De Martel birtok

2016.01.24.

Tristan De Martel - Aurora De Martel

[23:02:59] TristanDeMartel belép a majorba. A munkások nagyban dolgoznak a hatalmas előcsarnok felujítában. Fintorral az arcán nézi a dolgozó munkásosztályt. Mellényzsebéből kivesz egy zsebkendőt és eltakarja az arcát a hatalmas por miatt és elindul a már előre felujíttatott húga szobájába.
[23:05:56] <@TristanDeMartel> HÚGOM! *Kiáltja a viszhangzó folyosókat betölti haragos üvöltése. Nehéz léptekkel halad a szoba felé*
[23:06:05] <@AuroraDeMartel> Cosette, hányszor kell még elmondanom, hogy az utcai viseleteket a balról nyíló szekrénybe kell tenni, nem pedig a jobb oldaliba? Nincs de, Cosette. *feltarja ujját, mert a szolgálólány ismét szóra nyitja ajkait* Még egy szó, és a testvéred ott marad, ahol most van. *fejezi be fenyegetően suttogva*
[23:06:43] <@AuroraDeMartel> Á! Na végre! Imádott bátyám, hazatért. *kisiet a szobából, és elindul bátyja felé*
[23:09:23] <@AuroraDeMartel> Tristan! Hol a csudában maradtál eddig? Mindent nekem kellett intéznem. *megöleli* Olyan egyedül voltam nélküled. *búgja*
[23:09:47] TristanDeMartel ellöki magától és egy levelet tart a kezében
[23:09:50] <@TristanDeMartel> Mit jelentsen ez?
[23:10:10] <@AuroraDeMartel> Mi mit? *kérdi szempilláit rezegtetve*
[23:10:19] TristanDeMartel megaragadja a karját
[23:10:26] <@TristanDeMartel> Ne játssz velem!
[23:10:30] <@AuroraDeMartel> Au.
[23:11:42] AuroraDeMartel kibontja a levelet, és olvasni kezdi. Ezzel is húzva az időt.
[23:13:32] <@AuroraDeMartel> Melyikünk nem szeretné tudni, merre is van most Chris, nem de bár?
[23:13:49] <@AuroraDeMartel> Ki ezért, ki azért.
[23:16:40] <@TristanDeMartel> Figyelmeztetlek.... húgom... *Fenyegetően halkká varázsolja flamand akcentusú angolját* Én magam... húzok le minden inat a csontjáról tetőtől... talpig... ha mégegyszer meglátom... és te... .... te óó imádott Auroram... ott leszel és hallgatni fogod ahogy sikoltozik.
[23:16:52] TristanDeMartel lebiggyeszti az ajkait és kezfejével simogatja a húga arcát
[23:17:16] <@TristanDeMartel> Ki ezért... ki azért...
[23:17:24] TristanDeMartel csettint mire a levél elég Aurora kezében
[23:17:41] <@TristanDeMartel> Ne felejtsd el... kinek az oldalán állsz.
[23:17:48] TristanDeMartel a szolgálóra néz
[23:17:48] TristanDeMartel a szolgálóra néz
[23:37:33] AuroraDeMartel kihúzza magát, és felhúzott orral visszatér szobájába.
[23:41:51] <@TristanDeMartel> Nem hagyhatja el ezt a szobát...
[23:42:05] <@TristanDeMartel> Nem beszélhet senkivel
[23:42:10] <@TristanDeMartel> Nem írhat levelet.
[23:42:42] <@TristanDeMartel> A bálig itt marad...
[23:42:46] <@TristanDeMartel> Apropó...
[23:43:06] <@TristanDeMartel> Sikerült már partnert találnod az üdvözlő ünnepélyre?
[23:43:18] TristanDeMartel megáll az ajtóban és a vállát a félfának dönti
[23:45:32] AuroraDeMartel az ajtóhoz vág egy kristályvázát, ami hangos csörömpöléssel törik milliónyi darabra. Leginkább egy fúriára hasonlít most, nem egy urihölgyre.
[23:46:32] <@AuroraDeMartel> Még, hogy bezár ide! Engem!
[23:48:00] AuroraDeMartel újabb kristály bánja, ezúttal egy pohár landol ismét az ajtófélfa másik részén. Rosszul céloz.
[23:48:07] TristanDeMartel még idejében el tudott hajolni a váza elől.
[23:48:47] <@TristanDeMartel> Befejeznéd és válaszolnál a kérdésemre?... *Fújtat egyet majd szemeit kezdi dörzsölni. Hangja nyugodt, ámbár türelmetlen*
[23:49:26] <@AuroraDeMartel> Nem. Ami azt illeti, nem fejeztem be! *újabb kristály repül Tristan felé*
[23:49:46] <@AuroraDeMartel> Nem zárhatsz be ide, mint egy rabot! Nem vagyok a szolgád!
[23:50:30] <@AuroraDeMartel> Oda megyek, ahova akarok. *megigazírtja ruháját, és egy ráncot kisimít deréktájt*
[23:51:19] <@TristanDeMartel> Ami azt illeti nem... Rory... Oda zárlak ahova akarlak, oda mész ahova mondom és akkor amikor mondom!
[23:51:29] TristanDeMartel hangja fenyegetővé válik
[23:51:43] <@TristanDeMartel> Tudod mi történik akkor... ha elégedetlen vagyok.
[23:51:52] AuroraDeMartel cicásan közeledik felé.
[23:52:01] <@AuroraDeMartel> Ugyan már Tris, tudod, hogy nem ártanék neked.
[23:52:09] <@AuroraDeMartel> Ennyire nem ismersz? *kérdi suttogva*
[23:52:36] <@TristanDeMartel> Te nem... de az őrült exed valószínűleg megragadna minden alkalmat.
[23:52:41] <@TristanDeMartel> De kutyaharapás szőrével.
[23:52:47] <@TristanDeMartel> Terveim vannak a fiávla...
[23:52:49] <@TristanDeMartel> Mindkettővel.
[23:52:53] TristanDeMartel elmosolyodik
[23:52:54] <@AuroraDeMartel> Gondolod, hagynám neki? *szempillarezegtet*
[23:53:14] <@AuroraDeMartel> Senki sem árthat neked.
[23:53:19] <@TristanDeMartel> És te... *Megsimítja az arcát* Szépségem... te bizony segíteni fogsz nekem.
[23:53:29] TristanDeMartel megkerüli
[23:54:07] <@TristanDeMartel> Holnap elmegyek a Lestrange házba... leróvom részvétem és személyesen invitálom meg Damien és Cathrine Lestranget...
[23:54:08] AuroraDeMartel Tristan tekintetét fürkészi, vajon mennyire elszánt
[23:54:33] <@TristanDeMartel> Szeretném őket a Strixben tudni.
[23:54:47] <@AuroraDeMartel> Részvéted?
[23:54:52] <@AuroraDeMartel> Ki halt meg?
[23:55:29] AuroraDeMartel megragadja a szálat, talán elterelődik róla a figyelem
[23:55:31] <@TristanDeMartel> Az anyjuk...
[23:55:42] <@TristanDeMartel> *Mosolyodik el szélesen*
[23:55:56] <@TristanDeMartel> Az egyetlen visszatartó erő, hogy a fia a szövetségesem legyen.
[23:55:59] AuroraDeMartel elégedettség tölti el, a riválisnak annyi.
[23:56:33] AuroraDeMartel is elmosolyodik.
[23:57:04] <@AuroraDeMartel> Szívesen elkísérlek.
[23:57:35] <@TristanDeMartel> Mondd csak... te nem hallottad amit az előbb mondtam?
[23:57:41] TristanDeMartel a szolgálóra néz
[23:57:44] <@TristanDeMartel> Te hallottad?
[23:57:54] <@AuroraDeMartel> Hallani hallottam, de ki vigyázhatna jobban rám, mint te magad?
[23:58:09] AuroraDeMartel angyalian mosolyog
[23:58:13] TristanDeMartel visszanéz Aurorara
[23:58:25] <@TristanDeMartel> Ismerem a trükkjeid kicsi húgom.
[23:58:31] <@AuroraDeMartel> Éppen azért.
[23:58:39] AuroraDeMartel kacsint
[00:03:46] <@TristanDeMartel> Neked más feladatot szánok.
[00:04:21] <@AuroraDeMartel> Hallgatlak.
[00:05:12] TristanDeMartel elé lép és kisöpör egy kósza tincset az arcából
[00:05:23] <@TristanDeMartel> Amihez a legjobban értesz.
[00:05:37] <@TristanDeMartel> Ölj.
[00:06:11] <@AuroraDeMartel> Kit?
[00:06:28] TristanDeMartel a földet pucoló, hallgatozó szolgálólányra néz
[00:06:53] <@TristanDeMartel> Idővel elmondom. *Néz vissza rá és ad egy puszit az arcára*
[00:07:06] <@TristanDeMartel> Válaszd ki a ruhád holnapra...
[00:08:22] <@AuroraDeMartel> Ahhoz el kell jutnom egy szalonba.
[00:09:07] AuroraDeMartel feleli tárgyilagosan.
[00:09:14] <@TristanDeMartel> Van elég göncöd, válogass azokból.
[00:09:28] <@TristanDeMartel> És fejezd be ezt a gyermeteg viselkedést.
[00:09:34] <@AuroraDeMartel> Csak nem képzeled, hogy kétszer felveszem ugyanazt?!
[00:09:34] <@TristanDeMartel> Amit itt csinálunk az fontos.
[00:09:46] TristanDeMartel feltartja mutató ujját
[00:09:47] AuroraDeMartel megütközve néz bátyjára
[00:09:57] <@TristanDeMartel> Szeretném ha ... felnőnél a feladathoz.
[00:10:19] <@AuroraDeMartel> Új ruha kell.
[00:10:42] TristanDeMartel dühösen lever egy újabb vázát az asztalról
[00:10:46] <@TristanDeMartel> NE TEDD PRÓBÁRA A TÜRELMEM!
[00:10:50] <@TristanDeMartel> *ordítja az arcába*
[00:11:16] <@TristanDeMartel> *A szolgáló hevesen sepregetni kezdi az újabb szilánkokat a lábuk alatt*
[00:11:29] <@AuroraDeMartel> Ugye nem akarod, hogy rajtam röhögjenek az aranyvérűek? Szegény DeMartel kisasszonynak nem telik új ruhára sem.
[00:11:38] AuroraDeMartel néz bájosan.
[00:15:18] <@TristanDeMartel> ... legyen ha evvel befogom a szád!
[00:15:53] <@TristanDeMartel> Menj el a városba, vegyél új ruhát... a testőreim majd elkísérnek.
[00:16:01] <@AuroraDeMartel> Imádlak! *a nyakába veti magát, és hatalmas cuppanósat ad az arcára*
[00:16:16] <@TristanDeMartel> De semmi trükk Aurora...
[00:16:21] <@TristanDeMartel> ... nem viccelek.
[00:16:23] <@AuroraDeMartel> Semmi. Becsszó.
[00:16:28] <@TristanDeMartel> A következő alkalommal nem leszek ilyen elnéző
[00:16:30] <@TristanDeMartel> Még veled sem.
[00:16:42] <@TristanDeMartel> És tudod mi történik akkor...
[00:16:49] TristanDeMartel begombolja a zakóját.
[00:17:14] AuroraDeMartel már  a legújabb ruhák bűvöletében jár, mit sem törődve a fenyegetőzésekkel
[00:39:14] <@TristanDeMartel> Én most elmegyek az ATB vezérkarához...
[00:39:25] <@TristanDeMartel> .. hogy úgy mondjam. Megüresedett egy állás.
[00:39:33] TristanDeMartel félmosolyra húzza a száját
[00:39:41] <@TristanDeMartel> Addig játsz szépen ha kérhetem...
[00:39:57] TristanDeMartel nyom egy puszit a homlokára majd kisétál a szobából
[00:39:57] TristanDeMartel nyom egy puszit a homlokára majd kisétál a szobából
[00:41:28] <@AuroraDeMartel> Cosette, készítsd el a fürdővizem. De nehogy megint langyos legyen. Ha mégis, azt nagyon meg fogod bánni. *az utolsó szavakat szinte csak suttogja*
[00:42:12] AuroraDeMartel a rémült szolgálólány után néz, majd hangosan felnevet. Ostoba liba.

[19:49:09] AuroraDeMartel miután behúzza maguk után az ajtót, Chris karjába ugrik és össze-vissza csókolja
[19:49:17] ChrisTaylor ellöki magától
[19:49:17] <@AuroraDeMartel> Azt hittem...*csókolja* meghaltál
[19:49:26] <@ChrisTaylor> Csak ne ilyen hevesen...
[19:49:36] AuroraDeMartel megütközve néz rá
[19:50:10] <@AuroraDeMartel> Ha itt talál, mind a ketten meghalunk.
[19:51:00] <@ChrisTaylor> Ugyan kérlek ne játszd itt a hülyét...
[19:51:08] <@ChrisTaylor> Tudod hogy a bátyjád nem fog vérontást rendezni az általa rendezett bálon
[19:51:14] <@ChrisTaylor> Rossz fényt vet rá és a Strixre
[19:51:41] <@ChrisTaylor> De meglep, hogy így aggódsz értem
[19:51:46] AuroraDeMartel újra megpróbál közel férni hozzá... csak ölelni akarja rég elveszett kedvesét...
[19:51:53] ChrisTaylor hátrébb lép
[19:52:05] AuroraDeMartel szemeiből könny fakad
[19:52:08] <@AuroraDeMartel> kérlek..
[19:52:37] <@ChrisTaylor> Mit akartok a fiamtól.
[19:52:46] <@AuroraDeMartel> fiadtól?
[19:52:57] AuroraDeMartel megütközve néz rá
[19:53:05] ChrisTaylor dühösen lecsap egyy poharat az asztalról
[19:53:15] <@ChrisTaylor> MI LENNE HA VÉGRE ABBAHAGYNÁD HOGY HÜLYÉNEK TETTETED MAGAD!?
[19:53:19] <@ChrisTaylor> ÉS VÁLASZOLNÁL A KÉRDÉSEMRE!
[19:53:50] <@AuroraDeMartel> Ki a te fiad?
[19:54:21] AuroraDeMartel tényleg nem tudja, Tristan nem avatta be a terveibe.
[19:55:21] <@ChrisTaylor> Damien Lestrange.... mit akartok tőle?
[19:55:54] <@ChrisTaylor> Az világos, hogy Tristan miatta rendezte ezt az egész hajcihőt... az én ötletem volt báli keretek közt beavatni az új protezsáltakat...
[19:55:59] <@ChrisTaylor> De miért pont ő...?
[19:56:13] <@AuroraDeMartel> Elhiszed, ha azt mondom, nem tudom?
[19:56:20] ChrisTaylor fenyegetően a falnak nyomja és a szemeibe bámul
[19:56:23] <@ChrisTaylor> Nem! Nem hiszek neked!
[19:56:32] <@ChrisTaylor> Nem igazán adtál rá okot emélkeim szerint, hogy bármit elhigyjek neked!
[19:57:32] <@AuroraDeMartel> Chris...imádlak...ne kényszeríts, hogy válasszak kettőtök között.
[19:57:44] <@ChrisTaylor> Azt te már megtetted korábban...
[19:57:49] <@ChrisTaylor> Így ez a kérdés vitán felül áll!
[19:59:02] <@AuroraDeMartel> Megkínozhat...megátkozhatsz...a szívfájdalmam nem múlja felül
[19:59:22] ChrisTaylor ellöki magát előle és háttal neki sétál az ablakhoz
[19:59:43] <@ChrisTaylor> Ezek csak hűvös szavak egy kígyó szájából...
[19:59:56] AuroraDeMartel utána sétál, megfogja karját
[19:59:59] <@AuroraDeMartel> kérlek, ne mond ezt
[20:02:45] ChrisTaylor dühösen kirántja a karját
[20:02:54] <@ChrisTaylor> Eressz...
[20:04:13] <@AuroraDeMartel> Chris...kérlek..
[20:06:40] <@ChrisTaylor> Te kérsz?
[20:06:44] ChrisTaylor dühösen fordul felé
[20:06:47] <@ChrisTaylor> TE KÉRSZ ENGEM?!
[20:06:54] <@ChrisTaylor> ÉS AKKOR MI VOLT, MIKOR ÉN KÉRTEM VALAMIT?
[20:07:16] <@ChrisTaylor> Egy dolgot kértem tőled, és te megtagadtad!
[20:07:20] <@ChrisTaylor> Megtagadtál engem!
[20:11:41] ChrisTaylor meghallja, hogy a zene abbamaradt majd Aurorara néz
[20:12:05] <@ChrisTaylor> Ha egy haja szála is meggörbül a fiamnak...
[20:12:12] <@ChrisTaylor> Merlin a tanum rá, hogy visszajövök...
[20:12:22] ChrisTaylor vészesen közel áll meg előtt szinte már belehajolva az arcába
[20:12:33] <@ChrisTaylor> És kicsontozlak titeket...
[20:12:38] <@ChrisTaylor> Tetőtől...talpig...
[20:12:41] <@ChrisTaylor> Remélem érthető voltam...
[20:19:53] <@AuroraDeMartel> Chris...*meggyötörve áll előtte* szeretlek.
[20:20:17] AuroraDeMartel minden erejével igyekszik egy csókot lopni. Talán az változtat Chris haragján
[20:21:30] ChrisTaylor egy pillanatra enged neki majd dühösen ismét nekinyomja a falnak
[20:21:33] <@ChrisTaylor> Hazugság...
[20:21:38] <@ChrisTaylor> Egy hazugság, amit egyszer már elhittem...
[20:22:19] <@AuroraDeMartel> Hazugság? Hazugság?! *emeli fel hangját*
[20:22:24] <@AuroraDeMartel> Te hányszor hazudtál nekem?
[20:22:29] <@AuroraDeMartel> Ha már itt tartunk
[20:22:44] <@AuroraDeMartel> Én mindvégig hű voltam hozzád
[20:23:51] ChrisTaylor felnevet
[20:24:12] <@ChrisTaylor> Ugyan kérlek!
[20:24:25] <@ChrisTaylor> Nem csodálom, hogy a Malfoy kölyköt hoztad magadda!
[20:24:40] <@ChrisTaylor> Biztos te is örülnél ha a te bátyjád is ennyire szeretne! Komolyan!
[20:24:42] <@ChrisTaylor> Szánalmas!
[20:24:48] ChrisTaylor nevet
[20:24:51] <@ChrisTaylor> De most őszintén...
[20:34:55] <@AuroraDeMartel> Te féltékeny vagy a Malfoy kölyökre? *szélesen elvigyorodik*
[20:39:10] <@ChrisTaylor> Ugyan...
[20:39:19] <@ChrisTaylor> Én nem foglalkozom kisemberekkel...
[20:39:26] ChrisTaylor elé lép és szinte suttog
[20:39:31] <@ChrisTaylor> Én az vagyok, akitől a kis emberek félnek...
[20:39:41] AuroraDeMartel szeme felcsillan
[20:40:17] <@AuroraDeMartel> Igen kedvesem...az vagy...*búgja*
[20:41:26] ChrisTaylor elmosolyodik
[20:41:36] <@ChrisTaylor> És a bátyjád lesz a következő, aki ezt megtapasztalhatja...
[20:42:07] <@AuroraDeMartel> Ne! *ijedten nyúj karja után*
[20:43:02] ChrisTaylor elvigyorodik
[20:43:03] <@ChrisTaylor> Látod...
[20:43:08] <@ChrisTaylor> Ezt mondtam...
[20:43:25] <@AuroraDeMartel> Féltelek
[20:43:43] <@ChrisTaylor> a bátyjád nem ellenfél
[20:43:54] <@ChrisTaylor> csupán egy gyáva féreg, aki másokkal végezteti a piszkos mukát
[20:45:04] AuroraDeMartel dühösen néz Chris szemeibe
[20:45:38] <@AuroraDeMartel> Ne beszélj így róla! Fogalmad sincs, mire lenne képes, ha rád találna.
[20:45:58] <@ChrisTaylor> mindjárt megtudjuk
[20:46:02] ChrisTaylor evvel kivágja az ajtót
[20:46:10] AuroraDeMartel utána kap
[20:46:21] AuroraDeMartel megpróbálja visszahúzni a szobába
[20:46:43] <@AuroraDeMartel> Ebbe mind a ketten belehalhatunk

[01:21:20] AuroraDeMartel fel-alá járkál szobájában, míg végül úgy dönt, beszél vele. Kinyitja szobája ajtaját, majd nesztelen oson ki a ketrecekig.
[01:22:23] NatalieMcKenna benn kuporog az egyik cellában. Ruhája rongyos és igencsak látszik rajta a folyamatos kínzás és "átnevelés" jelei... Felhúzott térdekkel ül a sarokban.
[01:23:37] AuroraDeMartel a sötétben, takarásban maradva közelíti meg a ketreceket. Mikor odaér, némítóbűbájjal fedi le magukat.
[01:24:06] NatalieMcKenna érzékei felerősödtek a fogság alatt és észleli, hogy valaki mozog a sötétben. Idegesen kezd el fészkelődni és keresni a mozgás forrását.
[01:24:07] AuroraDeMartel fensőbbségesen nézi a rongyokba öltözött nőt.
[01:24:29] <@NatalieMcKenna> Ki van ott? *Kérdi remegő hangon*
[01:24:56] AuroraDeMartel nem válaszol. Kissé élvezi a nő félelmét.
[01:25:21] AuroraDeMartel körbekémlel, van-e őr a közelben.
[01:27:09] AuroraDeMartel közelebb lép a ketrechez, talpa alatt megreccsen egy száraz gally.
[01:28:32] NatalieMcKenna ijedten megrezzen és a hang irányába kapja a tekintetét
[01:30:13] <@AuroraDeMartel> Mire akarnak kiképezni? *kérdi a sötétségbe burkolózva, halkan suttogva*
[01:31:33] <@NatalieMcKenna> Ki vagy te?...
[01:31:57] <@AuroraDeMartel> Válaszolj. *suttogja*
[01:37:59] <@NatalieMcKenna> Nem, amíg nem mutatod meg magad!
[01:38:19] NatalieMcKenna felkel a sarokból és félve ugyan, de kihúzza magát.
[01:38:58] <@AuroraDeMartel> Ugyan olyan makacs vagy, mint a bátyád. És inkább meghaltok, mintsem, elfogadnátok a segítséget, bárhonnan érkezne is.
[01:39:13] AuroraDeMartel hangja kissé megvető, ugyanakkor fájdalommal teli is.
[01:39:49] <@NatalieMcKenna> Chris küldött?...
[01:39:56] NatalieMcKenna hangjában remény sejlik fel
[01:40:11] <@AuroraDeMartel> Magamtól jöttem.
[01:40:55] <@AuroraDeMartel> Ismersz egy Frank Stevens nevű embert?
[01:43:34] <@NatalieMcKenna> A barátom.
[01:43:58] <@AuroraDeMartel> Chris barátja is?
[01:44:13] <@NatalieMcKenna> Tudtommal.
[01:45:02] <@AuroraDeMartel> Ha szabad lennél, kitől kérnél segítséget?
[01:45:31] NatalieMcKenna nem felel
[01:45:36] <@NatalieMcKenna> Mit akarsz?...
[01:45:47] <@AuroraDeMartel> Segíteni.
[01:52:59] AuroraDeMartel lassan megkerüli a ketrecet a sötétben járva.
[01:53:53] NatalieMcKenna mosolyra húzza a száját. Ha valamit megtanult Christől az az, hogy nincs önzetlen ember.
[01:53:55] <@NatalieMcKenna> És kinek?...
[01:55:28] <@AuroraDeMartel> Szeretnéd, hogy a lányod megérje a reggelt, igaz?
[01:56:32] NatalieMcKenna dühösen rátapad a ketrec rácsaira
[01:56:44] <@NatalieMcKenna> Ha hozzáérsz a lányomhoz Merlin a tanúm rá, hogy lenyúzom rólad a bőrt!
[01:56:49] NatalieMcKenna teljesen kikel magából
[01:56:53] <@AuroraDeMartel> Nem én akarom bántani őt.
[01:57:06] AuroraDeMartel suttogja továbbra is
[01:57:29] <@AuroraDeMartel> Tudnom kell, ha most elmehetnél, kihez mennél.
[01:57:48] <@NatalieMcKenna> Nem vezetlek el hozzájuk...
[01:57:59] <@AuroraDeMartel> Nem is kell.
[01:58:01] <@NatalieMcKenna> Tudom mire megy ki a játék.
[01:58:11] <@AuroraDeMartel> Tévedsz.
[01:58:19] <@NatalieMcKenna> Hát világosíts fel!
[01:58:27] <@AuroraDeMartel> Miért tenném?
[01:58:40] <@AuroraDeMartel> Azzal nem érnél el semmit.
[01:59:00] <@AuroraDeMartel> Csak támadási felületed hagynál magadon.
[01:59:09] <@AuroraDeMartel> -d+t
[02:00:42] AuroraDeMartel a sötétben horkoló őr fölé áll. Pálcáját a férfire szegezi, majd lassan mormolja a varázsigét, mellyel megbabonázza őt. Új emlékei lesznek ezáltal, és a sírig kitart madj azon állítása mellett, hogy megsajnálta szegény asszonyt, és elengedte.
[02:00:52] <@AuroraDeMartel> De tudod, mit....
[02:00:59] AuroraDeMartel kinyitja a lakatot
[02:01:08] <@AuroraDeMartel> ...dönts szabadon...
[02:01:35] AuroraDeMartel egy varázspálcát ejt az ajtó elé.
[02:01:50] AuroraDeMartel a sötétben maradva sétál vissza a kastélyhoz.
[02:04:44] NatalieMcKenna nem habozik kétszer
[02:05:05] NatalieMcKenna felkapja a pálcát és ahogy mezítlábas lába bírja egyből útnak indul
[02:07:37] AuroraDeMartel visszatér a lakosztályába, és magára zárja az ajtót.

[16:44:42] CathyLestrange nem tudja pontosan hogy is került a DeMartel birtokra, de az düh még mindig perzseli belülről, átjárja ereit. Az a cafka Smith még mindig életben, Nik és Khalan eltűntek az éterben és Damien sem vette még el Camillet. Kezdi úgy érezni kicsúsznak a szálak a kezei közül.
[16:46:40] TristanDeMartel a dolgozószobájában körmöl szorgosan egy kopott régi naplóba.
[17:06:24] CathyLestrange egyenes háttal, lassú léptekkel körbejárja a szökőkutat. Minden mozdulata maga a feszültség, a mérhetetlen instabilitás. Valahol a felénél megbotlik, így bosszúsan a kőperemre ereszkedik.
[17:10:46] CathyLestrange felnéz a robosztus épületre. Mindenhol pompa, még kívülről is, mégsem hivalkodó módon hirdeti a gazdagságot. Csupa finom elegancia, ahogy a De Martel testvérpár is. És csupa csupa titok.
[17:12:14] TristanDeMartel becsukja a naplót és felkel a székből. Az ablakhoz sétál. Lenéz. Meglátja Cathyt, tekintete elidőzik rajta csupán egy pillanatig, majd elsétál az ablakból.
[17:14:35] CathyLestrange meghökkenve veszi tudomásul az eddig fokozódó feszültség hírtelen hanyatlását, de ahogy nedves arcához ér felsóhajt. Anyja halálakor sem sírt, és most megállíthatatlanul törnek elő könnyei. Még csak azt sem érti igazán miért.
[17:16:59] CathyLestrange groteszk módon elmosolyodik kivillantva hófehér fogait, és ezzel együtt megízleli sós könnyeit is.
[17:17:28] TristanDeMartel kisétál a dolgozószobájából. Az ajtó előtt álló két marcona őrnek kiadja, hogy senki még a húga sem mehet be. Összegombolja zakóját és elindul lefelé a hatalmas lépcsőn a kert irányába.
[17:19:36] CathyLestrange lelöki egyik, majd másik magas sarkúját is, és fekete csipkeharisnyába bújtatott lábait, egy félfordulattal a csobogó hűs vízébe meríti.
[17:20:23] TristanDeMartel kitárja a kertre nyíló hatalmas kétszárnyú ajtót és Catherine felé robog.
[17:37:07] CathyLestrange a közeledő léptekre oldalra fordul. Először fel sem fogja, hogy már nincs egyedül, tűnődve nézi a közeledőt, majd ahogy egyre közelebb ér át fut az agyán, hogy egy szökőkúton ücsörög, más kertjében, harisnyás lábát a vízbe lógatva.
[17:40:00] CathyLestrange maga sem érti miért de felnevet, még mindig könnyáztatta arccal. Akármi legyen is Tristán véleménye erről, alighanem úgy is megtudja pillanatokon belül.
[18:17:16] TristanDeMartel figyelmen kívül hagyja a lány letargiáját.
[18:18:11] <@TristanDeMartel> Akad némi problémánk, becses nagynénéddel... *Zakója belső zsebéből mellé dob egy pár képet egy csuklyás női alakról, amint egy pengével átdöfi az egyik Strix tisztviselő állát*
[18:18:31] <@TristanDeMartel> Úgy látszik a kis bűbáj, amit a húgommal kreáltatok... megtört... ugyanis elég elevennek tűnik.
[18:18:50] <@TristanDeMartel> *Hangjában némi dühöt lehet felfedezni, de nagyrészt remekül leplezi érzéseit.*
[18:19:55] CathyLestrange felnevet, még egy dolgot sorakoztathat a listára.
[18:20:00] <~CathyLestrange> Tudod mit?
[18:20:49] CathyLestrange feláll a vízben és a vízsugár alól az arcára locsol némi vizet, hogy végleg eltűntesse könnyei nyomait.
[18:20:56] <~CathyLestrange> Magasról teszek rá.
[18:21:43] TristanDeMartel elkapja a karját és szembefordítja magával. Hangja most már fenyegetővé válik.
[18:22:19] <@TristanDeMartel> Nem bájcsevegni jöttem.
[18:22:32] <@TristanDeMartel> Old... meg... Ti basztátok el!
[18:22:36] <@TristanDeMartel> Ti is fogjátok helyrehozni...
[18:22:42] <@TristanDeMartel> Azt akarom, hogy öljétek meg.
[18:22:45] <@TristanDeMartel> Nem érdekel hogy te
[18:22:51] <@TristanDeMartel> ... valamelyik csatlósod...
[18:22:56] <@TristanDeMartel> A retardáld fivéred...
[18:22:58] <@TristanDeMartel> Nem érdekel.
[18:23:07] <@TristanDeMartel> 48 órán belül holtan akarom látni Taylor húgát!
[18:26:44] CathyLestrange egy hosszú pillanatig némán néz rá, majd mágiája szinte széttépve az ereit drasztikusan reagál a felgyülemlett dühre, ahogy kirobban testéből és pálca nélkül irányíthatatlanul taszít távol mindent tőle. Kezdve az összes szökőkútban lévő vízzel.
[18:28:40] CathyLestrange tébolyultan felordít, akár felmenője, Bellatrix is megirigyelhetné a kirohanást.
[18:32:59] TristanDeMartel egy pillanatra meghökken majd kézfejével pofon veri a lányt.
[18:33:04] <@TristanDeMartel> Elég!!!
[18:33:26] <@TristanDeMartel> Torkig vagyok a női szeszéllyel.
[18:34:51] CathyLestrange az arcához kap, miközben megfejthetetlen pillantással figyeli a másikat. Mágiája abban a pillanatban megtört, ahogy a férfi hozzáért.
[18:35:46] <@TristanDeMartel> Azt fogod tenni amit mondok... akkor amikor mondom és úgy ahogy én mondom.
[18:35:50] <@TristanDeMartel> Mert ha nem.
[18:36:17] TristanDeMartel végig simít ott, ahová az előbb a pofont adta.
[18:36:25] <@TristanDeMartel> Ennél jóval rosszabb sors vár rád és drága fivéreidre...
[18:36:37] CathyLestrange alig észrevehetően beharapja az ajkát.
[18:36:57] <@TristanDeMartel> ... olyan, hogy még a szent és jóságos Cassidy is bőg majd kínjában a túlvilágon.
[18:37:36] TristanDeMartel apró puszit ad a homlokára majd mélyen a szemeibe néz
[18:37:37] CathyLestrange anyja neve hallatán kizökken Tristán bűvköréből és felháborodottan felszisszen
[18:37:38] <@TristanDeMartel> 48 óra.
[18:38:07] TristanDeMartel feltartja az ujját, hogy csendre intse mielőtt megszólalna.
[18:55:07] CathyLestrange átlépi a kőperemet, belebújik cipőibe és hátra sem nézve dehoppanál, csak az utolsó szavai maradnak Tristánnal a kertben: 48 óra.
[19:00:28] TristanDeMartel hosszasan néz utána. Végignéz a környezetén. Mindenhol víz. Evvel a hatalmas erővel ha nem tartja kordában még bajai lehetnek. Egyenlőre még kontroll alatt tart mindent. Elégedett mosoly fut át az arcán, majd dühösen visszabaktat a villába.

[23:22:07] AuroraDeMartel fekete középhosszú, féloldalas esésű fekete ruhában, melynek a hátát csak egy pánt köt össze a ruha elejével, sétálgat a kastélyban, kezében egy levéllel
[23:24:49] AuroraDeMartel lábait kényelmes, fekete magas sarkú szandál öleli át. Szinte nem is érzi, hogy bármiféle lábbit is viselne, annyira könnyű anyagból készült.
[23:25:26] TristanDeMartel a társalgóban ül a kandalló tüzébe révedve.
[23:25:49] <@TristanDeMartel> Szolga:: Mr. De Martel! *Jön be kopogás nélkül*
[23:25:59] TristanDeMartel gondolkozás nélkül halálos átkot szór a szolgára.
[23:26:03] <@TristanDeMartel> Megmondtam, hogy ne zavarj...
[23:27:07] TristanDeMartel hátra se fordul. Továbbra is a tüzet bámulja.
[23:27:59] AuroraDeMartel felpillant a levélből, mikor egy test puffanását hallja. Gonosz mosolyra húzódnak gyönyörű ajakai. Kegyetlen fény csillan meg szemeiben, úgy szól oda fivérének.
[23:28:08] <@AuroraDeMartel> Feldühítettek, drágám?
[23:29:13] TristanDeMartel apró mosolyra húzza a száját.
[23:29:27] <@TristanDeMartel> Igen. És ami a legszomorúbb, hogy aki feldühített, avval nem végezhetek ilyen könnyen.
[23:29:34] <@TristanDeMartel> Mond csak... kedves kicsi húgom...
[23:29:41] TristanDeMartel felemelkedik a fotelból és szembefordul vele
[23:29:53] <@TristanDeMartel> Talán... más nyelven beszélünk?
[23:30:37] AuroraDeMartel állja a fürkésző tekintetet, majd ráncba szedi arcvonásait
[23:30:42] <@AuroraDeMartel> Mire gondolsz?
[23:31:10] <@TristanDeMartel> Kérdésre kérdéssel?
[23:31:14] <@TristanDeMartel> Úgy látom igen...
[23:31:26] <@TristanDeMartel> Akkor felteszek egy kérdést a te nyelveden... csak hogy megértsd...
[23:31:41] <@TristanDeMartel> *Két kezének ujjhegyeit összeérinti maga előtt majd összekulcsolja azokat.*
[23:31:44] <@AuroraDeMartel> Mostanában nem avatsz be a dolgaidba. *mondja kissé szemrehányóan*
[23:31:48] <@TristanDeMartel> Mond csak...
[23:31:57] <@TristanDeMartel> Melyik része nem volt világos annak...
[23:33:03] <@TristanDeMartel> HOGY HOLTAN AKAROM AZT A RETKES RIBANC TAYLOR SZUKÁT!? *csap egyet a mellette lévő asztalra* Tudod a kis bűbájotok Catherinenel... kissé kudarcba fulladt és miután a kis lotyó újra öntudatra gerjedt elkezdte kiirtani a teljes vezérkarunkat a vámpír szörnyszülöttjével!
[23:33:14] <@TristanDeMartel> És ezért kizárólag TE! *mutat rá* és Catherine vagytok a felelősek!
[23:33:35] <@TristanDeMartel> A ti dolgotok lett volna, hogy trójai falóként álmában kinyírjon mindenkit abban a mocskos New Orleansi porfészekben!
[23:33:44] <@TristanDeMartel> ÉS EGY TUDATMÓDOSÍTÓ BŰBÁJT SEM TUDTOK LEVÉDENI!
[23:33:51] <@TristanDeMartel> *hajít át egy üvegtárgyat a szobán*
[23:34:06] TristanDeMartel fenyegetően elé lép és elkapja a haját
[23:34:17] <@TristanDeMartel> Elegem van abból, hogy nem tudok megbízni benned ha Taylorról van szó!
[23:34:21] <@TristanDeMartel> Torkig vagyok vele!
[23:34:25] <@TristanDeMartel> Megértetted? *sziszegi*
[23:38:03] AuroraDeMartel szemeiben félelemmel vegyült düh izzik, ahogy ráteszi bátyja karjára hosszú ujjait, és igyekszik kiszabadítani hajtincseit a szorítás fogságából, de nem szól semmit.
[23:41:25] CathyLestrange feltartóztatás nélkül jut el a társalgóig. Időközben átöltözött, most tűzvörös selyem ruhát visel, az alkalomhoz illőn, mely combig felskiccelt.
[23:41:57] CathyLestrange Széles vigyorral lépi át az útjába kerülő hullát, majd megköszörüli a torkát.
[23:42:05] <~CathyLestrange> Szép is a családi szeretet..
[23:42:21] TristanDeMartel elereszti húgát és ellöki magától
[23:42:23] <@TristanDeMartel> Szánalmas...
[23:45:42] CathyLestrange Nem tud nem kárörvendő arcot vágni a dologhoz, Aurora még mindig szúrja a szemét. Igyekezett öltözékben is elég kihívót választani, csak a kötés a vállán ami elrontja az összképet.
[23:48:24] AuroraDeMartel Cathy belibbenése épp kapóra jön számára, de esze ágában sincs ezt a nő tudtára adni, inkább megigazítja hajtincseit, majd végig méri Catherinet
[23:54:57] AuroraDeMartel nyelvén már-már épp megjelenik a kurvás szó, majd széles mosoly terül el arcán, ahogy mustrálja a lány öltözékét
[23:58:31] TristanDeMartel ránéz
[23:59:05] <@TristanDeMartel> Netán divatbemutatót rendeznek ma a házamban?
[00:00:31] <@AuroraDeMartel> Miss Lastrange jó benyomást próbál tenni rád, drága bátyám *magyarázza kioktató stílusban, ajakain kárörvendő mosollyal*
[00:01:19] <@TristanDeMartel> Halgass!!
[00:01:23] TristanDeMartel rámutat
[00:01:27] <@TristanDeMartel> Szégyent hozol a családunk nevére
[00:02:04] <@TristanDeMartel> Nevetséges ez a rivalizálás köztetek
[00:02:14] <~CathyLestrange> Valóban...
[00:02:21] <~CathyLestrange> mert fölényesen nyertem.
[00:02:27] <~CathyLestrange> Nem is kellett 48 óra...
[00:02:34] AuroraDeMartel hangosan kacag
[00:02:53] <@AuroraDeMartel> Nekem erre nincs időm
[00:03:09] AuroraDeMartel összegyűri a levelet, majd a kandallóhoz sétál, és a tűzbe dobja
[00:03:34] <@AuroraDeMartel> Randim van.
[00:03:51] CathyLestrange megvetően végigméri.
[00:04:13] TristanDeMartel dühösen az asztalra csap és húgára néz
[00:04:22] <@TristanDeMartel> Befogod a pofád és leülsz!!!
[00:04:31] <@AuroraDeMartel> Vigyázz, Cathy, még a végén úgy maradnak a szemeid, Elég csúnya leszel öreg korodra.
[00:05:08] CathyLestrange már oda sem figyel. Nem is érti hogy tekinthette eddig riválisnak. Ez csak egy fennhéjázó gőgös és elkényeztetett liba.
[00:05:40] <~CathyLestrange> Taylor húga halott. Óhajtod végignézni? *Hagyja ezúttal teljesen figyelmen kívül a nőt.*
[00:07:38] AuroraDeMartel úgy érzi, egy tőrt döftek a szívébe. Arcán nem látszanak érzelmek, de állva marad, és figyel.
[00:12:53] TristanDeMartel összehúzza a szemeit és elé lép
[00:13:02] <@TristanDeMartel> Ha ez valami trükk...
[00:14:21] <~CathyLestrange> Csak kutakodj, nem fogok ellenállni, vagy töltsem inkább merengőbe?
[00:15:23] CathyLestrange büszkén kihúzza magát, bár agya rejtekében félelem motoszkál. Teljesen kifordult magából a Natie elleni küzdelemben.
[00:19:31] AuroraDeMartel Chris húgának gyilkosát figyeli. Felsejlik benne első gyilkosságának emléke, amit ki tudja, mennyi követett még, de egyik sem volt, ennyire személyes. Ez a fiatal lány korát meghazudtolva követett el olyan kegyetlen tettet, ami a gyökeréig érnek. Olyan személy ellen követte el, aki részt vett első lélegzetvételének pillanatától. Mélységes megvetést érez Catherine iránt.
[00:20:32] AuroraDeMartel Ugyanakkor rádöbbent, nagyot hibázott, hogy alá becsülte ezt a lányt. Vérszomjas fenevad lakozik e törékeny testben.
[00:23:31] AuroraDeMartel gondolati Chrishez űzik. Vajon, tudja már? Vajon, van vele valaki ezekben a kegyetlen percekben? Gondolatait el kell rejtenie, érzi, meggyengült, amit Tristan nem szalaszt el nap, mint nap a szemére hányni, egyre durvább eszközökkel.
[00:26:14] TristanDeMartel kezét Cathy halántékára teszi és visszanézi az emlékeit.
[00:27:47] TristanDeMartel miután elszakad az emlékektől hátralép kettőt és felnevet, már már őrült módon.
[00:27:52] <@TristanDeMartel> Bámulatos...
[00:27:55] <@TristanDeMartel> Hidegvérű...
[00:28:34] <@TristanDeMartel> Az embert, aki segített azzá lenni, aki vagy... édesanyád szinte testvérét... bámulatos. Elnyerted a megbocsátásom...
[00:28:53] AuroraDeMartel Tristan szavaira figyel, melyek éles késsel hasítanak lelke legmélyére.
[00:30:42] CathyLestrange beleborzong Tristan minden szavába. Nem lehet többé kérdéses, hogy elkötelezte magát felé.
[00:31:26] AuroraDeMartel érzi, választás elé kényszerül. Még lenne esélye megszökni innen, és felkutatni Christ, hátha együtt túlélhetik Tristan haragját, vagy megpróbál kitartani a végsőkig, és a háttérből segíteni Chris útját, bármerre is vezessék.
[00:32:57] <@AuroraDeMartel> Milyen érzés volt, Catherine? *teszi fel higgadt hangon a kérdést*
[00:35:03] <@TristanDeMartel> Jó kérdés.
[00:36:49] CathyLestrange maga elé mered. Borzalmat kellene érezzen, fájdalmat vagy szégyent de ahogy visszagondol az eseményekre finoman beharapja az ajkát. Elönti a mámor..
[00:38:08] AuroraDeMartel Cathy szemeit figyeli, és egyáltalán nem tetszik, amit ott lát. Azon gondolkozik, vajon a bátyját is képes lenne ilyen könnyedén elárulni egy jobb ajánlatért?
[00:40:08] AuroraDeMartel úgy dönt, amíg ez ki nem derül, nem hagyja magára fivérét, még ha ezzel óriási kockázatot is vállal.
[00:43:21] <@TristanDeMartel> Taylor főhadiszállása romokban.
[00:43:35] <@TristanDeMartel> A... fattya és a ribanc húga halott...
[00:43:42] <@TristanDeMartel> És ő még semmiről sem tud.
[00:44:00] TristanDeMartel elégedetten ugrik be a karosszékébe
[00:44:06] CathyLestrange élesebben szívja be a levegőt
[00:44:12] <~CathyLestrange> Smith?
[00:44:20] <~CathyLestrange> Holly Smith?
[00:44:40] <@TristanDeMartel> Igen. A kis balga túl lassú volt.
[00:44:43] AuroraDeMartel csettint, mire egy üveg a legdrágább pezsgőből, jelenik meg az asztalon, behűtve, hozzá három kristály pohárral.
[00:44:50] <@TristanDeMartel> De a Farding gyerek meglógott
[00:44:51] <@AuroraDeMartel> Úgy gondolom, erre inni kell, nem de bár?
[00:45:01] <@TristanDeMartel> nem viszi messzire
[00:45:07] <@TristanDeMartel> A zsoldosaim levadásszák
[00:45:12] <@TristanDeMartel> egy kisgyerekkel
[00:45:25] TristanDeMartel nevetve megcsóválja a fejét
[00:45:40] <@TristanDeMartel> Alig várom, hogy kitapétázzam a fenséges Abattoirt a teljes brigáddal
[00:45:49] <@TristanDeMartel> Ezek után életben is hagyom Taylort
[00:45:57] <@TristanDeMartel> a halál megváltás lenne a számár onnantól
[00:46:42] CathyLestrange Üdvözült mosollyal bólogat. Smith halott... bár megélhette volna ezt az anyja.
[00:47:57] <@TristanDeMartel>és mi van a vámpírral?
[00:54:08] <@AuroraDeMartel> Ki mond köszöntőt?
[00:56:53] <~CathyLestrange> Nem gondolom, hogy van mit ünnepelni, ez még csak az első lépés.
[00:57:34] <@AuroraDeMartel> Már, hogy ne lenne? Az első gyilkosságod, drága Húgom!
[00:57:42] AuroraDeMartel széles mosoly terül el arcán
[00:57:57] <~CathyLestrange> Ó drágám, nem ez az első.
[00:58:06] <@AuroraDeMartel> Valóban? Második?
[00:58:40] CathyLestrange továbbra sem néz rá, és már válaszra sem méltatja. Többé nem tekint rá riválisként.
[00:58:52] <~CathyLestrange> A vámpír az elején eltűnt egy patrónus után.
[00:59:34] <~CathyLestrange> Gondolom a menekültek után ment.
[01:01:18] CathyLestrange Tristanhoz sétál és megáll félig mögötte, egyik kezét a férfi vállán pihentetve.
[01:02:23] <~CathyLestrange> Mégsem vesztettünk ellene. Keresnünk sem kell, ő maga jön majd ide.
[01:04:02] <@TristanDeMartel> Mi pedig készen állunk majd. *Átnéz a válla felett és apró csókot ad a lány kezére*
[01:04:16] <@TristanDeMartel> Ki látta el a sebedet?
[01:06:11] <~CathyLestrange> A bátyám. Miután végignézte Taylor halálát.
[01:06:32] <@TristanDeMartel> Hm. Nem erre számítottam.
[01:06:41] <@TristanDeMartel> Ámbár igen kegyes fordulat a történetben.
[01:06:44] <@TristanDeMartel> Nem kell megölnöm
[01:06:57] TristanDeMartel mosolyogva hátranéz Cathyre és megkerülve őt az ablakhoz sétál
[01:08:12] <@AuroraDeMartel> Mi legyen az esküvői meghívótok témája? Ahogy elnézlek benneteket, felesleges harmadik vagyok ebben a kapcsolatban.
[01:08:45] AuroraDeMartel duzzogva kel fel a székből, majd sétál bátyja mellé
[01:08:51] <@TristanDeMartel> Ó ugyan, mindig is akartam egy háziállatot... de hűtlenné váltak.
[01:09:14] TristanDeMartel mosolyogva néz húgára
[01:09:55] <@AuroraDeMartel> ~Nem gondolhatod komolyan, hogy ez a kislány felér a kisujjadig is~
[01:10:55] <@TristanDeMartel> ~Megtette, amire te nem voltál képes. Az én olvasatomban más a kislány~
[01:11:24] <@TristanDeMartel> ~Szóval mutass némi tiszteletet a jövendőbeli sógornődnek~
[01:11:50] <@AuroraDeMartel> ~Nem leszek a cselédje, ha erre kérsz~
[01:12:19] <@AuroraDeMartel> ~Talán elfelejtetted, mennyi mindent adtam fel Érted?~
[01:12:30] <@TristanDeMartel> ~Így volt?~
[01:12:36] <@TristanDeMartel> ~Kétlem.~
[01:12:43] <@AuroraDeMartel> ~Mindig Te voltál az első~
[01:13:24] <@AuroraDeMartel> ~Ha arra kérsz, hódoljak be neki, elveszítesz~
[01:13:39] <@TristanDeMartel> ~A gondolataid úgy ordítanak a halk szobában drága Auroram, hogy a holtak is hallják... csupán azért nem fekszel vérbe fagyva mert a haldokló édesanyádnak megígértem, hogy nem esik bajod~
[01:14:40] AuroraDeMartel sarkon fordul, és belép a kandallóba, majd eltűnik a lángok közt.
[01:15:01] TristanDeMartel utána néz
[01:15:04] <@TristanDeMartel> Megbékél majd.
[01:15:15] <@TristanDeMartel> Már nem veled.
[01:15:22] <@TristanDeMartel> Ha meg nem sértelek.
[01:16:21] <~CathyLestrange> Túl laza pórázon fogod, "ha meg nem sértelek".
[01:16:40] CathyLestrange A kandallóba réved a lány után.
[01:16:42] <@TristanDeMartel> Tudja hol a határ
[01:16:43] <~CathyLestrange> Szerelmes.
[01:16:47] <@TristanDeMartel> Dehogy
[01:16:54] <@TristanDeMartel> Csupán bosszantani akar
[01:17:07] <@TristanDeMartel> Aurora egy emberbe szerelmes. Magába.
[01:17:19] CathyLestrange felvonja szemöldökét.
[01:17:21] <@TristanDeMartel> Taylor pedig trófea a vitrinjébe.
[01:17:49] <~CathyLestrange> Úgy nincs mitől tartanod.
[01:18:36] <@TristanDeMartel> Féltékeny rád.
[01:18:47] <@TristanDeMartel> Ezért akar büntetni.
[01:23:46] CathyLestrange Felnevet.
[01:23:54] <~CathyLestrange> Talán neki van igaza.
[01:24:01] <~CathyLestrange> Nem szeretek osztozkodni...
[01:24:15] TristanDeMartel szembefordul vele
[01:24:29] <@TristanDeMartel> Ahogy én sem.
[01:38:25] <~CathyLestrange> Nos...
[01:39:33] CathyLestrange ujjait Tristan mellkasára simítja.
[01:42:40] <@TristanDeMartel> Nos?
[01:45:16] <~CathyLestrange> Tudod ezzel csak annyi a probléma, hogy a Te figyelmed az enyém.
[01:45:24] <~CathyLestrange> De engem még nem győztél meg.
[01:45:39] CathyLestrange Kaján vigyorral hátrébb lép.
[01:46:44] <~CathyLestrange> Az a baj veletek, hogy azt hiszitek mindent olyan könnyen megszerezhettek. Pedig ha csak sejtenéd mekkora élvezeteket rejt egy kis küzdelem...
[01:47:00] CathyLestrange Félmosollyal az ajtó felé indul.
[01:47:05] <~CathyLestrange> Jó éjt Tristan.
[01:47:29] TristanDeMartel biccent, nem válaszol.
[01:49:01] CathyLestrange kisétál és mosolya nem is lehetne szélesebb ahogy végig sétál az egymást követő folyosókon, majd az udvarra érve még egy utolsó hátrapillantás után dehoppanál.

[19:38:33] CatherineLestrange után úszik a könnyű talár a levegőben ahogy végigsiet a folyosókon. Senki nem áll útjába, az utóbbi napok mindenkit óvatosságra intettek. Taylor pereputtyát a föld nyelte el, Natalie visszatért a halálból de a legnagyobb sebet Aurora árulása ejtette.
[19:40:42] CatherineLestrange Nem áll meg fogadni a biccentéseket, egyenest a kétszárnyú ajtóhoz siet, ami Tristan újabban kinevezett főhadiszállásának, ahová egy óvatlan lépés, és könnyen az életébe kerülhet.
[19:41:04] TristanDeMartel irodája előtt az egyik őr az arcán éktelenkedő sebet fogja. Ujjai között csordogál ki a vére, míg a társa próbálja begyógyítani a sebet. Hiába.
[19:43:18] CatherineLestrange szánalommal pillant a sebesültre, majd egy pálcamozdulattal előre küld egy alaktalan árnyat, mely az ajtó túloldalán egy nagymacska alakját veszi fel, mielőtt köddé vállna.
[19:43:59] TristanDeMartel felkapja a fejét a jelenségre és egy intéssel kitárja az ajtót.
[19:44:48] CatherineLestrange gyors léptekkel halad tovább. Már össze sem rezzen a mögötte hangosan becsapódó ajtókra.
[19:46:22] <TristanDeMartel> Megvan a húgom?
[19:46:48] <CatherineLestrange> Csak a nyomai.
[19:46:56] <CatherineLestrange> Magával vitte a Malfoy örököst.
[19:47:29] <TristanDeMartel> Azt akarom, hogy hozzátok vissza!
[19:47:46] <TristanDeMartel> Visszadugom újabb száz évre a koporsóba amiben egyszer már pihent a szeszélyessége miatt!
[19:48:10] TristanDeMartel dühösen öklével az asztalra csap és felsérti az öklét. Vére kicsordul a sebből.
[19:48:50] CatherineLestrange Átszeli a köztük feszülő távolságot és tenyereibe zárja Tristan vérző öklét.
[19:49:06] TristanDeMartel kirántja a kezét az övéből
[19:49:07] <TristanDeMartel> Eressz!
[19:49:15] TristanDeMartel dühösen megkerüli és ingerülten jár-kel a szobában
[19:49:52] <CatherineLestrange> Engedi, hogy kicsússzon kezei közül, de szemei szikrákat szórnak.
[19:49:55] <TristanDeMartel> Hogy történhetett az, hogy pár hét alatt győztes pozícióból vesztesbe estünk.
[19:49:55] <CatherineLestrange> A vér nem állhat minden felett. Elárult egyszer, elárult most. El fog árulni újra.
[19:50:07] TristanDeMartel rámered
[19:50:19] <TristanDeMartel> Húzd vissza a kígyó nyelved ha a húgomat veszed a szádra!
[19:50:47] CatherineLestrange hozzá vágja pálcáját.
[19:50:48] <TristanDeMartel> Rokonszenves a vérszomjad és a bosszúszomjad.
[19:50:54] <CatherineLestrange> Különben engem is kiiktatsz?
[19:50:56] <CatherineLestrange> RAJTA!
[19:51:25] <TristanDeMartel> Téged nem.
[19:51:29] <TristanDeMartel> De ha már ennyire szóba került a hűség
[19:51:32] <TristanDeMartel> Hol van a bátyjád?
[19:52:12] CatherineLestrange ökölbe szorítja kezét.
[19:52:29] <CatherineLestrange> Akármit tesz is, én legalább biztos lehetek benne, hogy nem árul el.
[19:52:42] <TristanDeMartel> De én nem.
[19:52:46] <CatherineLestrange> Neked
[19:52:50] <CatherineLestrange> csak bennem kell bíznod.
[19:53:13] TristanDeMartel válasz nélkül hagyja a kérdéskört
[19:53:19] <TristanDeMartel> Nincs semmink Taylorék ellen.
[19:53:22] <TristanDeMartel> Elveszítjük ezt a harcot
[19:53:29] <TristanDeMartel> Ha a húgom hozzá indult márpedig kimáshoz
[19:53:34] <TristanDeMartel> Mindent kifecseg neki...
[19:53:39] <TristanDeMartel> Hogy a kegyeibe férkőzzön
[19:53:43] CatherineLestrange bólint.
[19:53:58] <CatherineLestrange> Már elkezdték a változtatásokat de...
[19:54:01] <TristanDeMartel> Nekünk kell megtalálnunk előbb
[19:54:28] <CatherineLestrange> Ha Te nem tudod merre induljunk, nem tudja senki...
[19:55:06] <CatherineLestrange> A tűzbe tenném érted a kezem, de itt az ideje felébredni.
[19:55:18] CatherineLestrange tenyereit az asztalra fekteti.
[19:55:28] <CatherineLestrange> Vonulj vissza, amíg megteheted
[19:56:15] <TristanDeMartel> *Kintről éles ordítás hallatszik be az ajtó elől, először egy. Egy átok csattan egy hangosan, majd újabb sikoly és néma csend.*
[19:57:27] CatherineLestrange az ajtó felé kapja fejét. Pálcája valahol az asztal másik oldalán hever.
[20:00:08] ChrisTaylor szinte beszakítja az ajtót úgy érkezik meg. Odakinn a két egyszerre van több helyen. Arcán, ruháján vér félelmetessé téve külsejét. Szemei izzanak és széles mosollyal az arcán érkezik.
[20:00:54] <@ChrisTaylor> Jó estét...
[20:00:57] <@ChrisTaylor> Remélem zavarok!
[20:01:13] <TristanDeMartel> Adava kedavra! *Lövi rá gondolkozás nélkül*
[20:01:28] ChrisTaylor -ről mintha tükör volna pattan le az átok.
[20:01:36] <@ChrisTaylor> Ouch... ez csípett...
[20:02:46] CatherineLestrange dermedten mered a férfire. Aki előtte áll nem ugyan az a férfi, aki ezelőtt néhány hónapja kis híján elvette az életét.
[20:03:12] ChrisTaylor mosolya kiszélesedik
[20:03:17] <@ChrisTaylor> Szervusz Catherine...
[20:03:20] <@ChrisTaylor> Jól nézel ki...
[20:03:26] <@ChrisTaylor> Azért jöttem, hogy ezen változtassak!
[20:04:15] ChrisTaylor evvel elindul felé. Tekintetéről leolvasható érkezésének célja. Bosszú. Méghozzá véres.
[20:04:58] TristanDeMartel elkapja Chris karját és megpróbálja visszarántani
[20:05:36] CatherineLestrange nem hátrál, de Tristan reakciója teljesen megdöbbenti.
[20:06:08] ChrisTaylor evvel a lendülettel fordul vissza és ragadja meg Tristan torkát. Felemeli a földről. Lehunyja a szemeit és engedi az ősi erőket eláradni magában. Másik kezét lassan Tristan mellkasához érinti és a férfi teste szinte beszippantja a kezét.
[20:06:19] <@ChrisTaylor> Nicsak... meglepő... van szíved...
[20:06:46] TristanDeMartel irrdatlan fájdalmakat él át. Hangosan üvölt egész testében megfeszülve.
[20:06:57] ChrisTaylor félrehúzza a fejét
[20:07:04] <@ChrisTaylor> Ajj ugyan már... hallgass... kiszakítod a dobhártyám.
[20:07:17] ChrisTaylor evvel szorosabbra fogja a nyakát elvágva a hangjának előtörését.
[20:07:41] ChrisTaylor válla fölött Catherinere néz
[20:07:45] <@ChrisTaylor> Tudod... nem volt szép, amit Natalieval tettél...
[20:07:55] <@ChrisTaylor> Gondolkoztam, hogy miként végezzek veled érte... de végülis úgy döntöttem...
[20:08:00] <@ChrisTaylor> A halál számodra egy megváltás lenne
[20:08:07] <@ChrisTaylor> Ezért elveszek tőled systematikusan mindenkit
[20:08:10] <@ChrisTaylor> aki kicsit is fontos neked
[20:08:15] <@ChrisTaylor> Evvel a féreggel kezdem
[20:08:18] <@ChrisTaylor> aztán jön Damien
[20:08:19] <@ChrisTaylor> Camille
[20:08:32] <@ChrisTaylor> és az egész plebs.
[20:09:07] <CatherineLestrange> Camille?
[20:09:08] ChrisTaylor kezei alatt közt Tristan még mindig vergődik.
[20:09:14] CatherineLestrange felnevet.
[20:10:50] <CatherineLestrange> Segítek, ha nem megy egyedül... és miért is érdekeljen Damien. Akárhányszor rá nézek csak Te meg a fattyad jut eszembe! Megöltem a húgod, de Te az anyámat ölted meg!
[20:11:58] <@ChrisTaylor> ÉN SZERETTEM CASSIDYT!!! *Evvel elhajítja Tristant bele egy vitrines szekrénybe. Az üveg szanaszét kaszabolja, csontjai eltörnek. Életben marad, de nagyon kis híján*
[20:12:33] CatherineLestrange nem mer a férfi felé nézni, nehogy ismét rá irányítsa a figyelmet.
[20:13:44] <CatherineLestrange> Ő sem kérdőjelezte meg! De én fogtam a kezét! Én voltam vele!
[20:13:57] <@ChrisTaylor> Igen.
[20:13:59] <@ChrisTaylor> Valóban.
[20:14:00] <@ChrisTaylor> Nem én.
[20:14:10] ChrisTaylor hangja halkká válik, szinte édesgetővé
[20:14:16] <@ChrisTaylor> És ezért is téged teszlek felelőssé...
[20:14:21] <@ChrisTaylor> Hm.
[20:14:24] <@ChrisTaylor> Meggondoltam magam...
[20:14:27] <@ChrisTaylor> Mégis megöllek
[20:18:58] CatherineLestrange élesen szívja be a levegőt, de továbbra sem hátrál. Ez a szörnyeteg minden, csak nem ember. Elfuthatna, de az csak önámítás lenne.
[20:22:13] DamienLestrange kivont pálcával rohan be és egyenest Chrisre tartja
[20:22:16] <DamienLestrange> Adava Kedavra!
[20:22:42] ChrisTaylor -ről ismét lepattan az átok. Hátrafordul és megnézi kitől jött.
[20:22:45] <@ChrisTaylor> Oh!
[20:22:48] <@ChrisTaylor> Pont időben...
[20:23:13] ChrisTaylor Cathyre mosolyog kacsint egyet majd teste fekete füstté válik, ami körbeveszi Damient és eltűnik vele
[20:23:20] <CatherineLestrange> NE!
[20:23:51] CatherineLestrange sikolya betölti a szobát.
[20:23:55] <CatherineLestrange> Csak őt ne...
[20:25:44] CatherineLestrange könnyei megállíthatatlanul törnek utat. Tudja hogy össze kell szednie magát, meg kell talánia...
[20:26:37] CatherineLestrange négykézláb Tristanhoz mászik. Alig lát a könnyeitől, tenyereit- térdeit felszántják a szanaszét heverő üvegszilánkok.
[20:32:21] CatherineLestrange hangosan felzokog a látványra, kizárt hogy ezt túlélje egyedül.
[20:33:00] <CatherineLestrange> Itt vagyok... itt vagyok...
[20:33:59] CatherineLestrange tehetetlenül bújik a földön heverő eszméletlen alakhoz. Egyedül nem lesz képes átvészelni ezt.
[20:39:12] <CatherineLestrange> Halljunk meg itt... vagy soha sem...
[20:46:15] CatherineLestrange testét átjárja a forróság. Erei szinte lángolnak és teste alatt érzi a másikét ugyanúgy lángra kapni. Vére parázslón örvénylik fizikai sérüléseket ejtve akárcsak alatta a másiké. Fülében saját sikolyát hallja visszhangozni, aztán elnyeli őt a sötétség.