Rothbart Villa, Kréta

majd

[22:58:17] CarenRothbart bőröndje készen áll. Cosett, a személyes házimanója már elrendezte a csomagok között. Több féle fazonú, stílusú ruhát pakolt be. Mégis a kedvence a félhosszú, nyakba akaszthathatós arany öves ruha. Izgatottan fésülködik meg még indulás előtt.
[23:00:41] CarenRothbart jelenleg egy barackszínű egybe ruhát visel, hátul zipp-zárral, mely végig fut gerincoszlopán. Az alja combközépben végződik, nyaka v kivágású, ujjatlan.
[23:03:01] CarenRothbart leteszi a fésűt az asztalkára, vet még egy utolsó pillantást tükörképére, majd a ruhához passzoló magas sarkújába bújtatja lábait. Az ablakhoz tipeg, és hosszan elidőzik a táj szépségén, ugyanakkor gondolatai ennél messzebbre is elérnek, egészen pontosan húgáig.
[23:03:47] EvanRothbart Előkészített mindent. Minden apró részletet, hogy felejthetetlenné tegye Caren számára az utazásukat. Könnyű fehér inget visel szétnyitva egy halvány zöld póló fölött. Nadrágja szintén fehér, elegáns darab. Mezítelen lábán fekete bőr szandál feszül.
[23:04:53] EvanRothbart nesztelenül sétál a szobába elmélyült kedvese mögé; kezei között egy kisebb fekete szaténhalommal.
[23:05:09] <~EvanRothbart> Elgondolkoztál
[23:05:27] EvanRothbart átkarolja Carent és a nyakába csókol.
[23:05:45] CarenRothbart kissé megremeg, mint akit csínyen csíptek, majd mosolyogva fogadja a csókot.
[23:06:43] CarenRothbart tekintete kissé még réveteg, ahogy igyekszik visszatérni a jelenbe.
[23:09:22] <~EvanRothbart> A Zsupszkulcsunk perceken belül aktiválódik, a csomagok miatt pedig ne aggódj. A szállodában fognak várni minket. *Felemeli karját, és leengedi előtte a fekete szatén kendőt.
[23:09:44] <~EvanRothbart> Ezt fel is tenném Mrs. Rothbart.
[23:10:54] EvanRothbart csibészes mosollyal emeli Caren szemei elé a kendőt, gondos mozdulatokkal elrejtve előle a külvilágot.
[23:12:07] CarenRothbart arcán széles mosoly terül el. Miközben férje a szaténkendőt köti szeme elé, végig simít férje kezén hosszú ujjaival
[23:15:23] EvanRothbart hátulról átkarolja Carent egy arany kulcsot tartva elé.
[23:15:41] <~EvanRothbart> Kezeket előre szépségem.
[23:16:57] CarenRothbart egyik kezével férje kezét fogja meg, míg másikkal kitapogatja a tárgyat, és azt is megszorítja.
[23:17:48] EvanRothbart az órára pillant, alig két perc van még hátra az aktiválásig.
[23:18:31] <~EvanRothbart> Kössünk alkut.
[23:19:04] <~EvanRothbart> Itthon hagyunk minden gondot, aztán ha hazajöttünk, együtt megoldunk mindent.
[23:19:33] <@CarenRothbart> Jól hangzik. *feleli gondolkodás nélkül*
[23:19:48] <~EvanRothbart> De ez az út, szóljon csak rólad és rólam. * Szorosabban magához vonja.*
[23:20:42] CarenRothbart a férfihez simul, arcát a férfi mellkasára helyezve, és megnyugtatja a férfi egyenletes szívverése.
[23:22:53] <~EvanRothbart> Mély levegő...
[23:23:49] CarenRothbart engedelmesen beszívja a friss levegőt, majd lassan kifújja azt.
[23:25:44] EvanRothbart Maga is mély lélegzetet vesz egyidejűleg a kulcs fehérkék izzásával, amely a jólismert köldöktájéki rántással repetí őket el.
[23:30:34] CarenRothbart egy pillanatra sem engedi el férjét. Kíváncsian néz az események elé.
[23:35:16] EvanRothbart széles mosollyal fogadja az ismerős meleg szelet, a Földközi-tenger sós, összehasonlíthatatlan illatát. Úgy izgul, akár egy kisgyerek karácsonykor, Kréta gyermekkora legszebb emlékeit idézi, és most mindezt megoszthatja azzal a nővel, akivel élete hátralévő részét kívánja tölteni.
[23:37:09] CarenRothbart eddig még nem járt ezen a vidéken. Kellemes meleg szél csapja meg arcát, és simít végig a bőrén. A tenger morajlása muzsika számára.
[23:37:43] <@CarenRothbart> Hol vagyunk? *kérdi örömmel teli hangon*
[23:38:14] EvanRothbart kézmozdulattal jelez a közelben várakozó zenészeknek, és felcsendül az első dal. Asztaluk fehér abrosszal, hívogatón csak kettejükre vár, a pincér behűtött pezsgővel bajsza alatt barátságos mosollyal várakozik.
[23:38:27] <~EvanRothbart> Mondd meg Te
[23:39:06] CarenRothbart szívéből kacagás tör elő
[23:39:11] <@CarenRothbart> a dalunk...
[23:39:28] <@CarenRothbart> ...de ott nem lehetünk... más illatok vannak...
[23:39:51] EvanRothbart kioldja a kendőt , de mielőtt még elvenné a szeme elől a füléhez hajol.
[23:40:18] <~EvanRothbart> Ott lehetünk, ahol csak akarod. *Elereszti a finom anyagot, melyet azonnal felkap és messzire repít a szél.*
[23:41:07] CarenRothbart kinyitja szemét. Hirtelen, egy-két másodpercre megvakítja a végtelen nap, a végtelennek tűnő fehér homokon visszaverődő fénye.
[23:41:35] <@CarenRothbart> Gyönyörű ez a hely. *álmélkodva tekint körbe, ahogy lassan visszanyeri látását/
[23:44:15] CarenRothbart kibújik a cipőjéből, ezekre itt nem lesz szüksége. Csak ők vannak, ketten. Leszámítva a kiszolgáló személyzetet, akik tisztes távolságra vannak, és onnan figyelik, van e szüksége a párnak valamire.
[23:44:31] EvanRothbart mosolya kiszélesedik.
[23:45:24] CarenRothbart mezítelen talpain keresztül érzékeli a meleg, puha homokot. Gyerekkorára emlékezteti, mikor Rosieval annyit játszottak a kerti tóban. De emlékeztetnie kell magát, hogy erre most ne gondoljon.
[23:46:07] CarenRothbart férje felé fordul, majd kinyújtja karjait, amit a férfi nyakán összekulcsol, és mélyen a szemeibe néz.
[23:46:41] <@CarenRothbart> Szeretlek Evan Rothbart. Most és mindörökké. *suttogja*
[23:49:23] EvanRothbart követelőző vággyal csap le Caren ajkaira. Ha ketten lennének, elnyúlhatnának a forró homokon, de nincsenek egyedül, és ez megvédi őt a hibáktól is. Az első alkalmat a lehető legtökéletesebbnek akarja. A gondolat hogy felesége még érintetlen büszkeséggel tölti el.
[23:51:09] CarenRothbart viszonozza és követeli az újabb csókokat.
[23:52:28] CarenRothbart szíve szerint eltűnne a fürkésző tekintetek elől, hadd fedezze fel végre férje minden porcikáját. Szíve egyre hevesebben kalapál.
[23:52:38] EvanRothbart erőszakkal szakítja el magát a sokadik csókjukat követően, homlokát Caren homlokának döntve.
[23:52:46] <~EvanRothbart> Mit művelsz velem?
[23:54:11] <@CarenRothbart> Nem akarok tovább várni rád. *suttogja*
[23:55:50] <@CarenRothbart> Úgy akarlak, ahogy csak egy szerelemes asszony képes akarni azt a férfit, akivel le akarja élni az életét. *suttogja tovább*
[23:56:44] EvanRothbart felnevet. Várja őket az asztaluk, a reggeli, a pezsgő. Mindent eltervezett. Hogyan vezeti végig a parton, mutatja meg a krétai Rothbart villát, átviszi a küszöbön...
[23:56:56] <~EvanRothbart> Ember tervez...
[23:58:57] CarenRothbart enyhén oldalra dönti fejét, és úgy néz, kislányosan a férfi szemeibe, ajkain mosollyal.
[23:59:56] EvanRothbart könnyedén emeli karjaiba. Visszakozhatna, ha lenne hozzá elég ereje, de még annyira sem áll meg, hogy konzultáljon a cselédekkel. Egyszerűen se szó, se beszéd dehoppanál feleségével egyenest a villa rájuk váró hálójába.
[00:01:34] CarenRothbart lányan végig simít ujjaival a férfi frissen borotvált, puha arcbőrén. Mutató ujjával pedig az ajkain simiít végig.
[00:03:25] EvanRothbart először észre sem veszi, hogy mennyire ismerik őt az emberei. A fehérmárvány épület elegáns szobájában most túlnyomórészt a piros dominál, mind az ágyhuzatot, mind a függönyöket, tekintve. Még a padlóvázákban is vörösrózsák sorakoznak.
[00:05:01] EvanRothbart kaján vigyorral aprót harap az incselkedő ujjba.
[00:05:15] CarenRothbart szeme sarkából érzékeli a vörös szín visszaverődését, de most csak egy helyre képes figyelni, a férfi szemeibe.
[00:05:24] CarenRothbart hangosan felkacag
[00:06:10] CarenRothbart mutatóujjával végigsimít a férfi állán.
[00:07:11] EvanRothbart élesebben szívja be a levegőt. Semmit nem akar elsietni, de Caren nagyon a tűréshatára küszöbén táncol.
[00:08:13] CarenRothbart kissé józanítólag hat rá a férfi éles levegővétele.
[00:08:26] <@CarenRothbart> Valami baj van, drágám? *kérdi félénken*
[00:09:02] EvanRothbart Az ágy felé sétál vele, de nem próbálja meg megcsókolni, leteszi őt a fehér bőrével kontrasztos vérvörös ágyneműre.
[00:10:16] CarenRothbart mosolya lehervad. Apró, félszeg mosoly veszi át helyét, az imént széles vigyornak.
[00:11:12] EvanRothbart az ágy mellé guggol, és kisimít egy tincset Caren arcából.
[00:11:46] CarenRothbart szemeiben aggodalom csillan
[00:12:33] <~EvanRothbart> Fogalmad sincs mennyi erőmet veszi igénybe, hogy ne tépjem le rólad ezt a ruhát... *Végigcirógatja Caren karját, és sajátjába zárja a nő tenyerét.*
[00:13:01] <@CarenRothbart> Mi tart vissza? *suttogva kérdezi, kissé rekedten*
[00:13:48] CarenRothbart szeretné megérteni, mi lehet a férfi oka a lassításra
[00:15:00] EvanRothbart félmosolyát megtöri a feltörő nevetése. Feláll az ágy mellől és lerúgja egyik, majd másik szandáját is.
[00:16:00] <~EvanRothbart> Ki vagy Te, és hová dugtad a félén nejem? *Feltérdel az ágyra, és felé magasodik.*
[00:17:27] <@CarenRothbart> Az oltárnál hagytam. Most már egyek vagyunk. *b
[00:17:35] <@CarenRothbart> *búgja szerelmesen*
[00:19:18] CarenRothbart soha életében nem szeretett még így senkit, mint ahogy Evant, és ezt már nem kell többé titkolnia. Felszabadítólag hat rá a tudat, hogy örökké együtt lesznek, míg a halál el nem választa őket egymástól.
[00:21:07] EvanRothbart Követelőzve csap le Caren ajkaira. Agya peremén ott táncol az aggodalom, amit azonnal ki is űz a vágy, amint sajátja alatt érzi a nő testét.
[00:21:22] <~EvanRothbart> Megőrjítesz...
[00:22:36] CarenRothbart viszonozza a követelőző csókokat, amit megfejel a sajátjaival. Ujjaival egymás után gombolja ki az inget.
[00:25:15] EvanRothbart felvonja szemöldökét, aztán egy elégedett vigyorral éppen csak annyira emelkedik fel, hogy pólóját és félig kioldott ingét egyszerre áthúzza a fején, és félredobja.
[00:26:26] CarenRothbart arca előtt pár centire terül el Evan tökéletes mellkasa. Apró csókokat lehel rá.
[00:29:47] EvanRothbart Tenyerét végigfuttatja Caren vádliján, majd áttér a combjára, egyre feljebb csúsztatva a finom anyagot.
[00:32:53] CarenRothbart halkan felnyög, ahogy egyre feljebb érnek férje ujjai. Bőre beleborzong, minden egyes pihe válaszol az érintésre. Evan nyakát halmozza el csókjaival, a füle tövét sem hagyva ki.
[00:34:40] EvanRothbart Most jut el arra a pillanatra, hogy sutbadobbja az egész megtervezett napot. Belecsókol Caren nyakába, mohón áttérve a kulccsontra és a szabadon hagyott dekoltázsra.
[00:35:46] CarenRothbart szabad ujjaival a férfi övével babrál
[00:38:32] EvanRothbart izgalma nadrágjának feszül, félő már akkor sem tudna leállni, ha Caren erre kérné, de a felesége szemében most pontosan ugyan azt a vágyat látja tükröződni, amit ő maga is érez.
[00:40:05] CarenRothbart most először érinti meg férjét, és ez egyszerre okoz benne meglepettséget, és feltörő vágyat is. Gyengéden két tenyerébe fogja, és simogatva ismerkedik férfje legféltettebb részével.
[00:44:31] EvanRothbart tenyerét Caren belsőcombjára simítja, megremeg a nő kezei alatt, majd a könnyű anyag felgyűrt ajját ujjai közé szorítja, és magához vonva kedvesét megemeli őt. Mohó mozdulattal, szinte széttépi a zipzárat.
[00:45:47] EvanRothbart teljesen érezni akarja. Egyik tenyerét megtámasztja mellette, míg másik kezével ügyesen kibújtatja a a többé nem kívánt ruhadarabból.
[00:47:15] CarenRothbart ruhájának pántjai azonnal engedelmesen leomlanak Caren vállain át felkarjára. Onnan apró segítséggel Evan tovább hámozza, így már csak fehér csipke melltartója és fehér csipke bugyija maradt rajta.
[00:51:32] EvanRothbart Ködös tekintettel falja a látványt. Oldalt helyezkedik, így izgalma Caren combjának feszül, miközben tenyerét a hasára simítja.
[00:52:39] CarenRothbart enyhén felhúzza egyik térdét, fejét a párnára hajtja, és úgy néz férje izzó szemeibe.
[00:52:51] <@CarenRothbart> A tiéd vagyok. *suttogja*
[00:54:01] EvanRothbart megcsókolja a vállát, bújtatott mosollyal hajolva aztán ajkaira.
[00:54:47] CarenRothbart viszonozza a csókokat, kezével a férje hátát cirógatva.
[00:57:46] EvanRothbart ujjai végigjárják a melltartó vonalát. Csókjai sürgetővé vállnak, áttérnek az állára, a nyakára miközben tenyerébe zárja a csipkébe bújtatott halmot.
[00:59:18] CarenRothbart teste engedelmesen tárul fel a gyengéden követelő ujjaknak, formás lábát a férfi csípője köré vonja, utat engedve a vágyaknak.
[01:05:34] EvanRothbart öléhez simítja izgalmát, csak a vékony anyagok választják el őket, amik úgy foszlanak köddé Evan suttogása nyomán, mintha sosem léteztek volna.
[01:08:02] <EvanRothbart nem hagy időt, az új helyzet megszokására, ajkai közéveszi az egyik, majd másik rózsaszín halmot, miközben erőszakkal kényszeríti magát visszavonulásra. Merevedése Caren combjához simul, míg ujjai átsiklanak í vénuszdombon, feltérképezve kedvesét.
[01:09:12] CarenRothbart eddig elképzelhetetlen gyönyörök által válik egyé szerelmével, teste legapróbb négyzetcentimétere is beleborzong. Egyre hangosabb nyögések hagyják el ajkait, bőre izzik. Férjébe kapaszkodva halad előre a gyönyör útján.
[01:17:30] EvanRothbart élesebben levegővételei zihálásba csapnak át ahogy fokozza a tempót, minden lökésnél olyan szöget zárva be, hogy a lehető legnagyobb élvezethez juttasa kedvesét.
[01:22:57] CarenRothbart igyekszik felzárkózni, az ütemet követni, és eggyé olvadni a szerelemmel. Ajkai közül hangos elégedett sóhajok szakadnak fel, jelezve, hogy életében először átlépte a gyönyör kapuját.
[01:29:27] EvanRothbart ködös elméje peremén érzékeli sajátjaiba szövödő nyögéseket, majd ahogy megérzi Caren lüktetését hímtagja körül teljesen elveszik. Magával rántja Evant is a kiteljesedésbe.
[01:34:31] EvanRothbart összeszedi minden lélekjelenlétét, és Caren mellé gördül, mellkasára vonva kedvesét.
[01:35:05] CarenRothbart soha nem érezte magát még ilyen boldognak. Kipirult arcán elégedett, széles mosoly terül el.
[01:36:45] EvanRothbart végigsimít a nő kipirult arcán.
[01:36:56] CarenRothbart úgy helyezkedik, hogy férje szemeibe tudjon néz, és rámosolyog.
[01:36:59] <@CarenRothbart> Mr. Rothbart, úgy készüljön, hogy ebből naponta többször fogok kérni.
[01:37:08] CarenRothbart férjére kacsint.
[01:38:39] EvanRothbart túljátszott elgyötört pillantást vet a plafonra.
[01:39:06] CarenRothbart hangosan felkacag
[01:39:39] EvanRothbart felé fordul. Figyeli ahogy nevet és ő is elmosolyodik.
[01:40:20] <~EvanRothbart> Gyönyörű vagy
[01:42:19] CarenRothbart a bókra csókkal felel, majd továbbra is mosolyogva néz kedvesére.
[01:42:57] EvanRothbart ujjaival a hátát cirógatja.
[01:43:50] <~EvanRothbart> És remekül értesz ahhoz is, hogyan rúgd fel a terveket. *Elvigyorodik.*
[01:44:07] <~EvanRothbart> Üdv itthon, Mrs. Rothbart.
[01:44:26] <@CarenRothbart> Itthon?
[01:44:42] CarenRothbart felvonja egyik szemöldökét, de továbbra is mosoly ül arcán
[01:45:38] CarenRothbart most néz körül először a szobában
[01:46:22] CarenRothbart szemügyre veszi a dekorációt, a bútorokat, és kellemes érzés tölti el.
[01:53:09] <@CarenRothbart> Evan, ez csodaszép. De valamit tudnod kell.
[01:53:20] CarenRothbart férje szemeibe néz
[01:54:24] <@CarenRothbart> Ha csak egy szál ruhánk lenne, akkor is szeretnélek, és követlek a világ végére. Nem a vagyonod miatt mentem hozzád.
[01:55:11] <~EvanRothbart> Tisztában vagyok vele, a véremre pályáztál. *Rá kacsint.*
[01:55:32] <@CarenRothbart> Úgy bizony... Lebuktam... Ráadásul naponta többször.
[01:55:54] EvanRothbart belecsókol a hajába.
[01:56:00] CarenRothbart vigyorogva hajol férje fölé, majd óvatosan az ölébe ül.
[01:58:06] EvanRothbart felvonja a szemöldökét.
[01:58:49] CarenRothbart megcsókolja Evan nyakát
[01:59:53] <~EvanRothbart> Csupa csupa meglepetés ma asszonyom.
[02:00:28] EvanRothbart Hirtelen mozdulattal felül és átkarolja Caren derekát.
[02:00:42] <@CarenRothbart> Túl sokat beszélsz ma *búgja a fülébe, majd betapasztja férje akjati ajkaival*
[02:04:08] EvanRothbart belenevet a csókba, miközben megmarkolja Caren fenekét, hogy így húzza magához közelebb.
[02:04:59] <~EvanRothbart> Szeretlek *Súgja ajkai közé, készen rá, hogy egész nap ki se mozduljanak a hálóból...
[02:05:18] CarenRothbart újra és újra eggyé olvad hitvesével. Talán soha többé nem hagyják el ezt a szobát.

[20:36:47] CarenRothbart méterrel a föld felett lépked, ahogy a fürdőbe sétál. Ilyen boldog még életében nem volt. A legcsodálatosabb dolgot élhette át férje karjaiban előző nap, többször is, és még éjszaka sem tétlenkedtek.
[20:43:30] EvanRothbart Már kora reggel talpon volt. Összeszedte minden erejét és legjobb modorát, hogy köszöntse a villa dolgozóit, ha már az évi ritka alkalmak egyikén betoppant újdonsült arájával. Caren mesei szépséget nyújtott hófehér bőrével a vérszín ágyneműn, de kötelességek nem illanak el csak úgy.
[20:46:51] EvanRothbart dolgozószobája teraszáról figyeli a szikrázó vízhalmot. A hófehér szil asztalon reggeli újságja pihen.
[20:49:18] CarenRothbart hosszú ideig élvezte, ahogy a kellemesen meleg zuhanyból hosszú hajára és bársonyos bőrére hull a víz. Alaposan megtörölközött, majd egy nyakba akaszthatós hófehér lenge nyári ruhát öltött magára. Lábára egy fatalapú, magas sarkú papucsot húzott, haját kontyba kötötte.
[20:50:35] CarenRothbart a boldogságtól sugárzó arccal közelít a dolgozószoba felé, a személyzet tagjai közül nem találkozik össze senkivel.
[21:02:31] EvanRothbart az újság mellé dob néhány pergament, az újdonsült jelenkezők hivalkodó önéletrajzai harsány képet alkotva hevernek egymáson. Már csak ki kell válassza a megfelelőeket és mára minden egyebet a szőnyeg alá is söpörhet, hogy újra a feleségével lehessen.
[21:07:17] CarenRothbart a nyitott ajtón át belép a szobába, és már meg is pillantja férjét a teraszon. Hozzá sétál.
[21:12:05] CarenRothbart megpillantja az irathalmot, és az újságot, majd kérdő pillantást intéz férjéhez, van e valami, amiről tudnia kell?
[21:13:31] EvanRothbart minden szó nélkül húzza közel a nőt. Egész reggel az ő társaságát hiányolta
[21:15:34] <@EvanRothbart> Nem túl fontos, a leendő személyzet, de örülnék ha kifejtenéd a véleményed. Szükséged lesz egy komornára, valamint társalkodónőre és ki tudja még hány pozíciót hírdetett meg jóanyám.
[21:16:43] CarenRothbart megsimogatja férje arcát, majd mosolyogva bólint, és leül a férje melletti székre.
[21:17:21] CarenRothbart kezébe vesz egy-két önéletrajzot, és olvasni kezdi.
[21:35:45] CarenRothbart végig olvassa az összes önéletrajzot, ami gyakorlatilag mind ugyanarról szól, szolgálni akarják a Rothbart családot. A társalkodónők közül egy-kettő kissé bizarrnak tűnt Caren számára, volt aki ötven évesen szeretne társalkodónővé válni, de akad olyan is, aki mindössze tizenhat. Ezeket Caren a nem kupacba helyezi.
[21:37:30] EvanRothbart elégedetten figyeli feleségét. Pontosan olyan, mint amilyennek háza úrnőjét valaha képzelte, sőt. Túltesz legmerészebb álmain.
[21:37:58] EvanRothbart lehajol hozzá, apró csókot nyomva a mezítelen vállára.
[21:40:14] CarenRothbart elmosolyodik, majd férje szemeibe néz.
[21:41:42] <@EvanRothbart> Gyönyörű vagy amikor más sorsáról döntesz. Mint aki erre született.
[21:44:29] <@CarenRothbart> Ami azt illeti, kétlem, hogy egy ötven éves hölgy nem anyáskodva társalogna velem. *kedvesen férjére mosoly* Ez édesanyád kiváltsága marad. *kacsint*
[21:52:03] EvanRothbart elvigyorodik
[21:52:11] <@EvanRothbart> Csak nem egy előítéletet hallottam?
[21:52:24] <@EvanRothbart> Merlin segíts! Kicserélték a nejem.
[21:53:19] <@CarenRothbart> Imádom édesanyád. De igaz, ami igaz, néha nem hiányzik anyukám. *felkacag*
[21:57:55] <@EvanRothbart> Fel nem foghatom miért.
[21:58:23] EvanRothbart mosolya kiszélesedik és laza mozdulattal túrja félre a papírhalmot.
[21:59:05] <@EvanRothbart> Rendben, ezt tekinthetjük elvégzett munkának
[21:59:19] EvanRothbart felé nyújtja kezét.
[21:59:32] CarenRothbart elfogadja a felé nyújtott kezet.
[22:00:00] <@CarenRothbart> Mára mit tevezett, Mr. Rothbart? *kérdi cinkosan*
[22:00:40] EvanRothbart felhúzza magához hosszan a szemébe nézve.
[22:01:07] CarenRothbart jóleső érzéssel borzong bele a pillantásba. Térde kissé megremeg.
[22:01:21] <@EvanRothbart> A tervekről hallani sem akarok, sem fedett vagy elszeparált helyszínekről, különben semmit nem látsz Krétából.
[22:01:43] EvanRothbart bújkáló mosollyal öleli magához.
[22:02:01] CarenRothbart bőre lángra gyúl a vékony anyag alatt
[22:02:28] <@CarenRothbart> Ha ilyen közel vagy, semmit sem fogok látni *suttogja*
[22:03:29] EvanRothbart nevetését elnyeli társas hopponálásuk.
[22:05:19] CarenRothbart útközben igyekszik összeszedni magát, bár elég nehéz, mert minden érintés csodákra emklékezteti. Maga sem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesz rá nászuk.
[22:06:30] EvanRothbart Kréta leggyönyörűbb, muglik által rejtett forgatagába hopponálja magukat. Színes bazárok, hivalkodó mágikus találmányok, teremtmények, pálmafák és a végtelen homokról visszaverődő szikrázó fény, amerre a szem ellát
[22:06:45] CarenRothbart elmereng, hogy ugyan nincs viszonyítási alapja, de a férje személyében remek szeretőre lelt, akivel biztonságban lehet.
[22:07:43] CarenRothbart tekintetét magával ragadják a bazárok színes kavalkádja, és a tömeg hömpölygése kizökkenti gondolataiból.
[22:09:08] CarenRothbart szemei csak úgy falják a sok látnivalót, szinte egyikről a másik felé kapkodja a fejét.
[22:12:38] EvanRothbart Széles mosollyal figyeli a lány reakcióit. Számtalanszor volt már itt korábban, de mindig csak egyedül. Ez a világ egészen más, sosincs pihenés, minden él és lüktet. Nyoma sincs az angliali előítéleteknek.
[22:14:11] CarenRothbart felszabadultnak érzi magát, ahogy férje oldalán haladva fedezi fel ezt a mesés vidéket. Az egyik bazár előtt megtorpan, és a színes stólákat simogatva emeli arcához, a színek közül válogatva
[22:17:27] CarenRothbart ujjai végül egy smaragdzöld horgolt stólán állapodnak meg.
[22:22:47] EvanRothbart övére erősített kis erszényéért nyúl, néhány galleont téve a bazáros kezébe.
[22:22:57] <@EvanRothbart> Ezt kérjük
[22:24:04] CarenRothbart hálás mosolyt villant férjére. Megköszönni pedig majd kettesben fogja.
[22:24:46] EvanRothbart tekintete elkalandozik egy pillanatra, majd szorosan Caren mellé lépve egy macskaköves, pálmákkal körül ültett kis térre mutat.
[22:26:43] <@EvanRothbart> Az ott, nyers fordításban az uralom arénája.
[22:27:33] CarenRothbart figyeli, mit mutat Evan
[22:28:49] <@EvanRothbart> Úgy tudom nagymamád vérvonala nagyon különleges
[22:29:19] <@CarenRothbart> Silvyara gondolsz?
[22:29:46] EvanRothbart halvány mosollyal bólint.
[22:30:08] <@EvanRothbart> Bár nem tudok részleteket, ezek inkább pletykák az aranykörben
[22:30:26] <@EvanRothbart> De úgy hírlik édesanyád is örökölte a vízelem mágikus adottságait
[22:30:27] <@CarenRothbart> Anya keveset mesélt róla. Annyit tudok, hogy korán eltávozott.
[22:31:14] <@CarenRothbart> Óh. Igen. Ezt tanúsíthatom. *elmosolyodik*
[22:31:42] CarenRothbart körülnéz, figyeli e őket valaki.
[22:31:57] EvanRothbart tenyerét Caren derekára simítja és elindul a tér felé.
[22:32:17] <@EvanRothbart> Tudod miért hívják úgy ahogy?
[22:32:26] CarenRothbart mikor a térre ér férjével, megrázza a fejét, nemet intve.
[22:32:47] <@EvanRothbart> Nos
[22:34:08] EvanRothbart körül néz a téren, jelenleg egy kisfiún kívül, aki kézfejét hol beteszi, hol kiveszi a mágikus lángokból senki nem tartózkodik a téren
[22:36:21] CarenRothbart pár pillanattal később egy távolról kiáltó női hangot hall, mire a kisfiú a hang irányába szalad.
[22:36:48] <@EvanRothbart> Ez a mágikus zarándoklat egyik helyszíne. Erőpróba ha úgy tetszik. Azok, akik valamilyen formában bírnak egy mágikus kivetüléssel, képességgel vagy nevezzük akárhogyan, mindig különlegesnek számítottak.
[22:37:55] <@EvanRothbart> Én is kipróbáltam valamennyit.
[22:38:31] CarenRothbart kíváncsian figyel, milyen eredményre jutott Evan
[22:39:53] EvanRothbart sorra veszi a mágikus tűzcsóvát, a különleges csobogót, a széllabdát a földvár mellett, de mosolyogva néz a látókat jelző csillagok felé is.
[22:40:30] <@EvanRothbart> csalódást kell okozzak. Pálca nélkül egyik elem sem idomul hozzám.
[22:40:34] EvanRothbart nejére kacsint.
[22:40:39] <@EvanRothbart> Tégy egy próbát
[22:45:55] CarenRothbart előre nyújtja jobb karját, úgy koncentrál. Tenyerét a csobogó irányába fordítja. A csobogóhoz közelebb lépked, majd a tenyere megtelik egy kisebb mennyiségű vízzel.
[22:49:54] CarenRothbart mágiája szükséges volt a Ramórába való felvételéhez is. Az pedig, hogy örökölt, plusz segítség volt számára a tanulmányai során.
[22:59:24] <@EvanRothbart> Nem csak gyönyörű, okos, de tehetséges is. *Átkarolja hátulról.*
[22:59:33] <@EvanRothbart> Mindig meglep Mrs. Rothbart.
[23:18:26] <CarenRothbart> Caren Rothbart képességéről Rosein, a szüleiken és talán még Chrisen kívül nem tud más. Kivétel a Ramóra, és most már Evan. Rosieval sok mindent örököltek szüleik vérvonalából, és ami gyerekkorukban gyakorlás volt, játék volt számukra.
[23:02:50] <@CarenRothbart> Talán a gyerekeink is örökölhetik. *mondja kedvesen*
[23:37:37] EvanRothbart belecsókol a hajába.
[23:38:03] <@EvanRothbart> Nem számít tehetségesek e bármiben, ha Te leszel az édesanyjuk.
[23:41:40] CarenRothbart megfordul, és férjéhez bújik. Úgy suttogja, hogy csak férje hallja: - Szeretlek.

CarenRothbart a kertben sétálgat, szíve majd kiugrik a helyéről, úgy zakatol. Már lassan két hét is eltelt, mióta megérkeztek erre a varázslatos helyre. Úgy érzi, ilyen boldog sosem volt. Evan biztosan megérkezik majd, addig is álmodozik.
[19:43:28] EvanRothbart a villa folyosóit járja Matilde-al, az idősödő szolgálóval, aki immár tizenkét éve tartja rendben a nyaralót. Most is éppen jegyzetel, amikor a férfi felfigyel az emeleti ablakból a kertben sétáló feleségére.
[19:44:30] EvanRothbart elmosolyodik, még a listát is elfelejti bővíteni, csak a mosolygó asszony köhhintése billenti ki gondolataiból.
[19:44:47] <@EvanRothbart> Ne haragudjon Matilde, folytathatnánk később?
[19:47:11] EvanRothbart Nem vár választ, hátra sem fordul, anélkül is tudja, hogy az asszony mosolyogva néz utána. Lassan maga mögött hagyja az emeleti folyosót, majd a tágas lépcsőházat, hogy a kertben csatlakozzon Carenhez.
[19:48:56] CarenRothbart már messziről felfigyel férje sziluettjére, ahogy közeledik felé. Arca kipirult az izgatottságtól, és széles mosoly terül el arcán.
[19:55:43] EvanRothbart Hosszú léptekkel szeli át a köztük feszülő távolságot. Megoldja inge utolsó két gombbját, még mindig tombol a hőség odakint, csak a villát borító bűbájoknak köszönhető az elviselhető idő odabent.
[19:57:17] <@EvanRothbart> Látom ismerkedsz a birodalmaddal.
[19:58:16] EvanRothbart magához húzza a nőt, egy gyors homlokcsók erejéig.
[19:58:18] CarenRothbart halványzöld ujjatlan, térdig érő ruhában van, lábán barna saru. Ez talán eddig a legkényelmesebb viselete. A hirtelen feltámadó lány szellő pedig végig simít barnuló bőrén.
[19:58:38] <@EvanRothbart> jól vagy? szinte tüzelsz. *Aggódva néz le rá.*
[19:59:11] <@CarenRothbart> Nem tudom, voltam-e ennél boldogabb valaha. *feleli ragyogva*

[20:05:38] EvanRothbart kétkedve néz le rá.
[20:05:56] <@EvanRothbart> Talán bemehetnénk egy kicsit a hűvösre. Egy ital jót tenne.
[20:09:59] <@CarenRothbart> Evan,azt, hiszem, úgy érzem, és az a bájitalos teszt is azt mutatta *szinte hadarja*
[20:10:41] <@EvanRothbart> Hé, css. Lassabban.

[20:11:05] EvanRothbart két tenyerébe zárja Caren arcát, hüvelykujjával simogatva.
[20:11:10] CarenRothbart alig kap levegőt, annyira izgul
[20:11:28] <@CarenRothbart> Babánk lesz *sóhajtja*

[20:14:08] EvanRothbart ujjai megállnak a cirógatásban. Némán mered a nőre, valamiféle jelet keresve rá, hogy csak vicc az egész, de amint eljut a tudatáig a szavak valódi jelentése, magához rántja feleségét és átöleli.
[20:14:21] <@EvanRothbart> Mondd még egyszer...
[20:14:25] EvanRothbart suttogja a fülébe
[20:15:08] <@CarenRothbart> Apa leszel *súgja vissza, és belebújik férje ölelésébe*
[21:09:58] EvanRothbart szoros ölelésben tartja néhány percig, majd belecsókol a nyakába.
[21:11:53] <@EvanRothbart> Még ma haza indulunk, szeretném, ha gondos kezekben lennél.
[21:12:34] <@CarenRothbart> Miért nem maradunk itt még egy kicsit? Nem vagyok beteg.
[21:21:29] <@EvanRothbart> Csupán aranyvérű vagy. *Tolja el magától néhány centire.* és a feleségem. *Nyomatékosítja érveit.*
[21:32:50] CarenRothbart végiggondolja Evan érveit, majd bólint.
[21:33:06] <@CarenRothbart> Csak még adj pár napot, itt *körbemutat* a paradicsomban.
[21:37:09] <@EvanRothbart> Akkor jövünk vissza, amikor csak kedved tartja.
[21:37:40] <@EvanRothbart> De nyugodtabb lennék, ha legalább egy gyógyító megvizsgálna.
[21:38:45] <@CarenRothbart> Mikor induljunk?
[21:52:43] <@CarenRothbart> De van ennél fontosabb kérdés is.
[21:52:53] CarenRothbart széles vigyor jelenik meg az arcán.
[21:54:40] <@EvanRothbart> Mégpedig? *Gyanakodva nézi a nőt. Elszánt arccal kémleli. Nem hajlandó engedni abból a kivizsgálásból. *
[21:54:58] <@CarenRothbart> Mi legyen a csöppség neve?
[21:55:24] CarenRothbart mosolya és szeme csillogása csak nem akar alább hagyni.
[21:57:37] EvanRothbart elneveti magát.
[21:58:15] <@EvanRothbart> Még a nemét sem tudjuk Caren, és biztos lehetsz benne, édesanyám ezer örömmel segít neked ebben. Nem is mernék az útjába állni.
[21:58:41] <@CarenRothbart> Szeretném, ha Te választanál nevet.
[21:58:58] EvanRothbart megcsóválja a fejét miközben Caren felé nyújtja a kezét.
[21:59:10] CarenRothbart megfogja a felé nyújtott kezet
[21:59:11] <@EvanRothbart> Első a vizsgálat. Aztán beszélhetünk a többiről.
[21:59:43] <@CarenRothbart> Úti cél, a Mungó?
[21:59:56] <@EvanRothbart> Egyértelműen.
[22:01:32] EvanRothbart kézen fogva vezeti a nőt a villa hallja felé. Még szerencse, hogy a napokban édesanyja várható látogatása miatt rákötötte a nemzetközi hopphálózatra kandallóit.
[22:03:57] CarenRothbart a hall mellett álló kis asztalkán fekvő kézi táskáját magához veszi, csak egy mozdulat kellett hozzá, így egy pillanatra sem kellett megállniuk.
[22:07:06] CarenRothbart igyekszik izgalmát palástolni. Evan előtt természetesen nem kell titkolnia érzéseit, de mégis csak olyan helyre mennek, ahol nem illendő ezeket kimutatni.
[22:07:51] EvanRothbart elrejti mosolyát. Maréknyi port szór a kandallóba és magához húzva a nőt együtt lép be vele, hogy aztán hangosan kiejtve úti céljukat eltűnjenek a zöld lángok között.