Turner ház

Newcastle, Leicester road 172/B

[00:41:46] PaulTurner kinyitja a szemeit. Az első dolog amivel találkozik felesége gesztenyebarna haja, amibe alvás közben belebújt. Keze a hasán pihen, ahogy kiskifli módjára fekszenek az ágyon. Apró puszit ad a tarkójára ügyelve arra evvel ne keltse fel, majd féloldalra fekszik és a plafont bámulja. Elnyom egy ásítást.
[00:41:48] PaulTurner hüvelykujját megállás nélkül járatja neje hasfalán. Carteren agyal, és a tegnap esti kérésén. Tudta, hogy ez lesz, de miután beszélgetett vele kétségei támadtak.
[00:47:47] AlexisTurner félálomban simítja tenyerét Paul cirógató kezére.
[00:47:57] <@AlexisTurner> Nem tudsz aludni?
[00:50:06] <@PaulTurner> Nem. Tele a fejem ismét.
[00:50:45] AlexisTurner Sóhajtva, még csukott szemmel fordul meg az ölelésben.
[00:50:52] <@AlexisTurner> Mi bánt?
[00:51:11] PaulTurner megcsóválja a fejét
[00:51:25] <@PaulTurner> Ezen a Carter gyereken kattogok.
[00:51:28] <@PaulTurner> Jó srác.
[00:51:31] <@PaulTurner> Köze nincs az apjához.
[00:51:36] <@PaulTurner> Mégis őt látom benne ha ránézek.
[00:51:44] <@PaulTurner> És bizonytalan vagyok vele kapcsolatban.
[00:51:53] <@PaulTurner> Jó auror lenne... az egyik legjobb.
[00:51:59] AlexisTurner megcsókolja a férfi vállát, majd úgy helyezkedik, hogy láthassa az arcát, bár még nehézkesen nyitogatja szemeit.
[00:52:23] <@PaulTurner> De a vér nem válik vízzé.
[00:56:20] <@PaulTurner> Nem tudom mit csináljak...
[00:56:26] <@PaulTurner> Ahogy Shayjel sem.
[00:59:40] <@AlexisTurner> Az érme két oldala, minden szempontból.
[00:59:50] <@AlexisTurner> Nem gondolod?
[01:00:51] <@AlexisTurner> Kösd össze ezt a kettőt, és robbanunk mi is, vagy a világbéke már nem csak egy szépségverseny szlogen lesz.
[01:00:58] AlexisTurner felkuncog.
[01:01:03] <@PaulTurner> Az az igazság... bár nem így akartam közölni és nem most.
[01:02:42] <@PaulTurner> Hogy kezdek belefáradni ebbe a munkába és... azt veszem észre , hogy hiányzol. Szeretnék visszavonulni, elmenni innen valami nyugodt békés helyre, sétálni veled esténként a tengerparton és miegymás. De úgy nem tudok, hogy ha nem olyas valaki lép a helyemre, akiről tudom, hogy ugyanolyan következetesen végezné a munkáját mint én.
[01:04:43] PaulTurner cirógatni kezdi az arcát
[01:04:54] <@PaulTurner> Mondhatják, hogy elpuhultam. De hiányzol sokszor.
[01:05:10] <@PaulTurner> És az ilyen napok után jövök rá, miről maradok le a munkám miatt.
[01:09:39] AlexisTurner meghatottan hallgatja, mindketten sokat áldoztak a munkájukra, voltaképp ez az életük. Csak egymásnak élni... szkeptikus mosollyal dől hanyatt.
[01:11:41] <@AlexisTurner> Az első nyugis napon ott szobroznál a kandalló előtt, félpercenként hopport szórva, történt e valami érdekes.
[01:13:31] <@ PaulTurner > ... te pedig ott gubbasztanál mellettem és a kis zöld noteszedbe jegyzetelnéd...
[01:13:38] PaulTurner szélesen elmosolyodik
[01:16:16] <@AlexisTurner> Kezdhetnénk szabad hétvégékkel...
[01:16:33] AlexisTurner melegen rá mosolyog.
[01:17:08] <@ PaulTurner > Prímán hangzik.
[01:19:08] AlexisTurner ujjaival Paul mellkasát cirógatja.
[01:19:18] <@AlexisTurner> Mond megint, hogy hiányzom...
[01:20:04] <@PaulTurner> Hiányzol. *Fogja színpadiasra*
[01:20:41] PaulTurner felkuncog majd apró csókot ad neki
[01:21:52] <@PaulTurner> Szeretlek Lexi... *Mondja szinte suttogva az arcába mosolyogva* Nem is tudom mire mentem volna nélküled.
[01:26:46] <@PaulTurner> Valószínűleg még mindig a muglielhárításnál lennék. De ha az a féleszű Robert gazda nem szabadítja rá Newhampshirere a durrfarkúit... talán sosem találkozunk.
[01:28:03] AlexisTurner két tenyerét Paul arcára simítva húzza közelebb, gyengéd csókjába.
[01:28:16] <@AlexisTurner> Ki van csukva, hogy két ekkora megszállott, elmenjen egymás mellett.
[01:28:26] <@AlexisTurner> Nekem írtak meg a csillagok Paul Turner.
[01:28:31] <@AlexisTurner> Hozzám tartozol.
[01:29:08] PaulTurner elvigyorodik
[01:29:14] <@PaulTurner> Ha jobban belegondolok, igazad van.
[01:30:18] <@PaulTurner> Életemben nem láttam még zöld csizmához, piros, fehér-pöttyös ruhát viselő riportert. *Felnevet* Emlékszem még egy lencsenélküli szemüveg is volt rajtad, hogy komolyabbnak tűnj.
[01:30:39] <@PaulTurner> Szerelem voltál az első látásra.
[01:31:58] <@PaulTurner> Arra a kérdésedre, hogy "Milyen óvintézkedéseket terveznek a továbbiakban" avval reagálni, hogy "Holnap este, 20:30kor, a Három Seprűben?" sem utolsó ha már itt tartunk...
[01:32:25] <@AlexisTurner> Mindezt talpig nyálkásan
[01:32:31] <@PaulTurner> Igen.
[01:32:38] PaulTurner -t kirázza a hideg
[01:33:03] <@AlexisTurner> Már délben elkezdtem készülni.
[01:33:32] <@AlexisTurner> Selena egy angyal volt, végül tőle kölcsönöztem azt a mélykék ruhát.
[01:35:04] PaulTurner arcára hosszú idő után őszinte, gondmentes mosoly ül ki.
[01:37:15] <@PaulTurner> Eszméletlenül gyönyörű voltál... sosem felejtem el. Azelőtt soha nem jöttem zavarba, de azt sem tudtam merre vagyok arccal előre.
[01:37:37] <@PaulTurner> Én pedig az egyenruhámra vettem rá az öltönyöm. Azért tűntem olyan nagydarabnak.
[01:37:43] PaulTurner ismét felnevet
[01:41:28] <@PaulTurner> Még ki kellett mennem egy esethez...
[01:41:52] <@PaulTurner> Az volt az első és utolsó ügyem, amit összecsaptam és 5 perc alatt otthagytam.
[01:44:59] ShayAmbrose Elméje peremén érzékeli a beszűrődő sustorgást. Először azt sem tudja hol van, az altató nehezen engedi vissza a valóságba. Amint lenyelte azt a vacakot, aminek a gyomorrontásán kellett volna segítenie, azonnal tudta, Paul félrenyúlt a sietségben. Aztán se kép, se hang.
[01:48:48] ShayAmbrose enyhe kétségbeeséssel ül fel. A szobában félhomály uralkodik, de a bútorokon csak később akad meg a szeme. Kétségbeesése a lepkés hálóingnek szól elsősorban. Egyébiránt Theo szobájában lehet, akiről tegnapig semmit sem tudott.
[01:49:15] <@ShayAmbrose> ~Ezt nem gondolhattátok komolyan...~
[01:51:48] ShayAmbrose szinte dühösen dobja le magáról egy szál bugyiban kutatva saját ruhái után. Nem kell felforgatnia a szobát, az ágy melletti puffon összehajtva sorakoznak. Fél füllel öltözés közben is akaratlanul a sustorgó, nevetgélő házaspárra fókuszál.
[01:54:10] ShayAmbrose résnyire nyitja a fiúszoba ajtaját, aztán úgy marad. Kezében sapkája pihen, bakancsa befűzetlenül lötyög a lábán. Az ajtóból tökéletes rálátása nyílik a házigazdák ágyára. ~Ajtó luxus?~
[01:56:48] ShayAmbrose első dühe, mi szerint nem tud meglógni feltűnés nélkül különös szorító érzésre vált mellkastájékon. Szégyenpír fut az arcára, hogy éppen Pault lesi meg ebben az intim helyzetben, mégsem tudja elszakítani róluk a szemét.
[01:58:21] PaulTurner közel húzza magához feleségét és homlokát az övének dönti. Kezét felfuttatja az arcára és simogatni kezdi azt. Eddig beszélt, de most nem szól semmit. Csukott szemmel adja át magát az érzésnek. Orrán veszi a levegőt, belélegezve felesége finom illatát.
[02:04:47] AlexisTurner lehunyja szemeit és kissé oldalra fordulva belecsókol Paul tenyerébe.
[02:08:36] ShayAmbrose ujjai fehéredésig szorítják a kilincset.
[02:18:42] AlexisTurner újabb csókja a csuklójára esik. Ajkai szegletében mosollyal fordul vissza hozzá, orrát az övéhez simítva.
[02:26:16] ShayAmbrose határozott mozdulattal löki ki az ajtót, már így is túl sokáig várt, voltaképpen azt sem tudja mire. Egyenest az ajtóhoz rohan, szinte feltépi és torkában dobogó szívvel vágódik ki az éjszakába.
[02:26:56] PaulTurner összerezzen és elhúzódva ül fel
[02:33:49] ShayAmbrose néhány botladozó lépés után lerúgja bakancsait, kézbe kapja őket és zokniban ered futásnak. Kényszeríti magát, hogy ne gondolkozzon, szét sem néz merre megy, nem fontos. Csak innen el.
[02:35:22] AlexisTurner tenyerét Paul hátára simítja.
[02:36:13] <@AlexisTurner> Nem menthetsz meg mindenkit...
[02:38:54] <@PaulTurner> Tudom. És ettől olyan szörnyű...
[02:39:01] PaulTurner sóhajt
[02:39:11] <@PaulTurner> Megyek. Bezárom az ajtót. Hozzak valamit inni?
[02:40:00] AlexisTurner lustán elhelyezkedik a párnán.
[02:40:07] <@AlexisTurner> Ü-üm..
[02:41:31] PaulTurner kimászik az ágyból és kisétál a szobából. Hatalmasat ásít miközben a tarkóját vakarja és a tárva nyitva hagyott bejárati ajtóhoz sétál. Nekidől a félfának és mered a távolba. Shay már javában nincs a láthatáron.
[02:41:40] <@PaulTurner> Vigyázz magadra Kicsilány...
[02:42:54] PaulTurner megcsóválja a fejét majd becsukja az ajtót és a konyhába megy. Enged egy pohár csapvizet, majd a konyhapulton hagyott pálcájával Lexi kedvenc üdítőjévé varázsolja át. Immáron két pohárral a kezében sétál vissza a hálóba.
[02:48:58] PaulTurner konstatálja, hogy felesége az igazak álmát alussza. Mosolyogva figyeli a békés, számára igen kedves képet. Lerakja az italát az éjjeli szekrényre és visszamászik mellé az ágyba. Ugyanúgy hozzábújik, mint, amikor felébredtek, bár most ügyelve arra, hogy ne keltse fel. Egy ideig még ébren van, de őt is elnyomja az álom.