Luke Harris –Sophie Bennett –Sally Mae Flamel
2016-08-23
[23:47:32] SophieBennett könnyektől piros szemmel vágtázik a folyosón egy tankönyvét magához ölelve.
[23:53:54] SallyMaeFlamel orrára csúsztatja hatalmas napszemüvegét, amit csak a hatalmas karikák eltűntetésére használ, de mesterséges fénynél sokkal inkább akadály, mint segédeszköz. Az ital teljesen kikészítette a szervezetét, a legapróbb változásokat is kínként élné most meg.
[23:54:45] SallyMaeFlamel ajka keskeny mosolyba fut, a kisírt szemű lány látványától.
[23:54:54] SophieBennett saját szekrényéhez ér és dühösen kinyitja azt. Könnyei utat törnek és sírni kezd, ahogy pakolászik a szekrényben és szedi össze a cuccait a következő órára.
[23:56:04] <@SallyMaeFlamel> Ki közölte vele, hogy agyat nem lehet implantálni?
[23:56:15] SallyMaeFlamel összekacag néhány felsőbb évessel.
[23:57:20] SophieBennett nem néz oda. Barátnője odasiet mellé és beszélgetni kezdenek. Próbálja halkra fogni a hangját, csupán foszlányokat hallani.
[23:58:26] <@SophieBennett> Hazamegy......... csak vizsgákra majd................ nem lesz a partnerem a végzős bálon...............................
[23:59:12] SophieBennett barátnője vigasztaló ölelésébe bújik
[00:00:13] SallyMaeFlamel a mellette állókra néz, de igyekszik minden hangfoszlányt elkapni a két lány felől.
[00:01:55] SallyMaeFlamel Automatikusan végignéz a tanoncokon egy bizonyos arcot keresve.
[00:05:25] LukeHarris a szobájában van és bőszen pakol a bőröndjébe.
[00:09:14] SallyMaeFlamel gyomra görcsbe rándul, de most nem az italtól. Lekapva hatalmas szemüvegét a lányok felé sétál.
[00:09:45] <@SallyMaeFlamel> Mi a nyöszörgés tárgya?
[00:12:04] SophieBennett a hangra kibújik barátnője öleléséből és tekintete tömény gyűlöletet és haragot sugároz.
[00:12:26] <@SophieBennett> Mi az? Nem tettél így is eleget? Jöttél élvezkedni a diadalodon?
[00:12:27] <@SophieBennett> Hát rajta!
[00:12:30] <@SophieBennett> Csináld csak!
[00:12:52] <@SophieBennett> De miattad sokan veszítünk el magunk mellől egy jó embert! Egy barátot!
[00:15:43] <@SallyMaeFlamel> Miről karattyolsz?
[00:17:00] <@SallyMaeFlamel> Kétlem, hogy egy körben mozognánk. Mit érdekelnek engem a barátaid?
[00:17:28] SallyMaeFlamel már már felcsattan, ahogy elé úszik a kép Bennett és Harris kettőséről.
[00:17:35] SophieBennett elmosolyodik, és közben letörli sminkje miatt fekete könnyeit, majd felkuncog
[00:20:25] <@SophieBennett> Tudod... pontosan ez az oka, hogy Luke hazamegy... mert téged egyáltalán nem érdekel mi van vele és mit érez...
[00:20:41] <@SophieBennett> Senki más nem érhet fel a híres Ms. Sally Mae Flamel kisasszonyhoz!
[00:20:54] SophieBennett bosszúsan becsapja a szekrénye ajtaját és faképnél hagyja Sallyt.
[00:21:54] SallyMaeFlamel meredten néz utána, visszavágás nélkül. Még csak az sem hatja meg, amikor sarkon fordul, hogy sustorogni kezdenek a háta mögött.
[00:22:04] <@SallyMaeFlamel> Idióta...
[00:22:56] SallyMaeFlamel Lépteit sietősre fogja, ahogy elindul a hálókörletek felé, ha nem indult még el, talán elcsípheti.
[00:24:23] LukeHarris végzett ruháival, most tart a személyes holmiknál. Bármi, amit a Sallyvel való közös munkákért, vagy elért eredményekért kapott egy külön kupacba dobálja a többitől.
[00:26:26] SallyMaeFlamel éles kanyarral veszi be az utolsó folyosót, nagy felháborodást keltve a férfi hálókörlet lakóiban.
[00:28:21] SallyMaeFlamel nem vesz különösebben tudomást róluk, a rúnákat követi, ahogy a női körletben, itt is kőbevésett rúnák jelzik az ajtók mögött rejtőző évfolyamokat.
[00:28:59] <@SallyMaeFlamel> Ez lesz az...
[00:29:02] <@SallyMaeFlamel> Ennek kell lennie.
[00:29:34] SallyMaeFlamel két fokonként szalad fel a lépcsőn se szó se beszéd belökve a szoba ajtaját.
[00:31:58] LukeHarris az érkezőre pillant, majd miután realizálja ki az folytatja a pakolást és nem néz rá
[00:32:01] <~LukeHarris> Mit akarsz?
[00:33:48] <@SallyMaeFlamel> Levegőt többek között...
[00:34:13] SallyMaeFlamel becsukja maga mögött az ajtót, addig is igyekszik mély levegővételekkel optimalizálni légzését
[00:34:30] <~LukeHarris> Ez a szoba szellős, a tiéd lehet...
[00:34:38] LukeHarris mostmár háttal állva pakolászik
[00:35:32] <@SallyMaeFlamel> Bennett a folyosón zokog
[00:35:40] <~LukeHarris> Tudom. Itt kezdte.
[00:35:49] <~LukeHarris> Majd megkértem tegye máshol mert zavart.
[00:37:06] <~LukeHarris> Ha jobban belegondolok maradhatott is volna, mert akkor te most nem tudnál erről az egészről és nem kéne téged is megkérjelek, hogy távozz.
[00:38:15] <@SallyMaeFlamel> Hogy mi a... Eszednél vagy?! Ez itt a Ramóra! Ha elmész nem jöhetsz csak úgy vissza.
[00:39:01] <~LukeHarris> Nem is akarok.
[00:39:10] <~LukeHarris> A fő vizsgáim az előrehozottaknak hála megvannak.
[00:39:23] <~LukeHarris> A kisebbeket leteszem a vizsaidőszak végén.
[00:39:30] <~LukeHarris> Már beszéltem az igazgatónővel...
[00:40:13] SallyMaeFlamel hozzá siet és kikapja a kezéből, amit éppen eltenne, legalább addig is rá figyel.
[00:40:14] <~LukeHarris> Elmondtam neki, hogy be szeretném fejezni az iskolát, szeretnék a Ramórából kikerülni és vinni az iskola hírét tovább
[00:40:27] LukeHarris rámered
[00:40:45] <~LukeHarris> De az itt tartózkodásom kompromittálva van és nem tudok a tanulásra koncentrálni... magánéleti probléma miatt...
[00:40:55] <~LukeHarris> És nekem, fontos a jövőm!
[00:41:45] <@SallyMaeFlamel> Hozzád sem szóltam, csak amikor muszáj volt az anyag miatt! Ne merd rám kenni!
[00:42:07] <~LukeHarris> Ja igen!
[00:42:14] LukeHarris a félredobált kupac felé mutat
[00:42:26] <~LukeHarris> Ott van minden további, ami kelleni fog majd neked.
[00:42:32] <~LukeHarris> Az én részem ki van töltve benne
[00:42:36] <~LukeHarris> és ki van dolgozva.
[00:42:41] <~LukeHarris> Csak ki kell egészítened.
[00:43:14] <@SallyMaeFlamel> Te akartál velem dolgozni! TE KÉRTÉL ENGEM!
[00:43:24] <@SallyMaeFlamel> Ha azt hiszed engedem, hogy csak így kisétálj
[00:44:45] <~LukeHarris> Miért! *Földhöz csapja az éppen keze ügyébe kerülő tárgyat* Nincs semmid, amivel itt tarthatnál!
[00:45:40] SallyMaeFlamel összerezzen
[00:45:43] <~LukeHarris> Megkapod amit akartál... eltűnök az életedből.
[00:48:40] SallyMaeFlamel lehajtja a fejét. Tényleg ezt ordította utána, de azóta már hetek teltek el. Igaz ő szinte magánál sem volt, egyik buli követte a másikat.
[00:50:31] <~LukeHarris> Másképp akartam ezt... jobban akartam csinálni ennél. Nem számítottam holdfényre, nyalókákra és egyéb ragacsos Sophie féle maszlagra.
[00:51:03] LukeHarris sóhajt
[00:51:10] <~LukeHarris> Nézd. Nem akarok veszekedni.
[00:51:18] <~LukeHarris> Elvégre nincs okom rád haragudni... vagyis van de...
[00:51:22] <~LukeHarris> Nem akarok...
[00:55:24] SallyMaeFlamel kiejti kezéből a napszemüvegét. Észre sem vette, hogy eddig szorongatta. Könnyű volt mindennap hitegetnie magát addig amíg úgy nézhetett tükörbe, hogy holnap. Majd holnap beszél vele, de hogyan tovább?
[00:56:42] <~LukeHarris> Ezt együtt rontottuk el. Itt voltál végig a szemem előtt... egy karnyújtásnyira... az a rész, ami hiányzik belőlem... és nem láttunk az orrunknál tovább...
[00:56:55] <~LukeHarris> Bármilyen kellemetlen is most itt erről beszélnem veled... szeretném, hogy ezeket tudd...
[01:00:47] SallyMaeFlamel leguggol a szemüvegért, de nem áll fel újra. Leül és felhúzza a lábait.
[01:01:18] LukeHarris maga sem tudja miért, de leül mellé.
[01:02:33] <@SallyMaeFlamel> Mit vársz tőlem? Mit kellene mondanom? *Kérdi csendesen.*
[01:07:06] SallyMaeFlamel kissé oldalra fordul, hogy jobban láthassa a vonásait.
[01:07:37] LukeHarris szélesen elmosolyodik és lehunyva a szemeit dönti a hátát az ágynak.
[01:09:30] <~LukeHarris> Már nem számít Sal'...
[01:10:40] <~LukeHarris> Pár hete elmondtad annak az ellenkezőjét... Először csak azt hittem hirtelen felindulásból...
[01:10:54] <~LukeHarris> Vártam, hogy megjelensz, megbeszéljük, kibékülünk és megy minden, mint régen.
[01:11:08] <~LukeHarris> De nem jöttél. Így aztán a végére elhittem.
[01:11:12] <~LukeHarris> Erre most itt vagy.
[01:11:16] <~LukeHarris> És már én sem tudom mi igaz és mi nem.
[01:16:23] SallyMaeFlamel felé hajol, és gyomra rögtön összerándul ahogy azt mellette már megszokta. Az ital elkábítja, a bulik feledtetik vele, de amikor ilyen közel van újra megrémül a rá gyakorolt hatástól.
[01:17:28] SallyMaeFlamel reszkető ajkakkal hajol egészen közel, sajátjaival végigsimítva a másikét.
[01:23:33] LukeHarris homlokát az övének dönti és egy pillanatra összefonja ajkait az övével. Majd újra. Kezét hosszan csúsztatja az arcától a tarkójáig hüvelykujjával végigsimítva azon.
[01:30:32] LukeHarris kinyitja a szemeit, hogy az övéibe bámulhasson. Nem szól semmit, csak nézi.
[01:34:36] SallyMaeFlamel vele ellentétben azonnal lesüti a szemeit. Már lassan nem is számolja hányan fordultak meg az életében de még senki nem nézett rá ennyire... zavarba ejtően.
[01:37:58] <~LukeHarris> Van oka maradnom?... *Kérdi tőle halkan. Kezét még mindig nem húzza el az arcáról és homlokra továbbra is az övén pihen.*
[01:38:56] <@SallyMaeFlamel> Nem akarsz engem. Így nem.
[01:39:01] SallyMaeFlamel elmosolyodik.
[01:39:24] <@SallyMaeFlamel> Nem tudom hogyan kell.
[01:39:32] <@SallyMaeFlamel> Csak... nem volt még senkim.
[01:40:20] SallyMaeFlamel tenyerét Luke mellkasára simítja
[01:41:59] <~LukeHarris> Ezen csupán te változtathatsz.
[01:42:10] <~LukeHarris> Én kész lennék lenni valaki, a senkiből.
[01:43:03] <@SallyMaeFlamel> Nem elég, ha boldoggá teszlek kötelékek nélkül?
[01:43:53] LukeHarris elmosolyodik és elhúzódik.
[01:44:26] <~LukeHarris> Ez is egyfajta válasz.
[01:46:06] <~LukeHarris> És evvel megválaszoltad a kérdésem is.
[01:46:57] LukeHarris igyekszik minél jobban leplezni, hogy darabokra tört a szíve. Arcára fagyasztja a mosolyt és felkászálódik a földről, hogy folytassa a pakolást.
[01:48:23] SallyMaeFlamel szintén feláll. Most először érzi, hogy nem csupán a nevéhez kevés, de Luke Harrishez is...
[01:49:41] <@SallyMaeFlamel> Kezdem megszokni a kosaraidat...
[01:50:25] SallyMaeFlamel felkuncog, mivel háttal áll nem kap a szeméhez letörölni a könnyeket, csak felteszi azt a bizonyos napszemüveget.
[01:50:53] LukeHarris befejezi a pakolást, majd egy pálcaintéssel a bőröndök beletuszkolják magukat egymásba, míg csak egy sporttáska marad. A vállára dobja és Sallyre néz.
[01:50:56] <~LukeHarris> Vigyázz magadra...
[01:51:13] LukeHarris evvel kisétál a szobájából, hogy elhagyja az iskolát
[01:53:18] SallyMaeFlamel nem búcsúzik. Ledobja az imént feltett szemüveget az ágyon hagyott holmik közé, majd ő maga is felmászik és magzatpózban mellékuporodik.
[01:56:20] SallyMaeFlamel hagyja hagy follyanak a könnyei, most úgysem láthatja senki. Még egy kicsit megengedheti magának hogy saját nyomorában dagonyázzon és sajátosan búcsúzzon el első szerelmétől.