vágy a hatalom iránt, az elmúlás elleni küzdelem... *Megakad és felé nyújtja kezét. Érezni, látni, átélni akarja mindazt, de ezúttal nem veszi el erővel.*
[19:05:14] ChrisTaylor a kezére néz majd az arcára
[19:05:39] <@ChrisTaylor> Legutóbb sem sült el jól hogy testi kontaktust generáltunk...
[19:08:17] <~TheresaMirose> Nem vagyok túl jó... a másfajta kommunikációban. *Ennek ellenére leereszti a kezét.*
[19:10:06] <@ChrisTaylor> Pedig nem ártana elbeszélgetnünk...
[19:10:18] ChrisTaylor sóhajt
[19:10:31] <@ChrisTaylor> Nem vagyok bolond. Tény, hogy azért vagyok még életben, mert te hagyod.
[19:10:48] <@ChrisTaylor> Ha meg akarnál ölni már valószínűleg túl lennénk a dolgon.
[19:10:55] ChrisTaylor kezével a székre mutat
[19:11:36] <@ChrisTaylor> Egy italt?... *Arrogáns mosolya helyett most a bűbájos félmosolya villan meg*
[19:12:31] <~TheresaMirose> Nem célom az elpusztításod. *Helyesel, továbbra is a helyén maradva. A hirtelen változás bizalmatlansággal tölti el egyre növekvő vágyat keltve benne, hogy mégis csak elvegye tőle a pillanatnyi gondolatait, érzéseit.*
[19:14:15] <~TheresaMirose> Egy vámpír a bizalmosod. Egy halott vámpír. *Próbál valahonnan indítani de túl sok a kérdése. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartja mindent megtudni szavakból.*
[19:14:51] <@ChrisTaylor> Nos. *nevet fel miközben a whiskys flaskához sétál* Technikailag minden vámpír halott...
[19:15:02] ChrisTaylor kitölt két pohárral a bronz színű bourbonből.
[19:15:35] <@ChrisTaylor> De Joseph több mint egy bizalmas. *Visszasétál elé és felé nyújtja a poharat.* Egy elvtárs. Barát.
[19:15:46] ChrisTaylor mosolya kiszélesedik
[19:16:42] <@ChrisTaylor> És nem mellesleg egy igen erős szövetséges, akit inkább tudok magam mellett mint magam ellen.
[19:16:58] <@ChrisTaylor> Hála Di-nek. *Nem mutatja, de figyeli a nő reakcióját Di nevet említése után*
[19:20:49] TheresaMirose alig láthatóan elhúzza száját a nő hallatán. A hideg kirázza a zombiaitól...*
[19:38:56] ChrisTaylor elcsípi az apró mimikát és tovább mosolyodik.
[19:39:01] <@ChrisTaylor> Valami... rosszat mondtam tán?
[19:39:57] TheresaMirose felsóhajt. Hová tette az álarcát?
[19:40:20] <~TheresaMirose> Csupán csak eszembe jutott, milyen felemás is ez a képesség.
[19:41:34] <~TheresaMirose> Di-t, mint nőt, csak látásból ismerem.
[19:43:08] TheresaMirose sétálni kezd a szobában.
[19:43:34] ChrisTaylor leül és belekortyol az italába.
[19:43:42] <@ChrisTaylor> Szerintem bámulatos, amire képes.
[19:44:03] <@ChrisTaylor> Elvégre mi lehet hatékonyabb egy seregnél... amit nem lehet megölni?
[19:44:43] <~TheresaMirose> számos bámulatos képességet láttam már. Az övé szimplán csak undorít. Csak a húst hozza a vissza, üres bábokat teremt.
[19:44:55] <~TheresaMirose> Persze, mint a barátod... esetében
[19:45:09] <~TheresaMirose> lehet másként is, ha az "alapanyag" már korábban sem élt.
[19:45:29] <~TheresaMirose> de nem lesz ugyan az. Egy része mindig az árnyé marad.
[19:46:17] <~TheresaMirose> talán évszázadok múlva többre is képes lesz. Akár arra, hogy életet adjon.
[19:46:25] <~TheresaMirose> Fejlődünk.
[19:46:38] TheresaMirose Chris felé fordul.
[19:47:32] ChrisTaylor apró mosolyra húzza a száját
[19:47:41] <~TheresaMirose> Persze ha most képes lenne rá, talán itt sem lennél. *Tőle szokatlanul, csak találgat.*
[19:47:51] <@ChrisTaylor> Talán évszázadok múlva az ellenségeitek is fejlődnek majd...
[19:48:50] TheresaMirose őszintén felnevet.
[19:49:49] <~TheresaMirose> ellenségek? Nincsenek ellenességeink. Egyetlen kezemen meg tudom számolni hányan tudnak rólunk jelenleg, és ők is mind közénk akarnak tartozni. Ha elbuknak... nos egyszerűen elfelejtenek vagy az enyészetté válnak
[19:50:57] TheresaMirose ujjbegyeivel finoman megmasszírozza az arcát. Ki mondta hogy a nevetés jót tesz? Határozottan izomláza lesz holnap..
[19:51:58] <~TheresaMirose> és most ha megbocsájtasz... *Elindul egyenest felé*
[19:52:49] <~TheresaMirose> a halhatatlanság nem egyenlő a szabad idővel.
[19:53:58] ChrisTaylor feltartja az ujját
[19:54:08] TheresaMirose megtorpan.
[19:57:00] <@ChrisTaylor> Gondolom azért indultál, hogy megint azt az ijesztő "turkáljunk Chrisben" voodoo szarságot csináld. *Leküldi az itala maradékát majd feláll és lerakja a poharát*
[19:57:33] ChrisTaylor feltűri az ingujját és felé nyújtja a karját.
[19:57:43] <@ChrisTaylor> Csak annyit mondj el... miért vagy ennyire kíváncsi rá...
[19:59:34] TheresaMirose ujjbegyeivel végigsimítja a szabaddá tett részt.
[20:00:40] <~TheresaMirose> ha nagy szavakra vársz, csalódott leszel.
[20:01:18] <~TheresaMirose> Még soha, senkit nem vittem anyánk elé.
[20:02:14] <@ChrisTaylor> Mindent el kell kezdeni egyszer...
[20:02:33] TheresaMirose rákullcsolja ujjait a karjára és utat enged ereje áramlásának rúnáin keresztül.
[20:03:37] ChrisTaylor teste teljesen megfeszül és minden porcikájában érzi a létrejött kapcsolatot
[20:08:37] ChrisTaylor elméje Natie különös viselkedéséről küld képeket felé, Rosieról és a babáról, Chris önpusztításáról a Rousseou'sban...
[20:09:29] <@ChrisTaylor> *Snitt: Damienről Tristan ebédlőjében, csupán az arcáról. Majd újabb snitt, mikor még kisfiú volt*
[20:11:10] <@ChrisTaylor> *Újabb snitt: öngyilkos gondolatok*
[20:14:30] ChrisTaylor elhúzza a karját és zihálva rogy vissza a székbe
[20:19:50] TheresaMirose utána nyúl, hogy aztán keze megfagyjon a levegőben, majd leeressze azt.
[20:20:57] ChrisTaylor teljesen leizzadt majd ránéz
[20:21:00] <@ChrisTaylor> Remélem tetszett amit láttál...
[20:21:16] <@ChrisTaylor> ... remélem elég kirívó volt az ízlésednek.
[20:22:37] <~TheresaMirose> Nem okoz örömet a szenvedésed. *Figyelmen kívül hagyja mellkasa tájékán saját és anyja keserű reakcióját.*
[20:24:24] <~TheresaMirose> túl árnyalt vagy, túl sok az inger...
[20:25:01] TheresaMirose lehajtja a fejét, csak hogy amikor újra felemeli már ezüstös fényű seszínű szemek fürkésszék a férfit.
[20:25:52] ChrisTaylor némán figyeli
[20:26:26] <~TheresaMirose> Mondd ki. *A hang tisztán kivehetően nem a nőé, teste felett más uralkodik.*
[20:29:45] <~TheresaMirose> Mondd ki, mit akarsz, de gondold át mit felelsz. Csak azt az egyet akarom hallani, ami fontosabb mint az étel, az ital a levegő. Fontosabb mint a kötelék. Azt az egyet, amelyik igazán a Te vágyad. Minden sallang nélkül.
[20:31:53] ChrisTaylor felemelkedik a székből
[20:33:59] <ChrisTaylor_> Azt akarom, hogy mindenki, aki veszélyt jelent számomra és azokra az emberekre akikkel törődök el legyenek teljesen törölve erről a bolygóról, de annyira hogy még csak az emléke se maradjon meg.
[20:34:18] <ChrisTaylor_> Az, hogy a halál után is csupán szenvedés és kín jusson nekik.
[20:35:39] <ChrisTaylor_> Itt akarok lenni az idők végezetéig, hogy a leszármazottjaik és azok leszármazottjaiknak soha ne lehessen nyugta tőlem.
[20:35:57] <ChrisTaylor_> Mindegyik szenvedni fog, amelyik valaha az utamba mert állni és ellen mert szegülni nekem!
[20:36:11] <~TheresaMirose> Akkor arra felelj Chris Taylor. Ki leszel Te akkor?
[20:36:14] <ChrisTaylor_> Veletek, vagy nélkületek... de halált hozok mindegyikre!
[20:36:53] <ChrisTaylor_> Én magam leszek, a halál!
[20:37:27] <ChrisTaylor_> És nem lesz az a gyermekded mese holmi köpenyekről, az a magas hegy, vagy mély árok ahová elbújhatnak előlem!
[20:37:34] <ChrisTaylor_> Bárhová futnak... bárhová bújnak... Én ott leszek!
[20:38:45] <~TheresaMirose> "túl sok benne a gőg" *A testetlen női hang fátyolosan lebeg közöttük*
[20:39:37] <~TheresaMirose> "Elpusztítja magát, mielőtt bejutna a kollektívába" *Zordan koppan a következő, ezúttal férfi hang*
[20:40:32] <~TheresaMirose> "Nagyobb a hatalma mint korának bármely mágusának" *Di hangja határozottan csendül fel*
[20:41:42] <~TheresaMirose> "Amondó vagyok, próba kell ide. Anyánk megtöri a csökönyös énközpontúságát" *Ismét nő szólal fel*
[20:42:59] TheresaMirose felemeli T-sa kezét, és csendre inti a jelen sem lévő testetlen hangokat.*
[20:45:05] <~TheresaMirose> Elemészt a bosszúd Christian Sebastian Taylor, Alastair gyermeke.
[20:47:24] TheresaMirose megérinti Chris homlokát.
[20:47:44] <~TheresaMirose> Lássuk... ki is vagy Te, valójában.
[20:50:25] TheresaMirose ujjai között vakító fény szökik ki, de T-sa ereje is aktiválódik elnyelve minden kiszökő ezüstfonalat, míg elreppen a mai találkozás, a menekülés, az üldözöttség, a barátságok szerelmek kötelékek sora, s végül anyja arca is homályba veszik, a születés pillanatából.
[20:51:37] TheresaMirose elégedetten szemléli ahogy a túlzsúfolt érzelmi katasztrófából, festetlen vászon marad csupán.
[20:53:14] <~TheresaMirose> Figyelni fogunk. *Ezzel eltűnik magával rántva Christ, kit magára hagy minden emlék nélkül egy idegen, elhagyatott mágus-mugli faluban... valahol a sivatag kellős közepén.*

[22:22:23] CarterRowle az Abbatoir társalgójában ülve olvas. Szemei már majdnem leragadnak, de ma ő áll őrt és ezt a feladatot mindig nagyon komolyan veszi. Szereti mikor rá bízzák, ebből is látszik, hogy most már bíznak benne.
[22:25:46] HollySmith laza lófarokba kötött hajjal, indulásra készen sétál le az emeletről. Itt az ideje bevenni a várost.
[22:27:44] HollySmith ujjai között járatja az imént elemelt khm... kölcsönvett pénz köteget.
[22:28:34] CarterRowle átnéz a saját válla fölött és Hollyra szegezi a tekintetét
[22:28:55] <@CarterRowle> Hova-hova? *csukja össze komótosan a könyvét és emelkedik fel a fotelből*
[22:30:27] <~HollySmith> El.
[22:31:15] CarterRowle karba teszi a kezeit és belép elé
[22:31:21] <@CarterRowle> Kétlem.
[22:32:18] <~HollySmith> kiráz a hideg ettől a háztól, és nem rab vagyok vili?
[22:32:28] HollySmith lezártnak tekinti a beszélgetést és már indul is az ajtó felé
[22:32:47] <@CarterRowle> Apád nem fog örülni.
[22:33:13] <@CarterRowle> És ami azt illeti nem csak érted, hanem a saját testi épségem miatt is aggódom.
[22:34:23] HollySmith hosszan sóhajt.
[22:35:12] <~HollySmith> használd a varázsbotod és védd meg magad. Én viszont leléptem, majd jövök. *Megveregeti a vállát.*
[22:37:40] CarterRowle az ajtó felé suhint a pálcájával, ami hangosan becsapódik
[22:37:44] <@CarterRowle> Ahogy óhajtod...
[22:38:03] CarterRowle apró mosolyt villant felé
[22:38:17] <@CarterRowle> Én a helyedben kényelembe helyezném magam, mert hosszú estéd lesz ha nem tudsz aludni.
[22:38:26] CarterRowle még egyet suhint mire a zár hangosan kattan
[22:39:28] NatalieMcKenna az ajtó csapódására kilép a szobájából egy lenge, fehér hálóingben és lesétál a fiatalok közé.
[22:39:44] <@NatalieMcKenna> Ariana nem rég aludt el... légy szíves... lehetne csendesebben?
[22:41:32] CarterRowle bűnbánóan biccent Natie felé
[22:43:14] HollySmith sikítani tudna, de ehelyett inkább ököllel kettőt Carter vállába ver.
[22:43:27] <~HollySmith> Seggfej vagy!
[22:44:07] NatalieMcKenna karba teszi a kezeit
[22:44:10] <@NatalieMcKenna> mi a vita tárgya?
[22:44:10] HollySmith bosszúsan a nő felé pillant. Be van zárva és csendben legyen? Na még mit nem..
[22:44:49] <~HollySmith> Ha nem tudod kinyitni az ajtót, akár mehetsz is a dolgodra. Magán ügy.
[22:46:17] NatalieMcKenna elmosolyodik
[22:46:36] <@NatalieMcKenna> Le sem tagadhatnád, hogy az idióta bátyám lánya vagy.
[22:46:44] <@NatalieMcKenna> Mi még nem találkoztunk úgy érzem...
[22:46:49] NatalieMcKenna elé lép és kezet nyújt neki
[22:46:51] <@NatalieMcKenna> Natalie vagyok.
[22:47:45] HollySmith nem nyújt kezet, már megint csak ő nem ismer senkit.
[22:47:57] <~HollySmith> Hello
[22:48:01] <@NatalieMcKenna> Hello.
[22:49:27] <~HollySmith> Gondolom már úgy is többet tud itt mindenki rólam, mint én magam, úgyhogy ezeket a köröket ki is hagyhatjuk. Bőven elég egy fura szerzet a családba. Az már megvan. Akkor az ajtó?
[22:51:35] NatalieMcKenna mosolya kiszélesedik, majd előhúzza a pálcáját.
[22:51:44] <@NatalieMcKenna> Miért akarnál elmenni innen?
[22:52:00] <@NatalieMcKenna> Elvégre itt... *Carterre néz továbbra is mosolyogva* Biztonságban vagy.
[22:52:06] <@NatalieMcKenna> Jól mondom?
[22:52:30] NatalieMcKenna elsétál mellette és végig húzza az egyik kezét a vállán majd leül a kanapéra.
[22:53:33] <~HollySmith> itt mindenki meg van zakkanva?
[22:53:43] <@NatalieMcKenna> Mind... megzakkanunk kicsit néha...
[22:54:00] CarterRowle összehúzza a szemöldökét és lassan Natie felé fordul
[22:54:08] <@CarterRowle> Minden rendben... Mrs. McKenna?
[22:54:28] CarterRowle még nem rakta el a pálcáját, de továbbra is a kezében fogja azt.
[22:54:42] <@NatalieMcKenna> Tökéletesen.
[22:54:47] <@NatalieMcKenna> Érzem magam.
[22:55:38] <@NatalieMcKenna> ~Tedd meg...~ *Hallja Aurora hangját a fejében, majd a halántékához kap egy fájdalmas arckifejezés kíséretében, aztán rendezi vonásait*
[22:56:06] <@ CarterRowle > Tudod mit Holly?... meg gondoltam magam...
[22:56:10] <@ CarterRowle > Menj... sétálj egyet...
[22:56:36] CarterRowle a pálcájával az ajtó felé int, mire az kinyílik
[22:57:13] HollySmith kétkedve fordul felé, de azért elindul az ajtóhoz.
[22:57:34] NatalieMcKenna mielőtt odaérne pálcájával bevágja az orra előtt.
[22:57:38] <@NatalieMcKenna> Senki nem megy sehová...
[22:57:59] <~HollySmith> egek, döntsétek már el mit akartok?!
[22:58:01] <@NatalieMcKenna> ~Öld meg mindkettőt... ne feledd miért engedtünk el...~ *Most Tristan hangja szólt*
[22:59:02] NatalieMcKenna felkel a kanapéról és sunyiban magához veszi a levélnyitót a kávézóasztalról
[23:00:30] <~HollySmith> Na jó.. ez teljesen zakkant, én leléptem...
[23:00:42] HollySmith az ajtóhoz siet és elkezdi feszegetni.
[23:00:55] CarterRowle védekező állást vesz fel Holly és Natie között
[23:01:08] <@CarterRowle> Mrs. McKenna... úgy gondolom aludnia kéne...
[23:01:26] NatalieMcKenna zavart, őrültes nevetést hallat, miközben közeledik Carter felé.
[23:01:35] <~HollySmith> Valaki!! *Kiálltja el magát* Hol a francban van a benga vérszívó mikor kéne?!
[23:02:01] CarterRowle hezitál. Ha bántja Chris nyírja ki, ha nem akkor valószínűleg ő. Döntenie kell.
[23:02:22] <@NatalieMcKenna> ~Tedd meg!~
[23:02:35] NatalieMcKenna a két halántékához kap és összekuporodik
[23:02:42] HollySmith hátát az ajtónak veti, ha már nem juthat ki, a lehető legközelebb legyen a kijárathoz.
[23:02:49] <@NatalieMcKenna> NEM! NEM FOGOM! *majd ismét őrült módjára nevet*
[23:02:55] <@NatalieMcKenna> ~Csináld!~
[23:04:18] NatalieMcKenna felemelkedik a földről és mezítlábas lábait nézi
[23:04:26] CarterRowle félve tesz pár lépést felé
[23:04:29] <@CarterRowle> Mrs. McKenna...
[23:04:38] <@CarterRowle> *Szólongatja halkan*
[23:05:43] <@CarterRowle> Hölgyem...?
[23:06:26] NatalieMcKenna felemeli a fejét és mosolyogva nézi Cartert. Végig simít az arcán majd egy határozott mozdulattal a nyakába állítja a levélvágó kést.
[23:07:12] CarterRowle -t villámcsapásként éri a fájdalom. Érzi, ahogy a hideg fém áthatol a nyakán. Vér buggyan elő a szájából, majd térdre rogy.
[23:08:31] HollySmith eszelősen felsikolt
[23:09:31] NatalieMcKenna kirántja a fémet Carter nyakából és Holly felé néz. A sikoly hallatán a fejéhez kap.
[23:09:49] <~HollySmith> francba francba francba
[23:10:16] HollySmith szeme sarkából körbepillant valami védelmi eszköz vagy menekülő út után
[23:10:19] NatalieMcKenna -t jobban felbőszíti a lány sikoltozása és elindul felé. A pillanatnyi koncentráció zavartól, az ajtót tartó varázslata elenged és a zár hangosan kattan.
[23:11:07] CarterRowle a két kezét a nyakán tátongó sebre szorítja. Ujjai közül kicsordul a vére. Próbál levegő után kapkodni, de csak hörgő hang hagyja el a torkát.
[23:11:44] HollySmith azon nyomban feltépi az ajtót
[23:12:02] NatalieMcKenna megindul a lány felé őrült kacagással.
[23:12:12] <@NatalieMcKenna> Fuss fuss fuss, de úgyis utolérlek!
[23:12:20] HollySmith A földön fekvőre pillant félig már kint, de erősebb az élni akarása így maga mögött hagyja alighanem meghalni.
[23:12:26] <~HollySmith> Sajnálom....
[23:12:41] HollySmith kivágódik az ajtón és rohanni kezd, ahogy csak a lába bírja.
[23:13:07] NatalieMcKenna szalad utána. Fehér hálóingjét foltokban díszíti Carter vére. Kísérteties látványt nyújt.
[23:13:27] NatalieMcKenna egyik kezében a kés a másikban a pálca, amivel vadul hadonászik akadályokat lökve Holly elé.
[23:14:20] HollySmith élesen veszi a levegőt és igyekszik minél távolabb kerülni, de az első két akadály után a harmadik sikeresen elgáncsolja.
[23:14:29] <~HollySmith> basszameg!
[23:15:06] HollySmith hátrafordul miközben minden erejével igyekszik úrrá lenni remegő lábain és visszanyerni felettük az uralmat
[23:16:01] NatalieMcKenna rendíthetetlenül közelít felé. Arcára jeges, gyilkos kifejezés ül, amit ijesztő mosoly kísér.
[23:16:14] <~HollySmith> SEGÍTSÉG!
[23:17:02] HollySmith talpra küzdi magát lassan hátrálva téve meg minden lépést.
[23:17:24] NatalieMcKenna utoléri és megragadja a hajánál fogva. Egy határozott mozdulattal elindítja a vitrines szekrény felé.
[23:17:41] <~HollySmith> VALAKI! Valaki.... *Torka kiszárad a rémülettől*
[23:18:39] HollySmith a hajához kap, persze esetlenül kénytelen engedelmeskedni
[23:19:06] <~HollySmith> Rohadj meg kibaszott kurva... *Fojtott sírás szakad fel mellkasából*
[23:19:24] <@NatalieMcKenna> Ejnye... evvel a szájjal csókolod meg anyád is?...
[23:19:56] <@NatalieMcKenna> ... jaj ezer bocs elfelejtettem... anyád meghalt, mert a szociopata bátyám egyik szajhája volt! *Nekilöki a vitrines szekrénynek*
[23:20:34] HollySmith lélegzete bennragad ahogy nyekken a szekrényen és a földre csúszik.
[23:21:49] <~HollySmith> kérlek...
[23:21:54] <~HollySmith> eltűnök
[23:22:00] NatalieMcKenna -t szadista elégedettség fogja el a lány szenvedését nézve.
[23:22:13] <~HollySmith> soha többé nem látsz! Esküszöm! *Zokogja-*
[23:23:11] NatalieMcKenna lassú léptekkel lép hozzá és megragadja a torkát. Szorítása emberfeletti erejű, pedig semmivel nem erősebb mint eddig, de kezei úgy tekerednek a lány nyakára mint az ördöghurok.
[23:23:18] <@NatalieMcKenna> Ó, hát azt garantálom...
[23:23:38] <@JosephMcKenna> NATALIE! *hallatszik a kiáltása a folyosó végéről*
[23:24:14] JosephMcKenna egy pillanat alatt ott terem és konkrétan, mint ha egy párnát dobna el hajítja el Hollytól
[23:25:15] JosephMcKenna megkeresi az első dolgot, ami egy pohárra emlékeztet és belecsorgatja a vérét, amit a saját csuklójából harap ki
[23:25:22] HollySmith megkönnyebbülten zokog fel.
[23:25:32] JosephMcKenna felsegíti Hollyt és a kezébe adja
[23:25:47] <@JosephMcKenna> Itasd meg Carterrel... a szívdobogása lassul...
[23:25:48] <@JosephMcKenna> INDULJ!
[23:26:10] HollySmith letörli könnyeit
[23:26:22] <~HollySmith> nyakon szúrta...
[23:26:36] <@JosephMcKenna> Tedd amit mondtam, amíg nem késő!
[23:26:58] NatalieMcKenna hisztérikusan felkacag majd felkel a földről. Letörli felrepedt szája széléről a vért és elindul Joseph felé.
[23:27:00] HollySmith semmit nem ért az egészből, ez vér a kezében... egy pohárban...
[23:27:16] <@JosephMcKenna> Vagy ha gondolod feltarthatod, amíg én teszem...
[23:27:22] JosephMcKenna magamögé taszajtja Hollyt.
[23:27:42] HollySmith kis híján elejti az üveg poharat
[23:27:52] NatalieMcKenna odaér Josephhez és a mellkasába állítja a kést
[23:27:59] JosephMcKenna lenéz a fémdarabra.
[23:28:04] <@JosephMcKenna> Ezt te sem gondoltad komolyan.
[23:28:51] HollySmith a mellkasához szorítja a poharat, de a kezei már úgy remegnek hogy képtelen két lépésnél többet megtenni vele
[23:29:00] <~HollySmith> francba francba francba...
[23:29:27] <@JosephMcKenna> Nem akarlak bántani Natalie... de sajnos nem hagysz más lehetőséget... *Felemeli a nyakánál fogva*
[23:29:57] <@JosephMcKenna> Holly?... Carternek nincs sok hátra... mentsd meg az életét...
[23:30:02] NatalieMcKenna nevet
[23:30:05] <@NatalieMcKenna> Nem fogja!...
[23:30:08] <@NatalieMcKenna> A vérében van az árulás!
[23:30:15] <@NatalieMcKenna> Hagyni fogja meghalni, ahogy Chris téged!
[23:30:25] NatalieMcKenna ismét felkacag
[23:30:28] HollySmith földbegyökerezett lábbal áll
[23:30:34] JosephMcKenna egy határozott mozdulattal átküldi Natiet a szobán
[23:30:48] <@JosephMcKenna> Nem ölhetem meg... de ha egyedül hagylak vele, ő megfog...
[23:31:41] JosephMcKenna a mellkasára néz, hogy kihúzza a kést, de látja, hogy az már nincs ott.
[23:31:47] NatalieMcKenna nevetve áll fel a földről
[23:31:58] HollySmith felsikolt
[23:32:04] <@NatalieMcKenna> *Kezében diadalittas arckifejezéssel forgatja kést.*
[23:32:05] <~HollySmith> miből vagy te?
[23:32:14] <@NatalieMcKenna> Lássuk megy-e még, amit az artista képzőben tanultam
[23:32:26] NatalieMcKenna egy határozott mozdulattal elindítja Holly irányába a levélvágót
[23:32:56] <@JosephMcKenna> NE! *nyúl a kés után, de nem elég gyorsan*
[23:38:57] HollySmith ezúttal sikítani is elfelejt, szemeit szorosan lehunyja, a tőr mégsem éri el. félelme pálca nélkül generál pillanatnyi falat elé, éppen annyi időre, míg eszmélve arrébb léphet, hogy csak a karját súrolja.
[23:40:29] HollySmith rémülten és hitetlenül kuporodik a földre szabad kezét sebzett karjára tapasztva
[23:41:48] <~HollySmith> szajha...
[23:41:52] NatalieMcKenna teljesen meglepődik a történteken, a figyelme lankadt egy pillanatra és ez végzetesnek bizonyul, az utolsó dolog amire emlékszik Joseph kézfeje az arcán és kihunynak a fények.
[23:42:38] JosephMcKenna miután látja, hogy harcképtelenné tette Natiet egy pillanat alatt Carternél terem és megeteti a vérével. A fiú már alig él, de még nem halt meg és a vére megmentheti.
[23:43:41] HollySmith remegő kézzel teszi félre a poharat, szemeit csak azon az elejtett véres levélbontón nyugtatva
[23:44:31] HollySmith arra sem figyel, hogy sikeresen kiborítja a vörös folyadékot, az a nő megölte volna. Legközelebb sikerülhet neki
[23:45:12] JosephMcKenna kisétál a szobából a félholt Carterrel a nyomában.
[23:45:47] JosephMcKenna Hollyhoz sétál és leguggol mellé
[23:46:13] JosephMcKenna a sérüléseit nézi, majd elharapja a csuklóját és a lány felé nyújtja.
[23:46:19] <@JosephMcKenna> Tessék... ettől meggyógyulsz.
[23:46:37] <~HollySmith> A véred...?
[23:46:57] JosephMcKenna bólint
[23:47:15] <@JosephMcKenna> A legkisebb fájdalmat sem fogod érezni utána.
[23:48:08] HollySmith undorát csak lehunyt szemmel képes legyűrni, és kisebb ügyetlenkedés után teszi amit Joseph kér
[23:49:59] JosephMcKenna az eszméletlenül heverő Natiera néz.
[23:50:05] <@JosephMcKenna> Mi történt?...
[23:51:09] JosephMcKenna a kérdést Carterhez intézi.
[23:51:29] <@Carter Rowle> Megbeszéljük... de Holly jobb ha erre nem emlékszik...
[23:51:39] JosephMcKenna sóhajt
[23:51:40] HollySmith eltolja magától Josephet
[23:51:46] <~HollySmith> Hogy mi?
[23:51:52] <@JosephMcKenna> Semmi baj.
[23:52:03] <~HollySmith> Nincs baj?!
[23:52:14] <~HollySmith> majdnem meghaltunk!
[23:52:16] <@JosephMcKenna> Amiről Carter beszél... nos... az az igézés... afféle ráolvasás az elmédre, hogy... elfelejts dolgokat.
[23:52:23] JosephMcKenna Carterre néz
[23:52:26] <@JosephMcKenna> de én nem Chris vagyok.
[23:52:38] <@JosephMcKenna> Tiéd a döntés... hogy akarsz-e emlékezni rá... avagy sem.
[23:52:53] <@JosephMcKenna> Én ki tudom törölni ezt az egészet az emlékezetedből... ha szeretnéd.
[23:53:00] <@JosephMcKenna> Carter:: Chris nem fog örülni.
[23:53:10] <@JosephMcKenna> CHRIS most nincs itt... *inti nyugalomra Cartert*
[23:53:24] <~HollySmith> nem felejtek el semmit. *Hangja határozottan cseng*
[23:53:33] JosephMcKenna mosolyra húzza a száját
[23:53:36] <@JosephMcKenna> ~Harcos.~
[23:54:20] <@JosephMcKenna> Rendben.
[23:54:39] <@JosephMcKenna> Menjetek... fürödjetek le és feküdjetek le mindketten... holnap megbeszéljük, mi is történt ma...
[23:54:46] JosephMcKenna ismét Natirea néz.
[23:54:51] <@JosephMcKenna> Addigra én is okosabb leszek...
[23:56:10] <~HollySmith> ~Akár csak én..~
[23:57:02] <@JosephMcKenna> Egyikőtök sem hagyhatja el a szobáját, amíg nem tudom mi történt Natieval.
[23:57:16] <@JosephMcKenna> Zárjátok be az ajtót... csak nekem nyithatjátok ki...
[23:57:28] <@JosephMcKenna> Valamelyikkőtöknek vigyázni kell Arianara is...
[23:58:45] <~HollySmith> Kizárt!
[23:59:24] <@JosephMcKenna> Ne felejtsd el, hogy most mentettem meg az életed...
[23:59:28] <@JosephMcKenna> Tartoznál ennyivel...
[23:59:31] JosephMcKenna Carterre néz
[23:59:36] <@JosephMcKenna> akkor tiéd a feladat
[23:59:40] HollySmith feláll és undorodva megtörli a száját felsője ujjába.
[23:59:41] <@JosephMcKenna> most pedig menjetek...
[00:03:33] HollySmith orra alatt olyan szavakat motyog mint "beteg" "őrült" miközben elvonul. Még csak el sem köszön. Első útja a fürdő előtt a konyhába vezet, biztos ami biztos magához veszi a legígéretesebb kést, és csak utána indul a Joseph által felvázolt teendőkre.
[00:04:35] JosephMcKenna Natiehoz lép, majd a vállára dobja és leviszi a pincébe.

[00:55:04] Natie fürkészi a leégett Abattoir épületét. Egy ideje már nem járt itt. Az utca sötétje semmit sem jelent a számára. Olyan tisztán lát, mint napfényben. Ahogy a leégett épületet nézi elöntik az emlékek. Haragot és bánatot érez, de Joseph és Kat segítségének hála tudja kezelni az érzelmeit.
[00:57:50] Natie csendben áll, mint akinek a lábai gyökeret eresztettek. Már nincs senki nevén az épület, így invitálás nélkül bármikor átléphetné a kaput. De képtelen rá.
[00:58:38] Natie csuklyája mélyen az arcába van húzva, eltakarva szemei ragyogását. Egy árny a sötétben. Gondosan ügyel arra, hogy kabátja ujjából ne csillanjon meg az utcák fényében rejtett pengéje.
[01:02:33] Natie nem tudja mi, vagy ki várja odabenn. Vesz egy nagy levegőt. Bár vámpír, még újonc, így néha felülkerekedik a fegyelmezetlensége. Belép a házba. Végiglépdel a kapu után lévő alagúton egészen a kőudvarba. Az egykor színpompás épület, mára a múlté. Kopár, leégett kísértettanyára hasonlít. A lépcső korlátján egy bagoly ül. Meglátva Natiet huhog egyet, mielőtt a magasba emelkedne és kiszállna a nyitott udvaron.
[01:03:24] Natie kitisztítja az elméjét és kiszélesíti érzékeit. Látása még tisztább lesz a sötétben és hallása akár egy ragadozóé. Élet jelét keresi a romok közt. Valakit, akit a közelben láttak ólálkodni a napokban.
[01:05:39] Natie neszezést hall a jobb oldaláról. Egy pillanat alatt perdül meg a tengelye körül a hang irányába, mire egy macska nyávogva rohan ki egy szekrény mögül. Utána néz és apró mosolyra görbül a szája. A patrónusa is macska volt. Amíg varázsló volt. Egy pillanatig engedi magát az emlékek lassú folyamának, de egyből visszatér a valóságba. A sötétben bárki vagy bármi várhat rá. Erős, de nem halhatatlan.
[01:09:32] NatieKatel együtt kellett volna ideérkezzen, de ő türelemre intette. Reménykedett benne, hogy Catherinet vagy Aurorat találja itt. Ő akart végezni velük. Lassú léptekkel elindul fel az emeletre.
[01:10:18] ChrisTaylor ekkor ront rá az emeleti szobából. Hangosan üvöltve ront ki és veti magát Natie felé.
[01:10:58] Natie későn veszi észre, de időben. Ügyes manőverrel tér ki a támadója elől, aki ennek következtében a fokok érintése nélkül ér a lépcső aljára.
[01:11:18] ChrisTaylor az ütést arccal tompítja
[01:18:54] Natie egy pillanat alatt terem felette és kérdés nélkül mártja bele a pengéjét. Az eltelt idő alatt megtanult ölni. Bár még mindig elfogja a mostoha érzés más emberélet kioltása miatt, de már könnyebben dolgozza fel. Meg sem nézi áldozatát, csupán egy csavargónak titulálja. Első hiba. Tovább sétál az emeleti szoba felé.
[01:22:18] ChrisTaylor érzi a hideg pengét, ahogy átdöfi a bordái közét. Nem talál létfontosságú szervet, és ahogy elhagyja a testét egyből be is gyógyul a seb. Mikor felkel a földről Natie már háttal van neki.
[01:24:01] ChrisTaylor nyögdécselve tolja fel magát a földről.
[01:24:08] <@ChrisTaylor> Elvétetted...én jövök!
[01:25:06] Natie az ismerős hangra megperdül, de mire felfedhetné kilétét Chris máris rávetődött és kétvállra fektette.
[01:26:03] ChrisTaylor miután leteperte ellenfelét, lovaglóülésben a hasára ül. Nadrágja hátuljába tűzött kését kikapja és megindítja az alatta fekvő szíve felé.
[01:26:32] Natie időben reagál és alkarját a kés útjába dobja elhárítva evvel a támadást. Az alkarjára erősített fém szerkezet nagyot csilingel, ahogy a másik pengével találkozik.
[01:26:41] <@Natie> Chris én vagyok az! *Nyögi ki nehézkesen*
[01:27:26] ChrisTaylor már épp vinné be a következő csapást, mire az ismerős hangra megdermed. Egy ideig még ül a húgán, majd feláll róla és nézi. Mikor utoljára látta, még egy megtört, megkínzott nő volt, most pedig. Mintha nem is ő lenne.
[01:28:56] Natie egy pillanat alatt állóhelyzetbe ugrik a hátáról és egy lépcsőfokkal feljebb áll mint Chris, így pont egy magasak. Csuklyáját hátradobja, evvel pont eléri, hogy a beszűrődő holdfény megvilágítsa az arcát.
[01:31:14] ChrisTaylor fürkészi az ismerős arcot, ami ismeretlennek tűnik a számára. Az idősödő vonások eltüntek róla. Bőre kisimult és olyan fiatalnak tűnik, mint tizenéves korában. Arcán enyhe pír pihen, egykori sötétbarna szemei immáron sötét smaragdzöldben pompáznak.
[01:37:17] Natie szintén fürkészi bátyját. Üresnek és meggyötörtnek tűnik. Más. A múlt sebei mintha eltüntek volna róla. Őszülő haja és ráncai szintén eltüntek. Az a Chris áll előtte, aki először kelt fel az elnyomás ellen. Mikor még ereje telljében volt és csupán a fiatalos harci hév volt neki. Hónapokra eltünt, de ez nem a különtöltött idő teszi ismeretlenné a számára.
[01:39:58] ChrisTaylor csupán áll előtte és próbálja megfejteni mi történhetett távollétében. Bátortalanul előrébblendül és megöleli a húgát és egyből el is húzódik tőle ahogy megérzi testének hidegét. Az egykori kellemes meleget árasztó húga, avval a jellegzetes, virágmezőre emlékeztető illatával eltűnt.
[01:41:46] <@ChrisTaylor> Mi történt veled?... *Kérdezi szinte összetörve, a válasz tudatában.*
[01:42:10] <@ChrisTaylor> Ugye nem...az nem lehet... *Győzködi saját magát.*
[01:46:25] ChrisTaylor kezét az arcára csúsztatja, hogy megbizonyosodjon róla. Arca pírjének hidege szinte megcsípi a kezét. Hirtelen düh fut át rajta és ennek minden rezzenése Josephet sújtja. Tökéletesen tudja, ki tehet erről.
[01:47:58] Natie minden tanítását kútba dobja, ahogy bátyja összetört tekintetét nézi. Szemei könnyekkel telnek és most ismét a húga volt. Nem a vámpír, nem a gyilkos. Az, akiért ez az ember annyit fáradozott, hogy életben tartsa. Érzelmei kontroljának híjján szentimentalitása felerősödik és bőgve bújik hozzá bátyjához.
[01:48:17] ChrisTaylor magához öleli a hátát simogatva.
[01:48:25] <@ChrisTaylor> Az életével fizet mind...aki ezt tette veled...
[01:53:08] KathleenCorbett családi pepperónis pizzával állít be a romos épületbe, a rejtekhelyre indult amikor összefutott az Ölebbel. Tőle tudja többek között merre találja Natiet.
[01:53:27] <~KathleenCorbett>HeyRibi! *Ordítja a csendbe*
[01:54:06] Natie kibújik Chris öleléséből és kabátja ujjával letörli a könnyeit. A hang irányába fordul és sóhajt. Ennek megint nem lesz jó vége.
[01:54:24] ChrisTaylor szintén odafordul és keresi a hang forrását.
[01:56:16] KathleenCorbett átbújik egy leszakadt gerenda alatt széles mosollyal lökve egy szilárdnak tetsző felületre a kaját.
[01:56:36] <~KathleenCorbett> Az Öleb ugatott hogy errefelé vagy...tok
[01:56:45] KathleenCorbett arcára fagy a mosoly
[01:57:42] ChrisTaylor kihúzza magát. Az ismerős arctól apró félmosolyra húzódik a szája. Egy pillanatig gondolkozik a nevén, majd hátul összekulcsolja a kezeit.
[01:57:51] <@ChrisTaylor>Ms. Corbett! Jó estét! Hogy van a nagyapja?
[01:58:16] Natie szúrósan pillant rá
[01:58:17] <@Natie> Elég!
[01:58:20] <@Natie> Fejezd be!
[01:59:35] <@Natie> El se kezd!
[01:59:45] Natie egyből Kat védelmére kel, hirtelen jött dühvel.
[02:00:22] ChrisTaylor meglepődik húga reakcióján és előfordul az, amit csak Natie tud elérni nála. Némán, reakció nélkül néz rá értetlen arccal. Nem tudja hova tenni.
[02:00:54] <~KathleenCorbett>Hohóóó kislány, ne vágd haza a munkámat!
[02:01:20] KathleenCorbett el is felejtkezik Chrisről ahogy Natie önuralma veszélyben.
[02:01:53] Natie észreveszi magát és amilyen gyorsan jött a haragja olyan gyorsan illan el.
[02:04:07] KathleenCorbett felsóhajt. Éles szemét nem kerüli el a férfin végbement változás, legutóbb volt ideje alaposan végigmérni Taylort, akarata ellenére.
[02:05:01] Natie faképnél hagyja a bátyját és lesétál Kat mellé.
[02:05:30] <@Natie> Körbejártam az Abattoirt... Chrisen kívül senki nincs itt... Ő volt a titokzatos alak, akit Joseph látni vélt...ha csak nem tudta, hogy ő az...
[02:05:41] ChrisTaylor kezdi elveszíteni a fonalat
[02:05:53] <@ChrisTaylor> Egy pillanat... mikor történt az, hogy ha valaki jelentést tesz, azt nem nekem teszi.
[02:06:03] <~KathleenCorbett>Chh
[02:06:13] <~KathleenCorbett> A pofádból nem vesztettél semmit.
[02:06:43] KathleenCorbett tőle teljesen szokatlanul, rá kacsint, majd vissza is tér figyelme a nőhöz.
[02:07:07] ChrisTaylor színpadiasan a szívéhez kap.
[02:07:10] <@ChrisTaylor>Ouch...
[02:07:41] <@ChrisTaylor> De ahogy látom a tiéd nagyobb lett mióta legutóbb az életedért könyörögtél...
[02:07:49] ChrisTaylor arrogáns félmosolyt enged meg magának
[02:08:21] <@Natie> Elég! Fejezzétek be!
[02:08:39] ChrisTaylor sértődött kisfiú módjára rámutat és már-már gúnyosan túljátssza.
[02:08:42] <@ChrisTaylor> De anyu! Ő kezdte!
[02:11:41] KathleenCorbett elenged egy félmosolyt, a tébolyodott Taylor exminiszterelnők gúnya alatt egy teljesen idegen férfi lapul, vagy több személyiség.
[02:12:06] <~KathleenCorbett> Írhatnék tanulmányt az egész családról.
[02:12:30] Natie megcsóválja a fejét
[02:17:31] <@Natie> Te mit tudtál meg?... Nyomukra bukkantál?... *Utal itt a lányára és azokra, akik vele vannak, bárki is legyen az.*
[02:24:38] <~KathleenCorbett> Sehol semmi nyom... *Nem tesz említést Josey utalásáról, elvégre csak azért jött ide, mert ide küldték.
[02:25:53] <~KathleenCorbett> Meglesznek, már csak idő kérdése
[02:30:19] Natie dühe újra hatalmába keríti
[02:30:42] <@Natie> Tűt keresünk egy szénakazalban! *Dühösen rúg bele a lábánál heverő törmelékbe, ami messzire repül tőle.*
[02:31:42] ChrisTaylor elmosolyodik a jeleneten. Háta mögött összekulcsolt kézzel áll. Ötlete van egy pár, de mivel nem tudja jelenleg kiben bízhat és kiben nem. Inkább cinkosként néma marad.
[02:32:30] <@Natie> Joseph? Miért nincs itt? Azt mondta ő is csatlakozik!
[02:33:01] <@ChrisTaylor> Oh! Azt én is megvárnám. Jelenlegi állapotodra való tekintettel...volna vele némi... beszélni valóm... körülbelül... a haláláról.
[02:35:32] KathleenCorbett azonnal Natie tekintetét keresi. Nem tudja miről folyt a diskurzus amíg nem volt itt, és vajon mennyit tudhat a férfi az itt történtekről. A "családja" árulásáról.
[02:36:43] <@Natie> Nem Joseph tette ezt!
[02:36:49] <@Natie> *Csattan fel ingerülten*
[02:39:14] <@ChrisTaylor> Ó valóban! Hisz mindenki képes vámpírokat kirángatni a földből is.
[02:40:27] Natie úgy tervezte megkíméli Christ, de haragja új erőre kap és átszellemülve terem előtte
[02:41:19] <@Natie> Ha tudni akarod életed nőjének lánya tette ezt velem... az őrült exed még őrültebb bátyjának uszítására! Tudod... akik elfogtak, megkínoztak, amíg te valahol üdültél. Tudod... az elmúlt időben Joseph előbb volt a családom mint te!
[02:41:29] <@Natie>Lófaszt nem tudsz mi történt velem!
[02:41:33] <@Natie> Mert nem voltál itt!
[02:42:25] Natie szemeit elönti a vér. Szemfogai megnőnek. Minden porcikájában felizzik a gyilkos ösztön.
[02:43:36] ChrisTaylor hozzászokott, hogy szörnyek és gyilkosok leselkednek rá minden sarkon. De ahogy a húgát látja maga előtt készen arra, hogy bármikor feltépje a torkát megrémíti. Bár nem sokra menne a támadással a lány, a lelkét darabokra törné. Amíg ezzel van elfoglalva csupán később esik le neki, amit Natie mondott.
[02:46:36] Natie próbálja megfékezni előtört dühét, de képtelen rá. Minden erejét össze kell szednie, hogy ne vesse rá magát Chrisre.
[02:47:10] <@Natie> Te tetted ezt! Te és az ármánykodásaid. Az ellenségek, akit szánalmas felesleges harccal teli életed során szereztél. Tönkretettél engem és az egész családod...
[02:47:20] <@Natie> A mi bukásunk, a te lelkeden szárad...
[00:27:04] KathleenCorbett nem gondolkozik, azonnal átszeli a köztük feszülő távot és hátulról magához öleli a nőt, úgy, hogy egyik kezét Natie torkán nyugtatja.
[00:28:21] <KathleenCorbett> Shh... *Próbálja csitítani, miközben a válla felett egyenest Chris szemeibe bámul. Tekintetéből az alapvető ellenszenven túl, némi szánalom is árad.*
[00:29:37] ChrisTaylor nem ellenkezik az ellene felhozott vádakkal. Egy ideig bámul még támadásra kész húgára és megadón lesüti a szemeit.
[00:29:40] <~ChrisTaylor> Igazad van.
[00:32:20] Natie nem erre a reakcióra számított. Ahogy a bátyját nézi, amint épp kénytelen elismerni bűnösségét tovaszáll a dühe. Csupán most veszi észre Kat reakcióját is. Határozott, de mégis finom mozdulatokkal hámozza ki magát a lány kezei közül és csendben bámul Chrisre.
[00:32:47] <@Natie> Ennyi?... Ennyit tudsz csak mondani?...
[00:36:14] KathleenCorbett nem mozdul túl sokat, bár egyre inkább felesleges harmadiknak érzi magát, ráadásul a férfi jelenléte is frusztrálja. Folyvást eszébe jutatja saját gyengeségét.
[00:44:49] Natie megcsóválja a fejét
[00:44:55] <@Natie> Akkor gyengébb vagy, mint hittem...
[00:45:05] <@Natie> De talán egy valamire még jó lehetsz...
[00:45:11] Natie arca komollyá válik
[00:45:15] <@Natie> Hol a lányom?...
[00:48:25] <~ChrisTaylor> Nem tudom.
[00:48:32] <@Natie> Hazudsz.
[00:48:53] <~ChrisTaylor> Ki kell ábrándítsalak. De nem.
[00:48:56] ChrisTaylor elmosolyodik
[00:49:00] <~ChrisTaylor> Fogalmam sincs.
[00:49:20] <~ChrisTaylor> De mint ahogy arra te előbb utaltál, oly bőszen neked nincs szükséged rám.
[00:49:25] <~ChrisTaylor> Old meg magad!
[00:49:34] KathleenCorbett felszisszen
[00:49:58] ChrisTaylor evvel elsétál mellette vállával keményen meglökve
[00:51:53] <@KathleenCorbett> Meglesz nélküle is. Neki már úgysincs mit keresnie.
[00:51:59] KathleenCorbett próbálja menteni a menthetőt.
[00:52:31] ChrisTaylor megtorpan és hátrafordul
[00:52:38] <~ChrisTaylor> Miről beszélsz?
[21:59:12] ChrisTaylor fenyegetően közelebb lép hozzá
[21:59:16] <~ChrisTaylor> Válaszolj!
[22:01:51] KathleenCorbett összeszorítja az ajkait. Nem volt elég körültekintő.
[22:04:50] <@KathleenCorbett> Nézz körül... Te sem gondolhattad hogy mindenki megúszta ezt a pusztítást...
[22:06:05] ChrisTaylor megragadja Katet a ruhájánál fogva és a fal felé taszítja
[22:06:17] <~ChrisTaylor> Azt ajánlom mond el amit tudsz, amíg szépen kérem.
[22:07:41] KathleenCorbett megvetné a lábát a becsapódás előtt, de a törmelékek útját állják, így háta a falhoz csapodik.
[22:08:02] Natie egyből odaugrik, hogy elválassza Christ Kat elől.
[22:09:31] ChrisTaylor oda sem néz és megragadja Natie torkát. Mintha egy párnát fogna úgy emeli el a földtől. Szemei felizzanak és szorítani kezdi Natie torkát. A csontok hangosan ropognak a keze alatt, de nem árt a vámpírnak, csupán erődemonstráció és félelemkeltés. Ajkaira arrogáns félmosoly ül ki.
[22:11:33] Natie minden vámpírerejét bedobva próbálja meg mindkét kezével leszedni Chris kezét a torkáról, de mindhiába. Érzi, ahogy fogytán a levegője és ájulás közeli állapotba kerül.
[22:11:48] <~ChrisTaylor> Nem kérdezem meg még egyszer...
[22:11:57] <@KathleenCorbett> Elég! *Rémülten figyeli a jelenetet.*
[22:12:18] <@KathleenCorbett> Hollyról beszélek
[22:12:35] <~ChrisTaylor> Ki tette?
[22:12:39] <~ChrisTaylor> Catherine?
[22:12:47] <~ChrisTaylor> Egy nevet akarok
[22:13:18] ChrisTaylor továbbra is fojtásban tartja húgát a levegőben
[22:13:20] <@KathleenCorbett> Ő épp a húgoddal végzet akkor! *Csattan fel* Nézd, mi sem tudunk többet
[22:13:26] <@KathleenCorbett> Enged már el!
[22:13:30] <@KathleenCorbett> Megölöd!
[22:13:50] KathleenCorbett Automatikusan a férfi karjához kap.
[22:14:10] ChrisTaylor elkapja Kat kezét és erősen szorítani kezdi.
[22:14:15] <~ChrisTaylor> Csak a miheztartás végett...
[22:14:20] KathleenCorbett felsikolt.
[22:14:29] <~ChrisTaylor> Mielőtt azt hinné BÁRMELYIKŐTÖK! *Üvölt fel* Hogy felértek HOZZÁM!
[22:14:37] <~ChrisTaylor> Gondoljátok át kétszer mielőtt szájalni kezdtek!
[22:14:45] ChrisTaylor evvel elhajítja Natiet és elereszti Katet.
[22:15:50] Natie átrepül a kőudvaron, kivíve az egyik támaszfalat. A törmeléken feküdve kap a torkához és próbál minél gyorsabban levegőhöz jutni fuldokolva.
[22:16:29] ChrisTaylor Natiehoz beszél de nem néz rá
[22:18:01] <~ChrisTaylor> Ha szeretnéd látni a lányod. Tikk-takk... legyél gyorsabb nálam!
[22:18:07] ChrisTaylor evvel köddé válik
[22:18:30] <@Natie> NEEEEM! *Sikolt utána a törmeléken négykézlábra ereszkedve*
[22:20:19] Natie megtörten tápászkodik fel. Visszabotorkál Kathez és egyenest a karjához nyúl, hogy megvizsgálja.
[22:20:25] <@Natie> Mutasd!
[22:21:04] KathleenCorbett felszisszen, és végre pislogni is mer, így azonnal kibuggyannak könnyei.
[22:21:13] <@KathleenCorbett> Merlinre...
[22:21:32] <@KathleenCorbett> Miféle átkozott családfátok van?
[22:27:55] <@Natie> Ez még nekem is új
[22:28:05] <@Natie> De ha ez vígasztal... ha komolyan meg akart volna ölni.
[22:28:18] Natie szemeit elönti a vér, majd elharapja saját csuklóját és a lány felé nyújtja
[22:28:20] <@Natie> Már nem élnél...
[22:28:28] KathleenCorbett Elgyötörten felnevet.
[22:28:35] <@KathleenCorbett> Igen...
[22:28:39] <@KathleenCorbett> éreztem...
[22:29:24] KathleenCorbett Már azt hitte tart valamerre, hogy erősebb a foggvatartói meggyilkolása után, hogy képes legalább az önvédelemre.
[22:29:32] <@Natie> Chris olyan mint egy oroszlán... büszke, harcos és csak egy "alfahím" lehet a falkájában.
[22:29:36] <@Natie> De ha megsebzed.
[22:29:39] <@Natie> Megveszik.
[22:29:42] <@Natie> És a sajátját is megtámadja.
[22:29:49] Natie saját nyakát kezdi masszírozni
[22:29:52] KathleenCorbett Lassan bólint.
[22:29:55] <@Natie> Megnyugszik...
[22:29:59] <@Natie> Idővel...
[22:30:04] <@Natie> Addig ha megoldható kerüljük...
[22:30:27] <@KathleenCorbett> Mindenestre induljunk...Jobb ha mi találjuk meg őket előbb.
[22:31:52] KathleenCorbett maga előtt tartja karját. Valamiféle csoda folytán nem tört el, de egy erősebb főzetig inkább nem kísérletezne.
[22:33:36] <@Natie> Meg kell találnuk Josephet...
[22:33:48] <@Natie> Három kérdésre is választ kapunk...
[22:34:09] <@Natie> Miért küldött ide minket Chrishez...
[22:34:18] <@Natie> Mit tud a lányom hollétéről...
[22:34:30] <@Natie> De ami jelenleg a legfontosabb... kihez hű. A mi küldetésünkhöz, vagy Chrishez.
[22:37:04] KathleenCorbett Csak bólint. Meg mert volna esküdni egészen félórával ezelőttig, hogy az Öleb bármit megtenne Natiért. Látta fekete könnyeket hullatni érte, de most... most már semmiben nem lehetnek biztosak.
[22:40:17] <@Natie> Menjünk.
[22:40:48] Natie evvel elindul a kijárat felé. Csuklyáját az arcába húzza, úgy hagyja el az Abattoirt.
[22:45:22] KathleenCorbett Nem ellenkezik. Az ajtóból még visszapillant a házra, majd ő is beleolvad a város éjszakai forgatagába.