Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály

[21:00:34] MollyDiggory nyitva hagyta irodája ajtaját, iratkupaca felett görnyed már hajnal óta. Szemüvegét néha leveti, hol jobb, hol rosszabb a látása. A beszűrődő zajokra időnként felkapja a fejét, majd elraktározza a fontosnak számító információkat, és dokumentálja tovább a gazdasági aktákat.
[21:01:17] MollyDiggory olykor elkalandozik családja felé. Vágyakozva gondol férjére, még ennyi év után is. Majd a gyermekei. Szíve mindig az övék marad.
[21:03:45] RosieDiggory Ölében a nyűgös kislányával lép ki a váró egyik kandallójából. Megbeszélt időpontja van Mr Arlohoz, ezért nem is ül le Lumiere-el a többi beteg közé.
[21:04:18] <@RosieDiggory> Meglátod hamar végzünk, aztán ki sem kelünk ma az ágyból.
[21:04:48] RosieDiggory gyengéden végigsimítja a láztól piros orcákat miközben maga után hagy néhány irodát.
[21:05:43] MollyDiggory szíve nagyot dobban az ismerős hang hallatán, de megcsóválja a fejét. ~Biztos csak képzelődöm~ Sóhajt egy nagyot. Majd tovább körmöl.
[21:10:40] RosieDiggory növekvő keserűsséggel nézi a ma már sokadszor sírásra görbülő ajkakat. Menetközben rázogatni kezdi a csöppséget, de a kétségbeesése el is száll, amint meglátja a közeledő medimágust.
[21:11:19] <@RosieDiggory> Arlo gyógyító, jó estét.
[21:12:06] MollyDiggory ismét felkapja a fejét. Nem lehet véletlen, sem a képzelet játéka. Felkel az asztal mögül, és az ajtóhoz sétál, majd kinéz a folyosóra.
[21:12:11] <@RosieDiggory> A: Kegyednek is Ms. Diggory. Egészen apró volt mikor utoljára láttam.
[21:13:15] MollyDiggory nem hisz a szemének. Rosie áll tőle alig pár lépésnyire, karján az unokájával, és Arlo gyógyítóval társalog. ~Csak nincs bajuk?~ Szíve összeszorul a félelemtől.
[21:14:23] <@RosieDiggory> Nos igen, nem is jöttünk volna, ha a kisasszony foltjai nem színváltóak... Mégsem vihettem mugli orvoshoz.
[21:15:44] MollyDiggory agya mozgásba lendül, s már keresi a lehetséges okokat és azok gyógymódjait. Igyekszik takarásban maradni, nem akarja elijeszteni rég nem látott lányát.
[21:17:30] <@RosieDiggory> A: *Öblösen felnevet.* - Azt bizony jól tette, nagyon nézet volna a mugli tudósbrigád. De nem kell megijedni anyuka. *A kopaszodó férfi bajsza alól mosolyog rájuk*
[21:18:35] MollyDiggory bízik Arlo tudásában, és megkönnyebbül, mikor a nevetését hallja. Ismét túl aggódta. De hát nem is ő lenne, ha nem így tenne.
[21:19:57] <@RosieDiggory> A: Könnyedén kezelhetjük, de attól félek ezentúl jobb lesz kerülni a pikkelyes mágikus teremtményeket.
[21:21:17] <@RosieDiggory> A: amennyiben továbbra is fennállna, vagy visszatérne a himlő, rudea gyökér helyett kipróbálunk egyéb kíméletes gyógymódot.
[21:21:54] RosieDiggory a kezdeti nyugalom után, újra bizonytalanul vonja fel a szemöldökét.
[21:22:13] MollyDiggory tesz néhány lépést Rosie felé. Int Arlo felé, hogy tartsa a száját, majd pár lépést követően tisztes távolságban megáll.
[21:22:35] <@RosieDiggory> Nem gondolhatja hogy itt hagyom, ameddig kideríti mi baja.
[21:24:03] <@RosieDiggory> A: *Visszanyeli kollégája köszöntését, helyette inkább ismét a fiatal anyukához fordul.*
[21:25:22] MollyDiggory igyekszik a pici lány minden vonását alaposan megfigyelni. Elérzékenyülve nézi az apróságot. Mennyi szépség, báj és jóság árad belőle. Visszavonhatatlanul beleszeretett. Ugyan ezt érezte a saját gyermekei iránt is.
[21:25:50] <@RosieDiggory> A: Nos kétségkívül ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás. Veszélyes lenne kitenni bárminek, amíg nem tudjuk valójában mi is okozza a jelenséget, azonban természetesen nem kell itt hagynia. Biztosíthatunk anya-gyermek betegszobát a kivizsgálás végéig.
[21:26:49] MollyDiggory alaposan megfigyeli az enyhén hullámos tincseket, a finoman ívelt ajkakat, a bágyadt gyönyörű szemeket. Az apró kezecskét, ahogy édesanyjába csimpaszkodik. Akárcsak Rosie tette vele.
[21:27:22] <@RosieDiggory> Merlinre... egyáltalán nem erre készültünk. *Megsimogatja a háta mögé révedő csöppség arcát.*
[21:28:34] <@RosieDiggory> Rendben van, ha szükséges és nincs más megoldás... *Megdermed, ahogy hátrapillant ő is, majd néhány szótlan másodperc után tovább ringatja kislányát.
[21:28:35] MollyDiggory rámosolyog unokájára. Legszívesebben azonnal a karjaiba kapná, és ölelné. De nem teheti.
[21:29:15] MollyDiggory tesz egy lassú, tétova lépést lánya felé, és egy félénk mosolyt.
[22:05:19] <@RosieDiggory> Anya *Nem igazán tudja hogy reagálhatna, ezért csak biccent felé. Kétes érzések kavarognak benne, elvégre ha akkor nem ellene van, most nem lenne Lumiere és mégis. Az árulás szörnyetege ott feszül kettőjük között.*
[22:07:20] MollyDiggory unokájára néz, majd Rosiera: - Rendbe fog jönni. *hangja kissé elcsuklik az érzelmek terhétől.*
[22:08:45] MollyDiggory legszívesebben magához ölelné lányát és unokáját, de amíg Rosie így néz rá, meg sem próbálja.
[22:15:09] <@RosieDiggory> Igen, Arlo gyógyító már felvázolta a helyzetet úgyhogy... össze fogunk futni még.
[22:15:44] RosieDiggory ezzel vissza is fordul az férfi felé, következő kérdését mégis anyjához intézi.
[22:15:51] <@RosieDiggory> Caren?
[22:16:55] <@RosieDiggory> A: *Jobbnak látja nem személyeskedni, pálcát húzva néhány kört ír le a gyermek felett, a megfelelő diagnózis érdekében.*
[22:17:02] <@MollyDiggory> Hiányzol neki.
[22:18:06] <@RosieDiggory> A: Azonnal hozom a bájitalokat, eleinte mindet adagoljuk, majd egyenként elhagyjuk őket és azonmód megmutatom a szobát is.
[22:20:00] <@RosieDiggory> A: *Magára hagyja a vívódókat, bár nem jelenthet gondot a himlő a mungó falain belül, mégis kis aggodalommal tölti el a kislány kora, mindazonáltal egyáltalán nem mutat súlyos tűneteket.*
[22:25:07] <@RosieDiggory> Köszönöm *Motyogja a férfi után fásultan Lumieret ringatva.*
[22:25:27] <@RosieDiggory> Boldog?
[22:26:03] <@MollyDiggory> Nem maradéktalanul.
[22:26:22] RosieDiggory végre a nő felé fordul.
[22:27:34] <@RosieDiggory> Tehát?
[22:27:54] RosieDiggory türelmetlenül veszi át Lümit a másik oldalra.
[22:28:37] <@MollyDiggory> Megfoghatom? *kérdi a kislányra pillantva*
[22:29:08] MollyDiggory legszívesebben leharapná nyelvét, hogy ennyire elhamarkodottan kért.
[22:32:32] EricSavage ekkor ront be a szobába
[22:32:38] <@EricSavage> Siettem ahogy megtudtam hogy...
[22:32:51] EricSavage megáll az ajtóban és nézi őket
[22:32:58] <@EricSavage> ... mi történt.
[22:33:13] MollyDiggory biccent Savage felé
[22:33:30] RosieDiggory folyamatosan rázogatja a nyűgös csöppséget majd anyjáról az érkezőre pillant.
[22:35:32] <@RosieDiggory> Hamarosan vissza ér a gyógyító és kapunk szobát. Jó lenne letenni végre aludni, egész éjjel virrasztottunk. El tudnál hozni néhány apróságot otthonról?
[22:36:52] <@EricSavage> Persze.
[22:37:02] EricSavage beljebb lép a szobába de tisztes távolságban marad
[22:37:04] RosieDiggory fáradtan és hálával figyeli. Talán azért is, mert nem kellett választ adnia anyjának. Maga sem tudja mit mondott volna. Még nem áll készen rá hogy visszafogadja őket. Lumieret nem teheti ki ennek.
[22:37:09] <@EricSavage> Mire van szükséged?
[22:39:17] <@RosieDiggory> Váltóruhára mindenképpen, Lüminek a felső szekrényből hozz, a többit már kinőtte és a kék mackót. Az a kedvence, nem tudom hogy felejthettem el. Szörnyű anya vagyok.
[22:40:10] <@MollyDiggory> Kétlem, hogy rossz anya lennél. *szalad ki a száján*
[22:41:02] EricSavage felváltva néz rájuk
[22:41:08] <@EricSavage> Kék mackó...
[22:41:13] <@EricSavage> Ruha.
[22:41:17] <@EricSavage> Még valamit?
[22:41:22] EricSavage próbálja leplezni aggodalmát
[22:41:30] <@EricSavage> *Több-kevesebb sikerrel*
[22:41:55] RosieDiggory fáradtan, a sírással küszködve szakítja el pillantását anyjáról.
[22:42:07] <@RosieDiggory> Egy ölelés és mehetsz...
[22:43:47] EricSavage átszeli a távolságot kettejük közt. És magához öleli őket. Ad egy puszit a homlokára, majd a piciére is és kisiet a szobából.
[22:43:49] MollyDiggory meghatódva figyeli lányát és családját. ~Milyen szépek együtt. Mennyire összetartozóak~ Visszanyeli előtörni készülő könnyét, majd hátrál irodája felé egy lépést.
[22:46:55] RosieDiggory visszanyeli könnyeit, feldobja a nagylányt, majd szorosan magához öleli, de egy halvány mosolyon kívül nem tud kicsikarni egyéb reakciót. Nem reagál a távolodó lépésre, csak felé fordítja a kislányt.
[22:47:23] <@RosieDiggory> Lumiere Savage
[22:48:23] MollyDiggory lánya felé indul, és boldog mosollyal néz a kislányra.
[22:48:36] <@MollyDiggory> Gyönyörű neved van Lumiere
[22:48:49] <@MollyDiggory> Illik hozzád.
[22:49:10] MollyDiggory a kislány szemeit és arcát figyeli. Kedvesen mosolyog rá.
[22:53:01] RosieDiggory mint már annyiszor, most is csodálattal figyeli az ártatlan érdeklődést. Ellágyul, amiből csak egy újabb öblös köhögés és a kezdődő sírás rántja vissza.
[22:53:14] <@RosieDiggory> Ssss, nincs semmi baj. Mindjárt elmúlik.
[22:54:02] RosieDiggory maga felé fordítja és finoman ringatni kezdi hálás mosollyal fogadva a visszaérkező gyógyítót.
[22:54:51] MollyDiggory megkönnyebbül, mikor Arlo megjelenik a szérummal
[22:56:28] <@RosieDiggory> A: Sajnálom hogy várniuk kellett. Keleti szárny 7/b lesz a betegszoba. Jöjjenek csak, felkísérem. *Elől halad, az utat mutatva.*
[22:57:20] <@MollyDiggory> Szeretnéd, ha elkísérnélek benneteket? *kérdi lányára nézve*
[23:01:25] RosieDiggory tétován az anyjára néz, sem veszekedni, sem túl engedékeny nem szeretne lenni, ezért megáll egy pillanatra és a nőre mosolyog.
[23:01:30] <@RosieDiggory> Fáradt vagyok, akármit szűrtél le az imént, egyelőre egyedül álló anya és Lümi is nyűgös.
[23:01:42] <@RosieDiggory> Tegyük át, itt leszünk még egy darabig.
[23:02:14] RosieDiggory nem várja meg a választ, ereje határán van, ezért gyorsan a gyógyító után siet.
[23:02:24] MollyDiggory bólint egy mosoly kíséretében. Ez is több, mint amit remélt, az elmúlt időben.
[23:03:07] MollyDiggory kábán visszatér irodája magányába. Ideje befejezni az elmaradt és sürgető határidős munkákat.

MollyDiggory az iratkupaccal randizik már napok óta, ez a leltár sokkal nagyobb horderejű, mint bármikor volt eddigi vezetése alatt valaha. Felpillant a faliórára, és sóhajt egyet. Nem sokára végre meglátogathatja unokáját, és lányát. Addig is befejez még néhány fontos iratot.
[19:51:07] RosieDiggory hatalmas bögrét szorongat két tenyere között, színig töltve gőzölgő kávéval. Lestrapált állapotban van, végre Lumiere alszik valamennyit, ő azonban csak tisztító búbájt szórt magára, hogy addig se kelljen magára hagynia kislányát. Haja keszekusza kontyban pihen fejtetőjén, ruháit egy szűk farmer és fehér topp alkotják.
RosieDiggory belekortyol fekete megmentőjébe. Még sosem érezte magát ennyire elveszettnek, ennyire magányosnak.
[19:54:31] MollyDiggory újra átfutja a legfontosabb tételeket, majd összecsukja az aktát, és beteszi az irattartó szekrénybe. Kilép irodája ajtaján, majd lezárja azt, és felsiet az emeletre.
[19:54:53] MollyDiggory megáll Lumiere szobája előtt, és halkan bekopog az ajtón.
[20:00:30] RosieDiggory bosszúsan pillant fel, hát már egy perc nyugta sem lehet? Pálcájával az ajtó felé int, mire az hang nélkül kitárul.
[20:01:15] RosieDiggory egy percig némán figyeli a nőt, majd bűbájt szór Lumiere ágya köré.
[20:01:21] MollyDiggory amennyire csak tud, halkan sétál be az ajtón, és csukja be maga mögött. Látja, hogy unokája alszik, nem akarja felébreszteni. Rosiehoz sétál.
[20:02:10] <@MollyDiggory> Szia. *suttogja* Hogy érzed magad? *kérdi továbbra is suttogva*
[20:04:13] <@RosieDiggory> Pocsékul. *Kortyol újabbat a kávéjából.* Remekül elsajátítottam a bűbájok számtalan formáját. Képes vagyok egy egyszerű bűbájjal elszigetelni Lumieret. Nem kell suttogj.
[20:04:54] RosieDiggory bár igyekszik nem szemrehányó éllel beszélni, sértetten nézi anyját. Sosem jeleskedett semmiben, nem csoda hogy nem nézi ki belőle, és mégis bántja.
[20:05:07] <@RosieDiggory> végeztél?
[20:06:09] <@MollyDiggory> Ne haragudj. Talán jobb lesz, ha máskor visszajövök. Persze csak, ha szeretnéd.
[20:06:24] <@RosieDiggory> Úgy értettem...
[20:06:34] RosieDiggory félreteszi a kolosszális bögrét.
[20:06:37] <@RosieDiggory> a munkáddal
[20:06:49] RosieDiggory ujjaival megmasszírozza saját halántékát.
[20:07:07] MollyDiggory lánya mellé húz egy széket, és leül mellé.
[20:07:40] MollyDiggory Lumierre néz, majd vissza lányára.
[20:07:48] <@MollyDiggory> Szerencsés, hogy te vagy az édesanyja.
[20:07:58] MollyDiggory bátorítóan lányára mosolyog.
[20:09:02] RosieDiggory keserűen felnevet.
[20:09:50] <@RosieDiggory> Úgy érted lehetne jobb élete, születhetett volna házasságban, de legalább egy Savage?
[20:12:08] <@MollyDiggory> Nem Rosie.
[20:12:31] <@MollyDiggory> Te vigyáztál Rá! Te viselted gondját. Te óvtad, és szereted.
[20:12:50] <@MollyDiggory> Amióta tudsz az érkezéséről.
[20:12:54] <@MollyDiggory> Egyedül.
[20:13:04] <@MollyDiggory> Nem voltunk ott, mikor szükséged lett volna ránk.
[20:20:51] <@RosieDiggory> Akkor lett volna szükségem rád, amikor még nem voltam egy elcseszett kétlábonjáró szerencsétlenség. Nézz rá. Azt sem tudják pontosan mi baja. Jobb anyát érdemelne nálam. Jobb világot érdemelne.
[20:21:19] RosieDiggory felsóhajt.
[20:21:26] <@RosieDiggory> Nézd, nem akarok veszekedni
[21:17:57] EricSavage belép a szobába. Arca gondterhelt, néhol koszos-véres foltok tarkítják a ruháját és az arcát.
[21:18:21] MollyDiggory az érkezőre néz
[21:21:48] RosieDiggory azonnal felpattan és hozzá siet.
[21:22:11] <@RosieDiggory> Mi történt?
[21:22:17] <@RosieDiggory> Jól vagy?
[21:22:42] EricSavage sűrűn bólogat némán. Tekintete zavart és ide-oda kapkodja Molly és Rose között.
[21:22:55] <@EricSavage> Én igen.
[21:23:20] RosieDiggory tenyereit Eric arcára simítja, kényszerítve ezzel, hogy ránézzen.
[21:23:28] <@RosieDiggory> Mi történt?
[21:23:46] <@EricSavage> Az Abattoir leégett... porig égette a Strix...
[21:23:56] MollyDiggory felkel a székről.
[21:24:05] <@MollyDiggory> Chris?
[21:24:08] MollyDiggory kérdi aggódva
[21:24:19] <@EricSavage> Holly holtteste ott lógott a szökőkút felett... én szedtem le...
[21:24:27] <@EricSavage> Cartert és Arianat sehol nem találom...
[21:24:35] <@EricSavage> aztán belefutottam Josephbe és...
[21:24:40] <@EricSavage> és...
[21:25:17] <@EricSavage> Natie...
[21:25:27] EricSavage Mollyra néz sokatmondón, majd Rosiera.
[21:26:52] RosieDiggory leereszti a kezeit.
[21:26:54] <@EricSavage> Először csak azt hittem eszméletlen...
[21:26:54] MollyDiggory holt sápadttá válik, és összecsuklik a székre
[21:27:13] <@EricSavage> De az a sok vér... és...
[21:27:13] RosieDiggory automatikusan Lumiere felé néz.
[21:27:27] <@RosieDiggory> egek... ha Ariannának baja esett...
[21:27:38] <@EricSavage> Nincs baja...
[21:27:44] <@EricSavage> *Nyugtatja meg gyorsan*
[21:27:52] <@EricSavage> Joseph elmondta hogy biztonságban vannak...
[21:27:55] <@EricSavage> bár nem mondta hol.
[21:28:00] <@EricSavage> Carter kimentette
[21:28:07] <@RosieDiggory> Csak anya nélkül kell felnőnie...
[21:28:34] RosieDiggory anyára néz.
[21:28:51] <@RosieDiggory> Chris?
[21:28:53] MollyDiggory sokkot kapott. Ott, mikor Natie halálhírét hallotta. Utána már csak hangfoszlányok jutnak el tudatáig
[21:29:09] <@EricSavage> Azt reméltem te tudod hol van...
[21:29:14] <@EricSavage> De ha te sem...
[21:29:17] <@EricSavage> ... akkor ki...
[21:29:37] <@EricSavage> Fogalmam sincs, tud - e az esetről vagy nem...
[21:29:42] <@EricSavage> Ha nem.. az még rosszabb...
[21:30:15] RosieDiggory próbálja tárgyilagosan kezelni a hírt. Nem engedheti meg magának, hogy összezuhanjon egy beteg gyerek mellett.
[21:30:31] <@RosieDiggory> Damien? Nik?
[21:30:50] <@RosieDiggory> Valakinek tudnia kell merre jár.
[21:31:12] EricSavage -nek most esik csak le, hogy Rosie semmiről nem tud szinte.
[21:31:21] <@EricSavage> Sok mindent kell bepótolnunk.
[21:33:18] <@EricSavage> Én most visszamegyek Josephhez... nem mozdul Natalie holtteste mellől... viszont Carter és Ariana bárhol is vannak, biztonságosabb lenne nekik velem... Megpróbálom meggyőzni, hogy mondja meg hol vannak...
[21:33:29] <@EricSavage> Elmegyek értük.
[21:34:08] MollyDiggory kezd magához térni, és Erichez fordul.
[21:34:14] <@MollyDiggory> Mr. Savage
[21:34:30] <@MollyDiggory> Magával megyek. Nataliehoz.
[21:34:53] <@MollyDiggory> Kérem, vezessen hozzá.
[21:35:36] <@EricSavage> Biztos benne?...
[21:35:46] MollyDiggory bólint
[21:35:59] RosieDiggory összeszorítja ajkait. Miről nem tud? mit kell pótilnia? Minden esetre nem hagyhatja itt Lümit. Egyszerűen nem teheti.
[21:36:29] <@RosieDiggory> Visszajössz? *Kérdi halkan Erictől.*
[21:36:47] <@EricSavage> A történtek után nem hagylak egyedül...
[21:37:14] <@EricSavage> Ha bármi történik veletek a pokol kénköves bugyraiból jövök vissza és fejezem le Tristan De Martelt a húga szeme láttára és ... *teljesen kikel magából. Szinte rá sem ismerni ahogy hadar*
[21:37:31] EricSavage feleszmél és hosszan kifújja a levegőt.
[21:37:33] <@EricSavage> Sietek...
[21:40:03] RosieDiggory nem találja ismerősnek a nevet, csak csendben bólint. Lesz mit bepótolniuk...
[21:40:37] EricSavage Mollyra néz
[21:40:40] <@EricSavage> Induljunk...
[21:41:40] <@MollyDiggory> Lumiere a legjobb kezekben van nálad Rosie. *mondja búcsúzóul Rosienak, majd követi Ericet*
[21:45:36] EricSavage kilép vele a szobából majd elhopponál vele.
[21:50:40] RosieDiggory vissza ül a székbe, hideg kávéja mellé.
[21:50:48] <@RosieDiggory> Mégis mi folyik itt...
[22:13:33] EvanRothbart oldalán feleségével lép ki a kandallóból.
[22:15:05] <@EvanRothbart> Felteszem édesanyádhoz ragaszkodsz.
[22:17:50] <@CarenRothbart> Nem tudom, ezen nem is gondolkoztam még.
[22:18:58] <@ EvanRothbart > Persze... *Elvigyorodik*
[22:19:03] <@ EvanRothbart > A név sokkal fontosabb
[22:20:04] <@ EvanRothbart > Na gyere Te csodabogár.
[22:20:48] Caren> nem tudja, hogy mitől ilyen szórakozott, a hormonok, vagy  a boldogság, vagy mindez együtt
[22:37:46] EvanRothbart Egészen Molly irodájáig kíséri.
[22:38:09] CarenRothbart bekopog az iroda ajtaján.
[22:38:22] CarenRothbart mosolyogva pillant Evanre.
[22:38:37] CarenRothbart furcsának találja, hogy nincs válasz a kopogtatásra. Újra bekopog.
[22:38:49] CarenRothbart kissé aggódva néz Evanre.
[22:40:48] <@EvanRothbart> Ne aggódj. Biztos csak elszaladt valamiért. De az elsődleges vizsgálatokat más is elvégezheti, hacsak nem várnád inkább meg.
[22:41:07] EvanRothbart Karját Caren derekán nyugtatja.
[22:43:14] CarenRothbart benyit az irodába. Jól sejtette, üresen áll.
[22:44:48] CarenRothbart vissza zárja az ajtót.
[22:45:12] <@CarenRothbart> Keressük meg Mr. Lowendert. Anya mindig nagyra tartotta.
[22:50:27] EricSavage visszasiet Rosiehoz. Egyből nekiáll pakolni.
[22:51:01] <@EricSavage> Elmegyünk... nem vagy itt biztonságban és a lányunk sem.
[22:51:30] <@RosieDiggory> Hogy mi? Nézz rá! Nem visszük innen sehová, amíg mindent el nem magyarázol!
[22:51:45] <@EricSavage> Lesz időnk rá... most segíts összepakolni!
[22:51:58] EricSavage lóhalálában dobálja a bőröndökbe a cuccokat.
[22:52:26] RosieDiggory kétségbeesetten a lázas csöppségre pillant.
[22:52:30] <@RosieDiggory> Ha valami baja lesz...
[22:53:04] <@EricSavage> Nem lesz... Imperioval megbűvöltem két gyógyítót és egy ápolónőt... ők is jönnek...
[22:53:12] EricSavage úgy mondja ezeket, hogy közben rá sem néz és pakol.
[22:53:25] RosieDiggory dermedten figyeli.
[22:53:55] <@RosieDiggory> Miről beszélsz?... Mi az isten folyik itt?! FIGYELJ MÁR RÁM!
[22:53:56] <@EricSavage> Utána majd elfeldtetek velük mindent és mehetnek a pszihiátriára, bánom is én a legfontosabb most az... *Itt felegyenesedik és ránéz* Hogy ti biztonságban legyetek.
[22:55:58] <@RosieDiggory> Ki vagy Te?
[22:56:11] RosieDiggory kiveszi az éppen kezében lévő ruhadarabot.
[22:56:55] <@RosieDiggory> Nem tudom mibe keverted a lányomat, de nem fogom nagyobb veszélybe sodorni...
[22:57:30] RosieDiggory feloldja a hangszigetelő bűbájt Lumiere körül.
[22:58:33] <@EricSavage> Rose... a Ti oldalatokon állok... bíznod kell bennem...
[22:58:47] <@EricSavage> És most el kell tűnnünk innen... mert akik végeztek Natalieval nem állnak meg.
[22:58:51] <@EricSavage> Te vagy a következő...
[23:01:27] RosieDiggory lassan bólint és a karjába veszi a tüzelő gyermeket.
[23:01:50] <@EricSavage> Higgy nekem...
[23:01:51] <@EricSavage> Kérlek...
[23:01:57] <@EricSavage> Elmondok neked
[23:01:59] <@EricSavage> mindent!
[23:02:03] <@EricSavage> Amint kijuttattalak innen.
[23:02:24] <@EricSavage> Chris felkészült erre előre...
[23:02:35] <@EricSavage> Sajnos Natalie és Ariana nem érnek oda te te, Lumiere és én még igen.
[23:03:09] <@EricSavage> Tudta hogyha őt nem tudják elkapni majd azok után mennek, akiket szeret.
[23:03:20] <@EricSavage> Nos ebből elég rövid a lista szóval... egy kipipálva a kettőből.
[23:03:27] EricSavage folytatja a pakolást
[23:03:55] RosieDiggory teljesen össze van zavarodva, Lumiere sírni kezd a karjában, ami valamennyire magához téríti és elkezdi rázogatni.
[23:04:15] <@RosieDiggory> Jól van elég lesz, hagyd a többit
[23:06:39] EricSavage ránéz
[23:07:26] <@EricSavage> Minden rendben lesz.
[23:07:29] <@EricSavage> Nem esik bajotok.
[23:08:11] EricSavage közelebb lép hozzá és a kicsihez. Sokáig áll előtte, majd lassan az ajkára hajol és megcsókolja. Először mióta újra találkoztak.
[23:08:58] CarenRothbart elindul Mr. Lawender irodája felé.
[23:10:11] RosieDiggory remegő ajkakkal csókol vissza, de éppen csak egy pillanatig, majd ellép mellette, ki a folyosóra. Most képtelen erre gondolni. Nem, addig nem amíg ennyi a titok.
[23:12:07] RosieDiggory karján a síró gyerekkel, lefagy a folyosó kellős közepén. A nő aki felé közeledik a tükörképe is lehetne, noha sokkal elegánsabb.
[23:12:16] <@RosieDiggory> Caren...
[23:12:40] EricSavage követi Rosiet és megáll szorosan mellette
[23:12:48] <@EricSavage> ~Már csak ez hiányzott...~
[23:12:51] EvanRothbart hamarabb veszi észre felesége húgát, de nem elég hamar, hogy fel tudja készíteni.
[23:13:11] EvanRothbart közelebb húzza magához.
[23:14:08] CarenRothbart hirtelen nem is tudja, hogy reagáljon. Ez a legjobb napja talán? A húgát is láthatja végre. Boldogan indul meg húga felé és ölelésre tárja karját
[23:14:10] <@CarenRothbart> Rosie
[23:15:44] CarenRothbart húga karján csüngő gyermekre néz, és rámosolyog mind kettejükre
[23:15:52] <@CarenRothbart> Jaj, de gyönyörű
[23:15:57] RosieDiggory felvonja a szemöldökét és egy félfordulattal Eric karjába adja a síró gyereket.
[23:17:22] EricSavage karjára teszi a picit és finoman ringatja.
[23:18:11] RosieDiggory visszafordul a nőhöz, mostmár nem csak teljesen lestrapált, de dühös is.
[23:18:45] CarenRothbart nem érti, miért olyan dühös a húga. Egész véig kutatott utána, és végre találkonak. Miért nem örül neki?
[23:20:46] <@RosieDiggory> A lehető legrosszabkor
[23:20:56] <@RosieDiggory> tűnjetek el innen, nem biztonságos.
[23:21:18] <@CarenRothbart> Mi a baj, Rosie?
[23:21:26] RosieDiggory csak egy pillantást pazarol nővére férjére.
[23:21:48] <@RosieDiggory> Ne most játszd el a süketet.
[23:22:14] CarenRothbart Evan-re néz, talán ő érti, mi folyik itt.
[23:23:09] EricSavage hátranéz. Két öltönyös férfi egy ápolóval beszélget.
[23:23:11] <@EricSavage> Késő.
[23:23:19] <@EricSavage> Fogd a kicsit. *Nyújtja vissza Rosienak*
[23:23:39] <@EvanRothbart> Ne
[23:23:44] <@EvanRothbart> Majd én
[23:23:47] <@EvanRothbart> Vidd őket
[23:23:53] EvanRothbart pálcát ránt.
[23:24:00] EricSavage biccent Evannek
[23:24:04] <@EricSavage> A megbeszélt helyen találkozunk!
[23:24:09] <@EricSavage> Ne késs!
[23:25:18] <@CarenRothbart> Evan!
[23:25:37] EvanRothbart biccent és pár lépés után falat materiazál maga mögött, végleg elzárva az utat köztük.
[23:25:50] <@EricSavage> Indulás lányok...
[23:25:58] EricSavage karon fogja Rosiet
[23:25:59] CarenRothbart kétségbe esve néz Ericre, majd Rosiera
[23:27:14] RosieDiggory bár semmit nem ért, megragadja Carent.
[23:33:53] EricSavage a Mungon kívülre ér velük majd elhopponál velük a rejtekhelyre.

[14:04:55] MollyDiggory egy egyágyas szobában fekszik, hófehér ágynemű között. Az ablakon szinte áttör az erős napsütés. Iszonyatosan erős fejfájásra ébred. Lassan nyitja ki szemeit, majd pislogni kezd az erős fény hatására.
[14:06:30] MollyDiggory próbálja kideríteni, hol lehet, bár eléggé homályosan lát.
[14:09:36] KathleenCorbett éppen csak szusszanni ugrott el a pihenőszobára elkortyolni egy kávét. Özönvíz futott át egy elbaltázott varázslatnak köszönhetően a fél minisztériumon, így csak annyira állt meg hogy benézzen kétszer Mrs. Diggoryhoz. Most is felé tart harmadik vizitére, noha semmi köze mint diáknak a beteghez.
[14:11:39] MollyDiggory sorra veszi végtagjait, működőképesek-e. Fájdalmasan bár, de igen. Nincs törés, vagy ha volt, már beforrt. Megpróbál felülni.
[14:12:00] KathleenCorbett kezében kis fiolákkal sétál be fehér talárján zöld címer jelzi, hogy Dian Cecht tanulója.
[14:12:10] MollyDiggory a mutatvány közepette igyekszik valami emlékképet előhívni agyából.
[14:13:09] KathleenCorbett megfagy egy pillanatra, majd bezárja maga mögött az ajtót és az ágyhoz siet.
[14:13:14] MollyDiggory érzékeli, hogy nincs egyedül, bár nem látja az érkezőt.
[14:13:24] <@KathleenCorbett> Óvatosan Mrs. Diggory
[14:13:24] <@MollyDiggory> Ki az?
[14:13:50] <@KathleenCorbett> Kathleen Corbett vagyok asszonyom. Dian Cechtes gyógyító gyakornok.
[14:14:28] <@MollyDiggory> Üdvözlöm, Miss Corbett. *köszön udvariasan a lánynak.*
[14:14:32] <@MollyDiggory> Tudja, mi történt?
[14:14:52] <@KathleenCorbett> Reméltük, hogy majd ön segít ebben.
[14:15:00] <@KathleenCorbett> Baj van a látásával?
[14:15:15] MollyDiggory kitapogatja az ágy szélét, és megkapaszkodva felhúzza magát, és kiül az ágy szélére.
[14:15:20] <@MollyDiggory> Igen.
[14:15:37] <@MollyDiggory> Homályosan látok és erős fejfájás kíséri.
[14:15:55] MollyDiggory közli tárgyilagosan
[14:15:55] KathleenCorbett a kisszekrényre teszi a fiolákat és egészen közel sétál tenyerei közé véve Molly arcát.
[14:16:44] MollyDiggory alig lát valamit a lány arcából, még így közelebbről is egy színfoltnak tűnik.
[14:17:47] <@MollyDiggory> Lát valami sérülést, Miss Corbett?
[14:18:33] MollyDiggory jelen pillanatban nehezen tudja elválasztani egymástól a fájdalom helyzetét, egész teste sajog.
[14:18:59] KathleenCorbett mosolytalanul szemléli a láthatóan károsodott retinát, noha sokat javult a napokkal ezelőtti állapotához képest.
[14:20:32] <@KathleenCorbett> Talán meg kellene várnia a gyógyítót. Ő biztosan többet tud mondani.
[14:20:53] <@MollyDiggory> Mióta vagyok itt?
[14:21:01] MollyDiggory gyanakvóan néz a lányra
[14:22:46] <@KathleenCorbett> második hónapja, legalább..
[14:23:06] <@MollyDiggory> Tessék?!
[14:23:53] MollyDiggory ahogy felpattan lever mindent a kis asztalkáról, ami a keze ügyében volt, mikor a karjával lesodorta.
[14:25:35] KathleenCorbett felsóhajt. Natie ennek nem fog örülni.
[14:25:41] MollyDiggory a hangos csörömpölésre megpróbál odébb állni, de pont az üvegszilánkokba lép mezítelen talpával
[14:25:57] <@MollyDiggory> Hogy az a....*szisszen fel újabb fájdalmában*
[14:26:28] <@MollyDiggory> Mi folyik itt?
[14:26:51] MollyDiggory kiált a lányra, de persze nem neki szól
[14:28:10] MollyDiggory magatehetetlen dühében visszahuppan az ágyra, hogy kezével a talpához kapjon, és kiszedegesse egyenként a szilánkokat.
[14:31:23] <@KathleenCorbett> Majd én megcsinálom, csak maradjon nyugton.
[14:31:29] MollyDiggory soha nem gyűlölte magát jobban, mint mikor cselekvőképtelen volt bármilyen helyzetben. Most is fel tudna robbanni a dühtől.
[14:32:05] KathleenCorbett előhúzza pálcáját, agya lázasan kattog miközben megszokott mozdulatokkal takarítja el a szilánkokat, majd a nő talpát is szemügyre veszi.
[14:32:23] <@MollyDiggory> Köszönöm, Miss Corbett.
[14:32:37] <@KathleenCorbett> Addig talán elmesélhetné mire emlékszik, mindenki aggódik maga miatt.
[14:32:59] <@MollyDiggory> Hát ez az. Semmire sem emlékszem.
[14:33:10] <@MollyDiggory> Abban bíztam, talán valaki meg tudja mondani.
[14:33:45] MollyDiggory csalódottan néz a lányra, bár a szépnek vélt arcból, semmit sem lát.
[14:34:03] MollyDiggory egyáltalán abban sem biztos, hogy a lány szemeibe néz.
[14:34:17] KathleenCorbett rutinos mozdulatai felett megenged magának egy félmosolyt. Így azért minden sokkal könnyebb.
[14:34:42] <@KathleenCorbett> Készen is vagyunk. Ha netán elkezdene eszébe jutni valami. Bármi.
[14:35:23] <@KathleenCorbett> A szekrényen fogok hagyni egy fiolát, a pálcája mellett. A biztonság kedvéért.
[14:35:26] MollyDiggory biccent, és nagyon bízik benne,hogy a lány felé.
[14:35:48] KathleenCorbett szinte felnevet. Kész tudathasadás ápolni nappal és ölni éjjelente.
[14:35:50] <@MollyDiggory> Kisasszony...Megmutatná, merre van?
[14:36:41] MollyDiggory bizonytalanul emeli fel kezét, remélve, hogy azt a megfelelő helyre irányítják
[14:39:10] KathleenCorbett nem nyúl érte, eltűnődve nézi majd az ajtóra szegezi pálcáját és hangszigetelést bocsájt a betegszobára.
[14:39:59] <@KathleenCorbett> Nézze, semmi személyes.
[14:40:00] <@MollyDiggory> Miss Corbett? Segítene?
[14:41:02] <@KathleenCorbett> De nem hagyhatom hogy keresztül húzza a számításainkat. Tovább már nem altathatom károsodás nélkül... Mindkettőnknek sokkal egyszerűbb lenne, ha nem állna ellent.
[14:41:10] MollyDiggory leereszti a kezét, és fürkésző pillantásai eltűnnek a semmiben, mert hiába keresi tekintetével a lányt.
[14:41:24] <@MollyDiggory> Miről beszél?
[14:42:03] <@KathleenCorbett> Áhh... Natie nagyon pipa lesz.
[14:42:04] MollyDiggory hiába is nyúlna a pálcája után, most már késő lenne. A lány gyorsabb lenne nála. Inkább a szavak erejére bízza magát.
[14:42:24] <@MollyDiggory> Natie? Mi köze neki ehhez?
[14:42:33] <@KathleenCorbett> Semmi, semmi az ég világon...
[14:43:05] <@MollyDiggory> Nyilván ismeri, ha a keresztnevén szólítja.
[14:43:07] <@MollyDiggory> Mit tud?
[14:43:16] <@KathleenCorbett> Hogy meghalt.
[14:43:19] <@KathleenCorbett> exmemoriam
[14:43:19] MollyDiggory most már kezd nagyon mérges lenni.
[14:43:59] MollyDiggory azt is elfelejti, hogy mikor jött erre a világra. Csak tátott szájjal, kifolyó nyállal a szája szegletében mered maga elé a semmibe.
[14:44:33] <@KathleenCorbett> Nem aggódjon Mrs. Diggory... csak egy perc az egész.
[14:45:02] <@MollyDiggory> Persze...persze....hogyne... *engedelmesen néz maga elé*
[14:46:33] KathleenCorbett eljátszik a gondolattal hogy megőrzi a nő korábban fiolákba rejtett emlékeit, de éppen pár napja jutott tudomására a visszatért lánya. Addig a pontig vissza ad mindent, talán hasznukra válhat a keresésben... ha nem gyűri le nagyon a gyász Natie halála miatt.
[14:47:54] KathleenCorbett talárjára pöccint pálcájával, mire a belső zsebek rejtette fiolák ezüstösfehér köd formájában körül ölelik a nőt.
[14:50:39] MollyDiggory agyába úgy töltődnek vissza emlékek, mintha egy fotóalbumot nézne, ami egyre gyorsabban lapozza önmagát.
[14:55:41] MollyDiggory szíve megtelik érzelmekkel, ahogy a képeket néz, és újra eggyé válnak személyiségével.
[14:58:13] KathleenCorbett Elégedetten szemléli a művét.
[14:58:28] <@KathleenCorbett> Jól van Mrs. Diggory?
[14:59:02] MollyDiggory arca megtelik szomorúsággal, szemei könnyekkel
[14:59:17] <@MollyDiggory> Natalie *suttogja, és könnyezni kezd*
[15:00:39] <@KathleenCorbett> Sssh, semmi baj. Biztosan elkapják azt a szökevényt aki ide jutatta.
[15:00:40] MollyDiggory halottnak hitt barátnőjét siratja
[15:01:12] <@MollyDiggory> Látnom kell őt.
[15:01:34] <@KathleenCorbett> Asszonyom...
[15:01:45] MollyDiggory magához veszi pálcáját, és suhint vele, mire normál öltözetbe kerül a kórházi helyett.
[15:01:54] <@KathleenCorbett> két hónapja már hogy a mérgezés ide jutatta
[15:02:12] <@KathleenCorbett> meg kellene várnia egy gyógyítót
[15:02:43] <@MollyDiggory> Szóljon kérem, Mr. Andersonnak. Legyen szíves.
[15:05:44] <@KathleenCorbett> Azonnal.
[15:06:09] KathleenCorbett megfordul, így nem látszik széles vigyora, ahogy elsiet az említett gyógyítóért...
[15:12:12] MollyDiggory suhint pálcájával, mire eltűnik mögüle a kórházi ágy, helyette egy kanapé ácsorog arra várva, hogy kényelembe helyezze magát rajta, aki akarja.