Cotswolds falu

[19:19:22] RoseMaryDiggory laza kontyba kötött hajjában pálcájával üldögél kint a teraszon. a csípős idő ellenére, csak egy leggings és bő, vállait szabadonhagyó pólót visel, maga köré egy vastag, kötöt takarót terítve.
[19:21:17] RoseMaryDiggory fáradtan kémleli az aprócska földúton még fel-fel tűnő szomszédjait, gyerekek utolsó "kérlek anya, még egy kicsi" kiáltásai töltik be a teret, na meg a tücskök népes zenekara.
[19:29:29] ChrisTaylor zsebredugott kezekkel sétál a kis, szűk utcákon Rosie háza felé. Közben nézelődik és konstatálja, hogy egy békés, kedves emberek által lakott helyen van.
[19:48:21] RoseMaryDiggory lehunyja szemeit ahogy kondul egyet a harang. Éppen három órája, hogy eltávolította a rejtőbűbájt otthonukról. Többé nem rejtőzködik, a házba egyébként sem léphet be senki, aki nincs beinvitálva.
[19:50:51] ChrisTaylor elér a 23as számú ajtóhoz és megnyomja a kapucsengőt.
[19:51:37] RoseMaryDiggory felsóhajt és magában áldja az eget hogy elnémítottam Lumiere szobáját
[19:52:28] RoseMaryDiggory felkászálüdik és takarójával magakörül, félig a földön húzva magaután a kapuhoz sétál.
[19:53:11] <~RoseMaryDiggory> Nem hiszek a szememnek... sehol egy szaxofon? *Vigyorog keresztapjára, miközben kitárja előtte a kaput.*
[19:54:04] RoseMaryDiggory fél kézzel fogja össze a takarót, hogy megsimíthassa Chris arcát.
[19:54:14] <~RoseMaryDiggory> hogy viseled?
[19:54:23] ChrisTaylor széles mosolyra húzza a száját
[19:54:40] <@ChrisTaylor> Emberek jönnek mennek... De én még élek... és ő is ezt szeretné...
[19:55:01] <@ChrisTaylor> Ismersz. Nem görcsölök egy dolgon sokat.
[19:55:21] <@ChrisTaylor> Jó ismét látni Szépségem!
[19:55:28] RoseMaryDiggory kétkedő pillantást vet rá, de nem teszi szóvá a dolgot.
[19:56:49] <~RoseMaryDiggory> Ugyan, csak egy prófétát kell a kezedbe kapj, Caren ott vigyorog mindenhonnan.
[19:57:11] RoseMaryDiggory felé nyújtja a kezét.
[19:57:20] ChrisTaylor megfogja azt
[19:57:59] <~RoseMaryDiggory> Na gyere Te elveszett. Főzök egy teát. Itt erősebbet nem kapsz.
[19:58:10] RoseMaryDiggory széles mosollyal a ház felé indul.
[19:58:44] ChrisTaylor követi
[19:58:52] <@ChrisTaylor> Igazán kellemes környéken laksz.
[19:59:06] <@ChrisTaylor> Bájos. *Jegyzi meg apró mosollyal*
[19:59:31] <~RoseMaryDiggory> Jajj fogd már be. *Vigyorog maga elé* Te is tudod, hogy mindenhol máshol kerestek volna.
[19:59:38] <~RoseMaryDiggory> De tudod mit?
[19:59:43] <~RoseMaryDiggory> Szeretem.
[19:59:53] <~RoseMaryDiggory> Jó, az első időszakban nagyon kínzott.
[20:01:07] ChrisTaylor végig néz a kertitörpe gyűjteményen
[20:01:22] <@ChrisTaylor> ... de aztán jöttek a hobbik, a kertészkedés és a pite a szomszédoknak.
[20:01:29] ChrisTaylor szélesíti mosolyát
[20:02:48] RoseMaryDiggory szemforgat, de azért szélesen mosolyog.
[20:02:57] <~RoseMaryDiggory> mind a tíz ujjad megnyalnád a pitém után.
[20:03:03] RoseMaryDiggory felsétál vele a pár fogk lépcsőn a teraszra, majd beinvitálja a kő házikóba, ahol rögtön egy nagyobbacska nappali tárul eléjük. A helyiséget a padlóra terített medvebőr uralja éppen a kandalló előtt. Egyéb iránt egyszerű falusi házikó, fa, míves bútorokkal.
[20:03:09] <~RoseMaryDiggory> -g
[20:03:58] <~RoseMaryDiggory> Na szóval.
[20:04:06] RoseMaryDiggory balra mutat.
[20:04:08] <~RoseMaryDiggory> konyha
[20:04:11] ChrisTaylor megáll a szobában és körbe néz. Jóleső érzés tölti el, ahogy belépett a házba. Békés, csendes, barátságos. Valószínűleg ha ő nem ő lenne, ezt választaná mindenféleképp.
[20:05:01] ChrisTaylor követi fejével az irányokat
[20:05:12] RoseMaryDiggory előre mutat a két ajtóra, amik egymás mellett vannak.
[20:05:18] <~RoseMaryDiggory> háló, gyerekszoba.
[20:05:58] <~RoseMaryDiggory> Az utolsó, ott jobbra pedig a fürdőszoba.
[20:06:15] <~RoseMaryDiggory> van egy pincém is, de csak kívülről megközelíthető.
[20:07:29] <@ChrisTaylor> Feltételezem a kis csöppség épp alszik.
[20:07:57] <@ChrisTaylor> Tehát mint mindig most is jókor jöttem... *Hátrateszi a kezeit és szélesen mosolyog* Mikor zavarok!
[20:08:40] RoseMaryDiggory leteríti a kandallóval szembeni kanapéra a takarót, így szabadonhagyva sebhelyesnyakát és háta egy részét.
[20:08:58] <~RoseMaryDiggory> Ne hülyéskedj. Itthon vagy Chris, kukkants csak be rá, úgy alszik mint a bunda.
[20:09:25] <~RoseMaryDiggory> Addig odateszem a teavizet.
[20:10:12] RoseMaryDiggory mint mindig, először a medvéjén sétál végig a kandallóig és csak utána veszi az irányt a konyhába.
[20:10:35] <~RoseMaryDiggory> Éhes vagy?
[20:11:43] RoseMaryDiggory a konyhában, az előzővel ellentétben rend honol, bár a bűvölés elsajátítása sokban hozzásegítette ehhez. Most is a pálcájáért nyúl, így leomlanak azzal fixált tincsei, jótékonyan eltakarva a hegeket.
[20:13:47] RoseMaryDiggory néhány néma pálcamozdulattal felteszi a vizet főni, majd az ajtófélfának dőlve figyeli a gondolataiba merült férfit.
[20:13:51] <~RoseMaryDiggory> Chris?
[20:13:55] <~RoseMaryDiggory> éhes vagy?
[20:14:03] RoseMaryDiggory elmosolyodik.
[20:14:06] <~RoseMaryDiggory> Merre jársz?
[20:15:02] ChrisTaylor feleszmél
[20:15:13] <@ChrisTaylor> Ami azt illeti de. Ennék valamit.
[20:15:49] ChrisTaylor követi a konyhába és leül az asztalhoz
[20:16:35] <@ChrisTaylor> Remélem a kertváros hozzásegített a főzőtudományod fejlesztéséhez is.
[20:16:56] <~RoseMaryDiggory> mit mondhatnék?
[20:17:04] <@ChrisTaylor> *Elégedett mosollyal az arcán dől hátra a székben* Életemben nem ettem még olyan borsólevest, amiben még fagyott volt a borsó...
[20:17:09] <@ChrisTaylor> De! Neked sikerült...
[20:17:11] ChrisTaylor felnevet
[20:18:44] RoseMaryDiggory kinyitja  ahűtőt, ami tele van Agatha főztjével. Gyümölcstorta, húsos kertész pite, Agatha csodálatos húslevese és egy halom palacsinta mellé még egy adag nyuszi hús is helyet kapott párolt káposzta ágyon.
[20:19:19] <~RoseMaryDiggory> Most miért? szabadalmaztatni fogom rögtön a kék spárgalevesem után.
[20:19:57] RoseMaryDiggory szélesen vigyorogva az asztalra bűvöli az ételeket amik egy újabb legyintés után a megfelelő hőmérsékletet veszik fel.
[20:20:11] <~RoseMaryDiggory> A szomszédom egy angyal.
[20:20:36] RoseMaryDiggory elé röptet egy tányért és evőeszközöket.
[20:22:52] ChrisTaylor kést villát fog és neki lát az ínycsiklandó kuzinnak.
[20:23:06] <@ChrisTaylor> És... házas?
[20:23:12] ChrisTaylor gonosz mosollyal pillant rá két falat közt
[20:23:40] <@ChrisTaylor> De... remélem aranyvérű... *Utánozza Cedric akcentusát és arckifejezését*
[20:24:02] RoseMaryDiggory felnevet
[20:24:28] <~RoseMaryDiggory> Ó apám nagyon boldog lenne
[20:26:09] <~RoseMaryDiggory> Agatha kvibli, de felnevelt három nagyon tehetséges varázslót, és jövőre a kis boszorkány Colette is iskolába kerül.
[20:26:35] ChrisTaylor szusszant
[20:26:40] <@ChrisTaylor> Apád szeret téged Rose...
[20:26:44] <@ChrisTaylor> ahogy az egész családod is...
[20:26:50] ChrisTaylor hátradől
[20:26:57] <~RoseMaryDiggory> mintha erről már beszéltünk volna...
[20:27:18] <@ChrisTaylor> Caren halálra aggódja magát érted...
[20:28:40] <~RoseMaryDiggory> miért, a aranyvérű lovag nem köti le a nászúton?
[20:28:57] RoseMaryDiggory két pálcaintéssel elintézi a teát.
[20:29:06] <~RoseMaryDiggory> Tudod mindig ugyan az a lemez.
[20:29:22] <~RoseMaryDiggory> Ha szeretnének, ott lettek volna, amikor szükségem volt rájuk.
[20:29:50] <~RoseMaryDiggory> Te voltál mellettem Chris. Te vagy a családom és Lumiere.
[20:31:02] ChrisTaylor nem áll le vele vitatkozni. Már csak azért sem mert tudja Rosenak mekkora erőfeszítésbe telt nem tovább kérdezősködni arról hogy viseli a dolgokat, mikor a sápadtság nyilván ellent mond az adott válasznak.
[20:32:00] <@ChrisTaylor> Megígértem hogy vigyázok rád... mostmár rátok.
[20:32:08] <@ChrisTaylor> Efelől sose legyenek kétségeid.
[20:32:17] ChrisTaylor folytatja az étkezést
[20:32:34] RoseMaryDiggory felsóhajt, majd halványan elmosolyodik.
[20:33:17] <~RoseMaryDiggory> Tudod nagy lány vagyok már. *Mosolya kiszélesedik.*
[20:33:29] <~RoseMaryDiggory> Feloldottam ma a rejtőbűbájt.
[20:33:47] ChrisTaylor kezében megállnak az evőeszközök és felnéz rá
[20:35:38] <@ChrisTaylor> Nem bölcs döntés.
[20:36:05] ChrisTaylor megtörli a száját a kendőbe majd a tányérja mellé dobja és ismét hátradőlve a széken nézi Roset.
[20:36:11] <@ChrisTaylor> Tudod nem csak anyádék akarnak megtalálni!
[20:36:33] <@ChrisTaylor> Hanem talán olyanok is, akik ártatni szeretnének neked, vagy a lányodnak!
[20:37:17] <@ChrisTaylor> Ugyanis... mint az már köztudott Eric is nagy részt vállalt ebben a gyerekben... de a te csodálatos lovagod, nem az a makulátlan szőke herceg, akinek gondolod!
[20:37:37] ChrisTaylor idegesen oldalra néz
[20:40:47] <~RoseMaryDiggory> Dezsavu...
[20:41:10] <~RoseMaryDiggory> végig vesszük az elmúlt évek összes vitáját?
[20:41:13] <~RoseMaryDiggory> Ugyan Chris
[20:41:22] <@ChrisTaylor> Félreértesz Rose...
[20:41:39] <@ChrisTaylor> *szakítja félbe*
[20:41:48] <@ChrisTaylor> Nem a ti kapcsolatotok zavar...
[20:41:54] <@ChrisTaylor> Hanem Eric hozománya...
[20:42:19] <@ChrisTaylor> Csupán féltelek... nem akarom megmondani mit tegyél...
[20:42:28] ChrisTaylor megadóan felteszi a kezeit
[20:43:29] <~RoseMaryDiggory> Nézd, bár fogalmam sincs miről beszélsz, nem tudok semmiféle hozományról, de fel ébredtem ezelőtt kilenc hónappal.
[20:43:48] <~RoseMaryDiggory> Nincs semmiféle kapcsolatom Ericel. Magamra hagyot. Nem kellünk neki.
[20:43:58] <~RoseMaryDiggory> Én legalább is nem.
[20:44:47] <~RoseMaryDiggory> A lányától viszont nem fogom eltiltani, ha egyszer fellobban benne a vágy, hogy apa lehessen.
[20:45:17] <@ChrisTaylor> Kíváncsian várom, hogy mikor történik ez meg...
[20:45:22] <@ChrisTaylor> Már ha előkerül.
[20:45:31] ChrisTaylor félmosolyra húzza a száját
[20:45:41] RoseMaryDiggory felkapja a fejét
[20:45:45] <~RoseMaryDiggory> mit akarsz ezzel?
[20:45:58] ChrisTaylor felkel a székről és megkerüli az asztalt
[20:46:01] <@ChrisTaylor> Túl közel járt...
[20:46:22] <@ChrisTaylor> Ezért ... nos kicsit eltérítettem.
[20:46:24] <@ChrisTaylor> De ne aggódj!
[20:46:33] <@ChrisTaylor> Semmi baja nincs... tökéletesen jól van...
[20:46:35] RoseMaryDiggory megütközve néz rá
[20:46:43] <~RoseMaryDiggory> ...keresett?
[20:46:59] <~RoseMaryDiggory> erről miért nem beszéltél?
[20:47:19] <@ChrisTaylor> Azt akartam, hogy semmi másra ne koncentrálj, csak kettőtökre...
[20:47:26] RoseMaryDiggory haragosan pillant fel rá
[20:47:32] <~RoseMaryDiggory> nem volt hozzá jogod...
[20:47:43] ChrisTaylor szélesen elmosolyodik
[20:47:52] <@ChrisTaylor> Ne felejtsd el te kértél meg, hogy ne áruljam el senkinek hol vagy...
[20:47:56] RoseMaryDiggory az ajtó felé kapja a fejét, ahogy Lumiere felsír.
[20:48:03] <@ChrisTaylor> ... nem szabtál meg kivételeket.
[20:48:05] <~RoseMaryDiggory> Ezt itt folytatjuk...
[20:48:17] <~RoseMaryDiggory> Vedd elő a legkedvesebb formád. Bemutatlak valakinek.
[20:48:29] ChrisTaylor biccent majd kihúzza magát
[20:49:15] RoseMaryDiggory zaklatottságát enyhítendő, a szokásos úton megy, át a medvebundán, majd szinte berobban a szobába széles mosollyal az arcán.
[20:50:17] <~RoseMaryDiggory> Jó estét napsugaram, bagolynak készülsz? *Lumiere azon nyomban abbahagyja a sírást, és keze lába jár amint meghallja Rosiet.*
[20:52:01] RoseMaryDiggory átszeli a szobát a fából faragott, oroszlán lábú kiságyig és felnyalábolja az aprócska lányt.
[20:54:18] RoseMaryDiggory gyengéd mosollyal figyeli néhány pillanatig a fogatlan mosolyt, aztán át sétál vele a nappaliba.
[20:56:44] ChrisTaylor amint meglátja őket együtt hatalmasat dobban a szíve. Egy ideig szinte meredve rájuk nézi őket, majd apró mosoly ül ki a szájára
[20:59:46] <~RoseMaryDiggory> Lumiere, bemutatom neked az én egyetlen és utánozhatatlan keresztapámat. *Egészen közel sétál Chrishez*
[21:01:21] ChrisTaylor a megfogja a csöppség kis kezét és óvatosan megrázza.
[21:01:34] <@ChrisTaylor> Hát szervusz szépségem...
[21:01:58] <@ChrisTaylor> Gyönyörű vagy ám...
[21:02:04] RoseMaryDiggory felkuncog, ahogy Lumiere hatalmasra nyílt szemekkel figyeli Christ.
[21:02:17] <~RoseMaryDiggory> Szerintem tetszel neki
[21:03:13] <@ChrisTaylor> Mertem remélni... *Ad egy apró puszit a csöppnyi kézre*
[21:05:47] RoseMaryDiggory tűnődve figyeli a kislányt, aki mintha megigézték volna, le sem veszi a szemét a férfiról. Ajkán gyengéd mosoly játszik, de csak nehezen tudja elhessegetni ezt a képet Erickel.
[21:06:07] <~RoseMaryDiggory> Ejtett a lányom. Lehidalok
[21:07:33] <@ChrisTaylor> Te is ilyen voltál. Aztán felnőttél és rájöttél arra mennyire az idegeidre tudok menni...
[21:07:53] RoseMaryDiggory felnevet
[21:08:36] <~RoseMaryDiggory> de van ami sosem változik. Töretlenül szeretlek amióta csak az eszemet tudom.
[21:09:58] <~RoseMaryDiggory> Szerettem volna, ha tálolkizik keresztanyával is... *elharapja a mondatot és aggódva felpillant.*
[21:10:15] ChrisTaylor arca elkomorul és az ablakhoz sétál
[21:10:27] <~RoseMaryDiggory> ne haragudj...
[21:12:03] RoseMaryDiggory a levegőbe emeli a kislányt, aki körül hatalmas légbuborék képződik, majd hátrahagyva a mosolygó babát Chrishez sétál óvatosan a hátára fektetve tenyerét.
[21:12:29] <@ChrisTaylor> Elbúcsúztam tőle...
[21:12:32] <@ChrisTaylor> Caren esküvőjén.
[21:13:19] <@ChrisTaylor> De nem bírtam sokáig a közelében maradni... megölt szinte a látvány, hogy az egykori erős és élettel teli nőből... szinte egy két lábon járó hulla lett...
[21:13:40] RoseMaryDiggory örül, hogy Chris háttal van, így lemarad meglepett és együttérző ábrázatáról.
[21:14:24] <@ChrisTaylor> Úgyhogy mielőtt ő bármit is mondhatott volna elsétáltam.
[21:14:37] <@ChrisTaylor> Csak magamat tudom okolni...
[21:14:43] ChrisTaylor sóhajt
[21:15:33] <~RoseMaryDiggory> Ne mondd ezt. *gyengéden simogatja a hátát* Te is pontosan tudod, hogy mit mondott volna.
[21:16:35] RoseMaryDiggory nosztalgikusan elmosolyodik.
[21:16:42] <~RoseMaryDiggory> pontosan emlékszem
[21:17:23] <~RoseMaryDiggory> amikor vamaivel felbosszantottad és elővetted azt a bűnbánó hamiskás ábrázatot
[21:18:05] <~RoseMaryDiggory> emlékszem hogy kacagott, és addig nyúztad amíg meg nem bocsájtott szavakkal is.
[21:18:21] <@ChrisTaylor> Az már régen volt.
[21:18:59] <@ChrisTaylor> Akkor még nem az erő és a hatalom volt a legfontosabb...
[21:19:29] <@ChrisTaylor> Ezeket mind ő adta meg... de egy idő után csak nyűg lett mindkettőnknek az egész...
[21:19:59] <@ChrisTaylor> És bár nem szerettem kevésbé... vele lenni azonban épp ellenkezőleg.
[21:20:14] <@ChrisTaylor> Ha akkor mellette maradok talán észreveszem mi történik vele
[21:20:20] <@ChrisTaylor> És megmenthetem.
[21:20:24] <@ChrisTaylor> Hagytam meghalni.
[21:20:47] <@ChrisTaylor> És azt beszélem be magamnak, hogy semmit nem tehettem volna pedig ha valaki akkor én *és itt megfordul* én megmenthettem volna...
[21:21:03] <@ChrisTaylor> ... de nem tettem.
[21:22:49] RoseMaryDiggory ban bent akad a levegő. Chris szemei rabul ejtik néhány hosszú pillanatra.
[21:23:09] <~RoseMaryDiggory> Ne ostorozd magad olyasmiért, amiről mindketten tudjuk, hogy nem a Te hibád.
[21:23:52] <@ChrisTaylor> Többet nem követem el azt a hibát, hogy bárki aki fontos meghaljon és tétlenül nézzem...
[21:24:09] ChrisTaylor arca teljesen átszellemül
[21:24:51] <~RoseMaryDiggory> nem menthetsz meg mindenkit Chris. Te sem vagy mindenható, ne feledd.
[21:25:25] RoseMaryDiggory szomorkás mosollyal átöleli.
[21:25:27] <@ChrisTaylor> Nem. Valóban nem.
[21:26:23] ChrisTaylor visszaölel és hozzá bújik. Majd kiszúrja a hegeket a vállán. Félrehúzza kissé a felsőjét majd kissé ellökve magától, két kezét a vállaira helyezve bámul a szemeibe.
[21:26:26] <@ChrisTaylor> Mit jelentsen ez?
[21:31:21] RoseMaryDiggory automatikusan a levegőben lubickoló Lumiere felé kapja a fejét, és ismét megnyugtatja magát, hogy a kislány tökéletesen jól van.
[21:32:01] <~RoseMaryDiggory> Ballépés, nem több. De jó lecke lesz egész életemben, ha majd tükörbe nézek.
[21:32:21] <@ChrisTaylor> Mit csináltál...? *Morogja*
[21:32:58] RoseMaryDiggory komolyan a szemébe néz.
[21:33:12] <~RoseMaryDiggory> Megtanultam megvédeni magam.
[21:33:28] <@ChrisTaylor> Bántott valaki?...
[21:33:43] <@ChrisTaylor> *Elengedi. Most kap észbe, hogy idáig szorította a vállait.*
[21:34:41] RoseMaryDiggory rosszalóan megcsóválja fejét.
[21:35:14] <~RoseMaryDiggory> az imént mondtam el, és már is atyáskodsz. *Melegen elmosolyodik* Nem menthetsz meg mindenkit, pláne nem a saját hülyeségétől.
[21:35:31] <~RoseMaryDiggory> Ezeket magamnak okoztam.
[21:35:53] <~RoseMaryDiggory> Nem voltam túl jó diák... így a sötét szobát használtam.
[21:37:05] RoseMaryDiggory elhallgat. A sötét szoba az egyik legradikálisabb bűbáj. Viszonylag könnyű előidézni, azonban minden kilőtt varázslat, a gazdájára talál vissza, amíg az rá nem jön hogy győzze le a saját csapdáját, vagy ki nem szabadítják. Voltaképpen így ismerte meg Pieret.
[21:37:28] ChrisTaylor szólásra nyitja a száját de nem mond semmit csak megkerülve őt megáll a burokban levegő csöppség előtt
[21:38:02] <@ChrisTaylor> Akarod látni őt...?
[21:38:10] RoseMaryDiggory tekintetével követi
[21:39:29] <@ChrisTaylor> *Nem tudja, hogy a gyereknek, vagy Rosienak címezte a kérdést...*
[21:40:26] <~RoseMaryDiggory> Chris? *Megborzong, bár maga sem érti pontosan miért.*
[21:40:35] ChrisTaylor ránéz
[21:40:39] <@ChrisTaylor> Nálam van.
[21:40:42] <@ChrisTaylor> Én tartom fogva.
[21:41:11] <@ChrisTaylor> Apád is keresteti... és gyanítom jobb sorsa van a pincémben, mint apád kopói által.
[21:41:22] <@ChrisTaylor> De ha te kérsz rá... elengedem.
[21:46:49] RoseMaryDiggory elakad a szava, de csupán néhány pillanatig habozik.
[21:47:07] <~RoseMaryDiggory> kérlek...
[21:57:21] ChrisTaylor biccent
[21:57:24] <@ChrisTaylor> Egy feltétellel...
[21:58:22] <~RoseMaryDiggory> ne gyötörj
[21:58:24] <~RoseMaryDiggory> csak mondd...
[21:59:45] <@ChrisTaylor> Ha csak jelét látom annak, hogy veszélybe sodor lassú... és fájdalmas halálban lesz része...
[22:00:15] <@ChrisTaylor> Még ha emiatt meggyűlölsz is...
[22:00:18] <@ChrisTaylor> Casst elvesztettem.
[22:00:20] <@ChrisTaylor> Téged nem foglak.
[22:00:31] ChrisTaylor evvel rámosolyog a csöppségre és eltűnik
[22:04:44] RoseMaryDiggory néány lépéssel átszeli a Lumiere és közte feszülő távolságot és magához szorítja a pici lányt, eloszlatva ezzel a légbűbájt.
[22:12:12] EricSavage hatalmas puffanással érkezik meg a nappali közepére, Chris hangja még halkan viszhangzik: Figyellek... Savage... majd a halk búgás csenddé alakul.
[22:15:28] RoseMaryDiggory karjaiban fészkelődni kezd Lümi a szorításban, mire végre észbe kap és bocsánatkérőn magához öleli a kislányt.
[22:16:25] <~RoseMaryDiggory> semmi baj... *suttogja gyengéden, de le sem veszi tekintetét a férfiról.*
[22:16:28] EricSavage a körülményekhez képest tiszta és ápolt. Kissé sápadt, de ezen kívül nyoma nincs bántalmazásnak vagy arra utaló jelnek. Nehézkesen feltápászkodik a földről és felemeli a fejét.
[22:16:52] EricSavage tekintete megakad Lümin, majd az anyján. Felváltva néz rájuk lélegzet visszafolytva.
[22:20:35] <~RoseMaryDiggory> Lumiere Savage, ismerd meg az apádat...
[22:20:56] RoseMaryDiggory bár kívülről erősnek tűnik, mégis megremeg a hangja.
[22:21:08] EricSavage szemeibe könnyek szöknek és kezeit a szája elé teszi. Úgy közelít feléjük lassan.
[22:22:39] RoseMaryDiggory küzd a késztetés ellen, hogy hátralépjen, másrészt elkergeti a gondolatot hogy megölelje őt. Cserbenhagyta, de ha nem teszi, talán Lumiere sosem születik meg... ezekkel a kettős érzésekkel figyeli minden léptét.
[22:23:18] EricSavage lassan eléjük ér
[22:23:37] <@EricSavage> Hát szia... *suttogja parányi mosollyal az arcán és cirógatja meg az a csöppséget*
[22:26:24] RoseMaryDiggory ahogy korábban Chrisnél, most is Lümit figyeli, de mint korábban, most is hatalmas szemeket produkál.
[22:26:39] RoseMaryDiggory ajkain átszalad egy halovány mosoly.
[22:27:11] EricSavage tekintete ezután Rosiera vándorol és szótlanul nézi
[22:28:50] <@EricSavage> Szia...
[22:31:18] RoseMaryDiggory annyi mindent akar mondani, hogy végül semmi sem jön az ajkaira, szótlanul áll előtte, mint akit megbabonáztak.
[22:31:54] <@EricSavage> Rose én... úgy sajnálom... mindenhol kerestelek de Chris...
[22:32:35] <~RoseMaryDiggory> Mit? *Vág a szavaiba.* Mit sajnálsz?
[22:33:39] RoseMaryDiggory hátra lép néhány lépést és letelepedik a medve bundára, Lümit óvatosan lefektetve maga mellé, hátha elalszik, bár valódi éjszakai bagoly.
[22:34:03] EricSavage tartja a távolságot.
[22:34:09] <@EricSavage> Melletted kellett volna maradnom.
[22:34:29] <@EricSavage> De mire a lakásodra értem, nem voltál ott...
[22:40:09] RoseMaryDiggory Lümi felé hajolva simizi a ficánkoló apróság pociját.
[22:40:17] <~RoseMaryDiggory> Nem tudom eldönteni...
[22:40:30] <~RoseMaryDiggory> haragudjak érte, vagy megköszönjem.
[22:40:56] RoseMaryDiggory nem néz rá, éppen eléggé remegnek a szavai anélkül is.
[22:41:19] EricSavage lassan közelíti meg őket és leguggol mellé.
[22:41:38] <@EricSavage> Bármi is... Taylor valószínűleg nem pusztán apai együttérzésből engedett el...
[22:41:48] <@EricSavage> A közeledben sem lehetnék, ha te nem engeded meg neki...
[22:42:12] <@EricSavage> ... mégis itt vagyok... *fogja meg a kezét* veletek...
[22:42:13] RoseMaryDiggory megsimítja Lümi pisze orrát.
[22:43:16] RoseMaryDiggory reflexből elhúzza kezét.
[22:44:03] <~RoseMaryDiggory> Nézd...
[22:44:29] RoseMaryDiggory felnéz rá. Most látja csak mennyire sápadt.
[22:45:50] <~RoseMaryDiggory> hónapok óta készítettem magam rá, hogy egyszer majd besétálsz azon az ajtón.
[22:46:30] <~RoseMaryDiggory> Azért vagy itt, mert most szereztem tudomást arról, hogy nem jöhetnél magadtól. Ha tudtam volna mit csinál Chris...
[22:46:54] <~RoseMaryDiggory> De nem ez a lényeg. *Mély levegőt vesz.*
[22:47:45] <~RoseMaryDiggory> Én már jól vagyok, nem számít mit mondott a keresztapám.
[22:48:44] <~RoseMaryDiggory> Légy jó Lümihez.
[22:48:50] <~RoseMaryDiggory> Nézz csak rá
[22:49:15] RoseMaryDiggory szeretettel figyeli minden mozdulatát.
[22:49:29] <~RoseMaryDiggory> Mi hoztuk össze ezt a csodát...
[22:51:29] EricSavage Lümire néz és megakad rajta a tekintete
[22:53:31] <@EricSavage> Itt van előttem és továbbra sem hiszem el...
[22:55:29] EricSavage felemelkedik
[22:55:53] <@EricSavage> Nézd... megértem ha nem látsz még szívesen... ha... gondolod kiveszek egy szobát valahol a közelben az éjszakára...
[22:56:21] <~RoseMaryDiggory> kanapé
[22:56:59] EricSavage biccent
[22:57:10] <@EricSavage> Több mint amire számítottam. Köszönöm.
[22:57:20] RoseMaryDiggory elvigyorodik.
[22:57:30] <~RoseMaryDiggory> mindig ki akartam próbálni.
[22:58:07] <~RoseMaryDiggory> Semmi nincs, amit már ne láttál volna. Nem fogsz eltévedni. *Felsorolja mit merre talál a házban.*
[23:02:40] <~RoseMaryDiggory> Nem bánom ha néha itt maradsz amíg egyedül vagyok. De adnod kell egy kis időt.
[23:03:31] <~RoseMaryDiggory> Nehéz... látnom téged. *bánatos mosollyal kapja fal a picit és körbepörgeti.*
[23:03:45] <@EricSavage> Megértem.
[23:03:52] EricSavage hatalmasat sóhajt
[23:05:43] <@EricSavage> Ha van bármi amit tehetek értetek...
[23:05:54] <@EricSavage> Csak szólj...
[23:07:28] <~RoseMaryDiggory> Jajj hagyd már, még tudtommal én jövök neked két utolsó óra díjával. A harmadikat nem fizetem ki, mert más pálcát használtál.
[23:09:35] <~RoseMaryDiggory> menj tusolj le, aztán búj ágyba. Ilyen sötét karikákkal lesznek Lümi első emlékei rólad.
[23:09:53] RoseMaryDiggory még egyszer megpörgeti a fészkelődő kislányt.
[23:10:24] <~RoseMaryDiggory> Te is le fekszel, hiába izegsz mozogsz
[23:10:33] EricSavage szélesen mosolyogva nézi őket
[23:10:48] RoseMaryDiggory magasra emelve sétál vele a szoba felé.
[23:11:04] <~RoseMaryDiggory> Na köszönj el szépen mára apától...
[23:12:28] EricSavage dob egy csókot neki
[23:12:31] <@EricSavage> Szép álmokat!
[23:15:05] RoseMaryDiggory besétál a gyerekszobába és lekuporodik Lümivel az ablak alatti terebéjes fotelba. Észre sem vette milyen hevesen ver a szíve, csak most, amint végre kezd megnyugodni valamelyest.
[23:16:27] RoseMaryDiggory áthúzza hosszú tincseit a válla felett, és bő pólójának hála hamar kiszabadítja fél karját, hogy könnyebben megetethessen a kislányt.
[23:18:17] RoseMaryDiggory segít a csöppségnek megtalálni a megfelelő pózt, és már csak aprót szisszen amikor Lumiere mohón enni kezd. Semmi pénzért be nem vallaná, de ahogyan evés közben le-le ragadnak szemei, egészen olyannak látja mint a könyvek fölött ásítozó Carent...
[23:23:10] EricSavage birtokba veszi a fürdőt, hogy hosszú idő után végre normálisan megmosakodhasson. Kihasznál minden percet a meleg víz alatt. Öklével a falnak támaszkodik, majd annak döntött homlokkal jár az agya. Gondolatai az újdonsült családja és Chris iránti bosszúja közt cikáznak, bár másodikat hamar elhesegeti ha az elsőből még részesülni akar. Hatalmasat sóhajt és hátrahagyja a múltat, és a jelenre koncentrál, hogy szebb jövőt alakíthasson ki.
[23:30:54] RoseMaryDiggory halkan dúdol minden egyes rezzenesét magába szívva, majd ahogy átzuhan az álomba óvatosan fejti le magáról szinte lábujjhegyen lépdesve a kiságyig.
[23:32:14] RoseMaryDiggory gyakorlott mozdulattal fekteti le, miközben ujjai játékával sarkköri fényeket sző neki a szobába.
[23:33:35] <~RoseMaryDiggory> Álmodj szépeket... *megsimogatja a kis buksiját mielőtt nesztelen léptekkel kioson a szobából behúzva maga mögött az ajtót.
[23:34:43] EricSavage szinte ugyanekkor lép ki a fürdőből a tarkóját törölgetve
[23:38:28] RoseMaryDiggory szemérmetlenül hagyja elkalandozni tekintetét, majd egy széles mosollyal megrázza a fejét és besétál a szobába.
[23:40:44] EricSavage jobb híjján visszaveszi eddigi ruháit és felkecmereg a kanapéra.
[23:40:54] EricSavage izeg-mozog a bútordarabon
[23:41:12] <@EricSavage> ... messziről kényelmesebbnek tűntél... *motyogja a párnának* a kőpadlónál jobb...
[23:44:03] EricSavage lehunyja a szemét és nem telik sokba, hogy elaludjon.
[23:46:59] RoseMaryDiggory az ajtóból lopva figyeli, s ahogy meghalja egyenletes légzését csendes léptekkel sétál közelebb.
[23:50:54] RoseMaryDiggory gonoszkásan elmosolyodik. Valahol egy része sajnálja azért a kanapéért, amikor idejött ő is azon aludt, egy másik valamivel nagyobb része viszont kárörvendően kacag fel benne.
[23:53:00] RoseMaryDiggory leheveredik a medvebundára a ropogó kandalló elé, csak még egy kicsit figyelhesse őt, de éppen hogy leteszi a fejét karjára őt is magával húzza az álomvilág.