Lafayette-temető, New Orleans

majd.

AuroraDeMartel Lasher jóvoltából tudott idáig eljutni. A temető egyik kriptájában húzzák meg magukat, mélyen a föld alatt.
[22:53:18] ChrisTaylor nem fordít különösebb figyelmet a hatásos belépőre. Egyszer csak megjelenik a kriptában. Egy jól irányzott ütéssel kifekteti Lashert, aki elveszit az eszméletét. Megigazítva ruháját, kihúzva magát áll a kripta közepén.
[22:54:29] AuroraDeMartel épp az egyik gyertyával foglalatoskodott, mikor a nagy puffanásra megperdül tengelye körül, és az előtte álló Chrisre néz
[22:54:47] <@AuroraDeMartel> Téged kerestelek.
[22:55:00] <@AuroraDeMartel> Bár minden kívánságom így teljesülne.
[22:55:23] ChrisTaylor apró mosolyra húzza a száját
[22:55:25] <@ChrisTaylor> Hallottam hírét.
[22:56:00] AuroraDeMartel lassan megindul Chris felé
[22:57:12] <@AuroraDeMartel> Tristan életben van még?
[22:57:23] AuroraDeMartel kérdi alig hallhatóan
[22:58:47] <@ChrisTaylor> Fáj. De még él.
[22:58:49] <@ChrisTaylor> Még.
[22:59:02] <@ChrisTaylor> Ez attól is függ, mennyire vagy kooperatív.
[22:59:42] <@AuroraDeMartel> Mit szeretnél tudni?
[23:26:12] <@ChrisTaylor> Hát. Hogy hová bújt el.
[23:26:16] <@ChrisTaylor> Befejezném, amit elkezdtem.
[23:28:41] <@ChrisTaylor> Ha most segítesz.
[23:28:45] <@ChrisTaylor> A te életed megkímélem.
[23:28:57] <@ChrisTaylor> És egy életre szabad lehetsz a bátyádtól.
[23:30:50] <@AuroraDeMartel> Csábító ajánlat.
[23:31:09] <@AuroraDeMartel> De nekem ennél több kell.
[23:33:30] AuroraDeMartel elhelyezkedik egy kőből készült padon az egyik gyertya alatt. Kíváncsian figyeli Chris arcvonásait.
[23:37:19] ChrisTaylor apró mosolyt enged meg magának és kinyújtja a tenyerét felé.
[23:37:24] <@ChrisTaylor> Hallgatom az árat.
[23:38:29] <@AuroraDeMartel> Kezdjük újra...Onnan, mikor meg kellett volna szöknöm veled...*szavai fájdalomtól terhesek*
[23:39:54] ChrisTaylor felnevet
[23:40:05] <@ChrisTaylor> Tessék?
[23:40:20] <@AuroraDeMartel> Jól hallottad.
[23:41:29] <@AuroraDeMartel> Azóta sem mulasztotta el Tristan jutalmazni a viszonyunk. *felhúzza ruhája ujját, hol sebhelyek fedik bőrét*
[23:43:29] <@ChrisTaylor> Hajlandó lennél értem feláldozni... a saját testvéred?
[23:43:36] ChrisTaylor közelebb lép hozzá.
[23:43:54] <@AuroraDeMartel> Már elhajított...Cathrineért.
[23:44:09] AuroraDeMartel fájdalommal a szemében fordítja el arcát
[23:45:24] <@AuroraDeMartel> Emiatt engedtem szabadon Nataliet is.
[23:45:33] AuroraDeMartel mondja bele a sötétbe.
[23:45:43] <@AuroraDeMartel> Nem mondta Neked?
[23:45:47] AuroraDeMartel Chrisre néz
[23:59:46] <@ChrisTaylor> Sajnálom, de nem igazán volt időnk beszélgetni azóta.
[00:02:14] <@ChrisTaylor> És úgy gondolod, hogy avval, hogy elengeded húgom, akit nem mellesleg te segítettél elfogni.
[00:02:20] <@ChrisTaylor> Jóvá teszel mindent?

[01:11:37] AuroraDeMartel fájdalmasan felsóhajt. Számított rá, hogy Chris nem fog hinni neki. Arra is számított, hogy vádolni fogja.
[01:12:07] <@AuroraDeMartel> Nézd, Chris. *lassan felkel a kőszékről és lassan elindul Chris felé*
[01:12:14] <@AuroraDeMartel> Nem vagyok szent.
[01:12:17] <@AuroraDeMartel> Ahogy te sem.
[01:12:25] <@AuroraDeMartel> Mind ketten követtünk el hibákat.
[01:12:30] <@ChrisTaylor> Ne!
[01:12:33] ChrisTaylor feltartja az ujját
[01:12:33] <@AuroraDeMartel> Hol kisebbeket, hol nagyobbakat.
[01:12:35] <@ChrisTaylor> Ezt ne!
[01:12:42] <@AuroraDeMartel> Hibáztam.
[01:12:44] <@ChrisTaylor> Te ne kezd el nekem felhánytorgatni a hibáim!
[01:12:45] <@AuroraDeMartel> Tény.
[01:12:57] <@AuroraDeMartel> Szóval, fáj még.
[01:12:59] <@AuroraDeMartel> Hidd el.
[01:13:01] <@AuroraDeMartel> Nekem is.
[01:13:21] <@AuroraDeMartel> Cserben hagytalak.
[01:13:24] <@AuroraDeMartel> Nem először.
[01:13:25] <@ChrisTaylor> Az egyetlen dolog, ami fáj, hogy nem végeztem veled mikor meg volt rá a lehetőségem!
[01:13:31] <@AuroraDeMartel> Rajta.
[01:13:46] <@AuroraDeMartel> Mindent elveszítettem.
[01:17:26] <@ChrisTaylor> Saját magadnak köszönheted!
[01:17:37] <@AuroraDeMartel> Úgy van.
[01:17:38] ChrisTaylor hátatfordít neki, de nem sétál el.
[01:18:11] AuroraDeMartel lassan megérinti ujjaival Chris tarkóját. Lágyan végig simít rajta.
[01:18:42] AuroraDeMartel halkan, vágyakozva sóhajt fel, majd leereszti karját.
[01:18:47] ChrisTaylor szembefordul vele és elkapja a csuklóját. Mélyen bámul azokba az igéző zöld szemekbe, amiknek egyszer már rabja volt
[01:19:10] <@AuroraDeMartel> Hadd tegyem jóvá. *suttogja*
[01:19:23] AuroraDeMartel mélyen a férfi szemeibe néz
[01:19:24] <@ChrisTaylor> Túl messzire ment már ez a történet...
[01:19:28] <@ChrisTaylor> Azóta sokminden változott...
[01:19:32] <@ChrisTaylor> Felnőttünk Rory...
01:20:13] <@AuroraDeMartel> Valami, azóta sem változott.
[01:21:27] <@ChrisTaylor> Ez csupán a te fejedben létezik...
[01:21:37] <@ChrisTaylor> Amit összekavartak az évek
[01:21:42] <@ChrisTaylor> és a bátyjáddal töltött idő!

[01:24:07] <@AuroraDeMartel> Tristan a saját kezével végezne velem, ha most látna bennünket. Efelől ne legyen kétséged. Az árulásomért halál jár. Nem fog kegyelmezni nekem. Vagy veled leszek, vagy egyedül.
[01:24:35] <@AuroraDeMartel> Natalieval pedig üzentem érted.
[01:24:44] <@AuroraDeMartel> Gondolom, azt az üzenetet sem kaptad meg.
[01:24:49] ChrisTaylor felé tornyosul
[01:24:55] <@ChrisTaylor> Miből gondolod, hogy én megkímélem az életed?
[01:25:09] <@AuroraDeMartel> Már megöltél volna, ha ez a szándékod.
[01:26:00] <@AuroraDeMartel> Az információkat pedig halálom után is ki tudtad volna hívni az elmémből. Ahhoz nem kellenék.
[01:28:13] AuroraDeMartel nem tudja eldönteni mi fáj jobban, a kihült szerelem romjain állni, vagy a halálra készülni magányosan.
[01:28:50] <@ChrisTaylor> Miféle üzenetet?
[01:29:01] <@ChrisTaylor> Megint talányokban beszélsz...
[01:32:45] <@AuroraDeMartel> Azt reméltem, ha Natalie megérkezik, tudni fogod.
[01:33:16] AuroraDeMartel a csonkig égett gyertyára néz.
[01:35:33] <@ChrisTaylor> És mégis...
[01:35:51] <@ChrisTaylor> Hogy gondoltad ezt az egész újraegyesülést?...
[01:36:22] ChrisTaylor leül a lépcsőre
[01:36:30] AuroraDeMartel visszafordítja tekintetét Chris arcára
[01:36:56] AuroraDeMartel lassan Chris mellé sétál, és leül mellé.
[01:37:30] <@AuroraDeMartel> Tudnom kell...érzel még .... valamit irántam? *kérdi félve az elutasító választól*
[01:37:51] <@ChrisTaylor> Élsz még... *Tapasztja a tekintetét a csizmája orrára*
[01:38:44] AuroraDeMartel ajkait Chris ajkaira érinti
[01:41:17] ChrisTaylor engedi neki, de nem viszonozza. Egy darabig így ülnek, majd elfordítja a fejét.
[01:41:56] AuroraDeMartel szemeiből könnycseppek gördülnek végig hibátlan arcán. Felsóhajt.
[01:42:19] <@ChrisTaylor> Nem megy.
[01:42:24] <@ChrisTaylor> Még nem.
[01:42:40] AuroraDeMartel csettint, mire egy pergamen jelenik meg ujjai közt, és átjnyújtja Chrisnek.
[01:42:59] ChrisTaylor átveszi és olvasni kezdi
[01:43:04] <@AuroraDeMartel> Menj.
[01:43:12] <@AuroraDeMartel> Mentsd meg a szeretteid.
[01:43:22] AuroraDeMartel Lashert ott hagyva hoppanál.